Fülledt

Ahogy belépsz a terembe, megcsap az állott izzadtságszag. Körbenézel, asztalok két hosszú sorban, rajtuk gyűrött, marhapörkölttől foltos terítő. Kések, villák összevissza, tányérokban ételmaradék, használt szalvéták meg pár ember.
Látszik, itt nemrég pezsgett az élet, de mostanra kiment belőle minden buborék. Az első asztalsor közepefelé egy ízléstelenül sminkelt anyuka szidja kisfiát, amiért az összekente a fehér ingét csokoládétortával.
Kevéssel mellettük egy részeg bajszos férfiember hiszi azt, hogy megkaphatja a mellette ülő hölgyet egy éjszakára, ha vörös fejjel, üveges szemekkel, száját széles mosolyra húzva, bágyadtan bámulja őt. Talán csökkentené a sikerbe vetett hitét, ha látná magát kívülről, és észrevenné, hogy a bajszán halászlémaradék csüng.
Az asztalsaroknál egy termetes férfi összeszáradt zserbó szeletet zabál, miközben kifejezéstelen ábrázattal bámulja a táncparkettet, ahol egy korosodó pár csárdásozik ráérősen.
A zenekar fáradt zenéje szól. A szaxofonos fekete nadrágban, olcsó alkalmi cipőben, mellkasig kigombolt verítékkel átitatott fehér ingben játszik. Nyakában vékony aranylánc. Az énekes már nem énekel, unott fejjel ül egy hokedlin, megmelegedett sörét iszogatja.