Történetek

Aznap este mindenki mámoros volt, mintha az első szerelmet élték volna újra át. Végre újra szabadok voltak, megrészegültek a szabadság elfelejtett zamatától. Több mint egy évtized után újra több lett, mint egy kötelező jelszó, a szabadság. És valami újat is megéreztek: az erőt. Hogy végre nem felülről mondják meg nekik, hogy mit kell tenni, hanem ők maguk érték el ezt a szabadságot. Hogy nem arra vártak, hogy a Wermacht jöjjön a csodafegyverekkel, a baráti nagyhatalmak, az USA vagy bárki...

Nagyon lassan elindulok durcásan a munkahelyemre, ahol mosolyognom kell minden szembe jövő emberre, idiótára. Egy munkátlan ember biztosan azt mondaná, hogy semmi okom szomorkodni, mert fizetnek érte rendesen. Őszintén egy kis idő múltával megszokottá, monotonná válik az egész. A kiszolgálás is tud unalmas lenni, még ha azt egy előkelő étteremben kell elvégezni, de erről Ők kívül állóak mit sem tudnak...

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

"Alma egyedül ébredt. Halkan felsóhajtott, amikor csak a hideg lepedőt tapintotta ott, ahol a felesége szokott feküdni. Ülő helyzetbe küzdötte magát, majd...

Elég régen töltöttem fel új részt, de most végre sikerült időt szánnom rá. Emlékeztető az előző részekből: Zoey, miután lehetetlennek érzi a helyzetét Chloéval, eldönti, hogy otthagy mindent és valahol máshol új életet kezd. Sikerül vevőt találnia a lakására, akivel intimebb helyzetbe is kerül. Végül pedig meleg és biszex barátai búcsúbulit szerveznek neki.

(Nem tudom miért, decsak a második rész folytatásaként tudom felrakni, gondolom, hogy a 3. résznél elfelejtettem kipipálni...

Szombat este mindig ünnepi vacsorával várta, kitakarított, hogy a férfinak ünnep legyen hazaérnie. Lassan kialakult a szombati „liturgia”: este megérkezett, megvacsorázott, udvariasan mindig megköszönte, rokonokat, ismerősöket látogatott, este pár szót beszéltek és jött az ágy. És minden szombat este megtörtént az, ami évszázadok óta az asszonynak kötelesség, a férfinak pedig jog. Kata ezekért a pár perces együttlétekért is hálás volt; behunyta a szemét és szerelmet képzelt bele, örült,...

Kata lefekvés előtt hosszan fésülte a haját, felvette a régi hálóingét, amit a férje annyira szeretett, s amit, mint szent ereklyét őrzött. S közben azon aggódott, hogy nőként tud-e eleget adni a férjének, hiszen már majdnem egy évtizede nem volt férfival… Hirtelen nagyon öregnek érezte magát. Az arcát nézte: nem tudta nem meglátni a ráncokat. „Így szállt el a fiatalság”. Dúdolni kezdett, egy régi dalt még a Háborúból:
„Es geht alles vorüber,
es geht alles vorbe...”
...

Abban az időben az erőszakszervezetek sem voltak mások, mint hivatalok, saját bürokráciájukba, papírhegyeikbe fulladtak bele, csak éppen fazekak helyett hullákat és ítéleteket gyártottak. Mindeközben nevetséges aprólékossággal próbálták meg fenntartani a törvényesség látszatát: addig verték a tanúkat, amíg össze nem gyűlt a kellő számú vallomás, ha bizonyíték kellett, gondosan hamisították, s mindig volt szakértő, aki azokat hitelesítette.
Katának is ez volt a szerencséje; bár mindenki...

Bár kicsit felhősen, de szokványosan indult ez a mai nap is mindenkinek. De van úgy, hogy a dolgok a rosszabbra fordulnak, mint sejtenénk akár rémálmunkban. Néha a becsület miatt kerülünk bajba.

Időnként elgondolkozott azon, hogy mi az, ami a régi életéből még megmaradt. Az a kis sváb világ, ahogyan az ősei éltek már háromszáz éve ezen a földön, semmivé foszlott. A falu színes élete elszürkült, az olvasókörök, a zenekarok feloszlottak, a kávéház bezárt, épp csak filmhíradókat vetítettek a politikai nevelés érdekében. A kulturális élet netovábbja a Szabad Nép tízperc volt reggelente, annak, akinek munkahelye volt.

Még a nyilasok idejében is volt valami törvényszerűség, még akkor is, ha mutattam egy pecsétes papírt, átengedtek. Ma már csak papíron vannak törvények, semmit sem tartanak be, csak az számít, hogy az ügyintéző, akihez kerül az akta, éppen milyen kedvében van, vagy az, hogy milyen színű a párttagkönyve. És az mindig vörös.