Történetek

Talina, Schbence, Bogumil, megint Talina, Zeno, Bakos1022, Stevler, Burgonya, megint Stevler...

Az irodában Alexnek feltűnt, kollégái egymás közti ugratása, fogadásokat is kötöttek, melyikük hódítja meg elsőnek a Két pecsét új pincérnőjét.
- Beszállhatok én is? - kérdezte a kis csoport mellé lépve, mire mindenki elhalkult, mert Alexel a legtöbben nem tudtak versenyezni, a nők elsőre mindig őt választották, külseje, kisugárzása, minden nőnél kívánatossá tette.

Ila a saját nyögésére ébredt. Mikor tudatosult benne, hogy mit művel vele a férfi, hirtelen riadalommal elrántotta a csípőjét és félig felülve próbált hátrálni, de Ilián megmarkolta a fenekét és visszahúzta. Folytatta, amit elkezdett.

Ő eltolta maga elől Hamid-bebet, hozzám lépett, annyira közel hogy szinte hozzám ért testével. Lehúzta vállairól ruháját, hagyta nézzegessem kedvemre meztelen melleit.

Ez semmiképpen sem szentírás, és nem is csúfolkodás az ókori könyvekkel. Egyfajta átírás. Felmerült ugyanis számomra (és biztos vagyok abban hogy nem voltam ezzel egyedül): milyen is lehetett a legjobb ember. Milyen lehetett ő, aki legjobb volt mindannyiunk között? Milyen lehetett ő, aki tudta, felfogta, értette, élte is a Paulus apostol által megfogalmazott elvszerűséget: ”...mert az az Isten akarata hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson”.
Én megengedtem magamnak azt...

Állkapcsán megvonaglott egy izom, ahogy erőlködve türtőztette magát. Szerette volna hanyatt vágni a földre és addig baszni, amíg el nem ájul.
Mégis alig hitte, hogy ez volt az a feszes húsú, nyögdécselő, éhes és csípős csitri, akit a fának, aztán az asztallapnak tuszkolt. Otrombának érezte magát, ahogy most nézte és ez ráncigálta megint a zsigereit az az akaratos dühös ösztön.

A férfi mindig hamarabb ért az állomásra, s míg várta, hogy beálljon a vonat, a márciusi hóesésben a pályaudvarra érkezőket nézte. A nő, bár sietett volna a hóverésből, elkapta a férfi tekintetét:
- Vár valakit?
- Mondja, kérem, ez a martonvásári vonat?
- Nem, ez a dunaújvárosi. Martonvásárra indulna?
- Nem, Komáromba.
- Akkor jó utat, viszlát!
- Viszontlátásra!

...Igen...Londonban lakunk. De térjünk vissza, van egy hatalmas francia ágyam, egy plazma tv-vel és egy hatalmas szekrényem ami ugyancsak fából készült, és ráadásul vajszínhez fogható szín, szóval a szekrényem minden második ajtajából egy igencsak hosszú 2 méteres tükör díszít...

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

A gyakornok tartotta a lány összebilincselt karjait, a segéd előbb óvatosan letűrte a lány vállairól a rózsaszín topot, helybenhagyva a fehér melltartópántokat, majd pedig egy fekete gumis hajpántot tett a lány nyakába, majd felfelé felhúzta a fejére úgy, hogy az a tarkóján magával vigye a hajat is, és egyben a szélesre húzott homlokrésze takarja a szemeit is.