Lucid Dream

Hirtelen mintha megszűnt volna a kinti forgatag zaja, vagy csak úgy tűnt, miközben csendben hallgattam, ahogy kisebb fejmosást tartottak nekem az öltözőben.

- Figyelj, én megértem, hogy kisebb mazochizmus van benned, hogy szeretsz szenvedni, de abbahagyhatnád végre ezt a vergődést. Érted miről beszélek?

Hangtalan bólogatás. Szememet az egyik asztalon hagyott bakelitre irányítottam. Valami kellemes érzés fogott el tőle. Majd egy érdes kezet éreztem, ahogy megáll a vállamon.

- Azt szeretném, ha most itt maradnál, a gondolataiddal. Nyugodtan gondold végig hogy mit csináltál rosszul. Nézd, lehetett volna az is hogy azzá változtatlak ami én vagyok, de... Fogd fel úgy, hogy én vagyok Isten, és megadtam a lehetőséget, hogy ne egy gátlástalan érzéketlen törtetőgép legyél. Afféle szabad akaratból csinálhatsz hülyét magadból vagy akaszthatsz a hátadra egy kétméteres céltáblát egy \"háháá úgyse találtok el\" felirattal. De ne várd hogy szó nélkül hagyjam, ezzel engem is sértesz. Érted?!

- Igen... - a válasz együtt érkezett egy sóhajtással.

- Ha úgy érzed kitisztult a fejed egy kicsit, gyere ki, és élvezd az ütemeket, most neked is játszom. De szeretném, ha mire vége az estének már máshogy látnád a dolgokat...

- ...

- Ez a hosszú kiállás, 2 perc és kezdés. Kimegyek, de te még maradj, hogy megrögzüljenek benned a szavak. Talán a négy fal visszaveri a füledbe, és nem engedi egyiken be-másikon ki őket... Aztán ha úgy érzed, gyere ki. - Közben hátat fordított és feltette nyakába a fejhallgatót, majd az ajtó felé vette az irányt, de mielőtt kilépett volna, visszanézett. Én még ugyanott ültem, némán. Az ajtó hirtelen becsukódott magamra hagyva engem a gondolataimmal...



Körülbelül negyed óra telt el, de talán annyi sem. Agyam féktelen zakatolása elnyomta a teret és az időt. Minden egybefolyt. Minden óra egy perc volt és minden perc egy kínzó óráig tartott. A töretlen ütemek megállíthatatlanul tolták gondolataim egy eddig láthatatlan ajtó felé, ami úgy tűnt egyre távolabb van, valami mégis azt súgta, hogy pár lépés és ott vagyok ahova az előbb ez a furcsa szerzet valószínűleg küldeni akart - a megoldáshoz. A ritmus a kezemben volt, éreztem, ahogy minden ütem és effekt az én parancsomra várt hogy előjöjjön és elérje a megfelelő hatást. Tomboltak bennem a gondolatok, a düh a kétségbeesés és a végtelen béke, ami valahonnan minden mögül érkezett teljesen alattomosan és váratlanul. Majd fölékerekedett, talán ez volt az a pillanat, amikor átléptem azon a kapun, amihez végülis elértem miután már majdnem meg is feledkeztem róla. Kissé eluralkodott rajtam ez a pillanatnyi nihil, egy hatalmas és váratlan basszus törte meg a csendet, és láttam újból, hogy hol vagyok. A szórakozóhely tele volt színes alakokkal, UV aktív tárgyakkal. Mindenki felemelt kézzel várta a folytatást - ami nem váratott magára sokáig. A pillanatnyi nihil, amit az imént átéltem lehet, hogy csak ez az apróbb szünet volt, ami nem volt hosszabb 5 másodpercnél. Majd ismét monoton, mégis varázslatos dallam járta körbe a termet. De mire ezt végiggondolhattam volna már egy erdő közepén találtam magam. A zene még mindig ott volt. Talán a fák közül jött, talán a folyó túloldaláról, ezt nem tudom. Csak egy tábortűz táncolt előttem a zenére, én pedig vele. Úgy éreztem, egy vagyok a tűzzel, a gyermeke vagyok. Most mégis fázom...


- Na, láttam jól érezted magad, sikerült letisztázni magadban a dolgokat?

- Azt hiszem igen. - és nyugtáztam is a választ egy őszinte mosollyal magam felé.

- Csak azt nem értem, miért mentél ki utána az esőbe...

- Miért vagy vizes, kimentél a szakadó esőbe? Téged kerestünk idáig - a hang hirtelen vágta félbe a dialógusunkat, de valamiért nem éreztem, hogy ez gond lenne. Ropi volt az, éppen most lépett be az ajtón...

- Csak gondoltam gratulálok már a DJ-nek, kurvajó volt a zene.

- Ehhem, hát megteheted ott pakolássza a bakeliteket sárga Colonn feliratú hosszú ujjúban a... - karomat a sarok felé emeltem majd hirtelen elcsendesedett minden... A sarokban nem állt senki, alkaromon pedig sárga szöveg, ami egy sárga pólóban egyesült rajtam... Apró mosoly ült ki arcomon, majd az este folyamán eddig nem látott arckifejezés, mint egy bandita aki fülest kapott és most sunyin gondolkodik hogy mit kezdjen vele... Visszafordultam Ropihoz. Érezhetően nem értette mi volt ez az egész..

- Köszi ;)

- Megyünk ki cigizni, jössz?

- Még nem. Kicsit kifújom magam. De ha megvártok 2 perc és ott vagyok.

- Oké, amúgy lejöttél már az LSD-ről?

- Azt hiszem, igen... :)