Én, Peter Morrison 8.

A munkahelye a város másik felében volt egy irodaházban. Nagy lendülettel indítottam, és meg sem álltam az irodáig, ám ott egy ismerősre bukkantam, a már korábban megismert Ford állt közel a bejárathoz. Ketten ültek benne, de egyiküket sem láttam még azelőtt. Reméltem ők sem ismernek engem. Leparkoltam közel a bejáróhoz, és beszálltam a liftbe, mert a lépcső le volt zárva. Kiszálltam a hatodik emeleten, és bekopogtam Isaac irodájába.
- Tessék- hangzott a válasz.
Óvatosan benyitottam, de szerencsére nem volt bent senki más csak Tony sógora.
- Hello, Peter. Mi szél hozott?
- Sajnálom, hogy nekem kell közölni a rossz hírt, de Tonyt és Lizát meggyilkolták.
- Úr Isten! Ez igaz?!
Az arca hirtelen görcsbe rándult és a sírás kerülgette.
- Most nem hagyhatod el magad, veszélyben az életed. Akik őket megölték, most téged akarnak elkapni. Azonnal el kell tűnnünk!
- De mégis hogyan és hová?
- Lent áll a kocsi. De az a probléma hogy két emberük is lent van már. Nincs az épületnek valami vészkijárata?
- Nem tudok róla.
Ebben a pillanatban egy ablaktisztító munkás jelent meg az alak előtt. Rögtön cselekedtem, az ablakot kinyitottam és betuszkoltam Isaacot, a hüledező munkásnak kezébe nyomtam tíz dolcsit, és ezután már nem tűnt olyan meglepettnek.
- Mester le tudna minket vinni? Tudja, a barátom el akar válni, és most az asszony mindenhova követi.
- Persze, leviszem magukat, minden nős férfi ismeri az ilyen problémákat- és jóízűt nevetett. Gyorsan ereszkedtünk lefele, majd kiszálltunk.
- Te maradj itt, én elmegyek és hozom a kocsit.
Azzal már mentem is a parkolóba. Ott feltűnés nélkül beszálltam, indítottam, és lassan kigurultam az ajtón. Közben láttam, hogy már csak az egyik gorilla van a kocsiban, a másik valószínűleg már bent van az irodaházban. Remélem, még nem vették észre Isaac eltűnését, mert szükségem van egy kis időre, hogy megléphessünk.