Gini és Valkoci

     Gini, a szőke, vállig érő hajú nő kinézett a Holdbázis ablakán, úgy ahogy csak a matektanárok tudnak. Valkoci, a fekete, rövid hajú nő is odalépett.
– Szép a Holdi táj. - mondta Gini és érezte, hogy Valkoci átöleli.
– Cicám, most ne, főznöm kell.
– Akkor majd este folytatjuk. – mondta Valkoci. Majd megkérdezte. – Mit főzöl?
– Toros káposztát csülökkel. – válaszolt Gini és megigazította a haját.
A tudósok szerint a Holdon nincs légkör, de mikor nap fénye és a földről visszaverődő fény misztikus hangulatot kölcsönöz a tájnak, akkor megélénkül az Északi szél és végig söpör a Magyar versenylóról, Szonjáról elnevezett kráteren is, hogy bezörgessen a Hold bázis ablakán. Az eső is megered, néha. A cseppek záporoznak és nem árulják el a titkuk, hogy honnan jönnek. Mert a természet nem fecsegi el.
Valkoci ajkai megtalálták Gini ajkait, csókolóztak. Vihar volt, egy villám valószínűleg belevágott a bázis mellett lévő körtefába, aminek a létezése, csak az űrhajós hölgyek előtt ismert. Nem kell mindent tudni a földi irányító személyzetnek, nem azért vannak a szabályok, hogy betartsuk őket, hanem, hogy megszegjük. – mondta Gini és rágyújtott egy cigire.
Valkoci a hűtőhöz lépett, és kinyitotta. – Kislányként nem hittem volna, hogy a Holdon értesülök arról, hogy a hűtőben nem ég a villany ha becsukjuk az ajtaját. – mondta a fiatal nő.
Egy óra múlva jó illatok voltak a konyhában.
– Elkészült a vacsora, a toros káposzta igazán jól sikerült. – mondta Gini.
– Jól főzöl cicám. – válaszolt Valkoci.
-. Köszi, végül is tanultam főzni, egy étteremben dolgoztam, mint szakács, majd szobaasszony is voltam, egyszer leejtettem egy tányért, így lettem űrhajós. És téged mi szél fújt erre, galambom?
– Én történelem szakos, pedagógiai főiskolára jártam és mindig is űrhajós akartam lenni. – válaszolt Valkoci.
– Csak unalmas a szolgálat, félévig itt rohadunk a bázison, semmi dolgunk nincs. Olyan mintha várnánk valamire, de nem tudjuk, hogy mire.
– Egyik nap mikor sétáltam találtam egy adóvevő készüléket, hallottam, hogy valaki beszél. -mondta Valkoci.
– Mit mondott?
– Segítünk az emberiségnek, sok millió évvel fejeltebb úrbéli civilizáció vagyunk, ezt mondta. Én pedig eldobtam a készüléket.
– Ügyes vagy, nem kell belebonyolódni diplomáciai dolgokba, nyitni kellene egy büfét.
– Itt a Holdon?
– Igen.
– Szoktam látni, hogy idegen űrhajók repülnek, talán megállnak egy lángosra.
– Szép vagy, és okos.
– Most ne, nincs hozzá kedvem. – zárta rövidre Gini.
– Mostanában úgy érzem, hogy hideg vagy hozzám, azt hittem, hogy mi egy pár vagyunk.
– Te hülye, most akarsz drámázni? Idióta!
Valkoci dühösen félrevonult a csajos szobájába és becsapta az ajtót. A falon Magyarország miniszterelnökének a képe volt. Elhúzta a függönyt és majdnem kinyitotta az ablakot, de szerencsére időben meggondolta magát. Csak úgy lehet kinyitni ha előtte mindenki felveszi az űrhajós ruhát.
- Össze kellene porszívózni, de nincs kedvem. Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy külföldön dolgozom, mert elhittem, hogy más országokban zöldebb a fű, majd elvégeztem a történelemtanár szakos főiskolát. Mikor értesültem, hogy lehet jelentkezni űrhajósnak a Holdbázisra, nem késlekedtem, beadtam a papírokat. Rövid kiképzés után, a teljesen automata űrhajó elhozott engem és a kolléganőm a Holdbázisra. Eleinte úgy éreztük magunkat mint Robinson Cruse, csak Péntek hiányzott, egyszer láttunk egy fura alakot futni az egyik kráter mellett, nem jelentettük az esetet. A feladatunk az objektum ellenőrzése, minden nap körbe kell sétálni, és figyelni kell mindenre. - fejezte be a monológot a fiatal hölgy és rágyújtott egy cigire. Majd Gini sikolyát hallotta , rögtön kifutott a konyhába. - Mi történt? - üvöltötte.
– Letört a műkörmöm.
– Valaki kopog.
– Csak ketten vagyunk az égitesten, ha leszámítjuk az ablakunk előtt rendszeresen megjelenő fura lényeket. Szerintem nem kopog senki sem, másfelől jön a zaj.
– Morze jelek, valaki segítséget kér.
– Ez egyre cifrább. – mondta Gini és cigi után nyúlt.
– Visszakopogok, megkérdezem, hogy ki ő, és mit akar?
Valkoci a radiátoron kopogott az egyik cipőjével. Rögtön megérkezett a válasz.
– A látogatónk egy férfi, és a jövőből jött, elmesélte, hogy a gender ideológiának köszönhetően hamarosan mindenki robot lesz.
– Ezt mondta neked pár kopogással? – kérdezte Gini.
– Igen. Cicám.
– Kérdezd meg tőle, hogy pontosan milyen időből jött vissza a Gergely naptár szerint.
– Azt mondta, hogy egy óra múlva indult vissza.
– Tehát egy óra elteltével a Föld nevű bolygón, robotok átveszik az irányítás, aminek következtében mindenki robot lesz?
– Igen.
– Akkor jobb ha nem megyünk haza, szeretek nő lenni.
– István a nevem, űrbéli vándor vagyok és imádom a nőket.  – mondta egy barna rövid hajú férfi, miután belépett a konyhába. Zöld színű pulóvert és farmernadrágot viselt. Így folytatta. – A csillagközi expressz hozott ide a bázisra, reméltem, hogy lesznek itt úrinők.
– Jééé van csillagközi expressz. -mondta Gini csodálkozva majd így folytatta. – Régóta itt vagyunk a bázison és jó lenne már érezni egy férfi közelségét. – mondta Gini és engedte, hogy lecsússzon a melltartójának a pántja.
– Te szemét, csak szédítettél, valójában nem vagy leszbikus? – kérdezte Valkoci.
– Fogd be a pofád. – válaszolt Gini és a férfihoz lépett.
Szeretkezés után, felültek a csillagközi expresszre ami elvitte őket az Androméda - galaxisba. - Mert az úrinők és az úriemberek megteremtik a lehetőségét annak, hogy ott telepedjenek le ahol jól érzik magukat, még akkor is ha robot apokalipszis van. – mondta Gini és kigombolta István nadrágját.
– A sors tudta, hogy mire várunk, és már mi is tudjuk. – mondta Valkoci és kinézett a csillagközi expressz ablakán úgy ahogy csak a történelem szakos tanárnők tudnak.