Volános idill

...10 perces késéssel érkezett meg a buszom, ami úgy akart elvinni Pestre cirka 45 másik emberrel együtt, hogy épp csak olyan apróság nem működött rajta, mint az ajtók. A sofőr intett, hogy menjek hátra (aznap nyilván nem először) majd akcióhősösen kirúgta az orrom előtt, én pedig előrecsörtettem a kasszához jegyért (az első ajtó rugdosása gondolom műszaki okokból nem kívánatos történet). A következő megállóban persze ugyanezt eljátszotta egy másik sráccal, aki felszállás után csak bámult, mint egy ügyeletes balfasz, amíg a buszvezető meg nem adta a kegyelemdöfést azzal, hogy "Most akkor elindulsz előre vagy megalkuszunk itt hátul?". Nekem a zsúfoltság okán már csak elöl jutott hely. Mellettem egy zavart tekintetű srác ült és a körmeit rágta olyan hangot kiadva mintha egy hóddal utaznék együtt. A komfortérzetemet nem növelte túlzottan, hogy az előttem lévő egyszemélyes sofőrülésben terpeszkedő csaj ötpercenként térden talált a könyökével. Nagyon nem zavart volna a dolog, ha a folyamatos reflexvizsgálattól összerándulva nem vágtam volna vesén minden alkalommal hód urat, aki a sokadik ilyen után kéjgyilkos mosollyal az arcán kérdezte meg, hogy tulajdonképpen miért csinálom ezt. A kínomban történő felröhögést visszafojtva csak annyit tudtam kinyögni, hogy "elmaradt a déli gyógyszer". Innentől legalább nem kérdezett többet viszont zavarában olyan körömrágásba kezdett, hogy az anyja vacsora helyett tutira egy doboz Revaliddal fogja várni. Már a hangjától azon agyaltam, vajon a hódcsaládoknál van-e reggeli munkamegbeszélés vagy mindenki rág ezerfelé, miközben egymást ütik agyon a kidöntött fákkal. Mélázásomból a buszsofőr mobilja zökkentett ki. Jól nevelt honpolgárként fel is vette azonnal, közben vagy 25 ponton sértve meg a KRESZ-t azzal, hogy a járművet össze-vissza rángatva teljes szélességében kihasználta az M6 összes sávját. Úgyis folyton panaszkodnak, hogy kicsi rajta a forgalom. Nyilván tenni akart ellene, ezért három busznyit foglalt el maga körül az aszfaltból, nem kis anyázásra késztetve a mögöttünk előzni készülő szerencsétleneket. Ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy hol a francban lehet a kamera, mert ennyi hülye véletlenül egy helyen teljesen kizárt. Persze mindig lehet rosszabb, így lefordulva a pályáról gyorsan szembetaláltuk magunkat egy dugóval. Csatlakozni a sorhoz kötelezően választható tantárgy. Rögtön utána a motorzajt és egymást túlüvöltő utasok hada kezdett telefonálgatni a lieblingjének, kutyájának, macskájának vagy aki épp várta őt, hogy késni fogunk. Az előttem ülő csaj sms-ébe csak egy pillanatra láttam bele. Ebben olyasmit írt, hogy "Elolvastam a második kötetet és nagyon tetszik blablabla...". Majd miután ezt írásban elküldte, rögtön a füléhez emelte a vackát és csatlakozott az üvöltözve telefonálók táborához, mert a késést bejelenteni valamiért csak így lehet. Közben előrejött egy nő szólni, hogy a - korábban egy másik fülfájós csaj - kedvéért kikapcsolt klímát vissza lehetne-e nyomni, mert valaki rosszul lett hátul a melegtől...
30 perc késéssel végül csak beértünk. Leszállva letüdőztem gyönyörű fővárosunk friss levegőjét (nem, ez nem költői túlzás, hanem totális képzavar) és hazaindulva azon gondolkodtam, hogy vajon melyik pizzéria küld még nekem kaját, ha az eredeti tervhez képest egy óra késéssel - mondjuk tíz után - hazaesem.