Borélyházi mesék - Amy

Vakító napfény tűzött be az ablakon, Amy már nem volt sehol. Hanyatt feküdt az ágyon, úgy tűnődött sorsa alakulásán. Most kicsit máshogy látta a dolgokat. Kapott időt, kereshet valami állást és összeszedheti magát annyira, hogy megint kivegyen egy lakást. Napközben küldözgeti az önéletrajzát, este beáll a pultba. Csinálta már nyáron... Kopogtatás után egy lány dugta be a fejét az ajtón, akit még nem látott. 


-Gyere, ilyenkor szoktunk közösen reggelizni.


-Mindjárt magamra kapok valamit... 


-Megvárlak! -csukta be maga mögött az ajtót.


 


A vörösesszőke lány bő pizsamanadrágot és felsőt viselt, valamint nagy, kutyás papucsot (aminek láttán majdnem elnevette magát), de így is látszott, hogy szép, arányos teste van. Gyorsan magára kapott egy jóga nadrágot (amit általában otthon viselt) és egy pólót, közben szomorúan konstatálta, hogy nagyon kevés holmija maradt. És Betty-vel (aki időközben bemutatkozott) elindultak reggelizni. A pihenőben 5 lány és 3 fiú ült az asztalnál, Amy-t nem látta, Melany, Phoebe, Betty és még két másik lány volt ott, akikkel még nem találkozott. A fiúkkal sem, de a mozdulataikból, hanghordozásukból lerítt hogy homokosok, Vivien úgy tippelte hogy egymással is szoktak hálni. Gyors bemutatkozás után leült ő is. A neveket próbálta memorizálni, de sejtette, hogy még lesz keveredés. Az egyik nő, aki a korelnöknek tűnt (a nő ötven felettinek látszott, míg a többiek jóval fiatalabbnak, Amyt is legfeljebb 35-nek saccolta) búskomoran ült az asztalnál. 


-Mi a baj Stephanie? 


-Nem bírom a tempót, kettőre megvolt a hat. 


Vivien kicsit csodálkozott magában, a nő enyhén molett volt, 50-en túl. Nem találta különösebben szépnek, mégis volt forgalma.


-Még csak pár hónapja van itt... A férje kirakta otthonról, semmihez se ért, így lett prosti. -súgta Betty Vivien-nek. 


-Fel vagy dobódva Bibi!


-Kifogtam egy paradicsommadarat.


-Az a paradicsommadár, aki jól bánik a lánnyal, esetleg még élvezi is... -súgta Viviennek Betty.


-Nem muszáj, hogy paradicsommadár legyen, a lényeg, hogy tejeljen. -kavargatta a kávéját Mel- Annál előbb vethetek véget ennek az egésznek…


-Savanyú a szőlő?


-Áhhh… nekem az a majom jutott utolsónak. Dönget, mint egy dugattyú.


-Még mindig jobb, mintha egy tapasztalatlan tacskó jutott volna. Apuka nőt ajándékozott a 16 éves fiacskájának… Tanárnéninek éreztem magam.


-Semmit se tudott?


-Annál is kevesebbet, de mindent akart.


-Kifizették?


-Jah…


-Akkor ne panaszkodj!


-Szombat van… -sóhajtott Betty.


-Megint jön a dorong?


-Aha… A múltkor azt mondta, hogy 27,5 cm… 


-Te jó ég… Mint egy lónak.


-Kábé. Legalább tudná használni…


 


Már a beszélgetésnél tartottak, amikor megjelent a Főnök, Vivien csak most nézhette meg magának alaposabban. Az átlagosnál valamivel magasabb volt, átlagos testalkatú. Sötétbarna haja gondosan fésült, szakálla egy hozzáértő barber szakértelmét dicsérte. A negyvenes évei közepén-végén járó férfi még vonzónak is volt mondható, mozdulatai, beszéde, testtartása határozottságot és magabiztosságot sugallt. „Tudja, mit akar...” -összegezte magában Vivien.


-Jó reggelt! Látom már megismerkedtettek Viviennel. A többiek?


Szinte végszóra esett be Amy és egy barna bőrű lány. 


-Jól van... A tegnapi keresetetek! A 60%-ot mindenki megkapta a számlájára.


Borítékokat osztott, a fiúk-lányok elégedetten kukucskáltak a borítékokba. Vivien és az egyik fiú nem kapott borítékot. 


-Hano, minden rendben? Tegnap nem volt semmi...


A fiú hallgatott.


-Minden oké... -nyögte ki végül. 


-Vivien, beállsz a pultba ma este?


-Igen!


-Jó. Felicity-vel vesztek egy-két ruhát, kapsz előleget. Délután megvizsgál a doki. Hétkor mindenki kész szokott lenni. 


 


Vivien a szobájában a laptopot bűvölte és az önéletrajzát küldözgette. Kicsit megfontoltabb volt, válogatott a lehetőségek között. Nemsokára betoppant Felicity. Elégedetten látta a megnyitott önéletrajzot.


-Öltözz! Megyünk.


Előszedte az egyetlen utcai ruháját. Kérdően nézett Felicity-re, de a nő kényelmesen elhelyezkedett az ágyon. Vivien megvonta a vállát és öltözni kezdett, közben érezte magán a nő árgus tekintetét. 


-Tegnap már megnéztetek... -bökte ki végül- És nem tetszem.


-Kislány, azért néztük meg, hogy nem-e bántalmaztak korábban.


-Akkor miért nem dolgozhatok, mint a többiek?


-Tudod milyen az a munka... Benny nem támogatja...


-De ha tudom, akkor miért...


-HA tudod... -a nő sokat tudó mosollyal nézte Vivient, aki lassan elvörösödött. 


-Szóval pénzért még nem. Benny ezért nem támogatja... Marad a szexmentes meló. Jó, kisebb pénz, de a jatt a tied. A hosztesz meló se rossz... A pultban kezdesz!


-De ha később úgy döntök... -firtatta már a kocsiban.


-Benny nem fogja engedni, neki az a célja, hogy megmenekülj attól az élettől, nem az hogy kurva legyél!


-A többiek...


-A többiek évek óta élnek a testükből! Lassan kijönnek belőle, megtapasztalják, hogy van más alternatíva. Láttad a 17 lány képét?! Öt év alatt nem rossz... Ha az aggaszt, bárhol beállhatnál a lányok közé, nekünk más a célunk.


Vivien hallgatott, míg elértek a bevásárlóközpontig.


-Milyen ruhára lesz szükségem?


-A pultozáshoz valami szexi cucc. Rá kell venned őket, hogy igyanak. Nem kevesen jönnek csak azért, hogy megigyanak néhány pohár italt közben szexi csajok lengjék körül. Van, akinek pár ital kell, hogy felbátorodjon. Ez lesz a tereped! Fogyasszanak!


 


Először csak végignézték a boltokat, majd Felicity beterelte Vivien-t az egyikbe. Hosszas válogatás után egy franciabugyi szerű alsót választott, és egy hozzá passzoló melltartót. 


-Próbáld fel!


-Lehet?


-Majd fedezlek! -kacsintott cinkosul. 


Vivien a próbafülkében lehajigálta a ruháit és felvette a holmikat.


-Ssssz... Megvan!


-Mutasd! -kukkantott be Felicity- Aha...fordulj körbe! Fasza! Öltözz fel!


A kiválasztott cuccokból vásároltak néhány darabot, többféle színben. A következő boltban mikro-tangát választottak, egyszerű darabokat. 


-Ezt veszed fel alulra! -közölte Felicity- Majd megmutatom...


Folytatták a vásárló-hadjáratot. Vivien választott egy cipőt, amit Felicity azonnal leszólt és egy hasonló, de jóval magasabb sarkú fazont választott. Vettek hétköznapi cuccokat, szépségápolási holmikat, parfümöket. Aztán Felicity beültette a lányt gyantázásra, utána fodrászhoz és körmöshöz. Miután elégedett volt az eredménnyel, gyorsan ebédeltek majd száguldottak vissza.


-Fürödj le...a hajadra vigyázz! 


Felügyelte a sminkelést, tanácsokat adott Vivienk, utána jött az öltözés.


-Először a tangát.


Felvette, de nagyon keveset takart. 


-Azért kell ilyen, hogy ne látsszon... Most a franciát... Igen... Elképzelhető, hogy nyúlkálnak, akkor jó a tanga.  A melltartót, cipő... Ezaz! Bomlanak majd utánad...bármit megvetetsz velük!


Felicity egy pár fülbevalót, nyakláncot és egy karkötőt varázsolt elő.


-Ezeket vedd fel...az enyémek, de neked jobban állnak. Kölcsibe! Na mutasd magad... Mmmmmm -Felicity végigfuttatta a nyelve hegyét az ajkain. 


-Lehet, hogy túllőttünk a célon.


 


Vivien a tükörben egy bombázót látott a tegnapi ázott veréb helyett. A francia bugyi sokat engedett látni a bőréből a domborulataiból, de az alatta megbúvó tanga nem látszott. A melltartóban is szépen gömbölyödtek a mellei (nem akkorák, mint Amy-é, de nagyobbak Mel-énél, konstatálta). A félig felkontyolt szőkésbarna haj buján hatott, az új ékszerek kiegészítették a hatást. A magassarkú cipőben ringó csípővel járt.


-Szuper! Menjünk.


 


A pihenőben már gyülekeztek a nők, lányok és fiúk. Frankey tüntetőleg félre nézett, a többi nő elégedetten mustrálta, még Hano is megnézte, pedig ő meleg volt (titokban Leslie kezét fogta, amikor úgy gondolta nem látják). 


-Figyelem, mától Vivien viszi a pultot! Segítsetek majd neki!


-Vigyázunk rá! -mondta Amy. 


-Áztasd el őket csajszi! -mondta Gloria. 


Gloria majd’ 2 m magas, kigyúrt nő volt, piros latex szerelésben feszített. Mint Vivien megtudta, a BDSM a „szakterülete”, domina de akadtak akik egyszerűen a kigyúrt csajokra buknak. Bibi a roma lány szintén mosolygott


-Gyere, nézd meg a munkahelyed. -hívta Felicity. 


 


Vivien a nő után tipegett a bárba. Minél többet járkált annál inkább megszokta, hogy szinte lábujjhegyen jár. A bár viszonylag tágas terem volt, az ajtótól jobbra a pult, és mellette egy kerek színpad, fotelekkel, kanapékkal és egy rúddal. Balra az asztalok voltak, mindegyik asztalt félkör alakban ölelt körbe egy bordó bársonnyal bevont ülés. Az asztalok szellősen voltak, és az üléseknek magas háttámlája volt, így mindegyik asztal zavartalan szórakozást biztosított az ott ülőknek. A padlót szintén bordó padlószőnyeg borította. A falat körben szépen díszített fa- és szövetborítású lambéria fedte. Amikor jobban megnézte, a szöveteken ábrázolt képek a Pompeji nyilvánosházak falain található freskók replikái voltak. A mennyezeten kristálynak látszó csillárok függtek, és a lány az addigiak alapján élt a gyanúperrel, hogy valóban azok. A falakon körbe falikarok is voltak, és minden asztalon kis ernyős lámpa állt. A kerek színpadnak saját világítása volt. „Alighanem ott várakoznak vagy táncolnak a lányok amíg kiválasztják őket.” -mélázott magában. Az egész harmonikus, ugyanakkor bujálkodásra csábító, erotikus hangulatot árasztott.


 


A bárpult nem tért el a korábban látottaktól. A pénztározás se. a pult mintázata márványozott volt, és amikor közelebbről szemügyre vette, kiderült, hogy valóban márvány. A pult mögötti polcok és hűtők kizárólag minőségi, túlnyomórészt alkoholos italokat tároltak. A vitrinben finoman metszett, díszes poharak voltak. Az azonnal látszott, hogy ez nem egy közönséges hely. „Ha már bordély, legalább csúcs…” -sóhajtott magában. A pult mögött volt egy ajtó is, ami a raktárba vezetett. 


-Vigyél ki egy italt a ketteshez! -tett Felicity egy üres poharat egy tálcára. 


Vivien gyorsan ellenőrizte, hogy melyik a kettes asztal és stílusosan kivitte a poharat és az asztalra tette. 


-Állj! Ne így! Hajolj be, mutasd meg csöcseidet... Ez az. Most vissza a pulthoz. 


Ringó csípővel ment vissza a pulthoz. 


-Ez az...egy picivel több risza... Nagyon jó!


Vivien letette a tálcát és kihívó pózban támaszkodott a pulthoz.


-Nagyon jó! Csábíts, de maradj elérhetetlen, akkor többször hívnak az asztalhoz. Ez nem kocsma, rendelni fognak.


-Most gyakoroljuk, hogy veszed fel a rendelést! Frankey, gyere ülj ide. Vivi, kijössz közben riszálj...úgy. Most ülj le mellé, de úgy hogy könnyen fel tudj állni.


Vivien bevetette a teljes fegyvertárát. Közelebb hajolt, hogy a férfi érezhesse az illatát, és közelebbről láthassa a dekoltázsát. A pillantása hajszálnyira volt a végzetestől, búgó hangon szólalt meg. 


-Mit parancsol uram? 


-Jóóóó! De egy kicsit kevesebb is elég. 


Frankey ledermedt. 


-Nos... -mosolygott rá a lány.


-Dupla whiskey, kevés jég...


Elkészítette az italt és kivitte Frankey-nek.


-Jó, de kinek ütöd be?


-Az első nagyobb társaságnak. 


-Látszik, hogy pultoztál már...


-Igen.


-Jó. Boldogulni fogsz!


 


Felicity még elmondta mit, hogy üssön be a pénztárba, mit csináljon, ha meghívják egy italra.


-Üsd be a whiskey-t, igyál helyette almalevet vagy teát. Nekik kell becsiccsenteniük, nem neked. Nyugi, ezzel a vendégek is tisztában vannak, mindenhol így megy ez. A lányoknál is így csináld!


Végül azt is elmagyarázta, mi a teendő, ha szobára mennének egy lánnyal.


-Kiválasztod a lányt, itt látod mi a portfóliója, kiválasztod, mit kér a kliens, beütöd, fizet, kiírod a kis kártyára, odaadod a lánynak, a többi az ő dolguk. 


-Alku? 


-Nincs! Szolgáltatásban végképp nincs. Amit nem vállal a lány azt nem kapja a kliens. És csak annyit kap, amennyit fizetett.


-Oké... -kezdett inába szállni a bátorsága, úgy érezre a pultozással is messzire ment. 


 


Lekapcsolták a csillárokat, csak a fali karok világítottak, és a színpad volt kivilágítva. Már nem volt visszaút, negyedóra és nyitnak. Frankey elhelyezkedett egy kis asztalnál a sarokban, alig volt észrevehető, de szemmel tudta tartani a helyiséget. A lányok felvonultak a kis színpadra, de látszott rajtuk, hogy gyűlölik az egészet. Öt perccel nyitás előtt megérkezett a Főnök is.


-Nagyon jó... -pillantott körbe- Frankey ma te?


-Ja, Kenny megpróbálja begyűjteni Vadócot.


-Szép vagy kedvesem... -mondta Viviene-nek.


Az első vendégek azonban csak majdnem egy óra múlva, kicsivel kilenc előtt érkeztek. Vivien felvette majd kivitte a rendelést, begyűjtötte a bókokat és örömmel nyugtázta, hogy a férfiak a többi lányt nézik helyette. Egyre több asztalán kapcsolták fel a kis lámpákat, a lány meglepetésére van aki nő társaságában érkezett. A harmadik kör után az egyik pasi elvörösödve óvatoskodott a pulthoz. Vivien megijedt. Egy próbálkozó? Most kifejezetten rossz ötletnek látszott, hogy beálljon a többiek közé. 


-Elnézést...kis...kisasszony...


-Igen...? -közben próbált mosolyogni, közben fél szemmel Frankey felé pillantott. 


-Elnézést...de én...szóval férfiak...


Vivien megkönnyebbült.


-Természetesen... Hajoljon közelebb... -kifordította a képernyőt és megmutatta a fiúkat. Távolról úgy tűnt, mintha a pasi súgna-búgna a pultoslánnyal.


-Ők...?


-Válasszon bátran. 


-Óóóó... 


Rövid válogatás után egy képre bökött. 


-Ő...Leslie...


-Rendben...mit szeretne?


Gyorsan kiválasztotta a kért szolgáltatásokat.


-Előre kell fizetni...


-Kérem...a többiek nem...tudják... Diszkréten...ha lehet. 


-10 perc múlva menjen ki az előtérbe, Les várni fogja.


-A...többiek kérdezik...hogy...Ön


-Engem nem lehet választani, sajnálom. 


-Értem...máskor?


-Máskor se...


 


A férfi visszaült, Vivien felhívta Les-t, majd Frankey italát gondolkodás nélkül hozzáírta a társaság fogyasztásához. A következő körnél valaki megsimogatta a popsiját. Ez még belefér... -gondolta. Amy, Melanie és Bibi befészkelték magukat a társaság tagjai közé, közben más asztalokhoz is érkeztek vendégek. Viviennek hirtelen sok dolga lett, és nem ért rá gondolkodni, vagy hosszabban foglalkozni a vendégekkel. A simogatásokat a popsiján vagy a combján tűrte, megszokta Az egyik asztalnál ülő magányos férfi Gloria-t választotta ki, egy 60-as bácsi Stephanie-t, Betty-t egy jól öltözött fiatalember, Phoebe-t egy 30-as pasas. Épp az egyik újonnan érkező vendég elé tette le a pezsgőt, amikor az elsőnek érkező társaság asztala felől egy kéz nyúlt be a lábai közé és egy ujj próbált a bugyikon át a szemérmébe mélyedni. Vivien gondolkodás nélkül pördült meg és csapta pofon a kéz tulajdonosát. A tasli szépet csattant és a pórul járt kísérletező meglepetten tapogatta az arcát de Melanie gyorsan elterelt a figyelmét. Vivien visszamenekült a pult mögé, közben hallotta, hogy a három lány elmagyarázza a társaságnak, hogy a tisztességes viselkedés elvárás, vagy jobb, ha mennek. Elkezdte bepakolni a koszos poharakat s mosogatógépbe. Óhatatlanul a testükből élő lányok és fiúk jutottak az eszébe: használják, elmossák, újra használják, ki tudja hányszor, míg el nem törnek.


 


-A pofozkodós pinát akarom! -hallatszott a részeg kiabálás a társáság asztalától.


Viviennek már az elején feltűnt egy fiatal, talán 18 éves fiú. Úgy tűnt a születésnapját ünneplik és egy nő az ajándék. Ő kiabált.


A többiek próbálták csitítani, Frankey készültségben volt az asztalánál. A zűrzavart végül Amy fojtotta el. Lovaglóülésben a srác ölébe ült és levette a melltartóját. A szülinapos arca egyszeribe teli lett mellekkel, és a társaság többi tagja is nyálcsorgatva nézte a nagy, rugalmas, nem lógó kannákat.


-Ezt nézd kicsim… Naaa….? Főzök neked tejbepapit, utána meggyúrom a nudlidat… Tetszenek? Csak a tiéd, akár egész éjszakára…


-Tejbepapit akarok!


Amy a srác arcához dörzsölte a kannáit.


-Beléjük akarok fulladni…


A társaságban súgás-búgás kezdődött, aztán egy férfi a pulthoz ment.


-A srác a nagycsöcsűt szeretné. Lehet egész éjszakára?


-Természetesen. Reggel 4-ig lehet… Kell?


-Igen… 


Vivien beütötte Amy neve mellé a foglalást és kitöltötte a kártyát.


-Legyen emlékezetes éjszakája… A kis cigánylányt ketten akarják. Mehet?


Ellenőrizte Bibi portfólióját majd beírta a két vendéget. Bibi nevére is kitöltötte a kártyát.


-Hogy hívják az urakat?


-Péter és Gábor.


Amy felírta a neveket a kártyára. 


-És te…?


-Nem!


-Jól van na...csak kérdeztem… Akkor a barnát kérem.


-Mel jó választás…


-Mit lehet?


Felsorolta a szolgáltatásokat, és a férfi teljes programot kért. Vivien Melanie kártyáját is kitöltötte. 


-Rendezik a fogyasztás is?


-Igen.


A férfi fizetett, Vivien pedig a fejével intett a lányoknak, hogy az üzlet megkötetett. Az asztaltársaság felkerekedett, a lányok pedig átvették a kártyákat. Mel grimaszolt, amikor meglátta.


 


Frankey a pulthoz sétált.


-Jattoltak?


-Nem… De a te mai fogyasztásod megvan.


-Sóher banda... Mennyi? 


-Még három whiskey.


-Kihozod?


-Persze.


Frankey kedvtelve nézegette a lányt, de újabb vendégek jöttek. Közben Matt és Hano is lejöttek és külön asztaloknál ültek le. Hano nemsokára beszélgetni kezdett egy idősebb fazonnal, és 10 perc múlva a számára is kiállított egy kártyát. Így ment egész éjjel, a vendégek többnyire tisztelettudóak voltak, csupán egy embert kellett Frankey-nek kidobnia, mert tiszteletlenül beszélt Viviennel és a többiekkel, a folyamatos műsora zavarta a vendégeket. Frankey másodpercek alatt vette rá, hogy fizessen és távozzon. Hajnali kettőre kiürült a bár, a lányok beszélgettek. Csupán egy 70 körüli jól öltözött úriember ült egy asztalnál. Vivien töltött neki egy újabb pohár bort és kivitte neki.


-A ház ajándéka.


Leült és beszélgetni kezdtek. A bácsi öregesen mesélt az fiatalkoráról, a feleségéről. Vivien figyelmesen meghallgatta, néha közbevetetett valamit. A bácsi hálás volt minden jó szóért. Végül indulni készült.


-Köszönöm Kisasszony, hogy boldoggá tett egy idős embert! Nem fogja megbánni!


Kifizette a számlát, majd további bankjegyet adott a lánynak. 


-Az öné… Még egyszer köszönöm a beszélgetést!


Vivien a nap végén összeszámolta a jattot. Összesen 100 euró volt, a nagy része az öregúrtól származott. Némi töprengés után odaadta Felicity-nek a cuccokért.


-Jól van…de azért gyűjtögess is…magadra is kell. 


 


Hajnali ötre jutott vissza a szobájába, lerúgta a magassarkúkat, levette a szexi munkaruhát letussolt és ágyba bújt. A vádlijai sajogtak a sok mászkálástól és a magassarkútól. Nemsokára megjelent Amy, bebújt az ágyba, óvón átölelte a lányt és simogatta.


-Aludj kicsim…aludj…


-Amy…te hogy lettél…?


-Kurva? Hülye voltam. Korán férjhez mentem, 19 voltam, aztán jött is a gyerek…egy kislány. Amikor öt éves lett dolgozni kezdtem, először tanítottam egy iskolában, aztán bankban. dolgoztam, neveltem a lányom, egyben tartottam a háztartást, szerettem a férjem. Sablonos sztori.


Aztán egy nap arra ébredtünk, hogy csak egymás mellett vagyunk a férjemmel. Csak 28 voltam. Akármilyen furcsa, maradtunk mindketten. Azt hiszem ez így volt kényelmes mindkettőknek. Neki volt egy kényelmes menedéke, közben nyugodtan nőzhetett, két szeretőjéről biztos tudok. Annyit a javára kell írnom, hogy engem sem akart elhagyni és a nőit sem szédítette azzal, hogy majd egy szép nap elválik tőlem. Én? Nekem kényelmes volt…azt hittem, ha elfordítom a fejem, akkor meg nem történtté teszem az egészet. Kifelé minta-házaspár voltunk, valójában… Leginkább békés egymás mellett élésnek hívhatnám. Talán ez így ment volna életünk végéig, de aztán történt valami.


Új főnököm lett, és ő értékelt. Mint nőt, mint embert. Nem csak a melleimbe volt szerelmes, nemcsak a testemet akarta. Csodálatos időszak volt… Repültem a boldogságtól, a talaj felett lebegve közlekedtem. Annyi idő után szerelmes voltam. A férjem vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. Valahányszor, amikor el akartunk utazni valahova, csak annyit mondtam a férjemnek, hogy hivatalos útra megyek és napokat voltam a szeretőmmel. Ő csodálatos volt…könnyed…nagyvonalú. Fizetett mindent. Jól keresett, de egy idő után feltűnt, hogy ennyi pénze nem lehet… Kiderült, hogy megcsapolja az ügyfelek számláit, aztán visszatette máshonnan. engem is elkapott a gépszíj. Azt hittük, amit csinálunk az csak ügyeskedés, de valójában tolvajok voltunk… Aztán elhunyt ügyfelek pénzét tüntette el. Az összeg egyre nőtt, és lebuktunk. Ő megúszta, együttműködött a rendőrséggel és mindent rám kent, én az oktondi és szerelmes nő ott álltam minden támasz és segítség nélkül. Nem csoda, hogy én vittem el a balhét… Nagyon nagy pénzről volt szó, így hét évet kaptam. Hét kibaszott hosszú kemény évet. Ötöt leültem, de az pokol volt.


El kell mondjam, a börtön az mindenhol börtön. Talán nem olyan, mint Amerikában, de kemény…klikkekkel, hierarchiával… Meg kellett küzdenem a rabtársaimmal és némelyik fegyőrrel is… Akkor kezdődött…odaadtam a testem, kedvezményekért. Kibuliztam magamnak melót, jobb cellát, jobb melót, több lehetőséget. Csak a lábam kellett széttennem megfelelő, nem bekamerázott helyiségekben, és jött minden. Hagytam, hogy lihegve ügyködjenek a lábaim között, és csak arra kellett ügyelnem, hogy ne koppintsanak fel, cserébe olyan könnyű lett az életem, amilyet a körülmények csak engedtek. Mivel sok mindent intéztem magamnak, emelkedtem a ranglétrán a többi rabnő között.


 


Aztán öt év múlva szabadultam, és az olyan volt, mintha a pokol tornácáról a pokolba zuhantam volna. A férjem válni akart, a gyerekem látni se bírt. Priuszom lett, munkát nem kaptam… A válás után lett egy garzonom, és 0 jövedelmem. Így kezdődött. Először csak ruhára, aztán számlákra, aztán kajákra… Olyan lett a testem, mint egy bankautomata, a böriben megszerzett rutinnal és közönnyel tettem szét a lábam és jött a pénz. Pénz kellett valamire, kerestem pár hapsit, aki fizetett és meg is volt. Könnyű volt, de nehéz is, mert mindent alkalommal mintha baltával zúztam volna össze a lelkem. Közben a lányom, a mindenem észre se akart venni az utcán. Így futottam össze a Főnökkel, idehozott, felajánlotta, hogy segít kiszabadulni az örvényből. Két éve gyűlik a pénzem, még egy-két év. Közben sok mindent tanultam, nyelveket, vámügyintézést, könyvelést. Nézelődök normális meló után, lassan a priuszom is eltűnik. Két év és nem kell ezt csinálnom. Talán már jövőre félállásban dolgozok valahol, hogy legyen munkatapasztalatom, aztán viszlát kurválkodás!


-Van lakásod és itt laksz…?


-Itt emberek közt vagyok…csak azokon a napokon vagyok otthon… Meg szabadnapokon.


Csendben feküdtek.


-Aludj Kicsim…cssss…aludj… -dünnyögte Amy, mintha a lányát altatta volna.


Vivien megint nem érezte a mardosó hiányt, nap közben nem ért rá. Akkor rájött, hogy Amy a pót-lányának tekinti. A lánya annyi idős lehet, mint ő. Ettől a felfedezéstől jobban érezte magát és elaludt Amy párnás ölelésében.