Történetek

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz, hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó partján egy nád segítségével vezényelni szokott a kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák mindenféle...

Egy fiatal boszorkány, és egy leprás rövid története a 16. századból...

#békesség #boldogság
#szerelem

Anna bizonytalan pillantása lassan lágy, boldog mosollyá olvadt. Lenyúlt és felemelte Elsa kezét. Finoman megnyalta és szopogatta az ujjakat, amelyeket nemrégiben még teljes hosszában elnyelt a forró hüvelye.
-Nos? Eldöntötted mi legyen? -kérdezte a nővére az ujjai megtisztogatása után.

– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. A férfi végre elégedettséget érzett attól, hogy áldozata megijedt. -Levágom rólad azt a felsőt, és… -EGY NAGY FRÁSZT! Imádom ezt a blúzt, és NEM VÁGOD LE! A férfi rájött, hogy a lány talán mégsem fél annyira. Zavartan dadogta: -Én… nem tudom levenni rólad, a megbilincselt kezeddel… -Akkor vedd le rólam a bilincset és én leveszem magamról! – javasolta Paula.

Évek, évtizedek múlnak...Mit múlnak? Repülnek, hasítanak bele a jövőbe....a múltból és a jelenből vágtázva, semmit és senkit nem kímélve...Mindig a mának élünk...de vajon élünk? Vagy... csak élvezzük az élet jelen pillanatában adódó élvezeteket, örömöket, bánatokat, fájdalmakat?

– Szia kislányom, a főnökasszonyom megérezte rajtam, hogy sört ittam a munkahelyen ezért kirúgott. – hallotta Évi a telefonban. A tizennégy éves kislány épen matekórán ült, mikor csörgött a készülék. Az anya talán mert tudta, hogy a lánya órán van, gyorsan elhadarta a híreket.
– Értem anyu. – válaszolt a kislány, majd nézte a matektanár nénit.
– Évi, ha befejezted a telefont akkor légy szíves figyelj, holnap dolgozatírás lesz. – mondta a szőke hosszú hajú pedagógus hölgy.

Egy idős nő és férfi ülnek egy padon a szemetes konténer mellett.
- Igyunk egy kis pezsgőt ünnepeljünk hiszen karácsony van. - mondta a férfi. Majd ivott a pezsgős üvegből.
- Mit ünnepeljünk talán ezt, hogy hajléktalan alkoholisták vagyunk? - válaszolt a nő.

– Várjunk… te... szűz vagy? – kérdezte hitetlenkedve a lány. A fiú megint csak félénken bólintott. -Szóval én vagyok neked az első több szempontból is – mosolygott rá Mona őszintén, majd folytatta: -Ebben az esetben remélem megtisztelsz azzal, hogy megdugsz előtte! Ha én vagyok neked az első, akkor nagyon szeretném ha te lennél nekem az utolsó! Előhúzta a fiú hímvesszőjét, ami természetesen kőkemény volt. A fiú felnyögött, miközben a lány a szájába vette.

Csettintettem, mire a testem egy fénylő ezüstbúra vette körbe, majd felemeltem a karom és legyintettem. Az ezüstkeresztek lepattantak a koporsóról, ami azonnal fel is nyílt. Egy hosszú sötétbarna hajú nő ült fel benne. Szépségből semmit nem vesztett a bezárt évek alatt, talán csak a szokásosnál is sápadtabb volt. Ami meg úgy általában nem hátrány egy vámpírnál...