Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat...
Sziasztok. Kovács Gergőnek hívnak 25 éves vagyok és 15 éve lettem meleg.
Amikor egy kis város vezetői utat engednek a parttalan betelepülésnek, tönkre téve ezzel az...
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Friss hozzászólások
tommcsi: Rettenetes.
2024-07-21 09:56
K&J
tommcsi: Jó sorozat. Érdemes elolvasni.
2024-07-21 09:56
tommcsi: Ez nekem nem jött be.
2024-07-21 09:55
tommcsi: Nagyon jól sikerült írás.
2024-07-21 09:55
tommcsi: Lenyűgöző. Örülök, hogy megosz...
2024-07-21 09:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Beta bolygó drámái

                  BÉTA BOLYGÓ DRÁMÁI
                   ( 1-5.rész  2252-53 év)
 
A 250 ÉVES ORVOS    
Új bolygónk az életünkre alkalmas  Béta , a szomszéd, de nagyon távoli galaxisban  adta meg nekünk földi embereknek a reményt, hogy túlélhetjük a túlnépesedést, és a föld katasztrófáját.   Most 2252 van, az évszázadok kutató és tudományos munkáinak eredményeként már két éve  itt élünk az egyszerűen  épitett kolóniavárosunkban. Sokmindent felépitettünk, egészen megismertük az óceánban élő delfinida-szerű lényeket. Ők hivták fel egyszerű kommunikációjukkal az ijedt
figyelmünket a napjukra.  A "nagy kerek tűzre" , a Béta életet adó csillagára.  A "Bénap"  hatalmas vöröses erezetű vakitó sárga csillagként adta a fényt  és a meleget a bolygónak.    Napi 18  órában.
A nap felénél, délben jött a peremén a kékes árnyalata, amit a delfinidák féltek, de ki is haszálták ha szükségük volt rá.  Mert e kékes sugárzás alatt szinte láthatatlanná tudtak válni.   Ám ehhez repülőmódba is kellett "kapcsolniuk" . Jó volt ez nekik menekülésre, de támadásra is. A Bénap más volt mint a mi öreg földi napunk. Más sugárzásai is voltak amihez azt hittük majd hozzászokunk. De nem igy volt ám. Bőrünk sokszor megégett, kiütésessé vált, sokunknak nagy fejfájása is lett. Nem tudom mikor kapjátok meg e naplómat, de biztosan meglepődtök majd azon, hogy a gondokkal sugárzásokkal együttélni
itt, a delfinidáktól tanultuk meg. Nélkülük drámai- an is alakulhatott volna a Béta bolygós életünk.Igy van ez. Bármennyire is pontos kutatások előzik meg egy új világba költözést, mindig lesznek váratlan életjelenségek, ismeretlen növényi és állati tulajdonságok, mikróbák, virusok baktériumok.  Itt ért nagyon sokat a nagyon fura, megdöbbentő életvitelű delfinidáktól kapott információ. A kis Kru  és környezete viszonylag elfogadott minket, de nem engedtek be az életükbe.  Tudósaink segitségével nagyon ritkán kommunikálhattunk,   (kellett a Bétás élettapasztalatuk) ,  de keményen harciasan elszeparálódtak tőlünk.   Úgy éreztem
kinyitották a szemünket, tudomásul kellett vennünk hogy  a Bénap azért más hatásokat is kifejt mint a földi napunk, bizonyára más anyagokat is tartalmazott.   De hát ide költöztünk, itt szeretnénk hosszutávon élni, fel kellett kötni a gatyánkat,  mindent meg kell oldanunk,  nincs mese! 
                                          *
Mégmindig nem érkezett meg  Kolumbusz 2,   a furcsa Ufókról sem halottam  mostanában semmit. Nagy volt a hallgatás.  Mindegy mihelyt  bármi történik, és megtudjuk a Hunorral, azonnal küldjük a földre az infókat... 
                                         *
A félelmetes Igor, az orosz csodagenetikus  már 252 éves lehetett a nyomozásunk szerint.    Kinézetre  negyven körülinek mondta őt Hakan. Hogy lehet ez? Ő egymaga többet tud, mint az egész Béta  tudósgarnitúra? Azt biztosra vettük hogy ő megtalálta a módját, hogy fiatal üde friss maradhasson,  sejtjei folyamatosan megújulók, regeneráltak maradjanak. Ki tudhatja még rajta kívül ezeket a kezeléseket. Eszembe jutott, hogy a földön maradt családom,... és Éva a  volt nagy szerelmem is kapott fiatalontartó kezelést. Na itt kellett keresnem valamit. Fel kell vennem titokban a kapcsolatot a földiekkel. Hátha van párhuzam, hátha otthon találom meg a fontos megfejtéseket.   Laura Cool a nagyon csinos Kátya barátnő , csak annyit tudott hogy  Igor fegyőri szigor alatt tartja  családját. Meg azt hogy  hét lakat alatt  van az irodája, talán kislaborja is.  Hunor  jó barát, de nem várhattam el tőle hogy a számára ijesztő Igor közelébe jusson, bevallotta félti tőle az életét.  Tudtam, ha kiváncsi vagyok, akkor nekem kell megoldanom a dolgokat.  Először is a Béspa központból  videoüzenetet küldtem   anyuéknak és Évának.  Nem volt ez feltünő, mert amúgy is többen igy tartották a kapcsolatot  az anyafölddel. Na most emlékeztetőül elmondom hogy 50 évig hibernálva utaztunk ide, igy nem öregedtünk semmit. A földi ismerőseink, munkatársaink, az akkori biztonsági dolgozók java része már nem élt. Anyáék és Éváék igen,   ők kaptak régebben valami sejtmódositást, igy lassult az öregedésük, ők ugy 10 évet öregedtek testileg, az 50-52 helyett.    Belerejtettem kérdésemet az általános infók közé.   Tudják meg hogy az elindulásunk körüli időkben  52 éve,  volt e valami balhé,  bárkitől emberi genetikai kutatások kapcsán. Fókuszáljanak az orosz történésekre.  Elküldtem az üzenetet.  Ezután mint álinformatikus vártam Bendegúz computermestertől hogy  szóljon ha eljön az időm. Ugyanis  az informatikai és egyéb hibabejelentésre fogok én mint szakember házhoz menni, ha  Kátyáéknál lesz a baj. Igy jutok be, álruha, álszakáll,  csak szakmailag ne bénázzak  nagyon!   Hát elég gyorsan eljött az időm.  Az energiaforrás döntően  Béta csillagából származott. A legegyszerűbb volt a napelem rendszerekkel ellátni a kolóniavárost, üzemeket , intézmenyeket.  Computeres infóhálózat is egyszerű és  nagyon gyors, viva-szerű térhatású monitorokkal.  Ezeket azonban persze kellett javitani, karbantartani.  A hálószerviz gyorsan ki- érkezett a helyszinre.  Na most én voltam az egyik szervizes.  Igy kellett bejutnom Igor doktor titkos laborjába.  Még most is beleremegek amikor felidézem a felelmetes napomat. Kommunikátorom jelzett, Bendegúz küldött át kódolt leirást, hogy mit kell tennem. Repgömbbel erkeztünk át a Bétaváros kertvárosába. Laura Cool háza melletti kis dokkra tettük le a sárga kis repgömböt.  Igor és Kátya kis gömbháza sok ilyen kislakás mellett állt szinte a szélén. Itt már kezdődtek  a lila  és sárga, puha levelü óriásbokor csodák, a különösen hajladozó növények birodalma. 
Az "erdő" utat nyitott, az áthatolhatatlannak tűnő buja vegetációba ha beléptünk, szinte félrehúzódtak előtttünk, engedtek közlekedni. Olyan, udvarias növények lehettek ezek? En nem tudtam róluk sokat, csak azt hogy nem kell félnem. Majd erről később. 
Egy igazi szervizessel mentünk  Igorékhoz.  Ő a ház előtti szervizblokknál maradt én  jeleztem a háznak, és kinyilt az ajtó, beléptem. Egy csokiszinű hölgy fogadott,   a belül ultramodernül berendezett lakáson áthaladva az infószobába vezetett. Állt rendszer, nézegettem a  butorokat, kapcsolókütyüket, Kátyát vizslattam. Nem láttam sehol, s mivel a hölgy átadta nekem a területet, nézelődni kezdtem. Igor lakrésze normális, szép, semmi különöset nem találtam.  Hosszas élénk kutatás után a furcsának tartott videopolc mögött rejtett ajtót véltem felfedezni. Az ajtó végtelenül egyszerűen, egy sor nyomódomb legvégén piros, erősbenyomásra müködő kapcsolóval kinyithatóvá vált. De ezzel párhuzamosan a többi ajtók zártak, ide ettől se ki, se be állapot jött létre.  Nem volt sok időm, gyorsan kellett szetnéznem, videóznom. Lépcső le, kb 20 méter folyosó előre, valószinüleg a talajszint alatt, majd lépcső fel, és egy másik gömbházban találtam magam. Itt aztán majdnem lehidaltam. Körben kis állatkák,kutyaszerű lények, madarak, persze kalitkákban. Az egyik vitrinben megláttam a hires-hirhedt lebegő növények egyik egyedét.  ( Ezek éltek egy nagy lila szigeten városunktól északra  ugy 4000 km-re.) Felkészitett Bendegúz hogy mit keressek, gyorsan kimásoltam  sok sok adatot feljegyzést, több tizezer terrányi adatot mentettem találomra a kis kocka adattárolómra. Videóztam fotóztam, majd bizva hogy, hasznos dolgokat mentettem, visszamentem a munkámhoz. Ajtó bezár, nyomok eltüntet,  visszakapcsoltam  hálózatot, és jeleztem  házvezetőnőnek, kész vagyok már távozok.  Kinn az utcán jól megnéztem hol lehet helyileg a titkos labor. Hát a Kátya lakrésze melletti csodaerdőben,  mélyen a sűrűben.  Kátya  nem hiszem hogy tudott róla hogy ez a két gömbház össze van kötve.  Mondta előre a Bendegúz szuperinformatikus, hogy a tulajok 3 óra hosszáig  nem lesznek otthon.  Igyekeztem is kifelé és most  a ház előtt bámultam az erdő felé. Halk zümmögés, hátra se néztem, feldörgött mögöttem egy mély férfihang. Beremegtem. 
--Megvagy, most elcsiptelek. (hude megijedtem) 
  és mefordultam az éppen leszállt 4 személyes 
  drón felé. Egy majd kétméteres vékony férfi volt. 
--Végre megfogtalak, 
 már rég akartam nektek szervizeseknek mondani hogy beköttetném az anyaföldi kapcsolatot ha lehet. - - szinte vicsorgott. 
Megnyugodtam kissé, hát ez nem csipett el, azt hiszi én is szervizes vagyok. A drónból épp akkor kiszállt egy gyönyörű nő, két kétévesforma fiucskát tessékelt be gyorsan ijedten a házba. Végigfutott a hátamon a hideg.  Tudom kik ők !
A férfi állt előttem, arca fiatalos, de unott kisérteties, szenvtelen.  Ijesztő külsejében láttam meg először a 250 éves embert, az orosz doktort....
                             **                                    A TELEPORTÁLT HIPERKAPITÁNY
             
A távoli csillagrendszerben a  Béta bolygó  úgy tünt csodálatos ajándéka a teremtéstől az emberiségnek. 2252- ben járunk, Jó a levegő, 
hasonló a gravitáció, életek, sokféle lények, növények vannak környezetünkben.  Isteni csoda hogy találtuk ezt a bolygót. Persze hogy minden más, szinek és növények, más a Bétanap fénye, a növények okosak, (persze csak egynéhány), az állatok (kinos igy hivni őket) komoly fejlődési szakaszban vannak. Több lénytipus okos, leginkább a delfinidák. Sőt, ők egyes tudósaink szerint  más utat járnak be mint az emberiség, lehet hogy okosabbak mint mi.   Ők a képessége-
ikkel szinte minden eszközt helyettesítenek.      A Delta szigeteki krokodárok, félelmetesen furcsák. Mintha torzók lennének,   mintha..   idegenek hozták volna ide őket...  Vadak, szomorúak, nem találják a helyüket.
Szóval van ezen a csodás bolygón min törni a fejünket. Biológusok, életkutatók, űrkutatók teóriái képesztenek el sokszor minket.  
Velünk az elmúlt 2 hónapban is sokminden történt.   Szűkebb baráti köröm segitségével bejutottam a hátborzongató 250 éves professzor titkos laborjába. Lesz ebből majd bonyodalom, de ami fontos szinte biztos, hogy megláttam Kátyát az orosz szerelmemet, és két kisfiamat. Féltem nagyon de igy is csodálatos érzés volt őket látni. Igor, és az enyiméim persze nem ismertek fel...
                                     *
Az ufók, az idegenek érezhetően a Béta közelé- ben cirkáltak. Már szinte minden percben vártuk a Kolumbusz 2. űrkolosszust,  ám  másvalami érkezett.  A BÉSPA titkos felszín alatti kiséleti hatalmas termében, a "teleport" dokkoló még egyáltalán nem volt késznek mondható.  A zseniális készitői már ideérkezésünk óta bütykölték  fejlesztették,      az ember csodája várta hogy megszülessen.     A világra szóló elmélet, és felfedezés már megszületett.     Kaptuk a hipertéren át az ezügyben született csúcsmegoldásokat. Tehát valami már állt ott a dokkban,   erőterek csodakütyük beállitógombok monitorok.  Már úgy hivták hogy  "Teleport kapu", de laikus szemmel csak egy ismeretlen,  csillogó anyagú,  kb. 5m átmérőjű vizszintes  szép körnek tünt.  
A közepén ugyanilyen nagy boltives vibráló diadalív.  Látványos és kisérteties.  De most kikapcsolva halott, nagy fekete fényes diszletnek tűnt.  Mindez persze még sikeresen, soha sem müködött.   Kicsit kedvüket vesztettek is voltak emiatt a Tudományos fejlesztőink....
                                      *
Nem is került volna naplómba ez a szerkezet tán soha, ha nincs az a bizonyos nagyon fényes nap.   Ezen a "napon" szinte beléremegett az egész Béta embercsoportja.  Váratlan soha nem látott  jeleket észleltek, a Teleport dokk áttetsző csúcsfejlett fogadómonitorain. A monitor képe először zavaros, majd kitisztult kép, és jól látható lett ősföldünk naprendszere.  Majd egy teljesen ismeretlen csillagrendszer villant fel, jól kiemelve 3 bolygót.  Utána egy ismeretlen emberi arc rajzolódott ki.  Aztán halk dallamos búgó hang következett.  Mindent értettek a kezelő szakemberek.  Nem volt hang, szó, nem volt irás, telepátia zajlott.  Telepatikus úton kérték őket hogy tegyék a dolgukat,  békés teleportálást indit valaki...  Kissé értetlenül bekapcsolták a dokkot.   A szerintük nem működő  teleport kapu, sorparancsait,   fogadás engedélyezése gombot megnyomták.   Tizen voltak a kapcsolóteremben, arcukra csodálat és aggódás íródott ki. Megkövültek, lemerevedtek, tátott szájjal nézték az eddig süket, béna teleport dokkot.  Megtörtént a csoda. Amibe ők nem tudtak lelket lehelni,  az ismeretlen idegenek távolról  ( a Béta mellől ) életre keltették.  Világosan értették a jelüzenetet, - az Ufók, az ismeretlenek ide küldenek egy embert. Miért pont embert? Kit? Ki az?   Nem tudták,  de jön...Ide dokkba fogják teleportálni...
                                       *
Utólag hallottam az eseményekről... 
A teleport kapu káprázatos villogással a kör közepére hozta be az embert.  Olyan retró űrruha volt rajta. Állt nézett rémülten, még borostás arca sem takarta el hogy fél. Kicsit bűnöző képe volt. Két perc alatt lecsendesült a szerkezet, lenyugodtak a fények. A teleportált földi ember alaposan, csodálkozva körbenézett.   Richárd az angol főmérnök kis gondolkodás után felismerni vélte.   - - Gyerekek ez úgy néz ki, mint a várt   kapszula utasa.            - - A küldött földi " vivaüzi" alapján,... ő lesz az  !! -  
Volt mosolygás, hitetlenkedés de, többen is tátott szájjal bólintottak.
   Itt van hát a "hiperteres sittes". 
  "Emlékeztetőül elmondom hogy földi üzenetben hónapokkal ezelőtt megkaptuk, hogy  a villámló hipertéren át elöször küldenek élő,  önkéntes embert, spéci tudású kapszulában, hibernálva. De ez a kapszula, vélhetően az ideérkezéskor eltünt.  Volt azért gyanúnk hogy az ufók fogták be.   A Kolumbusz 2. térhajtóműves űrhajó is ideért, de őt sem találtuk.   Na de most mégis  itt van a kisérleti utas,..    ráadásul  a nem is működő  kisérleti  teleport kapunkba tették le. "
  A férfi percekig csak állt a kör közepén, majd hangos " Helló" után  lassan odament a bonyolult kezelőpultok előtt lévő ülőhelyhez.  Feszülten de örömmel várták ott őt  a Béspa ( Béta Űrkutatási központ) emberei Richárd vezetésével.  Óvatos kezdeti udvariaskodás után  jöttek egymás felé a kérdéshegyek, majd az információbombák. 
 
"" Hová került, mi van itt a  Bétán, ő kicsoda, hogyan lett kapszulás, miért késett, és a legfontosabb,   kik az idegenek mit tud róluk.?"" 
 
Mielőtt még elmondta volna a vele történt kínos eseményeket a "Kapszula Joe", a hangár méretű
teremben a csodakütyüknél a főpulton, hangos mozgolódás támadt.  A lelkes jujjgatásra  Richárd  is visszarohant a kezelőfelületekhez. 
-- Úristen, innen újabb teleport küldést  észleltünk, magasságos űrvilág mi jöhet még? -   Fokozódó ámulat és döbbenet látszik a tudós fejeken.     Újra villódzik a teleport kapu, nagy fényhatás,...  és újabb ember érkezett meg  BÉSPA kapuba.   Újabb megdöbbenés, izgatottság megrökönyödés a nagy hangárban. 
Felismerték a jövevényt !! Nem más, mint a pazar térhajtómüves Kolumbusz 2. űrkolosszus vezető kapitánya. Ő érkezett meg bizarr módon  az új bolygónkra,  a Bétára...
                                      *
Nem volt semmi trükk, ellenséges viselkedés. Kölcsönösen felismerték egymást.  Baráti fontos beszélgetések, és eseménybeszámolók, talányos  értelmezések következtek.   
A tesztutas, a  "kapszula Joe" , nem tudta hogy leküldik a Bétára, igazából nem sokat tudott az idegenekről.   A lengyel kaptány, a Sztaniszlav, sokmindent látott tudott. Igy mesélte az  ese- ményt. 
  "Megérkezésünkkor  valami,  egy erőtérmező- szerűség vett  körbe minket.  Tudtuk befogtak.  Semmilyen kapcsolatba nem tudtunk lépni a körbevevő dolog miatt senkivel.   Valaki vagy valami, telepatikus úton, közölte hogy egy távoli világ lényeinek dokkolójában vagyunk, a  GUI 1= (Béta) bolygója körül... Mondták, már ezer évek óta figyelnek minket, embereket.  Ők már nagyon régen ismerik a térugrást, a teleportálást, nekik a legtermészetesebb dolog a gondolatátvitel. Hogy honnan jöttek? Azt az űrtérképet adták nekünk is, mint amit nektek.  A Tejútrendszer,   de más csillagrendszer a hazájuk.   Sajnos nem láttuk, de éreztük őket, értettük minden "szavukat". A saját parancsnoki termünkben voltam, saját ismerős monitoraink előtt. Innen ment az információcsere.  Nem láttam tehát az űrhajójukat. Meglepett hogy 3 bolygót mutattak hazájuknak,   és az is hogy a földi történelmünket látták, ismerik.  Jellemző képeket dobtak be erről. Kinézetükről, arcukról nem adtak felvilágosítást.  A legokosabb itteni embereinkkel akarnak beszélni,  mielőtt a hős Kolumbusz 2 - t kiteszik a Béta köré.    Ami nagyon meglepett, hogy azt mondták, minden a mi érkezési biztonságunk miatti óvintezkedés.  Ne támadjunk, ők óvnak védenek minket. Hisz egy  ősmagból fakadunk !!  Ám milliók az évek, őket mi csúnyának, félelmetesnek látnánk.     De eljön az idő.... "
                            **
   ** AZ IDEGENEK (GUIK) ŰRHAJÓJA. ..
 
Ha a földünk valóban 4, 6 milliárd éves, az élet rajta meg mondjuk 3,5 milliárd.   Akkor viszont anyabolygónk mély rétegeiben igencsak találnánk maradványokat, meséket.  Biztosan több életgeneráció fossziliáit rejti a föld mélye.   Ez járt a fejemben amikor repgömbbel hazavittek a fürtlakásomba,   a kimeritő              "hiperúti Kolumbusz 2" fogadási napok* után.  Nem volt már kedvem a panorámás ablakomból bámulni a fodrozódó Béta óceánt, de a hatalmas fali kommunikátor monitorfalamat sem.  Fáradt voltam,  mély álomba  zuhantam. Úgy éreztem, alig aludtam valamit,... amikor felébresztett karomon lévő kommunikátorom.....
.....nehezen ültem fel, rányomtam a gombot a fali nagy kepernyőre.  A Béspából   (Béta űrhivatal) jelentkeztek be, elsősorban Richárd beszélt hozzám.   - - Laci kollega, azonnal be kell repülj a teleport dokkba.  Hárman lesztek felküldve innen a dokkból az idegenek hajójára.... 
"Mindig, mindenkinek harsogtam hogy én erre jelentkezek, nem félek az idegenekkel találkozni, ha erre egyszer lehetőség lesz.   Na most itt volt az üzenet hogy menjünk, meg akarnak minket  ismerni. Még a földön  lenn, mindig mohón tudni akartam, mi az igazság az ufókkal kapcsolatban. Kik ők, honnan jöttek, mióta figyelnek minket. Soha nem gondoltam volna hogy itt a Béta bolygón adatik meg nekem hogy az emberiséget évezredek óta izgató, borzoló, űrlény teóriákat megértsem. Felöltöztem, hamar jött a repgömb, én nagy fáradtan kiléptem lakógömbömből. Kicsit furcsa volt, mintha más lett volna szobám, meg a repgömb is érdekesnek tünt. Hát ez az, kellett nagy pofámnak  lennie,   most aztán  nem aludhattam ki magam....    A teleport dokk* titkos tárgyalójába írányitottak.  Ott már voltunk vagy húszan.  Egy nagy ovális asztal köré ültünk, mindenki előtt a csodakütyüje.  Halk nyüzsgésen kívül csend honolt, feszülten vártuk   Béta állam elnökét es a Béspa vezérigazgatóját. Közben megtudtam hogy egy 30 körüli nő, es egy 12 eves kissrác társaságában teleportálnak minket fel az idegenek fogadóblokkjába. Megjött az elnök, es a Béspa vezér. Leültek nagy komolyan középre, és tájékoztatták a tudósokból, felelős Béta polgárokból álló meghivottakat.   Mondták a bolygó körüli előzményeket. A Kolumbusz 2 kapitánya röviden elmondta a velük törtent dolgokat.   Mi csak véletleszerűen voltunk kiválasztva, semmi különös tudásunk nem volt az űrlényekkel való találkozásra. De mi hárman akartuk ezt, nem féltünk,  tudta mindenki hogy lelkes "fantaszták"
vagyunk. Meg volt mindenki győződve hogy nem bántanak minket hiszen mondták is, meg évezredek óta nem tettek ilyet.  A furcsa az volt hogy a mi teleport állomásunk mintha komolyabb, kicsit másabb lett volna mint eddig tudtam. Na mindegy, beálltunk a dokk inditó felületére és  Richárdék  elkezdték a műveletet. Jelezték az inditást az idegenek felé,  mire szinte azonnal beindult a folyamat.   Richárd is meglepődött,   nekik szinte nem is kellett semmit tenni.    Az idegenek végezték a  teleportalást.    Mi csak vakító fényt láttunk, kicsit mintha kihagyott volna az agyunk.  Talán fél percnyi nagyon furcsa kábulat után minden elcsendesedett.       Egy szürke derengés vett körül minket.    A mi ismerős dokk belsőnk eltünt.    Már ott is voltunk fenn a Béta körüli ismeretlen valamin. Körben derengő szürkeség, teljesen sima fal,  (ha annak lehet nevezni) semmi kiugró tárgy, mennyezet nagyon magas. Ha ebben a ködös,   életlen  teremben valaki nem félt volna, az nem én vagyok. Valami halk kisérteties földöntúli zümmögés volt a fejünkben, majd  nekem véletlenszerűnek tűnő, csikorgó ismeretlen hangelemeket éreztünk. Biztosan ez is csak az agyunkban van. 
-   Most telepatizáltok vagy mi van ?..
A szürkeségben egyszercsak mint egy térhatású planetáriumban, fénylő  pontok, ködök, csillagok, bolygók jelentek meg.  A hatás olyan volt mintha mi állnánk a galaxis egyik pontján és  gyorsan közelitenénk, repülnénk  a   "három bolygó"   felé.
- - A  " GUI világ "  köszönt titeket földi emberek! 
Szólalt meg körülöttünk az idegenek leképzett hangja. Dermesztő géphang, minden bizonnyal  az ő   gondolataikat tolmácsolja felénk  a  mi  saját nyelvünkön.    Én peldául magyarul hallottam, de társaim biztosan angolul meg oroszul.  Ilyen a telepátia. - - Most nézzétek, és értsétek meg kik vagyunk,  és kik vagytok ti ! Hamarosan  élőben találkozunk.                       És elkezdődött az     " űrvetítés".
A kissrácunk nagyon figyelt, nagyon képzett volt  Ufó ügyben,  az ébenfekete hajú  hölgy ámult és mosolyogva hümmögött.  Hát igen, egyszerű hétköznapi bátor embereket kértek ide raportra  az ismeretlenek.
Szinte magunkat nem is láttuk, olykor álltunk, majd repültünk a végtelen világegyetemben. csodás volt a látvány,  az aláfestő hangok, olykor zenének tüntek. Teljesen  egyértelműen a tejútrendszerhez közeledtünk.                      Még számomra is ismerős  csillagzatok, majd bolygók felé közeledtünk.   Mintha felbukkant volna a mi ősi naprendszerünk,  de átsuhantunk felette és... egyszer csak megfagyott ereinkben a vér. 
A naprendszerünk közvetlen szomszéd  csillag- világához,  kékeszöld bolygóihoz közeledtünk.  Magasságos galaxis,...! 
Csak nem...? De igen.  Itt élnek. Vagy éltek. Nem is messzire tőlünk. (Ezt a teóriát vallottuk mi mi is Hunorékkal, meg komoly földi tudósok is már 400 éve.) ...   A három bolygót gyorsan közelitettük meg, majd sorban körüljártuk őket cirka   50000 km magasságban.  Különböztek szinekben, és kicsit nagyságban is.  Majd elindultunk az egyik bolygó felé, és úgy éreztük leszállunk.  Felvetődött bennem a kérdés hogy az ő jelenüket, vagy a múltjukat mutatják?  Mintha meghallották volna gondolatomat, a hang megszólalt. - - Ez most  a százezer éves múlt.  De nemsokára a jelenünket is láthatjátok. - - Hát káprázatosan szép bolygó volt, bizarr növényekkel,  meglepő fizimiskájú  lényekkel.   De magukat még nem mutatták....! 
Aztán jött a jelen, a  világukból.  Megváltozott fakó szinek, nagyon kevés növény, és kicsit barnás,  rozsdás szinre  váltottak a  dolgok,.. Aztán mintha rengeteg megfoghatatlan alakú sziklák (épitmények?)  törtek volna utat maguknak e bolygón.    Volt egy gyanúm.             A bolygójuk haldoklik. 
Az  "űrmozi"  képet váltott,  egy hatalmas lapos lencse alakú tárgy  hatolt az űrbe,   ment, cikázott a  csillagrendszereken keresztül.
-- Aha, kerestetek valamit, talán lénytársaitokat a végtelen űrben?
A gigantikus lencse, amit százévekkel ezelőtt a földön  viccesen  csészealjnak  is hívhattunk volna,  a  mi  naprendszerünkbe  tartott.   Mi voltunk hozzájuk a legközelebb.  Logikus volt. Majd ott hosszas  cikázás  (ezer évek kutatása lehetett ez)    után  ráfókuszáltak a  kék  bolygónkra.  A földünk látványa elvarázsolt, közelitettünk hozzá.  Majd mikor óriási volt már a mi bolygónk,  megállt a térhatású kép.  Körbejártuk a földet.   Azta mindenit... még a földrészek is másképp néztek akkor  ki,  mint ma.     A kontinensek még összenőttek,  vagy legalábbis alig távolodtak  akkor még el egymástól.  Kivert a veriték.  Ez 300 millió éve lehetett...   Na igy jutottak  Ők el,  úgy látszik vészhelyzetben,    a tőlük relativan nem is messzire levő Föld bolygóra. 
--De kik azok az Ők?  Hol vannak az "Ők" ?  Látni akarjuk  "Őket" !  Erős gondolattal "lőttem" feléjük az emberiség nagy kérdését.        Tudtam,.. hallják. 
--Mondjátok el hogyan váltunk emberré, és mi ez a nagy rejtély köztetek , és  miközöttünk ? 
A tökéletes térhatású  animáció,   valószinűleg véget ért.  Eltüntek  a  bolygók  a  csillagok,  a Tejútrendszer is.   Hirtelen világos lett,  de nem láttam  mitől .   Mi hárman végre  láttuk egymást , és  iziben lehuppantunk  a  nekünk kikészitett kényelmes óriási méretü hófehér ránk simuló ülőalkalmatosságokba. Szemben velünk is volt  ugyanennyi  szerkentyüs fotel.   Reméltük hogy Ők , a remélt   élő idegenek  jönnek ide,  nem robotok, nem monitorok, vagy  " agyhangok" .  
Ekkor nagyon kellemesen  de furcsa  stilusban, 
a miáltalunk  közkedvelt  2150-es  évekbeli  dal, 
a " Találkozások űrtestvéreinkkel"  instrumentális változata csengett a fülünkbe.  Kedves gesztus ez a  valakiktől,   mostmár  kigúvadt  szemekkel néztük az üres foteleket.         
                
A kedvenc dalunk, ufóhimnuszunk fél percig hallatszott.   Majd újra elárasztotta a szürke, hatalmasnak tűnő termet a idegenek narrációja.
Mindent értettünk, beszédjük is, telepatikus informació közlésük is, tökéletes volt. 
* -  Most első lépésben belép közétek az ősi  GUI robotunk,  a mi régi,  teljes tudású  gépi segitőnk. 
Ő már  hasonló társaival ezer évek óta segíti     a   mi civilizációnkat.   Bár nem tudjátok,   ti is közel álltok hozzájuk.    Meg fogtok lepődni.
                                 *       *
"Szerintem mindannyian megborzongtunk. Mi fenn, és lenn a  Béta-Béspa központban is. Homlokomon a mini videókamera,   közvetitte  a Bétára amit láttunk hallottunk. Lehet hogy óriási pillanatok történnek most? Az emberiség először találkozik tudatosan, más világ lényeivel, idegen civilizációval.  Százezerrel zakatolt a szivem... "
                                  *       *    
A középső fotel előtt kb 2m magas, vibráló fényt, elektromos zizgést láttunk, majd hirtelen oda teleportálódott egy emberhez is  hasonlító alakzatú, de láthatóan robot, egy " guidroid".    Nem volt ijesztő, feje kicsit nagyobb a miénktől,  más volt mint a mi androidjaink,   de nagyon  életszerűnek  tünt mozgása és  hangja.  Hozzánk kezdett beszélni. 
--Üdvözlet nektek  a  "GUI világok" népétől.    Most elmondom, és levetitem nektek amit mi tudunk, és nektek is,  okulásra átadjuk ezt.   
* Újra sötét lett,  az Űr  látszódott, a  borzasztóan nagy Tejútrendszer.    Ráfókuszáltak egy  pontra ahol  egy nagy " Y" alakú aszteroida szálguldott  a naprendszerünk,  és a  3 bolygó csillagrendszere felé.    Láttuk,   értettük a tökéletes  vetítést.    Az   " guidroid" néha informált, magyarázatot fűzött a látottakhoz... 
 
"   Az  Ypszilon aszteroida süvitő sebességgel szálguldott a tejútrendszerben  mintegy  3000 millió éve.  Összeütközött egy másik,   kisbolygó méretű társával.  Három részre szakadt.. ,   a darabjai pályát módositva szálguldottak  tovább. Az egyik darab a mi földünk írányába  süvitett tovább.  A másik a  GUI világok  bolygói felé.    A harmadik darab utja még ismeretlen... 
A végtelennyi idő  viszonylatában,  az  "Y"  szinte nagyjából ugyanakkor csapódott be a földbe, és a Gui bolygókba is.   Ezt már Ők régen kikutatták, pontosan leelemezték.  Az aszteroida darabok az ő világukat,  és a mi földünket is beoltották  az élet  csíráival.  Olyat hoztak, ami a föld,  és az Ő világuk feléledéséhez kellett.   Az Isteni elem!    Az amúgy is csodabolygó, a  Földünk ,  meg a távoli szomszéd csillag   GUI   bolygói, megkapták a nagy lökést... , az élet beindult,..   és fejlődött.                                                              A GUI  lények   pár millió  évvel  megelőztek minket.   Irdatlanul fejlődtek.  Szerencséjük is volt,    ők nem pusztultak  ki háromszor,   jégkorszakaik  sem voltak.   Ők hozzánk képest,  emiatt is,   istenien magas tudásssal rendelkeztek.     De ők sem tudtak vigyázni !!! Bolygójuk,   GUI     évmilliók  alatt  sajnos elhasználódott,  kifosztódott,   haldoklott. 
Meg  hát  az élőlényeik is.  A GUI két szomszéd bolygója  sem volt     a végső  megoldás a túlélésükhöz.      Igy kezdték keresni az aszteroida másik darabját.     Számitásaik,   makettezésük   szerint,    itt a föld  szomszédaiban   keresgéltek.  Megtalálták a Földet.         Három   millió  éve...
Ám   a földre leszállva még csak primitív,  de  okos, majomszerű lényeket találtak,  akikkel nagyon minimális információt azért tudtak cserélni.  Az előembereink   nem csoda, hogy őket a csodaeszközeik,  a teleportálás látványa,  a hipergyógyitások miatt, valami  istenszerűnek gondolták.   A GUIK- nak haldoklott  a népük. Tudták ők, hogy a mi   őseink az ő   testvéreik.  
Hiszen már akkor is kevés lény, és sok guidroid képviselte őket  ott lenn a földön.   Csábitották elődeinket egy jobb világba.      Ez lázadással, öldökléssel  is  járt.    De nem velük volt a a gond... 
                              **                           ISTENEK (Guik) FÖLDREJÖVETELEI                
Históriánk 3 millió évvel ezelőttre visz minket. 
A föld bolygó ez, de rá sem ismernénk már mai emberek. Óriásira nőtt fák, hatalmas sűrűre nőtt pampafüvek, áthatolhatatlan erdők, az egyenlitő széles sávjában. Észak és déli sarok felé  puszták szavannák, telis-teli nagytestű állatokkal   .......Ősi rémisztő kinézettel és színekkel  riogatták  a mai Etiópia helyén az első megjelenő okosmajmokat.  Déli majmoknak mondanánk mai szemmel őket.   Australopithecus kora ez ha be akarnánk okosan határolni a korszakot. Eurázsia már kapcsolódott afrikához, igy az afrikai fauna egyedisége régen megszünt, szabad volt az út az állatoknak és az okosodó lényeknek Ázsia,   és Európa felé.  Eurázsiába az elefántfélék az emberszabásúak, afrikába nyúlszerűek es a macskafélek, orszarvúak vándoroltak be.          A sztyeppéken lovak, zsiráfok tevék szarvasok elődei.   A ragadozók a morbid kutyamedvék, és a kardfogú tigrisfélék az inkább legjellemzőbbek. Igen,   a  Pliocén korba érkeztünk.
                                      *
Mindeközben ezidőtájt drámai, de mégis elkép- zelhetetlen világegyetemi csoda kezdődött a szomszéd csillagrenszerünk GUI 2 bolygóján. 
Az ezer évmillók óta ott kifejlődött okos lények
a tragikus nepességcsökkenésük miatt kifejlesztették az első ősi, "zakatoló", de mégis nagyon fejlett űrhajójukat.  Tudományuk már tudta a módszerét,   és pár év alatt a mi naprendszerünkbe repültek, kutatták az, "életsarj" testvéreiket.   Ők már tudták hogy a három részre szakadt  " Y" aszteroida  meg a genetika miatt  ott testvéreikre akadhatnak. A mai szóhasználattal, repülő  csészealj formájú hajójukon, ősi Gui lények jöttek, valamint a már akkor is  fejlett robotjaik, a  guidroidok.               A földünk, az életünk, megtalálása után több helyen leszálltak a földre.   Persze hosszas tanulmányozás és óvintézkedés elözte ezt meg.    Tudták mit akarnak.... 
                                       *
Déli okosmajmaink egy sűrűlombú majomkenyér óriásfa , sűrű lomjai között laktak. Nagy volt a család itt  és  védhető a  nemzetség.  Lehettek az öregebbekkel meg  kicsi kölykökkel együtt úgy harmincan is. Minden tevékenységüknek, történéseiknek  megvolt a rikoltó hangjele.  De  gesztusaikkal, rövid ám elkülönülő hangjaikkal  jól megértettek egymást.   Kövekkel botokkal jól bántak,    elkülönültek a  kissé távolabb lakó, hozzájuk hasonló,   de buta régi rokonaiktól. 
A  " Déli okos majmok"-at, ezen a napon is aktiv mozgásban találjuk.     Egyesek finom gyümölcsöt szedtek,   négy maki stabil új fészket készitett,   két maki a dorongját faricskálta a fa alatti  nagy kő  éles peremén.  A  gyerekek  bátran, viháncolva elugrándoztak egészen a nagy mangó  körüli tisztásig. Szaladtak négykézláb is, de már sokszor majdnem felegyenesedve kétlábon.                     A beszédjük vagyis inkább   makogásuk  mai szemmel  igen csak   csodálatra méltó volt.     Rövid hangok,    de ezerféle hangszinen, hangerősséggel,...   na és a rengeteg gesztikulációjuk  tárháza,   ámulatba ejtene minket.     Szóval ők, teljesen jól értették  egymást.    Most is, ez a hat kölyök szinte játékból a mangófás tisztáson kötött ki.   Ez úgy  150 méternyire lehetett az óriásfájuktól.   "Kú" volt a főkolompos, most vinnyogva szólt hátra az őt követőknek, hogy jöjjenek ide gyorsan, csodás valamit lát a tisztás közepén.   Mind odarohantak ugrándozva és körbevették a hatalmas " lapos- gömb" alakú  zöldesszürke valamit.   Ők óriási "Mangómag" - nak mondták ezt. 
Ez a Mangómag... az imént esett le az égből,lassan forgott, majd az oldalán nyílások keletkeztek. Egy fénycsik (scan) pásztázott körbe a  fürge kölykökön, majd  a valami oldalából kinyúló    "lapos hosszú" ,   incsiklandozóan szép, és finom gyümölcsöket tálalt eléjük.  A kis  makikölykök meglepődtek, kicsit óvatosan  megtapogatták az inyencségeket,   és "egye kutya" , egymást biztatva megkóstolgatták. Jóizűen falatoztak, de jószivvel gondolva a családra, hagytak még  nekik is. "Ré" meg  két kölyök hazaszaladt a fához, szólni a családnak   hogy jöjjenek lakomázni.  Jöttek is nagy tempóban majdnem mindenki,  csak az őrök meg az öregek maradtak otthon.  ,"Au" és "Hii" a falkavezérek úgy döntöttek,... finom, ehető.
Lehet enni, de... vigyenek haza is, betárolni !! Amikor elfogyott a   "kinyúló laposról"  a gyümölcs,  a kar behúzódott és új adagot tolt ki  az okos maki nemzetségnek.  Úgy döntöttek hogy kihívják  jótevöjüket a  valamiből, a csodáért köszönet jár.   Aki ezt a fennséges lakomát biztositotta nekik,... vajon ki lehet?        -  Ki?  Gye!-- kurjongatták. 
(ki vagy, gyere ki a mangómagból) .
Ez a soha nem látott fényes testnek, az óriási mangómagnak  szólt ... 
 
Ami,... ezt ma már biztosan tudni véljük, a más bolygóról érkezett  űrhajó  lehetett.  Sőt a Béta bolygó melletti 2252 évi találkozás után tudjuk
hogy a  GUI bolygók lakói jöttek el őseinkhez. 
 
Az okos déli makijaink   körbeugrálták az idegenek hajóját, rikoltoztak, látni akarták kik vannak, benne.  Eltelt egy kis idő, az űrhajó oldalán mint  egy  fotorekesz, kinyílt egy ajtó.   A maki őseink szeme oda szegeződött.  Egy csupasz szőrtelen, alakban hozzájuk hasonló, de nagy fura fejű alak jelent meg.  Követte őt még három, majd utánuk lepkedett  úgy tíz , nekik merev mozgásúnak tűnő fémszinű bőrű majomutánzat.   Na ezek már fejlett robotok, guidroidok voltak.    A Guik épitette  okos robottársaik, segítőik.    A Guidlények lelépcsőztek a makik közé.  Azok kicsit hátráltak, nyafogtak, megszeppentek.  Az elől lépkedő  talán vezér öreg guik telepatikus úton szóltak az ősi afrikai  majomemberekhez. A Guidroidok felálltak sorban mögöttük, mint egy testőrség. 
-- Barátaitok vagyunk,  testvéreitek,  finom ételeket 
  eszközöket hoztunk nektek hogy jobban  éljetek. 
   Mi az égből jöttünk, az égben lakunk, gyertek
   nézzetek be ide a hajónkba.   Az egyik maki
   előre  ugrott hogy bemegy, erre a mögötte levő doronggal alaposan fejbeverte. A többi jajjgatott, mire az egyik Gui lény  odament hozzá,  sebét bekente valamivel, mire a maki szinte azonnal jobban lett.  A többiek felhördültek.  Ilyen csodát még nem láttak. Mostmár tisztelettel, áhitattal félelemmel néztek az égből érkezettekre. 
Valami istenségnek gondolták őket. Elkezdődött a barátkozás, a finom ételek mohó kóstolgatása, behabzsolása. A GUIK elmondták a makik agyába telepatizálták életbevágó kérésüket. A telepátia a legjobb közlési forma volt, az épp fejlődő Déli okos majmok számára. 
-- Jöjjön velünk hat fiatal társatok, ragyogó életet
    biztositunk nekik fenn az égben, nem kell itt 
     lenn a ti veszélyes vadállatokkal teli  földete-
     ken élni. Majdnem ilyen a  fű, a fa az égben
    mint a tietek, de boldog gazdag élet vár ott..... 
 
A déli majmok nehezen értették meg miről van szó, napokig  féltek vonakodtak az öregjeik, de végül belementek.Hadd menjen 3 fiatal nőstény és 3 him maki az új világba, az égi országba....
 
A GUIK első találkozása volt ez a mi  őseinkkel. 
A szomszég csillagrendszerben  ahol az ő bolygójuk volt, nagy volt a baj.   Az élőlényeket pótolni kellett, betelepiteni hasonló  okos fajt mint ők, a GUIK.     Ők tudták, hogy a mi földi *életcsiránk*   azonos az övéikkel,  hasonlóra fejlődtünk alakban mint ők, kellettek nekik a  mi okos lényeink.  Nem raboltak,   szépen   meg- győzték őseinket,   adjanak nekik fajtársaikból. Aztán majd ők, a GUI bolygókon tesznek róla, hogy az élet  náluk is   újra terjedjen, burjánozzon.
 
Elmentek hát őseinkből sokan az idegenekkel
egy másik messzi világba hogy az ottani élet megmaradjon, belakják, beszüljék  az általunk  ufóknak  mondott lények világát.  
 
A Guik a bolygójukon segitették fejlődni a maki őseinket.  Inspirálták őket, hogy felgyorsitsák a fejlődésüket. Tudósaik sok találmányt bevetettek és kihasználták a genetikai hasonlóságokat.    A megmenekülésük végre elérhetőnek tünt. A mi emberi őseink, és  ők a hozzánk hasonlóak de bizarr kinézetüek  , először tudományosan, majd természetes úton is keveredtek....
Még  sokszor jöttek Ufóink le a földre.   A Sumérok,  valamint a  fáraók idejen  is hivtak magukkal, akkor már.... embereket ! 
 
Nagy volt a döbbenet mikor ezt, 2252- ben a Béta bolygó mellett cirkáló Ufo-Guiktól ezt megtudtuk.
Tehát  tizezer, százezer évek alatt a földön,... nem is annyira idegenek figyeltek minket  ?? 
  
*(australopithecus= déli majmok etiópia vidékén
    3 milló évvel ezelőtt)
                            **
 A  VÉRES DELFINIDA ÜNNEP                   
** Előzmény:    2250-ben a földről  a Kolumbusz1 órási űrhajó 6000 embert visz  a Béta bolygóra.  Kolonizálják a bolygó egyik alkalmas területét. Furcsa lényeket természeti jelensegéket találnak.
Már megérkezne az újabb, mostmár a hipertéren át érkező embercsapat, amikor  idegen lények okoznak  ijedelmet,   akik utána felveszik a Bétalakókkal az óvatos kimért, távolságtartó kapcsolatot.   Megdöbbentő eseménysort vetitenek le az emberiség, és az ő életük kialakulásáról.  Mindez törtenik 2252-ben a Béta bolygó mellett...**
 
Már sokadjára repültünk azóta a félgömb szigetekhez Hunor, Hakan, Bendegúz, és a szép  Laura barátaimmal. A delfinida  fiú  Krú,   és két  fivére, Parr és  Bii, mindig ujjongva vártak minket.   A félgömbcsoport közepén lévő, kivételesen inkább 8-asra hasonlító,  kis szigetecskére szoktunk drónunkkal leereszkedni.    Láttunk több delfinidát megjelenni, de mi   Krú-ékra vártunk akik kisvártatva meg is jöttek.  A három delfinida a sziget előtt, ugrott szinkronban egy nagyot a Béta ege felé aztán simán, harmónikusan  leszálltak mellénk. ( A tolmácsgép persze  még mindig evidens volt, amikor beszélgetünk velük) - ezt értsétek így.   Kru és barátai mindig örültek nekünk, szaporán csapkodták kis "szárnyaikat".
-- Jó hogy  jönni ti  mihozzánk,  hol ti sokáig?
--Kru mindent elmondok, legyetek kényelmesen, sok lesz. - - mondta nekik  Hunor es Laura....
 
Hosszasan és lassan "beszélgettünk" velük.  Ők elmondták hogy  a   "repülő figyelőik"   többször súlyos baleseteket szenvedtek, aztán  a népük sok tagja beteg, megfejthetetlen járvány tört be. .  Faggatuk őket ennek okáról, de mi sem találtunk logikát, keletkezési okot, ezen gondjaiknál.  De,... mondták, az öregjeik kitalálják az aktuális öngyógyitást.   Csak remélni tudtuk, hogy nem mi emberek, vagy tevékenységeink okozták ezeket.
 
Bendegúz a magyar informatikus kollégám volt
e napon a legaktívabb feléjük. Már tudták hogy mi az égen túlról, nagyon messziről, egy másik fénylő, melegitő csillag 3. bolygójáról jöttünk. Nem nagyon értették meg, hogy egy gondolkodó lény hogyhogy  nem delfinida alkatú,  miért ilyen bizarr csúnya, öt végtagú lény, mint mi.   Kijelentették hogy biztosak benne hogy azért nem tudunk repülni  gép nélkül az égben, mert végzetes, nagy helyrehozhatatlan bünt követtünk el a földi életben.   Ezt kárhozatként vették el az emberektől az" égi urak".  Igen.   Ők is égi urakról beszéltek, de az ő égi uraik, elmondásuk szerint, teljesen másként néztek ki,   mint a mi teremtő Istenképünk.   Én mondtam el hogy nagyon kis időre ugyan, de talákoztunk az Ufókkal,  azaz a hozzánk hasonló alkatú, de felfoghatatlanul nagy tudású genetikai ősi  testvéreinkkel.  Ők nem hallottak róluk.  Náluk nem jelentkeztek ilyenek. A felnőtt Parr és Bii ámuldozott hosszú percekig hitetlenül  rázta "szárnyuszonyait". Nem elég hogy mi torzak csúnyák  vagyunk, még egy másik faj is ugyanilyen esetlen fura,  szererencsétlen humanoid tipusú.  Bii mondta is, sajnálja hogy mi nem vagyunk olyan tökéletesek mint ők a delfinidák.  Parr-nak volt egy rendkivül érdekes beszólása   (már igy a tolmácskütyün keresztül) miszerint a  messzi szigeteki  totyogók  (krokodárok)  a távoli múltban eltüntek, majd mire újra előkerültek , már  esetlenek, lassúak, bárgyúak, földhözragadtak lettek. Nem tudtak már repülni. Azóta is durvák, támadóak, buták.   Akkor   ez a mondat sajnos nem tünt fel nekünk.  Pedig talán megelőzhettük volna később a borzalmakat.... 
 
"Rajzolódott hát bennünk a kép, a  Bétaélet elmúlt évmillióiról.  Ez a bolygó, a különleges néha kékes fényű napjával, sok nagyon érdekes ércével, alkotóelemeivel,   itt más tipusú életet hozott létre.   Ami logikus is, hiszen csak a mi földünkön milyen eltérő életek alakultak ki. Az értelem, a megvilágosodás,  az éntudat,  a környezeti kihívások  itt a delfinidákat hozta létre .    Ők eszközök nélkül is mindent tudtak szinte.   Ők is féltek egy rajtuk felett álló, nagy irányítótól.   De úgy látszik, másként látják őt, őket,  ez egy más rendszer!   Az életcsira  is más lehet náluk.  De ezt még nem tudtuk.   A mi idegenjeink, ufóink, mint kiderült nem is olyan idegenek, a mi ősi okos majmaink és az ő gui populációjuk keveredett leszármazottjai.  Még most is csak ámuldozok milyen rövid időre mutatták meg magukat az öreg guik, fenn az égben, a Béta mellett.  De ott komolyan megerősitették,  nem avatkoznak életünkbe, mint ahogy ezt az ember fejlődése alatt sem tették.   Bár....   Fogadták első hipertéri űrhajóinkat  ,ugyanis  veszélyesnek látták a hipertérből való kilépésünket.    Mintegy féltő nagytestvér, egy isteni óvó kéz... 
Itt a Bétán meg a nagy kékeslilás óceán  lett az élettere a bolygó ősi lakóinak, bár az intelligens beszélő (kommunikáló) fák, a lebegő lények léte,  adott azért futópályát a hidegnek,   hogy futkosson sokszor a hátunkon...)))
A krokodárokkal a Delta szigeteken ezek szerint történt valami amit ők okoztak, vagy velük tettek. Mindegy ez majd kiderül,... vagy nem. Ezeket mind elmondtuk fenn a Guiknak is....
 
A nyolcas alakú kisszigeten Kru, Bii, es Parr elmondta hogy azért hívtak ezen a napon mert ma lesz a Bétacsillag "kék naptévekenység"  különlegesen hosszú periódusa, ez népük ünnepe.    Büszkén mondták, és szélesen mosolyogva, - mint mindig, amikor örültek.
A mosoly, az öröm, a tejútrendszer
sajátja?   Vagy az egész 3 dimenziós univerzumé ?    Ez járt az eszemben. 
 
Egy  bétaórányit beszélgettünk,( sok fogalmat kézzel lábbal magyaráztunk) , na meg ők is nekünk, amikor Parr es Bii  intett, maradjunk veszteg,  figyeljünk  az óceán  felé. Izgatottak lettünk kimeresztett szemmel, figyeltünk mi lesz most.  Hosszú percekig semmi,  néma csend, csak a tenger morajlása hallatszott. Aztán úgy 1 mérföldnyire,  az óceánból ezernyi delfinida lőtte ki magát az ég felé.  Szinte minden szinkronban történt, de aztán elkeveredtek a pici pontnak, pixelnek látszó delfinidák az égben egy képet raktak össze magukból. A Béta egén egy alakzat jelent meg. Aztán újra keveredés, és megint új alakzat. Mi nem nagyon ismertük fel az alakzatokat, de jól mutatott a bemutató ünnep.    Hosszú percekig játszottak a pontocskák az égen ( távol voltak, szinte csak pixelnek láttuk őket).  Ekkor Bii a vakító Bétanap felé mutatott. Annak peremén gyönyörű kék gyűrüt láttunk,  ez más megvilágitást adott az óceán feletti égnek.   Egyszercsak eltüntek az égen a lények, mintha ott sem lettek volna. Tudtuk ott vannak, csak a kék ragyogásban el tudnak tünni... Láthatatlanok ilyenkor. 
Értelmes lények akik kihasználják  a saját csillagrendszerük jelenségét,   láthatatlanok tudnak lenni.  Ezt most az ünnepi játékukban be is mutatják a mérhetetlenül sok delfinida társaiknak.  Meg most persze nekünk,  Béta bolygós  jöttment embereknek is.   Aztán megint láttuk őket, meg hallottuk is.   Egy rendezett de kisérteties csodás dallamot adott összehangolt csipogásuk....
Azt hittük vége lesz, amikor a csodás dallam ijedt rémült sikoltozásba ment át, szinte  mi is beleborzongtunk.   A hatalmas csúnyaszájú felelmetes kinézetű,  cápaszerű ellenségeik nagy számban emelkedtek magasan az óceán fölé,  és óriási szájukkal tépték szét, nyelték le a szájuk útjába eső kicsi delfinidákat. Szinte fröcsögött a vér az égből az óceánba...
Ekkor az égen bevillant,  mintha a semmiből került volna oda, egy ezüstösen fénylő óriási  csészealj.   Mintha izzó, egyenes vékony lézersugarak lövelltek volna ki belőle.  Mind mind a csúnyaszájú rettenetes meszárlást végző óriási szörnyeket pusztitotta el.   Kru,  Bii, es  Parr semmit sem értett.   Bendegúz döbbenten csak ennyit kérdezett :   - - Még nem mentek  el ??  ...... 
 
           * Szerző: (mihálylaci)*
 
 
                       
 
                 
 
Folytatások
853
Élet egy új élhető bolygón. Nem piff puff. A hihwtő fantasztikum (mihálylaci-pásztó) 2021
Hasonló történetek
3521
Valóban nem volt nagy a probléma. A krionok földön kívüliek voltak, egyike a kevés értelmes fajnak, akikkel összefutottunk, de rossz szándékúak. Az emberiség fejlettebb technológiája, és jóval nagyobb szaporulata mindig is kordában tartotta őket – de egyedileg időről-időre elkövettek bűncselekményeket. A hajójuk is jóval alulmaradt a csapat első osztályú kutatóhajójánál, mindössze annyit kellett tennie a pilótának, hogy emeli a sebességet...
2973
Feszült két nap következett. Mindenki izgulva várta már a megérkezést. Sokan össze is csomagolták holmijukat. De persze mindig vannak pesszimisták is. Igaz a Voyageren csak néhány akadtak. Ők igyekeztek élni meg szokott életüket, figyelmet alig vagy egyáltalán nem fordítva a társaik felhőtlen optimizmusára...
Hozzászólások
Anna69 ·
Sziasztok! Keresek egy férfit egy kellemes találkozóra. Részletek a honlapon -> www.teensfk.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: