Könnyű Mesterségesintelligencia

Az egész az álláshirdetésekkel kezdődött. Két hete nem volt munkája, és lassan odáig jutott hogy nem volt mit ennie. Úgy gondolta, hogy lemegy, megveszi az újságot, és átböngészi az álláshirdetéseket. Azokat a kurva álláshirdetéseket. Ha nincs az a hülye hirdetés, akkor nem került volna ebbe a helyzetbe. De mindegy. Szóval lement, megvette az újságot, és arra gondolt, hogy ha ma sem talál munkát, akkor hazamegy, és beszedi az összes gyógyszert, amit csak talál a lakásban. Amint átvette az árustól az aznapi újságot, rögtön érezte hogy ez a nap más, mint a többi. Arra gondolt, hogy egy ilyen szép napon talán még munkát is talál. Hazament hát, ledobta magát az ágyra, és olvasni kezdte a munkakereső rovatot. Semmi érdekeset nem talált. Csupa olyan munkát hirdettek, amihez vagy nem értett, vagy nem volt megfelelő a képesítése. Kezdett elkomorodni és már majdnem becsukta az újságot, amikor megakadta a szeme az utolsó munkaajánlaton:

Könnyű otthoni munkára keresünk megbízható embert.
Nyelvtudás nem szükséges. Fizetés megegyezés alapján.
Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet: 555-2238

Nem akart hinni a szemének. Hát vannak még ilyen állások? Örvendezve a telefonhoz sietetett és tárcsázta a megadott számot. Bár csak ne tette volna. Már akkor gyanút kellett volna fognia amikor a mézesmázos hang megszólalt a telefon túlsó végén, de akkor annyira reménykedett benne hogy megkapja a munkát, hogy még azt se vette volna észre, ha hátba szúrják egy hentesbárddal. Sorban feltették neki az ilyenkor szokásos kérdéseket, és ő, mindegyikre készségesen válaszolt is. Ekkor még nem fogott gyanút, de amikor a fizetésről kezdtek tárgyalni, és egy kitűnően jó ajánlatot kapott, akkor már gyanúsnak tűnt az egész.

Először arra gondolt, hogy nem fogadja el az ajánlatot, de aztán eszébe jutott hogy a hűtő üres, és hogy máskor fél év alatt sem kapott ennyi pénzt, mint amennyit most egy hónap alatt megkereshetne. Úgy gondolta, hogy megnézi mi is ez a munka, aztán legfeljebb nem fogadja el. Kapott egy címet, ahol másnap reggel kilenckor kellett jelentkeznie. Pontosan kilenckor ott is állt a 26. Utcában, és pár perces keresgélés után megtalálta a keresett lakást. Becsöngetett. Kisvártatva egy szívélyes úriember nyitott ajtót és beljebb invitálta. Felvezették a ház harmadik emeletére, és ott udvariasan elcsevegtek egymással, de a házigazda hirtelen elnézést kért és azt mondta pár perc múlva visszajön. Mivel vendéglátója elment, zavartan álldogált és várta annak visszatértét. Ekkor valaki megütögette a vállát és ő hátrafordult. Szembe találta magát a vendéglátójával, és egy spraydoboznak a szórófejével. A házigazda valamit az arcába fújt és elsötétedett előtte a világ.

Amikor magához tért szörnyen lüktetett a feje, és valami szorította a jobb karját. Kinyitotta a szemét, és ugyanott találta magát, mint ahova reggel kilenc óra után pár perccel belépett. A vendéglátója rávigyorgott de nem mozdult onnan, ahol állt. Ő maga lenézett a kezére, és nem tudta mit lát. Egy furcsa kis szerkezet volt az alkarjára erősítve, kvarckristály kijelzővel és furcsa drótokkal. Nem tudta mi ez, de hasonlított valamire. Talán olyan, mint egy detonátor… Te jó ég hiszen egy bomba van a kezére erősítve! Megpróbálta lerángatni magáról a szerkezetet de az erősen tartott.
- Én a maga helyében nem tenném! – szólalt meg udvariasan a vendéglátója.
- De hát mi ez az egész? Mit akar tőlem?
- Rögtön elmagyarázom. Az ön kezére most egy kis hatótávolságú robbanószer van szerelve. Ez a kis hatótávolság éppen elég ahhoz hogy magát cafatokra tépkedje, de a környezetében ne tehessen különösebb kárt. Gondolom, észrevette a kis kijelzőt. Amint megnyomom ezt a gombot, - itt elővett egy kis fekete távirányítót, - a vissza számlálás elindul öt perctől visszamenőleg. Ezt a kis szerkezetet két évembe telt elkészíteni, úgyhogy teljesen tökéletes. Ha megpróbálja levenni felrobban. Ha megpróbálja elhagyni a lakást akkor a levegőbe repül.

Amikor ehhez a részhez ért a mondandójában, odalépett a bejárati ajtóhoz és kicsiny, szemmel alig észrevehető érzékelők sorát mutatta be.
- Szóval, ha megpróbál kimenni felrobban. Ugyan ilyen érzékelők vannak a ház minden olyan pontján, ahol ki tudna jutni, az ablakokat is beleértve. Ha életben szeretne maradni akkor nincs más dolga, mint válaszolgatni ennek a kis Laptopnak a kérdéseire.
Ezzel odasétált az asztalhoz, és a fekete Laptopra mutatott.
- Egy mesterségesintelligencia tesz fel kérdéseket magának. Minden kérdésre, öt perce van válaszolni. Ha helyesen felel, akkor a visszaszámláló újra indul. Ha nem, akkor a gép utasítani fogja a detonátort az önmegsemmisítésre. Mivel nem szeretném, ha rögtön az első kérdésnél befuccsolna ezért könnyű fokozatot választok. És ne feledje: bármivel is próbálkozik, felrobban. Viszlát és további jó napot.

Ezzel elment. Éppen hogy becsukódott mögötte az ajtó, amikor is halk csipogás jelezte hogy a visszaszámlálás megkezdődött. Fáradtan és éhesen odaült a számítógép elé majd válaszolgatni kezdett a kérdésekre.
Három óra múlva az ujjai sajogtak a megerőltetéstől.
Hét óra múlva alig látott a fáradtságtól.
Tizenkét óra múlva az éhség annyira kínozta, hogy már alig bírt a kérdésekre koncentrálni.
Másnap reggel nyolckor már nem bírta tovább. Kinyitotta az ablakot és a mélységbe vetette magát. Várta a robbanást, de nem történt semmi. Hideg csattanással csapódott az aszfaltba, miközben egy őrült tekintet, az utca túloldalán lévő házból figyelte.

- Végül megtette. – állapította meg a házigazda elégedetten mosolyogva. – Szegény bevette ezt az egész hülyeséget. Sajnálom. Kár érte. Az a férfi a másik városban hat órát sem bírt ki.