Miniszterelnök úr

  A negyvenes évei elején járó, barna rövid hajú férfi, egy íróasztal mögött ült. Egy női magas sarkú cipő volt a kezében. Világoszöld zakót és fehér inget viselt. Felvette a mobiltelefont és a füléhez tartotta.
– Csoda, remélem, hogy ma este velem vacsorázol.
– Ez parancs volt? – kérdezte egy fiatal női hang.
Béla a miniszterelnök nevetve válaszolt.
– Igen, ez parancs volt.
Majd kikapcsolta a készüléket és megsimogatta a szexis női cipőt.
– Az ellenzék már megint követeli a lemondásom, jó, hogy elvégeztem a Buddhista főiskolát, így tudom, hogy mindenkinek igaza van, még az ellenzéknek is.
Béla felállt az íróasztaltól és belenézett a falon lévő tükörbe.
– Szép vagy, Béla. – mondta a tükör.
A parlament előtt a Kossuth téren tüntettek mivel az infláció nagy volt, és a csirke far‑hátból nehéz jó pörköltet főzni.
Csoda délután a zuhany alatt állt, modell alkatú testén folyt a habos víz fekete, rövid haján pedig csillogott a neon lámpák fénye.
– Miért van, hogy felnőttként nem tudunk örülni a csodáknak? – kérdezte és nézte ahogy az életre kelt plüsspók, is zuhanyzik és közben énekel.
Így folytatta: – Biztos, Béla rakott valamit az italomba azért hallucinálok, pedig józanon is teljesítem az összes kívánságát.
A fiatal nő kijött a zuhanyzóból és felrakott egy kávét, és bekapcsolta a konyha falán lévő tévét. Majd látta, hogy a miniszterelnök egy óvodás kislánytól megkérdezi, hogy ki a kedvenc énekese?
– Vikidál Gyula. – válaszolt a 6 éves kislány.
A kastélyában, az ízlésesen berendezett nappali faláról meztelen nőket ábrázoló festmények nézték a miniszterelnököt. Este 8 óra volt, a rádióban a híreket mondták.
– Egy párhuzamos valóságról tudósít a rádió. – mondta Béla és töltött magának egy rozé bort és várta a titkárnőjét. A féri egyszerű farmert és fehér színű pólót és kényelmes papucsot viselt. A szomszéd szobában a papagáj Tóth Gabi egyik slágerét énekelte, a férfi elmosolyodott és töltött még egy italt. Majd leült egy világosbarna színű kanapéra, az emlékek rögtön a felszínre törtek.
.- Sokszor kielégítettem Csodát ezen a kanapén, majd azon gondolkodtam, hogy miért magas az infláció.
Csoda természetesen nem késett, büszke volt rá, hogy mindenhova időben megérkezett, az órája mindig 10 percet sietett. Béla úriemberhez méltóan a kapuban fogadta a hölgyet.
– Szia Béla, illatosak a gerberák.
– Szia Csoda, örülök, hogy időben érkeztél.
– Ez dicséret volt vagy fenyegetés? – kérdezte Csoda. Az ifjú hölgy gyakran feltette ezt a kérdést a miniszterelnök úrnak és nem várt rá választ.
– A bejárónőm nem rég ment el, porszívózott a nappaliban.
– Értem.
Csoda, testhez simuló, mini piros színű koktélruhában volt.
– Kérsz egy welcome drinket? – kérdezte Béla, már a nappaliban.
– Meg akarsz mérgezni?
– Nem.
– Egy banánturmixot innék, de ne fáradj majd készítek magamnak, ismerem a járást.
– A konyhában a hűtőben találsz banánt, és a kedvenc zöldségedből sárgarépából is van bőven. Nyugodtan csinálj magadnak egy turmixot, én addig megkóstolom a fehér, száraz bort, amit az egyik államtitkár hölgytől kaptam.
– Újabb szeretőid vannak?
Béla leült a kanapéra és bekapcsolta a nagy méretű televíziókészüléket, majd a párpulthoz lépett és töltött magának egy pohárral a már említett borból. A lapos tévében egy nyugdíjas hölgyet kérdeztek arról, hogy melyik a kedvenc romantikus zenéje. – AC DC – től a touch too much , jött a válasz.
A férfi kikapcsolta a készüléket és visszaült a kanapéra, hallotta a turmixgép hangját.
Csoda megjelent és ő is leült a kanapéra.
– Töltesz egy pohár bort?  – kérdezte Csoda.
Béla felállt és a házi bárpulthoz lépett, kivett egy barna színű szekrényből egy megbontott üveg bort és egy pohárba töltött, majd mosolyogva visszamert a fiatal nőhöz.
– Ha kényelmetlen a 12 cm magas sarokkal felszerelt cipőd, akkor le is veheted.
– Aranyos vagy, hogy megengeded.
– El kellene menni színházba, mit szólsz hozzá?
– Akkor vennem kell estélyi ruhát, hogy én legyek a legszebb a színházban, tudom, hogy neked fontos, hogy lehessen reprezentálni egy nővel.
– Nem vagy túl jó véleménnyel rólam.
– Picit rontotta a megítélésed, hogy megfenyegetted a férjem.
– Csak mondtam neki, hogy nem érdemes lemezboltot nyitni, hiszen manapság szinte senki sem vesz fizikai hordozón zenét. Az emberek inkább letöltik, ráadásul gyakran ingyen. Ugyanakkor megértem, hogy valaki szereti a CD lemezeket és szeretne egy boltot létrehozni, de üzleti szempontból ez nem tűnik bölcs dolognak. Én is szeretem a női magas sarkú cipőket, mégsem nyitok az említett termékek árusítására alkalmas boltot.
– Mindig a lábaim bámulod, Béla.
– Finom a bor?
– Le akarsz itatni? A múltkor sikerült, nem emlékszem rá, hogy mit műveltél velem, múlt héten éjjel, de úgy rémlik, hogy be kellett öltöznöm hótehénkének,
– Szeretnél zenét hallgatni?
– Aha.
– Béla, bekapcsolta a rádiót és kellemes, dallamos rockzene csendült fel a nappaliban.
– Ugat a szomszéd kutyája. Béla, tulajdonképpen miért invitáltál ide engem, ma este? A férjemnek azt hazudtam, hogy üzleti vacsorára kísérlek el, láttam rajta, hogy nem hitte el, majd rosszul leplezte, hogy örül, hogy a szeretőjével tud lenni egész éjszaka, mivel én nem leszek otthon.
– Ti nyitott kapcsolatban éltek?
– Igen. Én nem is tehetek mást, mivel neked elvárásod, hogy le kell veled feküdnöm, ha nem akkor mehetek vissza pedagógusnak. Nem kell mondanom, hogy jóval kevesebb pénzért. Nyilván a pénz nem boldogít, de nem esik, rosszul, hogy nem kell nézzem az árakat, egy, egy bevásárlás alkalmával. Az évi kettő nyaralás luxushelyeken is vonzó tud lenni, mindezt a jövedelmem alapozza meg amit te intéztél nekem, annyi pénz viszek haza mint egy államtitkár, pedig csak titkárnő vagyok és a szeretőd.
– Jó lenne veled sétálni.
– Sétáljunk egyet, fiatal még az éjszaka.
Béla töltött magának még egy pohár bort és nézte Csoda lábait. A fiatal nő felvette a magas sarkú cipőket, vagyis komolyan gondolja a sétát.
Útjuk a Duna mentén vezetett, hamar megtalálta a kezük egymást, majd az ajkaik is összeértek. A vén folyó a Duna volt a tanúja, hogy Béla átölelte Csodát és mint a szerelmesek csókolóztak a lemenő nap fényében. A távolban egy sétahajó úszott, de a fiatalok csak egymásra figyeltek.
Csoda, előrefutott, Béla pedig utána.
– Fogócskázni akarsz? – kérdezte a férfi.
– Igen. – válaszolt Csoda és a hangjában nevetés bujkált. A 12 cm magas cipőben nem volt könnyű futni, de az ifjú hölgy rutinosan mozgott és csak egyszer esett el, és akkor is puhára esett ugyanis egy szénakazalra.
– Jó, hogy vannak itt szénakazlak. – mondta Béla és nem várt választ, futott Csoda után és a nő engedte, hogy megfogják.
– Jó előjáték a szexhez, a fogócska. – mondta Csoda kacéran.
Béla vásárolt egy dobozos sört, a sarki közértben, ahol autogramot is kértek tőle, az eladó a cicikre kérte a szignót.
Kézen fogva sétáltak Béla kastélyához, időközben feljött a Hold.
– Holnap telihold lesz. – mondta Csoda társalgási hangon.
Béla kibontotta a dobozos sört és megitta, majd egy kukába dobta üresen.