Pandemonium

1.


- Hetedik kérdés. Számodra mi a legfontosabb egy kapcsolatban?
-Te mit ikszelsz, Chloe?
Dr. Chloe Moss megvakarta a homlokát mielőtt válaszolt szőke barátnőjének.
- Természetesen az őszinteséget, szerintem az a legfontosabb. Amiből neked Stefan mellett nem jutott valami sok.
Nola szomorúan elmosolyodott, inkább csak maga elé, mint Chloe-ra. Másfél évig élt együtt Stefan Coldberggel, egy olyan férfival akinek gyakorlatilag csak az ágyába kellett, aki hónapokig hitegette hogy feleségül fogja venni és aki nemegyszer emelt rá kezet hogy aztán sírva könyörögje vissza magát a kegyeibe. Szerette azt a férfit, de 7 hónapja végre rászánta magát a szakításra, még a városból is elköltözött hogy még véletlenül se találkozzanak össze.
Az újrakezdés nem volt egyszerű de a barátnője mindenben segített neki amiben tudott, így talált magának olcsó albérletet és jó munkahelyet. Chloe kis protekcióval elintézte hogy felvegyék abba a pszichiátriai intézetbe ahol ő is dolgozott, igaz hogy leginkább az éjszakai műszakot bízták rá mert az volt a legnyugisabb, de ezt nem bánta ,ráfért a nyugalom.
- Legyen az őszinteség. De azért a kölcsönös szerelem se rossz választás
- Az sem árt. Ugye nem gondoltad meg magad?
- Mivel kapcsolatban?
- Hát a bulival.
- Nem, nem, csak kicsit aggódom Mrs. Williams miatt.
- Jó kezekben van, Steve vigyáz rá, te is tudod. Inkább magad miatt aggódj! Sürgősen kell neked egy normális pasi!
- Ugye nem Steve-re gondolsz?!
- Azt mondtam, normális. Nem rá gondoltam, hanem egy szép szemű, szélesvállú szőke milliomosra.
- Ja, így már más. Hát gondolom a Marilyn-ben csak úgy nyüzsögnek az ilyenek. -Nola mosolyogva csukta be a Cosmopolitan-t majd felkelt az ágyáról. Az ő kis bérelt lakásában voltak, mostanában innen indultak bulizni, mert Chloe szerette felügyelni hogy a barátnője mit vesz fel.
- A piros ruhádat vedd fel! -ült fel az ágyon ő is.
- Abból kilóg mindenem!
- Nem baj!
Nola a fürdőszobába ment hogy letusoljon, Chloe addíg nagylelkűen elő is készítette az említett ruhadarabot. Tényleg nem volt egy szolid darab, de Nola alakját nem kellett rejtegetni, Chloe rendelkezett némi súly-felesleggel, de szőke barátnője maga volt a férfiak álma.
Negyed óra múlva már a tükörben nézegette magát.
- Chloe, én nem akarok ebben menni!
- Megbeszéltük hogy én választok neked ruhát! Ez marad!
- A te ruhád sokkal visszafogottabb!
Chloe végignézett fehér, virágmintás ruháján majd bólintott.
- Igazad van, de nekem van barátom, neked nincs! Sminkelj, addíg össze-dobok egy teát.
- Igenis!
Mrs. Williams nem hagyta nyugodni, még rúzsozás közben is az idős nénin gondolkodott, szegény olyan erős rohamot kapott két napja, hogy csúnyán beütötte a fejét. Talán az ápolónői vénája tehetett róla, de nem tudta ezt olyan könnyedén kezelni mint a többiek. Sokkal erősebben kötődött a betegeihez mint a többi orvos az osztályon, mindegyikük sorsát a szívén viselte.

A Marilyn nem volt a legpuccosabb hely a városban, de pont ezért elég sokan látogatták szombat esténként. A nők többnyire nem fukarkodtak a bájaikkal, de Nola még így is feltűnést keltett amikor belépett Chloe-val az oldalán. Bújt volna mögé, de Chloe nem hagyta.
Volt néhány helyes férfi a bárban, egy még közülük is kitűnt. Elég feltűnően figyelte a lányok asztalát, Chloe még időben felhívta rá Nola figyelmét, nehogy elszalassza a szemezés lehetőségét, de a szőke lány már akkor kiszúrta magának amikor beléptek. Jó ötpercnyi figyelgetés után a pasas úgy döntött rohamot indít, megigazította hanyagul megkötött nyakkendőjét majd nagy lendülettel megindult feléjük.
- Elnézést, leülhetek? - már húzta is ki a Nola melletti széket magának.
- Persze.
- A nevem John.
- Én Nola vagyok, ő a barátnőm, Chloe.
- Nola... szép név.
John Nola dekoltázsát bámulta megbabonázva. Nyilván szépnek találta a Nola nevet, de talált valami tetszetősebbet is a nőben és Nola ezt utálta a legjobban. Gyűlölte amikor a férfiak elkezdtek teperni hogy az ágyukba vigyék. Sejtette hogy komoly kapcsolatot nem ebben a ruhában fog találni de mégis felháborította hogy ilyen pofát-lanul próbálták kábítani a fejét. Lehet hogy szőke volt, de nem volt hülye!
- A John is szép név.
- Meghívhatom a hölgyeket egy italra? Pezsgő?
- Az jó lesz. - Vigyorgott Chloe. Úgy találta, John megfelelő példány a barátnőjének.- Mi addig elmegyünk a mosdóba.
- Rendben.
John isteni illatot hagyott maga után amikor magukra hagyta őket, Nola azt sem bánta volna ha vissza sem jön, nem úgy Chloe. Miután beértek a női mosdóba, rögtön elkezdte jótanácsokkal bombázni.
- Ez a pasi helyes. Sőt, nagyon helyes!- igazította meg a rúzsát a tükör előtt. Nola keresztbetett kezekkel állt mellette, akkor sem tett volna semmit ha elkenődött volna a festéke. De persze minden rendben volt az arcán.
- Helyes, helyes ...csak le akar fektetni.
- Rádférne, nem?
- Chloe! Tudod mit gondolok az egyéjszakás dolgokról.
- Most nem gondolkodnod kéne.
- Úgy látom, de. Kettőnk helyett is.
- Ugyan, Nola! Összeillenétek!
-  Hát én nem így látom! Csak elképzelem hogy rajtam fekszik és elkap a hányinger.
- Ugyan, ne túlozz!
- Mármint magamtól.
- Én most lelépek és magatokra hagylak benneteket.
- De hát hová mész?!
- Haza! Jó szórakozást! Idd meg a pezsgőmet!
Chloe búcsúzóul még rá is kacsintott, aztán villámgyorsan elhagyta a mosdót.
Nola hatalmasat sóhajtott majd mivel mást nem tehetett, visszament az asztalukhoz. Hosszú volt még az éjszaka és már előre félt attól amit még tartogatott a számára.

-Minden rendben, Steve? Hogy van Mrs. Williams?
-Már jobban.
-Hála az égnek!-vette el a magas, barna hajú férfitól az idős asszony mappáját hogy belekukkantson.- Hoztak valakit?
-Igen, de olyan rossz állapotban volt, hogy még nem vizsgáltuk ki. Rád fog várni a megtisztelő feladat holnap...
-Délután.
-Igen. Egyenlőre nyugtatót kapott. Sokkos állapotban hozták be, porig égett a házuk múlt éjjel.
-Hallottam ma reggel,éppen a kádból másztam kifelé amikor bemondták.
Steve egy pillanatra maga elé képzelte a jelenetet, aztán inkább felkapta a bögréjét az asztalról  és az ajtóhoz sétált.
-Akkor …minden jót, Nola!
-Neked is, Steve.
-Nyugodt estét!
-Köszönöm.
Miután egyedül maradt, gyorsan vetett egy pillantást a betegeire a pici monitoron keresztül. Ez azért volt hasznos mert néhány gombnyomás után anélkül tudott bekukkantani mindegyikükhöz hogy kimozdult volna az orvosi szobából. Mindenki aludt már a beadott altatóknak köszönhetően, ő mondjuk nem tartott helyesnek ezt a fajta altatást, de Steve és Chloe is előszeretettel alkalmazta ezt a módszert mert így nem volt gond velük éjszaka, Nola meg nem mert beleszólni, mert egyrészt ő volt a legfiata-labb a maga 26 évével, másrészt nem is volt annyira tapasztalt mint a másik két orvos. Mindenesetre ő csak akkor adott altatót ha nagyon indokolt volt vagy ha a beteg kérte.
Altató nélkül is azonnal el tudott volna aludni, nem sikerült kipihennie a bulit ami elég rövidkére sikeredett mert John viselkedése nemhogy javult volna hanem egyre rosszabb lett. Alig ült vissza a székére, már a combján is volt a keze, azt hitte, egy pohár pezsgővel ki is bérelte éjszakára. Szó nélkül faképnél hagyta az öntelt hólyagot, taxit hívott és egyenesen hazament. Sétálni lett volna kedve inkább, de amióta megnézte a Visszafordíthatatlant, sötétedés után nem nagyon mert egyedül mászkálni, a taxis is férfi volt és annak is majd’ kiestek a szemei, de ezt már fel sem vette.
Egész éjszaka olvasott mert nem jött álom a szemére, csak három körül szunyókált el, nyolckor viszont már újra talpon volt. Be kellett vásárolnia, el is ment a délelőttje, délután meg beugrott hozzá az egyik újdonsült barátnője Megan, csak fecsegtek, de így sajnos nem tudott pihenni. Bezzeg most tudott volna...
Megintcsak a hátrányára vált előnyös külseje, mert míg Steve és Chloe tudtak szundítani néha-néha, hozzá rendszeresen feljártak udvarolni a biztonságiak. A fiatalabbal még nem is volt gond, de az idősebb már ötven is elmúlt, néha olyan gusztustalan dolgokat mondott amiken csak egy aberrált perverz alak tudott volna nevetni. És a legrosszabb az volt hogy ezeket komolyan is gondolta.
Mivel minden a legnagyobb rendben volt, bekapcsolta a dvd lejátszót és elindította a filmet ami bennemaradt. Nem kaphatták alváson, máshogy viszont képtelen lett volna ébren maradni… jól is tette hogy így dön-tött, mert háromnegyed tízkor már rá is tört az említett alak. Magabiztosan vigyorgott mialatt a gumibotját forgatta… az egész úgy indult mint egy negyedrangú pornófilm…
-Szép estét a szép hölgynek… -térképezte fel újra és újra Nola adottsá-gait, a doktornő azért fel volt rá készülve mert nyakig begombolkozott és nadrágban volt. A légkondicionáló sűrűn elromlott, de inkább elevenen megsült volna minthogy rá csurgassa a nyálát ez a vén kéjenc.- Minden rendben? Nincs melege?
-Minden rendben, köszönöm.
-Hát akkor jó... Nem kér egy kávét? Élénkít. Tudja, ha esetleg kedve szottyanna elütni valamivel az időt! Mi lent vagyunk és készségesen állunk a szolgálatára!
-Köszönöm, de nem.
-Jó. Hát akkor visszamegyek a helyemre. Aztán lehet hogy még benézek valamikor...
-Jó.- mosolygott rá Nola. Őszinte mosoly ült ki az arcára mert nagyon örült annak hogy most csak néhány rövid percig rabolta az idejét a férfi, a fenyegetését meg nem mindig tartotta be így még az is előfordulhatott, hogy az éjszaka folyamán utoljára látta. Így is történt.
Mire hétkor hazaért, már megbánta hogy bevállalta a délutáni műszakot Chloe helyett, de így járt, nem vonhatta vissza. Sikerült aludnia 6 órát, nem is volt annyira vészes a dolog, és bent is jó volt a hangulat mert Steve kivételesen nem veszett össze a főnővérrel. Mindig találtak fogást egymáson, ez most valami rejtélyes oknál fogva elmaradt.
-Nola, megint. Hogy bírod? -köszöntötte a férfi széles mosollyal.
-Köszi, jól.
-Ennek örülök. Ha gondolod, holnap átveszem a napodat!
-Komolyan?!
-Igen, aztán majd visszacseréljük valamikor. Éjszakás leszel, ugye?
-Mint általában
-Akkor ezt meg is beszéltük! Semmi különös nem történt délelőtt, minden a legnagyobb rendben volt, csak Mrs. Williams
-Mi történt vele?!
-Keresett hogy hol vagy.
-Ja.-sóhajtott fel megkönnyebbülten Nola, majd a monitorra tévedt a szeme.- Nemsokára bemegyek hozzá beszélgetni egy kicsitő az új férfi, ugye?
-Igen. Jonathan Meyers.
-Miért van még mindig ugyanabban a ruhában?
-Tudod hogy a kórház egyet biztosít alapból…
-És nincsenek rokonai?
-Azt mondta, mind rokonok vagyunk… furcsa dolgai vannak…
-Akkor éppen itt az ideje hogy jobban megnézzem magamnak! Megyek is… elkérhetem a mappáját?
-Persze. Parancsolj…
-Köszönöm.
Nola lófarokba fogta vállig érő haját majd a hóna alá csapta a mappát és elindult. Útközben bekukkantott az idős nénihez is aki még meg is ölelte úgy megörült neki, az új betege viszont már nem fogadta ilyen kitörő örömmel, konkrétan rá sem nézett amikor benyitott hozzá. Tévézett.
Minden szobában volt egy tv, nem túl nagy, de arra jó volt hogy lekösse a betegeket. Az ápolók kapcsolták be nekik, és ők is kapcsolták ki amikor jónak látták, Jonathan-nak egy főzőműsort állítottak be, Nola még azt is el tudta képzelni hogy pusztán kitolásból. Némelyikük élvezte az ilyen gyerekes dolgokat.
Éppen nyúlpaprikást készítettek, a férfi úgy figyelte a szakács mozdulatait mintha maga is főzni készült volna. A két ápoló megállt belül az ajtó mellett, Nola egészen közel lépett hozzá. Nem ilyen külsejű férfit képzelt el, kellemesen csalódott vagy inkább enyhén lesokkolódott. Az hogy jól festett, enyhe kifejezés volt, ha a Marilyn-ben találkoznak, Chloe nyilván rögtön a karjaiba löki.
Halkan leült mellé az ágyára hogy profilból is megnézte magának, innen is meg kellett állapítania hogy rendelkezik némi vonzerővel. Telt ajkai voltak a legszebbek, oldalról még kívánatosabbak voltak mint szemböl.