Édesapám

Pár évvel ezelőtt megtaláltam azt a naplót, amit 9 éves koromban írogattam. Nem volt sehol dátum, összefüggéstelen gondolatok tömkelege.
Az egyik oldalon nagybetűs bejegyzés: ÚTÁLLAK APA!
Pontosan emlékszem arra a napra.
A nővérem még nálunk lakott, de aznap valami buliba ment, így egyedül voltam otthon anyával. Apa kocsmázott.
Már aludtam, amikor megjött, de az ordibálásra rögtön felébredtem. Egy ideig álltam a lépcső tetejében, innen hallottam mindent. Anya kiabált apával, hogy megint részegen jön haza, apa pedig összefüggéstelen dolgokat ordított anya arcába. Nem is hallották meg, amikor odakuporodtam a lépcső közepére.
Láttam, hogy anya ott áll apával szemben, az előtérben. Aztán arra emlékszem, hogy apa felemeli a kezét, és megüti anyát.
Sikítottam.
Tiszta hangerővel.
Apa felnézett, és betántorgott a konyhába. Anya nem szólt semmit.
Felrohantam, és nagyon sokáig sírtam.

Másnap, amikor jöttem haza az iskolából, a nővéremet sírva találtam a közös szobánkban. Megkérdeztem hogy miért. Elkezdte magyarázni, hogy anya válni akar apától, szerzett ügyvédet, beadta a válókeresetet. Akkor én is elkezdtem sírni.
Pedig nem tudtam miért. Csak annyit sejtettem hogy apát esetleg nem látom többet, és hogy sírnom kell, mert a nővérem is sír.
Apa aznap itthon maradt.
És azután is.
Aztán már soha nem járt kocsmázni.
Leszokott a dohányzásról, amit 14 éves korában kezdett, és az ivásról. Mindenféle segítség nélkül, puszta akaraterővel.
Anya meggondolta magát, és nem váltak el.
Nem mondom, hogy most nincsenek veszekedések, de már nem annyi, mint régen.
És én ezért nagyon büszke vagyok A VILÁG LEGJOBB ÉDESAPJÁRA!