Éhség

Kicsi szűkös kuckójából lassan kidugta az orrát, a sötét ellenére bátran rutinosan mozgott. A csendet csak halk ritmikus szuszogó hang törte meg, néha egy kis horkantás, ekkor megtorpant, és összerezzent, ezért gyorsan mozgott, oszloptól oszlopig rohant, majd ott megállt, kifújta magát, hogy betájolja merre van és tovább futott. 
Elérte a bejáratot a nagy üregbe ahol a sok finomság van, már érezte a sok sok illatot, szájában pedig az ízüket is képzeletben.
Itt már óvatosabbnak kellett volna lenni, de ekkor oda ért valami finom, valami jóhoz, ami kezdett látszódni is a szürkületben, veszély érzete közben kezdett elszállni. 
Milliméterről milliméterre közelítette meg, hozzá ért az orra magába szívta zamatos illatot, élvezte a varázslatos pillanatot, már ezzel majdnem jól lakott annyira éhes volt. 
Beleharapott, ebben a pillanatban egy nagy csattanás és megdermedve pislantott párat, majd érezte teste könnyedségét, mintha felemelkedne, valamit látott maga alatt, valami kis szürkét egy vassal leszorítva és egy darab sajtot.