Történetek

Néha eljátszom a gondolattal, hogy meghalok. Megrémít.

Lehajtott fejjel, kezemmel a napot takarva szemem elől, robogok faluról falura egy régi Ikaruson. Felnézek, amikor a mogorva ellenőr jegyemet kéri, előkeresem táskámból és átnyújtom neki. Biccent egyet, majd továbbáll, én pedig a poros ablak felé fordulva keresem kérdéseimre a válaszokat a romos házak között. Mi az, amitől így megváltozott? Mi történt, míg nem volt itthon?

Péter vagyok 33 éves, Párom Dóra 40 éves két gyermek anyja. A történet, amit leírok nektek egy hosszú hétvégén történt egy fülledt nyári estén. Válása után párommal több időt tudtunk egymásnak szentelni, többször maradtunk kettesben, ami jót tett önbizalmának. Ennek ellenére még mindig nem volt újra teljesen felszabadult, újra igazi nő. Szerettem volna, ha újra nyit a világra, és elhiszi újra, hogy bármelyik férfit megkaphatja, vagy bármelyik pasi...!

A történet folytatásos, szóval, ha tetszik akkor olvasd el majd a későbbi részeket. Építő jellegű kritikákat szívesen fogadok. Ez az első ilyen jellegű saját írásom.

Eddig történt:
Ael M, AliceWhite, Amy 134, Andelas, Andreas, Arizona, Bettani, bogumil, BURGONYA, ChrystalRose, danic, darius9619, Darlan, Debi94, Dionsyia, Dreamland, D.S., Emberarc, Essran Rothmor, girlinthewhitehat, GoodDayToDie, Isabella, Ismeretlen költő, IULucs, Kincselkedő, kotta, liliace, lököttyúk, Marokfegyver, Márta96, mbea, mirrmurka, NemÉrtékeltSrác, NikiNikolaTóth, Nimellos, Pavlov, Redneutron, Reszisz, Rozványi Dávid, SeaMiller, SexyBaby22, Sinara, Stevler, StoneAngel,...

Sziasztok.

Nagyon szeretek írni és saját véleményem szerint nem is csinálom rosszul.
De természetesen, minden írónak az olvasók a végső kritkusai. Így a végső döntést rátok bízom.
A regényem egy konspirációs krimi. A többi, majd később kiderül.

Üres folyosó.
Egyedül.
Mégis zsúfolt.
Gondokkal.
Megoldatlanok...

Adam Taylor egy nem mindennapi ember. Az élete tele van furcsábbnál furcsább dolgokkal, mint például egy őrültekkel teli munkahely, vagy egy barátok rokonaiból összerakott család.
Mikor már megszokná az újonnan kialakult helyzetet, mindig történik valami, ami újabb csapásként éri a magánéletét.

Kik tehetnek erről? Nos, a címből kiderül.

…aztán csak ültek a sötét szobában, mintha valami halott rocksztárért virrasztanának, a fejükbe húzott kapucnik átáztak az esőtől, tompa ujjaik végére cigaretta ragadt, a seggük alatt hétemeletnyi mélység nyikorgott, és alig húsz évesen az elcseszett jövőjükről elmélkedtek.

Biztos vagyok benne, hogy Én vagyok a sokadik, aki újabb sztorit próbál kreálni ezekből a mítoszokkal körülvett, acsargó rémekből. De, ha már megírtam, inkább beküldöm.
Lesz, ami lesz.