Történetek

Harrynek bevillant az agyába egy régi emlék, s rögtön előhúzta a varázspálcáját. Óvatosan célzott vele, majd kiszórta a bűbájt – Ginny táskájának alja hangos reccsenéssel kiszakadt és a lány füzetei és tintatartója a földön kötött ki. A tintatartó furcsa mód nem tört ezernyi darabra, hanem békésen megállt a talpán, várva, hogy gazdája felvegye...

- Olyan bonyolult ez az egész. Igazából mi – mi mindannyian – egy család voltunk valamikor… minden varázsló és sok mugli. Aztán minden összezavarodott Voldemort miatt. – Harry felnézett a nagymamájára. – Jó lenne tisztábban látni a dolgokat. De amikor azt hiszem, minden letisztult, újra zavarossá válik...

Természetesen mindent csak természetes alapanyagokból és a természetből szerzünk be, így Tibi meg Laci mennek a Tescoba venni olcsó, gazdaságos húst, Sanyi meg én megyünk a kiserdőbe fát vágni. Ja, a motoros fűrészbe is kell egy kis benzin, azért majd elküldjük a Zolit. Ezalatt Feri viccből megint tetoválja Rögbit, Laci spánieljét. A nap eseményeit egy éjjeli tűzijáték parádéval ünnepeljük meg...

,, Kinek kellek én? Ó, senki sem venné észre, ha most leugornék a hídról. Elmenekülnék erről a szörnyű helyről, ahol mindenki csak magával törődik…’’
Keze lassan kicsúszott a zsebéből, és a bicska felé kúszott.
Csuklójáig feltűrte a blúzát, és mély sebet hagyva végighúzta kezén...

Ebben a pillanatban egy ablaktisztító munkás jelent meg az alak előtt. Rögtön cselekedtem, az ablakot kinyitottam és betuszkoltam Isaacot, a hüledező munkásnak kezébe nyomtam tíz dolcsit, és ezután már nem tűnt olyan meglepettnek.
- Mester le tudna minket vinni? Tudja, a barátom el akar válni, és most az asszony mindenhova követi...

- Akkor nézzük… Dávid nem, mert ő nem táboros, Balázs nem lehet, mert őt tudod, hogy szerepjátékozik. Peti nem, Laci sem. Azaz marad… Dani és Én… Eddig jó?
- Figyelemre méltó matematikai levezetés…
- És mivel mondtad, hogy egyszerűbb, mint gondolnám, ezért… Tippelek és szerintem Én. Na?
- …

Egy idő után aztán nem bírtam tovább: megszólítottam őket. Válaszolgattak is lassan, kimérten, időnként keresve a szavakat. Kiderült, hogy kisegítő iskolába jártak, most pedig szociális járadékot kapnak. Szülőkkel élnek mind a ketten.
Mit csinálnak napközben, miért kell menniük felülvizsgálatra, ki az, aki a pályaudvaron várja őket? – ezekre már nem tudtak pontosan felelni...

A színpad előtt szorosan fényképészek hada villantották az akkukat, közben pedig szólt a zene és az ének. Soulness úgy érezte, mintha nem is a földön lenne. Szárnyal, miközben dalol az ismeretlen embereknek. Azoknak az embereknek, akiknek az életét köszönheti. Kitörlődött a fejéből Mia, a feljelentés, a gondok, a fájdalmak, az emlékek. Sőt még az az érzés is, amit Micha pillantása hordozott magában a koncert előtt néhány perccel...

Milliárd évekig tartó harc kezdődött. Tűz és Jég - a Gonosz és az Eső istene között... ha ez egyik a legteljesebb mozdulatlanságba próbálta dermeszteni az atomokat, a másik több ezer csillag energiáját szabadította fel pillanatok milliomod része alatt. Jégkristályok pattogtak szét, s tűntek el sebesen a sötét űrben, lángok csaptak fel, s aludtak ki hirtelenül. Szétolvadt a jég, izzani kezdett a kőzet-köpeny... a következő pillanatban pedig felrobbant a bolygó...

A mágus feladata az volt, hogy megölje a megzavarodott Eroest. A dolgot sikeresen véghez vitte, s mikor látta ellenfelét holtan a földre rogyni el is ment, amilyen gyorsan csak tudott, így nem vette észre azt, ami ezután történt...