Első fejezet
Múlt és jelen
2004.
Július 1., Csütörtök
Zelia ül a szobájában, olvasással próbálja lefoglalni magát, de gondolatai időről időre elkalandoznak. -Túlságosan zaklatott vagyok az ilyen nyugalmas tevékenységhez. - állapítja meg majd becsukva ölébe teszi a könyvet.
Július első napja ez, a hónap megszokott időjárásához képest elég hűvös. Kinéz az ablakon, a szürke felhőkből csendesen hullani kezd az eső. A félhomályba burkolt tájat nézve elmereng, hirtelen azt veszi észre, hogy újra éli azt a napot, mikor véget ért régi élete.
Félévvel ezelőtt történt, ez a nap is úgy indult mint ezen a héten bármelyik másik, átlagosan, de boldogan. Az éjjeli szekrényen álló digitális óra szerint reggel kilenc volt, Zelia mégis ágyban feküdt még, bár már nem aludt. Oldalára fordulva figyelte párját, aki békésen szuszogott mellette. -Ahogy hosszú barna haja szétterül a párnán és a reggeli napfény rásüt az arcára, olyan mint egy angyal.-gondolja mosolyogva és hozzábújva finoman keltegetni kezdi.
-Drágám, kilenc óra múlt, lassan indulnunk kéne, sok idő míg hazaérünk.-mondta neki miközben a kedvese ébredezett egyszer csak rátört egy rossz érzés és hozzátette: -Vasárnap van, biztosan sokan lesznek az utakon, nem akarom, hogy bajunk történjen! - de közben fájt a szíve, nem akart hazamenni, vissza a zajos nagyvárosba. Olyan szép volt ez az egy hét, hegyet másztak, sétáltak bejárták a környéket, átruccantak a szomszédos kisebb településekre szétnézni és a nap végén visszatértek a bérelt nyaralóba melynek teraszán minden este vacsoráztak. Csak kettőjükről szólt az egész, nem voltak bonyolult, megoldásra váró ügyek, de most ennek vége. David mocorgott és átölelte a lányt, de a szemét még nem nyitotta ki. Így feküdtek egymás karjaiban a meghitt csendben egy darabig aztán a fiú ránézett szerelmére.
– Tudod, hogy óvatosan vezetek – mondta, és megcsókolta.
- Tudom Édesem, de vannak, akik nem, és nem akarok bajt.
- Mi lenne, ha maradnánk még egy hetet? Nem akarok hazamenni.
- Én sem, de mi lesz az irodával?
- Meglennének nélkülünk.
- Te is tudod, hogy ez nincs így.
- Te illúzióromboló némber! - tört ki, dühöt mímelve a fiú, erre mindketten elnevették magukat.
– Rendben, nyertél. Reggeli után összepakolunk és elindulunk - közölte még mindig mosolyogva. Kiszállt az ágyból, és magával húzta Liát.
- Gyere, készítek magunknak egy finom, nyaralás búcsúztató reggelit.
- Hmm, jól hangzik.
Lementek a konyhába.
Az ablakon beáradó reggeli napfény melegen töltötte be a helyiséget, finoman megvilágítva a bútorokat.
-Ülj le Szívem és a többit bízd rám. Olyan kajcsi lesz, hogy megnyalod utána mind a tíz ujjad! - közli a fiú, gyengéden puszit ad Lia arcára ezután a hűtőhöz lép. Kiteszi a hozzávalókat a pultra aztán elmerül az alkotásban, csak a konyhai eszközök csörömpölése hallatszik, ahogy szeletel vagy épp alágyújt egy serpenyőnek a gáztűzhelyen. Olajat önt bele, a hozzávalók sercegnek. Félóra elteltével tálal: Bacon szalonnás tojás, saláta és gyümölcslé a menü. Leül Liával szemben az asztalhoz.
- Hölgyem, az étel tálalva, remélem, ízlik majd! Jó étvágyat!
- Jó étvágyat!
Csendben ettek, és tényleg olyan finom volt, mint ahogy azt David előre megjósolta. Később, miután mindketten jól laktak Lia lent marad elmosogatni, Dave addig az emeletre megy összekészíteni a bőröndöket és lehúzni az ágyneműt.
Igen, ez a meghittség, csend és nyugalom nagyon fog hiányozni. - Gondolja Lia, miközben már szendvicseket készít az útra.
Egy óra múlva a nyaralót rendben hagyva, indulásra készen, megígérték egymásnak, hogy majd ellátogatnak ide. Ezután beültek az autóba, és a bekötő úton elindultak, elhagyták a házat és kis idő elteltével Waterville-t is. Akkor még egyikük sem gondolta volna,hogy valaha visszafognak térni ide. Beszélgettek, ettek. Megvitattak pár holnap a bíróságon rájuk váró ügyet.
A kocsiban egyik kedvenc zenekaruk a Skid Row egy régi cd-je szólt. Kezükkel dobolták a zene ritmusát és néha énekelték a szövegeket. Nyugodt útnak tűnt, viszonylag gyorsan telt az idő.- Már csak két óra és hazaérünk. -nyugtatta magát Zee, de a kellemetlen érzés nem hagyta magát kiűzni a szívéből.
Ekkor, mintegy válaszul Lia szorongására mely tudat alatt egész nap kínozta, rossz irányt kezdtek venni az események, már nem lehetett megakadályozni, mert olyan hirtelen történt minden.
Dave felé fordult, így nem láthatta a másik sávban kezelhetetlenné váló autót mely most nagy sebességgel közeledik feléjük.
- Szeretlek! - szólt a srác. Egyetlen pillanat leforgása alatt történt az egész.
Mire David észbe kapott és riadtan a kormány után nyúlt, hogy elrántsa, már késő volt. A szembejövő nagy erővel beléjük ütközött. (Később derül csak ki, a rendőrségi vizsgálatot követően, hogy a balesetet a kocsiban nem működő fék okozhatta.) A sofőr azonnal meghalt.
David kocsijában kinyíltak ugyan a légzsákok, de szerepüket nem tudták ellátni.
A jármű eleje az ütközés erejétől teljesen behorpadt, ezzel beszorította Lia-ékat (akik már eszméletüket vesztették) üléseikbe. Egy szemtanú riasztotta a mentőket és a tűzoltókat, akik pár percen belül megérkeztek a helyszínre és azonnal elkezdték a mentést. Lia körül szét kellett vágni az autó maradványait, csak így tudták őt kiszedni. Sokkos állapotban volt. A jobb lába súlyosan roncsolódott. Sürgős műtétre szorult ezért a mentősök stabilizálták, hogy lehessen szállítani és mentőhelikopterrel vitték a connecticuti kórházba. Eközben David-et próbálták kimenteni, mikor a roncs a kifolyt benzin miatt felrobbant. A tűzoltók elkezdték oltani a tüzet, de a fiú életét már nem tudták megmenteni.
