Történetek

Hirtelen mintha megszűnt volna a kinti forgatag zaja, vagy csak úgy tűnt, miközben csendben hallgattam, ahogy kisebb fejmosást tartottak nekem az öltözőben.

- Figyelj, én megértem, hogy kisebb mazochizmus van benned, hogy szeretsz szenvedni, de abbahagyhatnád végre ezt a vergődést. Érted miről beszélek?

- Val… Rhys világosan megmondta, hogy nem jöhet fel… erre te a legelső alkalommal férfiruhát húzol rá, és felhozod magaddal…
- Nem vagyok hajlandó egyedül hagyni egy átkozott kabinban! – emelte meg a hangját. – Te sem lennél elragadtatva az örömtől, ha egy olyan kis helyen kellene gubbasztanod egész álló nap!
- Ebben igazad van, de…

- Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem tart semmi a levegőben. Úgy, mint a Zupermen. Vagy mint a pókember. Az még ráadásul olyan vagányul is csinálja.
- Te olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol... - mondta a mellettem ülő hasonló korú, magasságú, barna hajú és barna szemű, napszemüveget, farmert és egy fekete inget viselő srác...

Ők azok közé tartoztak, akik hitték, ha bármi rossz dolog van is a temetőben, az kizárólag éjszaka veszélyes, mindegy, mit mond a többi falubeli. Ezen a napon a kislány úgy döntött, hogy éppen ideje lenne megint ellátogatni a dédiék sírjához, és megnézni, hogyan vannak a nagyiék is. Édesanyja pedig nyugodt szívvel engedte el délután, de lelkére kötötte, hogy alkonyat előtt mindenképpen érjen haza, amit a lányka nagy bólogatva meg is ígért.

Sokszor fekszem a sötétben, miközben forró, sós könnyek mardossák az arcomat, és Rá gondolok. Bőrömön érzem forró leheletét, és látom, ahogy szürke, apró szemei fürkészően járnak körbe a testemen. Szája fölényes mosolyra húzódik, és miközben fölém hajol, érzem, hogy arra gondol, amire én. Kezével beletúr hosszú, barna tincseimbe, és egyre csak mosolyog ezen a naiv kis hölgyeményen, aki egyetlen szép szavától képes a mennyben érezni magát...

Ha minden igaz, akkor vissza fogom fejteni, a történet elejét, és Emely családjáról érdekes dolgok fognak kiderülni, amik a novellában nem láttak napvilágot, azonban értékes információk lesznek a későbbiekben.

Raul élete is vissza lesz fejtve egy bizonyos pontig, hogy megismerhessük a múltját, és hogy miért pont a lányt választotta.

Ezek után pedig ki fog bontakozni a mai kor harca, és a gyermekeik jövője. Egy szó, mint száz, vehetitek vázlatnak is, ezt a novellát,...

Emlékszem nagyon jól még arra a reggelre, akkor még álomtól voltak ködösek az utak előttünk, és esők szaggatták a levegőnek csúfolt méreggel teletömött felhőt körülöttünk. Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Ugyanúgy váltottak át a lámpák pirosról zöldre, zöldről pirosra. Záródtak, és nyíltak ki ajtók. Hulltak porba álmok, mint az eső, és szálltak fel az égbe, mint egy-egy kósza tekintet reményeket keresve. Ugyan… a remény is fogytán van. Elfogyott a könnyekkel együtt...

Reggel olvastam az újságban, hogy az előző nap egy repülőgép eltűnt útja során, a tenger közepén. Ilyenkor mindig belegondolok, mi lett volna, ha én is azon a gépen ültem volna? Akkor ugyanis meghaltam volna anélkül, hogy megtaláltam volna az igazit, valamint a következő pár napon belül idekerülnék a boncasztalra, ahol most is dolgozom a beszédképtelen barátaimmal, akik meglehetősen gyakran cserélődnek...

A lépcsőn lefelé haladva ki-kitekingettem az ablakon. Az utcát pásztázó tekintetem hirtelen megakadt. Úgy hittem, csak a fáradtság játszik elmémmel vagy ismét álmodom. De nem, valóban ott volt, a farkas, ki minden éjjel felver álmomból. Ridegen és zordan tekintett fel az épületre. Egyenesen a szemembe nézett, tekintetében volt valami méltóságteljes és zavarba ejtő...

Fejezethez tartozó megjegyzések:
Megérkezett a következő fejezet!
Lassan megvannak a kölyök jelöltek, ugye? Ezentúl is vagyunk részben, most Viktórián a sor, ő hozza el magával az egy halandót, és egy kis románc is lesz.
Ez a fejezet 18-as karikát érdemel XD
Jó olvasást!