Mellettem egy nő fekszik

Mellettem egy nő fekszik, én pedig laptoppal az ölemben gépelem a következő sorokat. Felmerülhet benned a kérdés, vajon miért nem a nővel foglalkozom a számítógépem helyett. A kérdésedet megválaszolandó: a nő halott. Halott, mert megöltem. Megöltem, mert ki akartak használni a barátjával. A barátja is halott. Az ő teste a nőé mellett hever.

***

Az egész 2008 májusának tizenhetedik estéjén kezdődött. Életem egyik legkülönlegesebb estéje volt. Mint minden szombaton, a Vendetta Söröző szíves vendégségében töltöttem az estémet.
Annak idején kezdtem el oda járni, amikor szeretett feleségem elhagyott és magával vitte két kicsi gyerekünket is. Én próbáltam mindent megadni nekik. Én tényleg próbáltam. Amikor megkérdeztem, miért akar elválni tőlem, veszekedések sorozata után, végső csapásként azt vágta a fejemhez, hogy neki nem kell egy nulla akaraterővel rendelkező, döntésképtelen hülye rendszergazda. Régen azt hittem a jó házassághoz szerelem kell. Tévedtem. Pár hónappal később elköltöztek az ország másik felébe és hozzáment egy nagymenő plasztikai sebészhez. Soha többé nem láttam őket.
Szóval e szokásosnak induló estén kortyolgattam a szokásos piámat, amikor odaült mellém egy szokatlan hölgy, majd rendelt magának egy martinit. Hosszú barna haj, elegáns, teltkarcsú alkat. Nem mondom, jól megnéztem magamnak. Azok a mellek, istenem azok a mellek. Sosem fogom elfelejteni őket.

Tovább szopogattam a sörömet, majd pár perc után a nő megszólított. Megkérdezte a nevemet, hogy hol dolgozom, hol lakom stb. Csak gurultak a pohár martinik és a korsó sörök, mi pedig elég szép kis bájcsevejbe keveredtünk. A karórám mutatói csak peregtek és peregtek, majd amikor fáradt szemeimmel elkaptam őket, hajnali két órát mutattak. Finoman utalgattam arra, hogy elindulnék haza (annak ellenére, hogy hihetetlenül jól éreztem magam, dolgom sem volt másnap, mégis mehetnékem volt).
Épp búcsúzni szerettem volna tőle, és megköszönni, hogy ily kellemessé tette a szokványos, fülledt, piától bűzlő szombat estéim egyikét, amikor megkérdezte tőlem nincs-e kedvem felmenni hozzá, mondván megkóstolhatnánk azt az üveg bort, amiről korábban mesélt. Egy pillanatig elgondolkodtam, de aztán nem találtam egyetlen érvet sem, miért ne menjek fel egy gyönyörű, enyhén becsiccsentett hölgy lakására, vasárnap hajnali három órakor bort iszogatni.
Negyed óra séta után oda is értünk, majd meglehetősen jó hangulatban felcsattogtunk a harmadik emeletre. Amint beléptünk a lakásba én lezuhantam a nappaliba, egy abban a momentumban szédületesen kényelmesnek tűnő kanapéra, amíg ő elment az üveg borért. Időm sem volt körülnézni ő már is visszajött, kezében az itallal és két pohárral. Amíg én kinyitottam az üveget, ő hangulatfokozásképp berakott egy Chuck Berry lemezt. Ez már túl szép, hogy igaz legyen - gondoltam.
A szóban forgó üveg ital elfogyasztása után az este mondhatni a megszokottak szerint telt el. Nem sok gyönyörűbbet és izgalmasabbat éltem meg az elmúlt harminchét évem alatt. Szerettem őt azon az éjjelen. Ez nem csak szex volt, annál jóval több. Erről reggel meg is bizonyosodhattam, de nem egészen úgy, ahogy elképzeltem volna.

***

Gondolnád, milyen jó érzés lehetett reggel felébredni. Nem volt az. Az első dolog, ami feltűnt, egy pisztoly csöve volt, mely ráadásul nem is akárhova, hanem a két szép szemem közé mutatott. Beletelt pár percbe mire megbarátkoztam a helyzettel és a pisztoly csövén kívül mást is észrevettem. A fegyvert nem más fogta rám, mint az a tüneményes hölgy, akivel nem rég mondhatni végigkeféltük a lakást. Én a hátamon feküdtem, ő pedig rajtam ült, mint ahogy tegnap lovagolt rajtam, de eltűntek szemeiből a vadul csapkodó lángok, most merev jéghideg tekintettel nézett rám, a szeme se rebbent.
Ahogy körülnéztem a szobában észrevettem még valakit, egy férfit. Miután jobban szemrevételeztem észrevettem, hogy a szobámban álló és épp telefonját buzeráló férfi nem más, mint az egyik munkatársam Dzsekk.
Kérdőre is szerettem volna vonni, hogy mégis mi ez az egész, de megszólalásom pillanatában kaptam egy akkora állast a rajtam ülő hölgyeménytől, hogy percekig azt sem tudtam, hol vagyok. Ekkor eszembe jutott édesapám egyik régi mondása: ”Akkor beszélj, ha kérdeznek.”

***

Kis idő múltán (miután magamhoz tértem) végül is Dzsekk elmagyarázta a helyzet lényegét. Ő és Dzsill (a kis tünemény a pisztollyal) az állítólag tökéletesen megtervezett bűntényt akarták elkövetni, amiben nekem is írtak egy szerepet.
Mint már mondottam volt, ő egy munkatársam, viszonylag jól ismert. Viszonylag jól. Ebből adódóan Dzsekk tudott az ex-feleségemről és a plasztikai sebész férjéről is. Elmondták nekem a menetrendet, miszerint ők megcsinálják a balhét (mai napig nem tudom mi is volt az valójában), majd elmenekülnek és az exem férje a magánrendelőjében átplasztikázza az arcukat.
Miután közölték velem a csodás kis tervüket, megpróbáltam nekik elmagyarázni, hogy ez nem fog összejönni. Nem létezik, hogy én akármit is kérjek attól az embertől, ráadásul a volt feleségem úgy tekint rám, mint élete legnagyobb hibájára, próbál nem tudomást venni rólam, és gyakorlatilag képtelen vagyok vele kapcsolatba lépni.
Őket azonban egyáltalán nem érdekelték a személyes problémáim. Tudomásomra adták, hogy vagy elintézem nekik, amit akarnak, vagy tesznek egy szívességet a feleségemnek, és darabokban küldenek el neki. Érzékeltetendő, hogy nem viccelnek, kaptam még egy állast. Szemmel láthatóan nem győztem meg őket, így hát két választásom maradt: mindent elintézek kényük, kedvük szerint, vagy megöletem magam. Kaptam egy egész napot, hogy döntsek.

***

Nem mondanám, egyik alternatíva is szimpatikusabb volt, mint a másik, de muszáj volt döntenem. Rendőrség és egyéb kibúvók szóba sem jöhettek, éjjel-nappal figyeltettek, mindenre gondoltak.
A döntést meghoztam és erről őket is értesítettem. Megbeszéltük, hogy miután elintézték a teendőiket, a faházamban találkozik mindenki, ami a városhoz közel levő tó mellett áll. Onnan egyenesen a gyermekeim újdonsült szebb, okosabb, gyorsabb apukájának magánrendelőjébe. Megnyugtattam őket, hogy minden el van rendezve.
Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy bevették.

***

Eljött a nagy nap. Az újdonsült barátaim felől nem halottam, mióta egyeztettük a találka helyét és idejét. A megbeszéltek szerint pontosan a bűntény napjának huszonegyedik órájának huszonhatodik percében fognak beállítani a faházamba. Nem kételkedtem a pontosságukban. A tökéletes bűntettet akarják végrehajtani, nyílván nem a hasukra ütve mondtak egy időpontot.
A nap huszonegyedik órájának huszonhatodik perce előtt jó egy órával bepakoltam minden szükséges eszközt a harminc éves csotrogányomba, ami már akkor is szar volt amikor megvettem, és ez azóta sem változott. Le is kéne mosni lassan.
Út közben kissé elgondolkodtam. Nem voltam biztos, hogy a megfelelő módszerrel oldom meg a problémámat. Azzal nyugtattam magam, hogy végülis más megoldást nem találtam, tehát ez a helyénvaló lépés.
A nap huszonegyedik órájának hetedik percében értem oda - csak, hogy tartsam magam a tökéletes bűntényben való részvételhez elengedhetetlen pontossághoz. Kipakoltam, bepakoltam miegymás. Miután előkészítettem a helyet a találkához, elrejtőztem a bejárati ajtó melletti szekrény és a fal közé. Elég sötét volt ahhoz, hogy észrevétlen maradjak.

***

Huszonegy óra huszonöt perc. Egy autó kerekei a parkoló kavicsait ropogtatják. Az autó megáll, a motort is leállítják. Két ajtó csapódása hallatszik. Heves léptek a ház irányába, egyre csak közelednek.
Huszonegy óra huszonhat perc. Nyílik az ajtó. Belép rajt két jó ismerősöm. Nyilván meglepődötten nézhettek, s azon csodálkozhattak, miért vannak kukás zsákokkal teljesen befedve a falak, a padló és a mennyezet is. Továbbá nyilván az is meglepő volt számukra, hogy miután beléptek hátulról erős altatót fecskendeztem a szervezetükbe, mindezt olyan gyorsan, hogy észre sem vették. A két előkészített asztalra tettem a magatehetetlen testeket, majd jól leszíjaztam őket, ha felébrednek esélyük se legyen menekülni. Ott feküdtek, teljesen kiszolgáltatva nekem.

***

Huszonkettő óra tizenhárom perc. Kezdenek magukhoz térni és lassan tátogatják a szemüket. Ijedten zavarodottan néznek körbe, ez nem szerepelt a tervben, márpedig ők mindent elterveztek és a terv szerint kell haladni. Dzsekk észrevesz engem, erre én a két asztal közé, azaz közéjük sétálok, mindegyik kezemben egy-egy szikével. A volt feleségemnek gőze nem volt arról, hova tűnnek el a szikéi.
Miután mindketten felébredtek és magukhoz tértek elmagyaráztam nekik (bár erre már ők is könnyedén rájöhettek), hogy nem szeretem amikor keresztülhúzzák a terveimet, nem szeretem amikor felkavarják az életem és nem szeretem amikor olyan dolgokra kényszerítenek amiket én nem szeretnék megtenni. Nagyon nagyon nem szeretem. Miután végeztem a hegyi beszéddel, udvariasan megkérdeztem Dzsekktől, hogy hol van a szajré, majd amikor ő elküldött az édesanyámba, megkérdeztem udvariatlanul is, és mellékesen közöltem vele, hogy minden rossz választ strigulázok szikével, a barátnője csini pofiján. A második csík után megkaptam amire vártam, majd sajnálatomat fejeztem ki afelől, hogy a tervük nem egészen úgy jött össze, ahogyan azt ők tervezték. Ezután gavallér módjára megköszöntem az információt, majd elvágtam a torkukat. Feltakarítottam magam után, utálatos egy dolog, mosogatni is utálok. Próbáltam gyorsan túl esni a kényes részeken (feldarabolás stb.), aztán a csomagokat bepakoltam a kocsi csomagtartójába. Legalább kihasználtam a kocsi nagy csomagterét.Most pedig megyek elrejtem a cuccot.

***

Miután végeztem mindennel a házikóban, elkocsikáztam a Balatonhoz, ott egy ismerősöm motorcsónakjával mentem be amennyire csak tudtam, majd a csomagjaimat ledobáltam. Raktam beléjük némi nehezéket, hogy maradjanak is lent.

***

Immáron megkönnyebbülve, meggazdagodva írok itthonról egy fárasztó nap után. Ledobtam cipőimet, rendeltem egy tejszínes csirkeragus pizzát. Ha megérkezik, berakom a lejátszómba a Ponyvaregény című filmet, és rágyújtok egy szivarra.