Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat...
Sziasztok. Kovács Gergőnek hívnak 25 éves vagyok és 15 éve lettem meleg.
Amikor egy kis város vezetői utat engednek a parttalan betelepülésnek, tönkre téve ezzel az...
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Friss hozzászólások
Biodrón: Meg kéne, hogy történjen... Bo...
2024-07-19 01:00
dreamland912: Köszönöm, igyekszek mindig bel...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:34
dreamland912: Ha tetszett az írásom, nőknek...
2024-07-15 20:22
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bordélyházi mesék - Vivien

A férfi délelőtt óta járta a várost, a lány azonnal szemet szúrt neki. Nem őmiatta cirkált az utcákon, de feltűnt az új hús. Hideg volt az idő, mégis miniszoknyában és hasvillantós felsőben volt, és hosszú kabátban. Figyelni kezdte, ahogy a többi prostival viaskodik, aztán a közterületesekkel, aztán megint a kurvákkal. Így ment egész nap, közben az eső is eleredt. Nem találta, akit keresett, így az új jövevényre kezdett figyelni: valóban strichel, vagy csak eltévedt. Leszállt az este, és már biztos volt a dolgában. Akcióba lépett.
 
A lány nyomorultul téblábolt az út mentén. Napokig tartott, mire rávette magát, hogy kiálljon az út szélére: más munkát nem talált, a pénz elfogyott, az albérletből mennie kellet. Mintha átok ült volna rajta, a régi motorosok mindenhonnan elkergették, ahol végre békén hagyták, onnan a közterületesek kergették el. Elkeseredetten rótta az utcákat, az eső eleredt és bőrig ázott. Beesteledett és nyomorultul érezte magát, a táskája a kevés fontos holmijával, húzta a vállát, fájtak a lábai, és a rövidke szoknyába fázott, hiába volt rajta egy hosszú kabát is. Némi ételre vágyott, száraz ruhára és ágyra. Egy autó állt meg mellette.
-Szállj be! -jött az utasítás. 
A hang határozott volt, de nem durva vagy követelőző. Fásultan lépett a kocsihoz, amikor a kilincshez nyúlt szinte elbőgte magát. Hát megtörténik...ócska utcanő lesz...
-Mit szeretnél? -kérdezte, miután beült az anyósülésre. 
Remélte, hogy a hangján nem érződött a félelem, az elkeseredettség és bizonytalanság. 
-Jól eláztál. -válaszolta a férfi kitérőleg. 
Egy darabig csak mentek, a lányban nőtt a félelem.
-Hová megyünk? -kérdezte cérnavékony hangon.
-Valahová... Ahol vigyáznak rád... megbecsülnek. Nem az utcán a helyed...
Csak kicsit nyugodott meg, hallott bordélyokról, a beavatásról és egyebekről. De legalább valami. Jelen helyzetében ezt is szerencsének tartotta. Az autó vezetője oldalra sandított és megcsóválta a fejét. 
-Egész nap kint voltál...figyeltelek...
-Igen.
-Volt valami?
-Semmi... -a könnyek elfutották a szemét.
-Kihez tartozol?
-Senkihez... Figyelj, hová megyünk?
-Majd elmondja, aki elmondhatja. Nem fognak bántani. Van hova menned éjszakára?
Csak ingatta a fejét.
-Melyik kupiba viszel...? -faggatózott tovább.
-Nem kupleráj...annál jobb, bár a lényege ugyanaz... Menedéknek hívjuk.
Jobban szemügyre vette a férfit: erős testalkatúnak látszott, tüskére nyírt hajába, borostájába ősz szálak is vegyültek, az arca karakteres, de nem ellenszenves. A sötét ruházat volt egyedül ijesztő kissé. 
-Miért pont engem választottál? Annyi lány van...
-Lecsúszott, elhasznált lotyók, a javuk drogos. Ismerem mind, nem akarnak változni. Érted kár lenne...
-Az a kupi miben más...?
-Van kiút... -a férfi úgy döntött nem oktatja ki újból.
Egy régi, polgári stílusú többemeletes tömbháznál álltak meg, egy szűk és sötét utcában.
-Gyere... Ennyi az összes cuccod?
A lány bólintott és követte a férfit, aki kacsázó járással ment előtte, akkor látta csak, milyen szélesek a vállai. 
 
Odabenn félve pillantott körbe. A helyiség egy szálloda recepciójára hasonlított, a hosszú pult mögött egy idős bácsi ült, aki leginkább egy jóságos nagypapára hasonlított. Jobbra egy lépcső vezetett az emeletek felé, balra egy kétszárnyú ajtó, felette felirat „BÁR”. A pult mellett egy további ajtó vezetett valahová hátra. A recepción a pulton kívül egy kanapé és több fotel volt található, a padlón nagyméretű perzsa-szőnyeg. Amit eddig látott, nem tűnt visszataszítónak, minden tisztának látszott és visszafogott elegancia jellemezte.
-Itt várj! -mondta a férfi.
-Szia Frankey! -fogott kezet a portás a férfival- Új bárányka…?
-Aham…
A pult melletti ajtó elnyelte a férfit. A lány csak állt és óvatosan nézelődött.
-Üljön le kedves! -mondta neki a bácsi.
Jobb dolga nem lévén leült az egyik fotelbe. Majdnem elnyomta az álom, hajnal óta talpon volt. Kavarogtak a gondolatai, elindult a lejtőn, vajon lesz megállás? „Van kiút…” Jól az eszébe véste ezt a rövid mondatot érezte, hogy a jövőben reményt adhat neki. Zúgott a feje…a nevelőapja napokkal azelőtt megmondta haza ne merjen menni, az anyja részegen fetrengett a szobában és semmi sem érdekelte, az albérletből hajnali 4-kor dobták ki. Éhes volt, és reszketett a fáradtságtól, és teljesen kihűlt az utcán. A 12 órával korábbi állapothoz képest tényleg biztonságban volt. Nyílt a bár ajtaja, és egy tangát és melltartót viselő nő kézen fogva vezetett egy jól öltözött férfit a lépcsők felé. Csak akkor tudatosult benne, milyen úton indult el, csendben elsírta magát, a kézfejével törölgette a szemeit és nyelte a könnyeit.
-Ne sírj!
Az ismertelen állt a fotel mellett, aki összeszedte az utcáról.
-Gyere! -intett.
 
A lány némán követte. Az ajtón túl egy tágas szobába, afféle irodába értek. Az egyik sarokban egy ódon íróasztal állt, rajta egy lámpával. Az asztal mögött egy férfi ült, 45 évesnek becsülte. Az asztal mellett a falnál egy karosszékben egy csinos, vöröshajú nő ült, körben a fotelekben még két férfi, öltözetük ugyanolyan, mint a kisérőjéé: fekete farmer, fekete garbó, combközépig érő bőrdzseki és fényesre suvickolt fekete cipő. 
-Gyere közelebb!
Kényszeredetten állt meg az asztal előtt 1-2 méterrel.
-Szia! Hogy hívnak?
-Vivenn…
-Üdvözöllek a Menedékben, Vivenne! Mit kerestél az utcán?
-Prostinak álltam.
A férfi alaposan szemügyre vette.
-Hány éves vagy?
-22 leszek…
-Papírjaid?
Vivien az asztalra tette az igazolványát, a férfi csak odapillantott, de nem tette el.
-Vetkőzz le! -kellemes, bársonyos hang utasította.
Vivien ledobálta az esőtől nyirkos ruháit a földre, a bugyinál megállt.
-Azt is...
Vivien megszabadult az utolsó ruhadarabjától is és ott állt pőrén egy csomó ismeretlen előtt. A szíve hangosan vert, vajon kipróbálják? Vagy „csak” megállapítják mennyiért bocsátható áruba? Az asztal mögött ülő férfi felkelt és körbejárta a lányt, Vivienk az volt az érzése, hogy meg is szimatolja. A férfi végül, anélkül, hogy egy szót szólt volna visszaült az asztalhoz. 
-Nos Vivien, ha bemész azon az ajtón -mutatott jobbra- és balra fordulsz, találsz egy fürdőt. Zuhanyozz le, mosd meg a hajad, és sminkeld ki magad. Mindent megtalálsz… A táskád nyugodtan hagyd itt. Ha végeztél, gyere vissza.
 
Vivien önkéntelenül elindult, úgy érezte, mintha térdig iszapban botorkálna. Úgy sejtette tudta mi következik. Bement a fürdőbe, lemosta a sminkjét és gyorsan lezuhanyozott, majd alaposan megmosta a haját. Amíg szárította a haját a sminken töprengett. Tényleg mindent megtalált. A fürdés után egy fokkal jobban érezte magát, A tükörből egy sápadt, kócos hajú, karikás szemű, riadt lány nézett vissza rá, aki a saját maga fáradt énjére emlékeztette. tovább nézegette magát: az arcát általában szépnek szokták mondani, a mellei nem nagyok, de nem is kicsik, a lapos has és a nagy köldök alatt a szőrzete csapzott (jó lenne borotválkozni, de semmi sincs hozzá), a popsija minden irányba kerek, általában azt is szerették. A mellével és a puncijával volt elégedetlen. A mellei lehetnének nagyobbak, meggyőződése volt, hogy a bal kisebb, mint a jobb, a puncija pedig csak egy egyenes vágás, egy rózsaszín tollvonás. Félt, hogy mi vár rá? Egymás után felpróbálják, hogy elég jó-e? Végül is, ezért jöttem. -vonta meg a vállát. Gyorsan befejezte a sminkelést és visszament.
 
-Fordulj körbe!
A szobában ülők csendben gusztálták.
-Ez a smink… -mondta valaki.
-Felicity, kedvesem -szólalt meg végül a férfi az asztal mögött- Sminkeld ki Vivient!
A nő könnyű léptekkel vezette a lányt a fürdőbe.
-Ezt még meg kell tanulnod… -mondta barátságosan- Benny, a Főnök a tökéletest szereti.
-Tehát Benny…
-Te csak Főnöknek szólíthatod…ahogy mindenki. Ne félj, nem bánt… -és letörölte a sminket a lány arcáról.
-Mutasd magad! Csinos a pofikád… -könnyed mozdulatokkal kezdte elkészíteni Vivien új sminkjét.
Miután elkészültek visszakísérte az irodába. Vivien újra körbefordult, hogy megmutassa magát. Valaki füttyentett.
 
-Sokkal jobb. Miért lettél prostituált?
-Nincs munkám, elfogyott a pénzem, kiraktak az albérletből és nincs hova mennem. Munkát nem találtam, pedig kerestem, elhiheti! Kellett valami pénz…valahogyan…valahonnan…bárhonnan.
-Mi a végzetséged?
-Közgadász… Nemrég végeztem…
A férfi csak csóválta a fejét, Felicity szomorúan nézte, a többieket nem látta.
 
-Nos, hadd meséljek neked a Menedékről! Nem szépítek ez egy bordély. Úgy szoktam fogalmazni, hogy egy konszenzusos bordély. A lányok itt szabad akaratukból dolgoznak, nincs kényszer és gyakorlatilag függetlenek. Az árakat én szabom meg, a védelemért és a helyért cserébe levonok egy bizonyos százalékot. Egy-egy menet után 100-150 eurót lehet keresni, ennek a 40%-át készpénzben megkapják a nap végén, a 60%-a egy névre szóló számlára kerül, befektetésként. Nem titkolt célunk az, hogy aki ide kerül néhány év alatt normális életet élhessen, ezért takarékoskodunk helyette is és igyekszünk képzéseket találni. Persze szabályok is vannak, keddtől szombatig meló, naponta este 8-tól hajnali 4-ig. Van szabadság, és minden lánynak jár havi 4 nap menstruációs szabadság. Havonta orvosi vizsgálat is van. Cserébe az ügyfélkör garantáltan tiszta és problémamentes. Aktus csak gumiban, de a tabletta kötelező. Nincsenek külön utak…nincs kettyintés az ügyfelekkel munkaidőn kívül. Az egyenes út vissza az utcára! Mindenkinek egyéni portfóliója van, azt vállal, amit akar, nem kényszerítjük semmire, és a kliens sem kényszerítheti semmire. A fizetés lent történik előre. Fiúk is dolgoznak itt, többnyire bi- vagy homoszexuálisok. Az ügyfélkör fix és zárt, ennek megfelelően ellenőrzött. Ide nem az utcáról esnek be mindenféle alakok, csak az jön aki beléphet. Hát ennyi.
-Vállalom! Kezdhetek?
-Lassan a testtel! Szerintem rossz döntést hoztál…többet érsz annál, hogy a testedből élj… Az utcára sem küldhetlek vissza. Azt mondtad kiraktak az albérletből. Van hová menned?
-Nincs…
-Hadd gondolkodjam…
A férfi pár percig valóban gondolkodni látszott.
-Nos. Három hónap próbaidő. Meglátod, hogy szeretsz itt, és én is meglátom hogy viselkedsz! Garantáltan szexmentes munkát kapsz, a pultban leszel, és esetleg hoszteszkedsz. Ez idő alatt eldöntheted, hogy tényleg be akarsz-e állni a sorba vagy maradsz a normál melónál. Közben esetleg felvesznek valahová… Addig napi 100 eurót kapsz, 40-et kézbe 60-at a takarékszámlára. Ráadásként szállást is. Rendben?
-Oké… -válaszolta a lány kábultan, közben hangosat kordult a gyomra.
A főnök csettintet.
-Kenny, keríts valami kaját…pizzát. A pihenőben ehetsz, legalább megismerkedsz a többiekkel. -fordult Vivienhez.
Felicity egy könnyű köntöst adott neki. 
-Tessék…ez pont megfelel. Nem fogsz kilógni.
-Szép fogás Frankey… -hallotta távozóban- Ted, mi van a vadóccal?
 
Nem hallotta, hogy ki az a vadóc, és mi történt, Kenny becsukta az ajtót és a pihenőbe vezette.
-Ülj le, negyedóra múlva kész kaja. Csak mirelit, de egész jó… -Kenny beszédesebbnek tűnt, mint Frankey.
-Hányan dolgoznak itt?
-Hét lány és 3 fiú.
-Eddig hányan jutottak ki?
-Egy kivételével mindenki. Nézd!
A pihenő falán 17 kis kép volt, 17 lány.
-Ők mind kiszabadultak a spirálból a Menedéknek köszönhetően! Szakmát tanultak, vagy főiskolát végeztek, mára normális életük és munkájuk van, sokuknak családja is. A legtöbb idő, amit itt töltöttek az 5 év, az a lány tegnapelőtt költözött el albérletbe.
-És akinek nem sikerült?
-Ő nem is akart kitörni… Kimosdattuk, kitanítottuk…mégis inkább az ipart űzi. Született kurva…azt hiszem.
-És a vadóc…?
-Nemrég bukkant fel… A Főnök is látta. Meg akarjuk menteni, de mindig továbbáll.
-Hogy találtok meg…minket?
-Frankey-nek, Ted-nek és nekem, ez a dolgunk. Keressük a lányokat, akiket ki lehet menteni. Volt egy, aki 12 éve nyomta, egy fillérje se volt, két év alatt szedtük rendbe. Most munkája van és férje, jön a gyerek. Azt hiszem neked jók az esélyeid. Meglepne, ha egy év múlva is itt lennél.
Rövid csengés hallatszott a sütő felől.
-Tessék! -tette elé Kenny a pizzát- Azért ne szokj hozzá…nincs libériás inas. 
 
Egyedül maradt, Kenny eltűnt valamerre. Lassan rágta a pizzát és kicsit bátrabban nézelődött. A „pihenő” kényelmes székekkel, kanapéval és asztallal berendezett szoba volt, az egyik falnál konyhapult, hűtő. Jobb híján töltött magának egy pohár vizet és megitta. Szokatlan volt, hogy gyakorlatilag meztelen, a könnyű selyemköntös nem volt túl hosszú. Beszéd hallatszott kintről. 
-Frankey hozott egyet...
Nyílt az ajtó és két lány viharzott be a pihenőbe. Az egyik magas szőke teltkarcsú, csak egy piros csipkebugyit viselt. A mellei tekintélyes méretűek voltak, a bimbóiról egy szelet parízer jutott Vivien eszébe. A másik lány alacsonyabb volt és karcsú, kicsi hetyke mellekkel. 
-Szia! Te vagy az új csaj?
Vivien kicsit megijedt, arra számított, hogy a „régiek” féltékenyek lesznek, vagy csicskáztatják majd. Ehhez képest a két lány inkább kíváncsian nézegette, bár gyakorlott pillantásokkal az adottságait is felmérték.
-Vivien... -mutatkozott be félénken.
-Amy vagyok -mutatkozott be a szőke- Ő pedig Melany.
Amy elterpeszkedett a kanapén, Melany az asztalhoz ült. 
-Megint meglátogatott a vén trubadúr, Mel...?
-Aha...a héten már harmadszor.
-Kitölti az időt egyáltalán?
-Simán... Csiga-biga gyere ki... -forgatta a szemét Melany.
-A végén feleségül vesz
-Na azt már nem! Egy sármos ötvenes vagy hatvanas még elmenne... Mindegy, mára már csak egy menetem maradt. 
-Egy lány csak 6 menetet teljesíthet egy nap. -magyarázta Amy Viviennek- A Főnök nem akarja, hogy elkopjunk. 
-Aha... 
-Te mikor kezdesz?
-Még nem mondták.
-Miket vállalsz?
-Nem gondolkoztam rajta... -nem akarta, hogy lenézzék, ezért inkább titkolta, hogy tulajdonképp még nem vágott bele az üzletbe.
-Megnéztek?
-Igen. -akkor jutott eszébe, hogy esetleg azért vették szemügyre, elég kívánatos portéka-e. Nem tartotta magát bombázónak, de azért nem esett nehezére pasit találni. Így különösen bántotta, hogy szexmentes melóra tartják alkalmasnak. 
-Hogy kerültél az utcára? 
Vivien majdnem csípőből válaszolt, hogy kirakták az albérletből, de gyorsan leesett neki, hogy Melany arra kíváncsi, hogyan lett kurva. Mesélni kezdett a gyerekkoráról, hogy apja halála után hogy lett alkoholista az anyja, hogy a nevelőapja úgy bánt vele, mint az édes gyermekeivel, őt is ugyanúgy verte. Hogy 15 éves kora óta nincs családja, mindig a kollégiumba lakott, egész a fősuli végéig. Hogy a bizonytalanságát és a mélyen belül lappangó hiányt gyakori szexuális aktusokkal próbálta elnyomni, és bármelyik kicsit is tetsző pasival ágyba bújt, de a hiányérzet ettől csak nőtt. Hogy senki mellett sem tudott kikötni. Hogy nem talált melót és kirakták az albiból, mert nem tudott fizetni. 
-Diplomával nem találsz melót?
-Nem a legjobb fősulira jártam... Nem kapkodnak utánam.
-Előfordul... De egyből lotyónak mentél?
-Nem látszott más lehetőség... Dugni meg szeretek. 
-Te tudod kisanyám! Asszem jövő héten kezdhetsz dolgozni. Előbb orvosi vizsgálat és összerakják a portfóliód.
-Ben... Főnök szexmentes melót akar adni...
-Ő ilyen... Nem akarja, hogy elkallódjunk. Felicity-vel találkoztál?
-Aha…
-A Főnök nője…valaha ő is. Ha valamit el akarsz érni a főnöknél, először hozzá fordulj…
-A Főnök télleg ilyen...? A stricik...
-Ő nem strici. Legalábbis nem a hagyományos értelemben vett strici. Megszervezi a körülményeket, nem hagyja, hogy olcsón adjuk magunkat, helyettünk takarékoskodik. 
-De a tanítás meg minden...
-Minden igaz... Ahogy ők is valóságosak. -intett Melany a képek felé a fejével- Öt-hat lányt ismertem közülük. Ez ad reményt „Van kiút”.
-És tényleg csak egy lány nem...
-Tulajdonképp igen. Valójában többen, de ők néhány hét vagy hónap után mentek vissza. Lilly a főnök legnagyobb kudarca, szóval ne hozd fel neki. Három évig hesszelt itt, megtanult öltözködni, nyelveket tanult, aztán öt év múlva lelépett. Vett egy lakást magának és ott fogadja a saját menő ügyfeleit. A Főnök nélkül sehol se lenne, egy repedtsarkú széthajtott utcai lotyó lenne a sok közül.
-És ti...?
-Mindenkinek megvan a maga sztorija és egyik se vidám. Majd hallod őket.
-Munkára! -pattant fel Amy- Letudod az utolsó menetet, nekem még három van, ha összejön.
-Mennyit szedtek össze egy nap?
-Egy gyenge napon 5-600 eurót. Abból 200-250 ruppó jön zsebbe, a többi a számlára. Heti nyolcszázat-ezret különösebb megerőltetés nélkül összeszedsz, a számládra még több megy. 
-De hát napi hat kuncsaftot kell...
-Nem „kell”. Annyi a maximum. Ha csak hármat csinálsz, akkor három. Van, hogy egy után eleged van a napból. Ilyenkor jó, hogy itt vagy...nem kell visszamenni. Na pá csaj, majd még mesélünk.
 
Vivien megint egyedül maradt. Az éjszaka során még egyszer jöttek be egy lány, Phoebe de vele csak futólag beszélt. Kettőkor megjelent Frankey a táskájával.
-Gyere Kölyök, megmutatom a szobád!
Egy tetőtéri szobába kísérte, ami nagyjából akkora volt, mint a kollégiumi szobája. 
-Pakolj ki. Az ágyat neked kell megcsinálnod. Egyelőre aludd ki magad.
-Itt fogok majd... -pillantott az ágy felé. 
-Nem. Azok a szobák az elsőn és a másodikon vannak. Pihenj Kölyök!
Viviennek még lettek volna kérdései, de Frankey léptei már a lépcsőn dobogtak. Óvatosan becsukta az ajtót, és kipakolta kevéske holmiját. A vizes ruháit, amiket napközben viselt, kitette száradni. Hosszan nézte az indexeit és az oklevelét, melyekért annyit küzdött de most teljesen feleslegesnek sőt értéktelennek tűntek. Mérgesen egy fiókba hajította őket, a fiókot hangos csattanással löktek a helyére. A papírjai még megvoltak, és a pénztárcája is, némi apróval. A laptopja is megvolt, egy egész nyáron át tartó gürizés árán szerezte be. Felhúzta az ágyneműt majd lefeküdt. Máskor, ha krízishelyzetben volt egy kiadós szex segített. Most nem érezte szükségét, és mintha a belsejét mardosó hiány is enyhült volna kissé. Az agya még sokáig zakatolt, hiába csukta be, sok kép pergett a szemei előtt. Az elutasító válaszok tengere, amikor meglátta, hogy egy-egy állásra 3-400 jelentkező van, a HR-es aki miután nem vette fel, szívesen dugott volna vele, a búcsú dugás a „pasijával”, a vad, egész délutános kúrás azzal a helyes pasival, aki szintén ugyanarra az állásra jelentkezett és az interjú után egyszerre távoztak, a főbérlő egyszer sajnálkozó-siránkozó szabadkozása másszor agresszív követelése, amikor hajnali 4-kor megjelent, hogy kidobja. Akkorra már elhatározta, hogy kurvának áll, de reménykedett, hogy kap pár hét haladékot. A „tisztességének” feladása látszólag csúszott. Az ösztönei azt súgták, hogy sodródjon az árral, bármikor belevághat, ha nem fordul jobbra a sora. Nagy nehezen elaludt.
 
Valamikor hajnalban ébredt fel arra, hogy valaki áll a szobájában. Az időpontra abból következtetett, hogy az ablak egy darab éjszaka helyett egy darab világos szürkeséget keretezett. 
-Alszol? -kérdezte Amy.
-Aludtam. -válaszolta kissé morcosan.
Amy már mellette feküdt az ágyban és átölelte. Vivien meglepődött, de szitu legfeljebb csak szokatlan volt. Eddig egyszer aludt nővel, amikor a barátnőjét vigasztalta szakítás után, és az szipogva aludt el mellette. 
-Aludj. -nyomott puszit Amy a feje búbjára.
Bár meztelenül aludt és a hátának nyomódó terebélyes mellekből arra következtetett, hogy Amy sem viselt semmit, mégsem értékelhette a helyzetet közeledésnek vagy kikezdésnek. A nő ölelése anyáskodó volt, nem nyomult, és hamarosan elaludt. 
A Vivien lelkét mardosó hiány kissé jelentéktelenebbnek tűnt.
 
Hasonló történetek
7824
Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából...
5098
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
Hozzászólások
Anna69 ·
Sziasztok! Keresek egy férfit egy kellemes találkozóra. Részletek a honlapon -> www.teensfk.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: