A hármas szexnek szemtanúja is akadt, Ketiet kicsalták a hangok, az utolsó pillanatokat az ajtórésén keresztül nézte végig. Esze ágába sem jutott újra leselkedni, de a sikoltozás miatt kíváncsivá vált, és meg is ijedt. Nem értette honnan származnak a furcsa zajok, ki lehet Reggae szobájában, hiszen a doktornő már elment. Amikor ennek ellenére női sikolyt hallott, felettébb gyanúsnak találta, így egy kis gondolkodás után lenyomta a fiú szobájába vezető ajtó kilincsét.
Döbbenet. A látvány megmerevítette, moccanni sem bírt, földbegyökerezett lábbal cövekelt, és csak bámult.
Gyönyörűt, vadat, izzadtat, és hullámzót.
Hármat.
Három fej, arc, száj, és test. Összefonódás. Olyasmit, amit a legvadabb álmaiban sem képzelt soha, olyan szexet, amire még csak gondolni sem gondolt életében. Szerencsére mielőtt észrevették volna, betette maga mögött az ajtót, és úgy távozott, hogy senki nem vette észre, pedig belül ordított, sikoltott, karmolt és rúgott. Pofára esés, igazán jól esett, akár egy jéghideg vödör víz a nyakába. Megrázták a látottak, nincs igazsága földön, hogy lehetséges, hogy így fordultak a dolgok? Apja és fia, egyszerre választotta ugyanazt a nőt. Elszomorító és métely, bűn, amit tiszta lelke, sehogy sem akart megérteni. A könnyek patakként folytak az arcán, fájdalom marta belsejét, nem értette hová fajult a világ. Olyan sebezhetőnek és kicsinek érezte magát benne, csak egy porszemnek, amit a szél bármikor elfújhat a semmibe.
*
Hajnalban eljátszott a gondolattal, Merry vajon, hogy érezhette magát aközben, hogy két férfi préselődik egyszerre neki, ketten simogatták és kényeztetették? Elviselné az olyasmit ő is? Aligha, nem bírná a lelke!
- Undorító. Ahhoz gyomor kell, Merry! - mondta ki hangosan is, kezét összefogva melle előtt. A gyerek még aludt, az ablakhoz sétált a derengő hajnalt bámulni, a város ébredezett, egyre több autó száguldott el a ház előtt. A két nap alatt Alexnél többet tanult az életről, mint addig bármikor, olyan gyorsan vált felnőtté, hogy alig tudta követni.
*
- Felkészült? - a férfi átható pillantása égette Ketie bőrét, kezében a gyerekkel, lába mellett a sporttáskával álldogált a lépcső tetején.
- Fogjuk rá. Magának úgyis mindegy, nem? Fő a szórakozás! - Ó, azok a szemek, hogy tudtak szikrázni! Alex szemrehányóan tekintett vissza, majd kezébe kapta a sporttáskát és megindult lefelé, akár a gyorsvonat. Zselézett frizurájával, friss illatú arcvizével, dinamika sugárzott belőle, amikor elkezdett lefelé lépkedni, mintha egy fél világot lépne keresztül, a lánynak viszont minden egyes lépcsőfok erősítette a hiányérzetét.
Csakugyan arra lenne kíváncsi, mit gondolhat felőle egy zsaru? - Az effélék mindig rejtőzködnek, munkahelyi ártalom, vagy fegyver. Ki tudja? - válaszolta meg magának végül, szippantva az aránylag friss levegőből.
Próbált közömbös arcot vágni, amikor helyet foglalt Alex metál szín autójának hátsó ülésén, a kislányt magához szorítva utazott a menhely felé. Az illatosítóból áradó vanília aroma émelyítőnek tűnt, Ketie egészen odanyomta az arcát a bébihez, a „babaillatot” szívta magába helyette.
Az autó sűrűn megállt a piros lámpák előtt, a tülkölés, a dugó mindennapinak számított az utcákon. Ketie azonban örült azoknak a kis pihenőknek, minden figyelmét a kislánynak szentelte, beitta tekintetével vonásait, ölelte, szorongatta, mintha saját gyermekétől kellene elválnia nemsokára. Ahogy közeledtek a cél felé, gyomortájékon egyre nehezebb nyomta, hányingere lett, elgyengült egészen. Félt a rá váró pillanatoktól, attól, hogy elhagyja majd az intézeti falakat magában...
A külvilág bántóan vette körbe, igyekezett nem kimutatni milyen állapotban van, ahogy azt is, mennyire neheztel a férfira a hármas játék miatt.
Néha a visszapillantó tükörben meglátta a férfi arcát, Alex különösen csendesen viselkedett, kicsi szarkalábak mutatták az éjjeli gruppen kimerítő nyomait, és azt, hogy keveset aludt. Ketie hallotta, amikor a doktornő hajnalban elhagyta végleg a lakást és azt is, amikor a két férfi egymás után zuhanyozott le. Alex nem tért vissza aludni, egy bögre kávéval a dolgozószobájába vonult, míg Reggae valószínűleg délig is az ágyat fogja nyomni.
*
- Jöjjön kislány - nyitotta ki neki az autó ajtaját Alex, amikor megérkeztek a kopott falú, szürke szín épület elé. Mintha kívülről látta volna magát Ketie, úgy peregtek azok a percek, míg a kicsit a holmijával együtt leadták, akár egy csomagot. Felvették az adataikat, aláírtak pár papírt, majd útjukra bocsájtották őket, egymás mellett koppantak cipőik a hosszú folyosón, hogy aztán örökre szétváljanak.
Alex azt figyelte, a lány mikor fog neki állni bőgni, és hisztériázni, de nem történt semmi ilyesmi. Ketie zombinak tűnt, és a férfi szívébe belemart a felismerés, amint megértette; a lány így próbálja a fájdalma feltörését megakadályozni.
- Hát akkor, elvihetem valahová?
- Nem - kongott a válasz – inkább sétálok.
- Ha bármiben segíthetek, akkor megtalál a…
- Ugyan – vágott közbe a lány - miben segíthetne Alex? A szürke egerek megférnek minden kis zugban, és kevéssel is beérik. Nem kérek a maga segítségéből, sőt, semmiből, ami kapcsolatos magával vagy a fiával! Tartogassák másnak, Reaggevel együtt, mint este. Tudja? Merryvel hármasban!
A lány arcát ugyanannyira elöntötte a pír, mint a nyomozóét, akinek nem maradt ideje szégyellni magát, mert a lány tovaszaladt, beleveszve a városi tömegbe. Alex kifújta a mellkasában felgyülemlett levegőt, zsebre tett kézzel álldogált még egy darabig az autójának dőlve. Nem értette, mi a fenének nem ugrál majom módjára, hiszen megszabadult végre a lánytól. Aztán a mobilja csörgése ébresztette a révedezésből, az őrsön már várt rá a munka.
*
- Micsoda? Te fel akarsz mondani? - a lány nyelt egy nagyot, majd összeszorította pár pillanatra a szemét. Az ujjait tördelte, kicsit pironkodott, hálátlannak tűnhetett. Sokat köszönhetett a családsegítő titkárnőjének, aki még az intézetből ismerte, ő segített megkapnia az állást, de már döntött. Új életre vágyott, merőben más jellegű munkával.
- Igen Elizabeth, felmondok. A papírokért majd bejövök a héten és köszönök szépen mindent!
- Remélem, hogy jól döntöttél, látom a szemedben az izgalmat, és várakozást. Kaptál valami jó lehetőséget?
- Szívesen igazolnám, de nem erről van szó - rázta a fejét finoman Ketie. - De bízok magamban, és fogok találni, hidd el új, izgalmas elfoglaltságot, ahol tapasztalatokat szerzek majd!
- Ühüm, vagy úgy, carpe diem - igazította meg a szemüvegét a harmincas éveiben járó nő. Amikor pedig Ketie távozott megcsóválta a fejét, biztosra vette, a dolog mögött csakis egy férfi állhat!
*
Ketie a következő napokat a tükör előtt töltötte, a város ruhaüzleteiben, ahol éppen leárazás akadt, az estéit pedig a kisbaba látogatásával, minden alkalommal ő fürdette és altatta Alexandrát. Mivel spórolnia kellett, nem sok mindent vásárolt, csak pár olyan holmit, ami előtte sosem érdekelte. Miniszoknyát, merészen kivágott pamut felsőket és hosszú szárú csizmát, szűk nadrágot és szegecses övet is beszerzett. Legvégül arra is rászánta magát, hogy fodrászhoz menjen.
- Biztos benne, hogy ennyire rövidre akarja?
- Igen!
- Pazarlás! - sóhajtott egyet a fodrásznő, majd nekiállt a feladatának. A munkatársak és a szomszédos székekben ülő vendégek mind azt nézték, a majdnem derékig érő, fényes tincsek, miképpen hullnak a fiatal kuncsaft lába köré, aki végig szorosra zárt pillákkal ült.
Ketie egy divatújságból nézte ki a pár centis, tépett, vad frizurát, elbűvölte a sugárzó, friss, modern, mégis igen nőies viselet. Legalábbis a modellnek jól állt. Noha olvasta a felméréseket; a férfiak nyolcvan százaléka a hosszú hajat találja szexisnek, ő mégis egy rövid változat mellett tette le a voksát. Úgy gondolta, ezzel fog egészen megváltozni, és neki amúgy is dögösen fog állni. Terve beigazolódott.
- Kinyithatja a szemét, elkészült a frizurája.
A képmás egészen más látványt nyújtott a megszokottnál. Egy életvidám, energikus, vad és szexi nőt, aki bármit elérhet az életben, amit nagyon akar. Ő pedig két dolgot akart, Alexet és Reggaet. Meghódítani, kivívni az elismerésüket, majd faképnél hagyva őket, leckét adni a két pernahajdernek. Egy olyan életet élve, ami jobb lesz, mint az addigi, ahol vállalja saját magát, nincsenek elfojtott vágyálmok.
Apja és fia kerülte egy darabig egymás pillantását, Alex látta a hármas játék nyomait a fián még két napig, az alsó ajka egy helyen sebes lett, Merry vadságának köszönhetően. A férfi szégyellte, amit tett, rossz példát mutatott, pontosabban rosszul tette, hogy beszállt a másik kettő mellé. A fejét rázta a munkahelyén is, amikor az egyik helyszínelés után a titkárnőjének diktálta be az adatokat, amiből a jelentés készült. Kívülállóként hallotta saját hangja csengését, agya folyamatosan az elmúlt hétvégén történteken járt. Délután lement edzeni a rendőrségi tornaterembe, ott aztán lehetett erőt kiadni, addig nyomta a fekpadot és lökte a súlyt feje fölé, míg a verejték vastag patakokban nem szánkázott le a hátán. Mégsem tudott megnyugodni, a kislány édes, pufók arca, Ketie nagy őzike szeme jutott eszébe időről-időre.
*
Nemsokára a halottkém megerősítette; a kicsi Alexandra édesanyja természetes halált halt. A szíve nem bírta a drogot és az alkoholt, valószínűleg Mary megszédült, és amikor a rosszulléte közben elesett, szerencsétlenül verte be a fejét. Végül a vérömleny, ami pillanatról- pillanatra nagyobb lett az agyában, okozta a halálát. Ketie gyanúmentessé vált, semmi köze piszkos üzelmekhez, nem mintha igazából ilyesmit hitt volna a lányról egy pillanatig is. Inkább a romlatlansága, a nyílt és őszinte tekintete, ami Alexet védekezésre ösztönözte, azt hitte megjátszás. Ám a vádjával megsebezte a lányt, bántotta, az pedig tűrte.
Alex kötelességének érezte, hogy megkeresse Ketiet és elmondja, már nem gyanúsított, ha kedve tartja, elhagyhatja a várost is, szabad ember. Épp a kocsiját támasztotta egy büfé előtt kávézva, amikor megkapta a hírt. A kisvárost nyomott szürkeség lepte el, mintha az ő hangulatához igazodna.
- Köszi Greg. A lányról a jelentést is. - Alex a munkatársaira bízta az ügy részleteit, de Greg nem kérdezősködött, miért akkor kérte ki Ketie aktáját, amikor már tisztázódott a gyanú alól. Alex mielőtt elindult a lányhoz, különösen sokáig nézegette magát a visszapillantó tükörben, megigazította a haját, és a kedvenc parfümjét is használta. Elgondolta mit mond majd, és megfogadta, ezúttal kedves lesz a lánnyal, de hiába csengetett, Ketie nem tartózkodott odahaza, és másnap sem…
*
- Mit akar? - kérdezte Ketie Alextől nem túl kedvesen, amikor az már olyan sokszor hívta a mobilján, hogy végül felvette. - Végre! Minek van magának telefon, mondja? Miért nem veszi fel, hogyha keresik? - Ketie nem válaszolt, az igazat nem akarta megmondani, hogy azért nem akart a férfival beszélni, mert mérhetetlenül haragszik rá.
- Biztos nem hallottam, hogy keresett. – Persze, és az üzenetemet sem látta, a noteszlapot, amit az ajtajára tűztem, ugye? Mindegy kislány, legalább nem kell személyesen is találkoznunk. A gyanú alól fel van mentve, Mary természetes halállal halt, pontosabban elesett, az miatt történt a tragédia.
Csend.
Alex kinyomta a telefont, és azon gondolkodott, mi a fenének sértette meg már megint feleslegesen Keteit.
*
A szürke kisegér nemcsak külsőben változott, ott belül is nővé érett. Lényeges átalakuláson esett keresztül, az életére is kihatott az Alexel eltöltött hétvége, a hatások, amik érték, megkeményítették lelkét, sokkal körvonalazottabban látta, mit is szeretne. Céljai lettek, közeliek, és határozottak.
Öntudat.
Nagyon fontosnak találta Ketie, fontosabbnak bárminél. A célokkal rendelkező ember mindig tudja, mit akar, ha pedig akadályba ütközik, az élet szülte problémába, feladatmegoldó képessége kiélesedve várja azt.
A fiatal lány naponta többször is belepillantott a tükrös felületbe, hogy elhiggye, szép, és a füttyöktől hangos tetszésnyilvánítás neki szól, amikor az utcán elhalad mellette egy férfi. Vonzóbb öltözködésével pár nap alatt többen észrevették, mint egész addigi életében, igazi gyógyírként hatott, érezni nőiességének hatalmát az után, amit Alex és a fia mellett átélt.
- A kis bosszúmról nem mondok le Alex, de nem ám! Meglásd, folyatod még a nyáladat értem, és én leszek, aki szürke rágcsálónak nevez téged!
*
Ketie ahhoz is elég erősnek találta magát, hogy életében először nyomozni kezdjen. Elébe ment a dolgoknak, tervét nagy vonalakban megálmodta. Először is tudnia kellett a férfi szokásait, mikor megy ebédelni, hányszor hagyja el az irodát, hol vesz újságot, és vásárol be. Találkozik-e szeretőivel, és Merry, az életének mennyire része.
A férfi a központi körzet nyomozójaként dolgozott, ami a legnagyobb hatáskörrel rendelkezett a városban, s legtámogatottabb is volt a polgármester által. Az újságírók ott kíváncsiskodtak általában, ha szaftos bűntény történt. Ép Alexnek való hely, ahol tud villogni! - gondolta Ketie.
Szerencsére a nyomozónak és társainak, meg volt az a jó szokásuk, hogy amikor éppen nem helyszíneltek, ebédidőben vagy munka után beugorjanak egy kifőzdébe, vagy ivóba. Ketie kifigyelte Alexet, hogy általában, az utcában lévő helyet választja, bizonyára elégedett vele. Remegő testtel és Miss Marpleként, egy telefonfülke mögé rejtőzve nézte, ahogy a férfi időnként magányosan vagy munkatársakkal, betér törzshelyére.
Nehezen vallotta be magának, mennyire jól esik a szemének a látvány. Próbálta bemagyarázni néha, nem vonzó, van nála jobb is, mégis, egy jelenségnek tűnt, ami remegésre és vágyakozásra késztette, még a járda is szebb lett attól, hogy Alex járt rajta.
- Buta vagyok - sóhajtotta, de nem tudott lemondani a leselkedésről, egy héten keresztül minden nap elindult, csak azért a röpke pár percért, amit a nyomozó látványa nyújtott.
*
- De én nem hirdettem hölgyem! Eltévedhetett, nem keresünk felszolgálót.
Ketie nagy lélegzetet vett, nem hagyta magát eltántorítani, ezen dőlt, vagy bukott a terve.
- Ne vicceljen már – mosolygott bájosan - én pedig csakis azért jöttem, mert láttam a hirdetést, különben is, ahol én szolgálok fel, mindig vidám a társaság és sokat fogyasztanak! - Ketie alig hitte el, saját hangját hallja, hogy a rámenős, dögös lány ugyan az, aki két héttel azelőtt még a családsegítő szürke beosztottjaként járta a várost.
A középkorú, közepes testalkatú férfi, nem akart a dologra állni, tétován megcsóválta fejét, úgy látszott púp a hátára Ketie. Végül, ahogy végigjáratta tekintetét az alakján, hosszú combján, keskeny derekán, majd arcán elidőzött kis ideig, beleegyezett.
- Nem bánom, felveszem, maga igencsak határozottnak tűnik kisasszony! És tudja, ez egy tisztességes hely, de néha a vendégekkel nehezen boldogulunk, egy jellemes pincérlány mindig elkél. Két hét próbaidő, és meglátjuk, a fizetésben megegyezzünk, plusz jár a borravaló. Jó lesz így?
- Köszönöm, maga nagyon kedves, önéletrajzot hozzak holnapra?
A férfi a szemét forgatta.
- Ugyan, nem vagyok én marketingfőnök, maga az élő önéletrajz nekem, a mosolya, és fiatal bája! Na, menjen Ketie, ismerkedjen meg a személyzet többi tagjával.
Ketie majdnem beleugrott a férfi nyakába, egyre szimpatikusabb lett új főnöke, Johny, aki csak derült, nem is gondolta, ekkorra öröm, hogyha nála dolgozhat valaki.
Figyelte, ahogy az új alkalmazottja miképpen ismerkedik a környezettel, hogy néz be a pult mögé, hogy szemrevételezi az abroszt az asztalon, és figyeli meg a lányok munkáját, akik teli tálcákkal jöttek ki, és üres tányérokkal, poharakkal pakoltan tértek vissza a konyhába.
A férfi vendégek persze azonnal nyakukat forgatták Ketie után, a faburkolatú helyiségben majdnem háromnegyedik, telve voltak az asztalok. A bárpult mellett jövés-menés, a tizenegy órától-négyig felszolgált menüt szorgalmasan hordta ki a két pincérnő, zajlott az élet.
*
Ketie így lett a zsaruk törzshelyének számító, Két pecsét felszolgálója. Persze nem nyugdíjas állásnak szánta a pincérkedést, csupán azért vetette fel magát, hogy Alex közelében lehessen. A kis, fehér, csipkés szélű kötény, a vállpántos fekete felsőjét jól kiemelte, mint a feketére spirálozott szempillájú szemét, és a világos rózsaszín ajakfénnyel rúzsozott száját is.
Ketie igazán pörgött, az adrenalin magasra szökött benne, hasznosnak, és kívánatosnak érezte magát, sokat mosolygott, és próbált megfelelni. Azonban igen lelombozódott, mert az őrsről átszállingózó emberek között az első pár napban, nem volt ott Alex. Ám a férfiak körében hamar népszerű lett, többen kis kaktusznak titulálták, miután mosolyogva, és kemény beszólásokkal hárította a túlságosan nyomulós vendégeket.
- Micsoda pompás fenék! - jegyezte meg Greg a cimboráira kacsintva, majd lassan nyelte a csapolt sörét, és a pillantása vissza-vissza vándorolt Ketiere. A lánynak kemény húsa volt, és vad külseje ellenére frissnek, és zsengének tűnt, olyannak, akit még kevesen fektettek meg a városban.
*
Az irodában Alexnek feltűnt, kollégái egymás közti ugratása, fogadásokat is kötöttek, melyikük hódítja meg elsőnek a Két pecsét új pincérnőjét.
- Beszállhatok én is? - kérdezte a kis csoport mellé lépve, mire mindenki elhalkult, mert Alexel a legtöbben nem tudtak versenyezni, a nők elsőre mindig őt választották, külseje, kisugárzása, minden nőnél kívánatossá tette.
- Igazán kimaradhatnál ebből főnök! - fintorgott Greg a huszonöt éves fiatalember, akinek ugyan hivatalosan menyasszonya volt, mégsem vetette meg a kisebb kalandokat. Persze szigorúan alkalmi viszonyok, szexuális kapcsolatok jöhettek szóba. A másik két férfi; Noel és Ridge pedig nős, nekik inkább csak a szájuk járt, többnyire csak álmodoztak, mint sem megcsalják a feleségüket.
- Jól van - emelte fel a kezét Alex - kimaradok a buliból, a csaj a tiétek! - a megkönnyebbült sóhajt hallani lehetett, amikor azonban ebédidőben a Két pecsétbe készültek a férfiak, cinikus mosollyal csatlakozott hozzájuk Alex is.
- Mit néztek? Szomjas vagyok, és ennem is kellene valamit!
Ezután Alex meglazította a nyakkendőjét, felvette az öltönye mellé, szokott ballonkabátját és elindult a társaság az ivóba.
Amikor beért a négy zsaru a helyiségbe, ahol a juharszirupos palacsinta illata keveredett a sonkás tojáséval, és a gőzölgő kávé aromájával, Ketienek őrült iramban kezdett dobogni a szíve. Alexnek a sötétszürke, hajszálcsíkos öltöny is jól állt.
Lenyűgözően.
