Az élet értelme

Valamikor, élt egy ember egy sűrű hatalmas erdő közepén, egy kis faházban. Ide menekült a világ elől, nyugalomra vágyott, melyet csak e csendes természetben talált meg. A civilizációt nem szorította ki teljesen az életéből, mert élete folyamán voltak dolgok, amiket megszokott, és a nyugalomhoz nem kellett leszoknia róluk. Biztonságban, békében, tisztaságban és magányosan élt itt. A napokat kint a természetbe töltötte, sötétedéskor, vagy ha valamire szüksége volt a házból, akkor ment csak be a faházba. Nem hiányzott neki semmi és senki, nem vágyakozott friss információkra a nagyvilágból. Szabadon élt, de értelmetlenül. Egész életében csak élt, nem csinált semmi mást. Nem unatkozott és nem motiválta semmi arra, hogy ebből az életmódból visszatérjen az emberek közé. Neki elég volt az a tény hogy- élet - ahhoz hogy éljen, a tudat hogy él, bonyodalmat okozott, és nem értette. Senki nem érti, de ez alapjában nem zavarja az embereket. Az a normális, hogy nem zavarja. Az élet értelmére sosem fogunk rájönni, de arra hogy mi nem az élet értelme, arra talán. Az biztos nem az élet értelme, hogy megtaláljuk az élet értelmét. Ez az ember az erdő közepén viszont pont ezt kereste. Élt, élt, még az is lehet hogy mindig él, vagy él az általa elkezdett végtelen folyamat, az élet értelmét kereső folyamat…