Történetek

Ahogy belépsz a terembe, megcsap az állott izzadtságszag. Körbenézel, asztalok két hosszú sorban, rajtuk gyűrött, marhapörkölttől foltos terítő. Kések, villák összevissza, tányérokban ételmaradék, használt szalvéták meg pár ember...

- Na, akkor munkára emberek - harsant mögöttünk a nagyfőnök hangja. - Ennyi pihenés legyen elég nektek - vakkantotta, aztán behúzott a hűvös sátrába...

Mellettem egy nő fekszik, én pedig laptoppal az ölemben gépelem a következő sorokat. Felmerülhet benned a kérdés, vajon miért nem a nővel foglalkozom a számítógépem helyett. A kérdésedet megválaszolandó: a nő halott. Halott, mert megöltem. Megöltem, mert ki akartak használni a barátjával. A barátja is halott. Az ő teste a nőé mellett hever...

Valamikor, élt egy ember egy sűrű hatalmas erdő közepén, egy kis faházban. Ide menekült a világ elől, nyugalomra vágyott, melyet csak e csendes természetben talált meg. A civilizációt nem szorította ki teljesen az életéből, mert élete folyamán voltak dolgok, amiket megszokott, és a nyugalomhoz nem kellett leszoknia róluk. Biztonságban, békében, tisztaságban és magányosan élt itt...

Már több mint egy év eltelt azóta, hogy Olivia brutálisan meggyilkolta a kukkolót, és elégette a maradványait. Azóta nem akadt áldozata, ezért állatokat kínzott a közeli temető kriptájában. Egyik nap pontosan ez jött kapóra. Egy 40 év körüli, 190 cm magas 130 kilós monstrum vadászott a környéken fiatal lányokra...

Felsétáltam a suli tetejére, ahol általában a szüneteket tartják a diákok maguknak, vagyis a lógók ide tömörülnek fel. A hosszú lépcsőzés után az ajtót kitárva teljesen üres volt és csöndes minden, egy lélek sem volt fent a tetőn, pedig azt gondoltam, hogy sok „lyukasórás” lesz, hát tévedtem. Az ajtó melletti fal mögött kicsivel volt egy kis színpad, ahol ücsörögnek, cigiznek illetve átbeszélik szexuális életüknek tartalmát. Hú nagyon érdekes lehet. Ki, hogy baszott be tegnap este, és,...

Hilda is egyike volt azoknak a tündéknek, akik elveszítették nagymamájukat vagy épp édesanyjukat, még a háború kezdetének legelején. Akkoriban a sárkányok még nem ölték meg őket, csak a föld alá, rácsok mögé zárták, s mikor elfogyott a levegő, a tündék már nem tehettek semmit – hiába volt varázserejük, a sárkányvérrel szennyezett földön semmit sem értek...

Minden ember álmodozik arról, hogy lehet majd egy kívánsága.
Vajon mit választana?
Mondjuk repülés. Milyen fantasztikus lenne a felhők között suhanni...
Gondolatolvasás. Mindig tudnánk, mi jár az emberek fejében, ismernénk a rejtett álmaikat, vágyaikat..
Varázserő. Láthatatlanság. Fiatalság...
Annyi fantasztikus lehetőség van...

Ott volt mindkettő. A két ember, aki tönkretette az életét. Akiknek köszönheti azt, hogy erejének nagy részétől megfosztották, akik megkeserítették az életét, akik félbeszakították az amúgy is sebzett lelkét. Mindketten ott voltak, és megrémülve nézték a hosszú, hatalmas köpenybe burkolózott ifjút, akinek szeméből patakzottak a könnyek, melyet látógömbjének vörös izzása megszínezett...

Minden remekül kezdődött. Hosszú magány és sikertelen próbálkozás után betoppant, mit toppant, robbant az életembe Ő. Jó volt hallgatni, hisz azt mondta, amire vágytam, amit hallani szerettem volna már oly hosszú ideje. Szerelem, érdeklődés, elfogadás.
Ugyan mi egyébre vágyhatna egy gyakorlatilag nincstelen, elvált, két gyerekes nő? Ja? Hogy ez eddig túl hétköznapi? Nem az, hidd el kedves olvasó...