Történetek

- Dementorok – állapította meg Harry egy bólintással úgy, mintha csak azt mondaná, milyen szép, napos idő van – ami nem volt. Az ég beborult, az ablakok párásak a kinti ködtől, s Harry nagyon is tisztában volt azzal, hogy ez azoknak a sötét teremtményeknek a műve, akik régen Azkaban börtönét őrizték, egy éve viszont csatlakoztak Voldemorthoz.
- Ezek azok a fekete izék, amikről Petunia mesélt? Amik megtámadták Dudley-t?
Harry szaporán bólogatott...

-Tehát te azt állítod, hogy egy Szigurdhoz hasonló hős megunta a kártyapartit Fáfnirral, mert állandóan vesztett és a témáik is kimerültek. Mivel tudják már egymás lábméretét és élettörténetét, kikeltek büdös sírjukból és nekiindultak, hogy engem felkeressenek? Elnézést: Minket. Mi kellemesebb társaság lennénk? Mert nekem nincs sok közös témám egy pár ezer éves kitalált személlyel. És neked? ...

A temetés után Ronnak és Hermionénak is elmondta a tervét, hogy követni fogja Dumbledore parancsát, és immár a saját lábára állva indul megkeresni az összes horcruxot. Persze azt egy pillanatig sem gondolhatta volna Harry, hogy két legjobb barátja hagyná, hogy egyedül vágjon neki az útnak – nem, ezt még Dumbledore sem akarta…

Angelo az újságcikk alapján talált rám. Egy tragédiát átélt gyermeket sokan szeretnének örökbe fogadni jótékonyság céljából. Én viszont nem akartam. Ne jótékonyságból.
Véletlen futottam vele össze. Keménynek látszott, szigorúnak, magabiztosnak és erősnek. Erősnek. Az akarata hegyeket tudott volna mozdítani. Tudta ki vagyok, de én nem tudtam, hogy engem keres. Később mondta csak el, az örökbefogadásom után...

Reggel egyedül ébredtem fel. Csak az illatát éreztem a takarón. Lementem a konyhába, de nem volt ott. Végig néztem a házat. Aztán a bejárati ajtóhoz mentem, ami nyitva volt. Körbe néztem olyanhelyeken amerre szokott lenni. Az erdőben találtam rá, a kedvenc sziklámnál...

- Nos, valóban van sok-sok igazság abban, amit mondasz, kis szívem, de meg kellene vizsgálnod másik oldalról is ezt a témát! – magyarázta mosolyogva a néni. – Abban igazad van, hogy vannak olyan baglyok – és, mint említetted, házimanók is -, akik szabadságra vágynak a szolgaélet helyett. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen, a sorból kilógó példányok, lények nem végzik a dolgukat és ezért selejtnek minősíthetők. Én másként látom… Az, hogy vannak lázadó példányok, a bizonyíték, hogy mennyire...

Láttam, hogy anya ott áll apával szemben, az előtérben. Aztán arra emlékszem, hogy apa felemeli a kezét, és megüti anyát.
Sikítottam.
Tiszta hangerővel.
Apa felnézett, és betántorgott a konyhába. Anya nem szólt semmit.
Felrohantam, és nagyon sokáig sírtam...

Mint egy sötét árnyék suhant el az ablakok alatt. Senki se látta. Mindig erre vágyott, hogy eltűnjön, hogy végre ne nézzenek rá, csak egyszerűen ne lássák. Ez az álma most valóra vált és tudta, hogy ha egyszer meghal, a szelleme ugyanúgy fog kísérteni, mert akkor láthatatlan lesz és elpusztíthatatlan. Vágyott erre...

Harryék legelső feladata volt, hogy a ház nagy szalonjából kihordják a lim-lomot, régi bútorokat, rongyokat – ugyanis a néni nem nagyon vette hasznát ennek a helységnek, s jobb híján lomtárnak használta. Sok bútor telis-tele volt bagolypotyadékkal, ami megnehezítette a szállítást. Ginny javaslatára elővették azokat a sárkánybőr munkavédelmi kesztyűket, amiket elsőéves kortól kezdve viseltek a diákok növénytanon és bájitaltanon. A kesztyű megkímélte őket az undok szennyeződéstől, de a nehéz...

- Ez egy univerzális rakéta, a régi fúzióson csak, egy kétprogramú irányító szoftver volt. Ez, tizenkét programú. Számtanilag is sok a különbség, hát még harc helyzetben! – a zászlós helyesbített néhány számítást, majd folytatta a rakéta ismertetését. – Egy hajót is ki tudunk ütni vele! – mondta egy büszke mosoly kíséretében a lány...