Géza killer

Tomi zárkózott, gyenge fiú. Osztálytársai folyton piszkálják őt. Élen Gézával. Őt különösen utálja. Barátja, Zoli azt tanácsolja neki: Álljon a sarkára, beszéljen vissza Gézának. Tomi várja az alkalmat. Egyik reggel az öltözőben, - a tornaterem öltözőjében - cseréli tornaruháját. Hoki meccset játszott. Nagyon fáradt. Géza lép be az öltözőbe. Felé fordul. Tomi tudja, hogy az agresszív fiú most ordibálni fog vele. Talán meg is fenyegeti, mint már annyiszor. Valóban. Géza káromkodni kezd, mindenféle ocsmányságokat ordibál Tomi felé.
A hoki meccsen Tomi párszor elütötte Géza orra elől a labdát. Amaz képtelen veszíteni. Folyton szid mindenkit. Való igaz, az ütő néha súrolta lábát, de azok az ütések olyan kicsik voltak, hogy jó, ha megérezhette azokat. Tomi Gézára néz, de nem mer vitába szállni vele. Hiszen nagyon agresszív és úgyis csak abban leli örömét, ha provokálhat másokat. Mégis mond neki valamit, amit talán végig sem gondol:
- Ha olyan erős vagy, miért fájt annyira, hogy megütöttelek.
- Nekem ne pofázzál vissza! –válaszol feldúltan.
Tomi csalódott. Tudja, most kéne beszólni Gézának, de nem mer. Belép Zoli az öltözőbe. Tomi szemébe néz. Rákacsint. Tomi tudja, itt az idő szembeszállni Gézával.

A fiú előtte húzza le pólóját. Azzal arcát eltakarja. Tomi ezt az alkalmat megragadva, öklével arcon csapja Gézát. Az felugrik, vicsorog. Minden izmát megfeszíti. Tomi rémült ennek láttán, de Zoli Géza mögött áll, és ez bizonyos mértékben nyugtatóan hat a helyzetre, bíztatja. Géza ordít egyet, azzal Tomi felé rohan. Ő hirtelenjében nem tud megmozdulni.
Géza felökleli, és a falhoz csapja. Tomi erőt vesz magán. Két kezével, teljes erővel ütlegelni kezdi Gézát. Az ordít. Elkapja Tomi kezét, és eltöri három ujját. Tomi ügyet sem vetve a sérülésre. Ökölbe szorítja kezét és behúz egy hatalmasat Gézának. A gonosz gyerek elesik. Szájából vér buggyan ki. Tomi hátralendíti lábát, és teljes erőből gyomorszájon rúgja. Géza meggörnyed. Tomi ordítva, sorozatosan rugdalja a földre zuhant testét. Valahányszor hozzáér, Géza ordít. Bőg, vérzik. Tomi most lehajol hozzá. Két eltört mutatóujjával Géza szemébe nyúl. Az agyáig nyomja azokat. A fiú még mindig eszméleténél van. Éktelenül ordít. Tomi felkel mellőle. Kitépi a falból a fogast. Géza fölé emeli.
- Mi az utolsó kívánságod? -kérdi.
- Ah! Ne bánts! Könyörgök! Ne…

Tomi még mindig feje fölött tartja a fogast. Géza a földön vonaglik. Szenved. Szeméből, szájából ömlik a vér. Tomi magasra emeli a fogast, mely kezében gyilkos fegyverként érvényesül. A gyűlölete Géza iránt annyira határtalan, hogy el sem lehetne mondani. Istenem! Ha legalább még egyszer hallhatná, ahogy az életéért könyörög. Rimánkodik. De ezeket elengedné füle mellett. A fogassal most teljes erejéből Géza lábába vág. Az ordít. Visít. A fogas fogai combjába mélyednek. Micsoda kínlódás! Micsoda gyönyör! Had szenvedjen még. Tomi ismét felemeli a fogast, majd elfordítva Géza mellkasába vágja. A fiú elhallgat. Hörög. Kezét ökölbe szorítja. Emlékei kavarognak fejében. Hányszor megbántotta gyilkosát. Istenem, hány ezerszer, milliószor. Bár ne tette volna. Gondolja, mikor Tomi egy végső, egyben halálos csapást mér rá. Elhűlve látja: legyőzte ellenfelét, elnyomóját. Szabad.

Hirtelen harag nyomán íródott...