Egy új test, egy új élet- 2. fejezet

2.Fejezet

Orchideát, habár nagyon szerették a szülei, az átoktól nem tudták megvédeni. És nem is tudtak róla. Április 22.-én az átoknak megfelelően ő is betalált az erdőbe. Először nem látott semmit, csak növényeket.
1 óráig bolyongott eltévedve az erdőben, mire egy elfre bukkant.
- Elnézést, uram!-Kért volna útbaigazítást Orchidea, amikor elkezdett szédülni.Leült egy kőre. Fájt a feje.
10 perc múlva átalakult elfé. Nem változott külsőleg sokat, a fülei hosszabbak, hegyesek, lábai pedig hosszabbak és vékonyabbak lettek. Belülről viszont, teljesen megváltozott, többek között varázsereje lett, és így, már nem hagyhatta el Misztik földjét.
A lány nagyon megijedt, fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele, futva próbált hazatalálni a sűrű fák között. Már majdnem kiért az erdőből, amikor mintha üveg lett volna, valaminek nekiment. Megrázta a fejét, és megfogta azt a valamit. Hullámzott, mint a tó felszíne, ha hozzáér valami. A lány kétségbeesett zokogással hullott a földre. Sírása hamar nézőközönséget csalt oda, az erdő állatai -leginkább madarak, nyulak és mókusok,- mind őt figyelték.
A lány ujjai közül úgy csöpögtek a könnyek, mintha az eső eset volna. Arra lett figyelmes, hogy egy őz suta és gidája dörgölőzik kezéhez, mint két aranyos kutyus. Igen, ő már elf volt, az elfek nem bántották az állatokat, így nem is féltek tőlük. Orchidea csodálkozva pillantott végig az idő közben összegyűlt állatseregen. A lány a suta vállára borulva, gyengéden átölelve az állatot, sírt tovább, egészen addig míg könnyei ki nem fogytak. Ekkor megint végignézett az állatseregen. Megállt a szeme, amikor egy fehér állatot pillantott meg a csapat hátuljánál. Lassan elindult felé a fehér lószerű valami. Az állatok utat engedtek neki a lány felé. Orchideának szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól:A hófehér bunda által körbefogott fénylőn feszülő izmok, az a kecses, könnyed járás. Hullámos, láthatóan selymes sörény; éles, hegyes ezüstös szarv, és azok a barna, ártatlan szemek, egy unikornis szemei.Az állat nyugodtan oldalra fordította a fejét, hogy az elfre nézzen, majd lágy, szinte simogató hangján megszólalt:
- Szia!-Orchidea kiakadt. Köpni-nyelni nem tudott hirtelen, Remegő kezekkel végül megszólalt:
- Szia.-Az unikornis a lány felé fordult.
- Mióta vagy az erdőben?-Kérdezte továbbra is nyugodt hangon a lányt.
- Én....én....-Immár mindene remegett. Az unikornis nyugodt szemébe nézett, az a leírhatatlan nyugodtság, az ártatlanság...Megnyugtatta a lányt is. Az unikornis halkan felhorkantott, Orchidea újrakezdte a mondatát:-Én ember voltam....Aztán valahogy idekerültem az erdőbe, és most nem tudok kimenni.
- Ezen ne csodálkozz! Az elfek, amivé te változtál, nem tudnak elmenni Misztik földjéről.-Orchidea a szavába vágott:
- Mi??!! Soha többé nem láthatom apámat?!
- Nem. Nem fogsz többé emberekkel találkozni, és ha megengeded, hogy befejezzem, többet fogsz tudni új otthonodról.
- Elnézést, hallgatlak.-Orchideát az unikornis szeme, és határozott nyugodtsága ismét megnyugtatta.
- Szóval,egy misztikus lény nem tud átkelni a határon. Nagyon ritkán, de akinek sikerül elpusztul a másik világban. Az erdő befolyásolható, úgy a lények, mint az állatok, vagy a növények. Ez azt jelenti, hogy ha te így viselkedsz, a többiek is így fognak veled viselkedni, ha úgy, attól a pillanattól kezdve úgy. Mármint, ha kedves vagy, a többiek is azok lesznek, a gonosz, önző a többiek is veled szemben. Van egy királynőnk: Chale.  Királyunk egyenlőre nincs.
- Értem.
- Az itt élők általában kedvesek, de egy valakinek ne állj az útjába! Az alvilág sárkány, Morzey az egyik legerősebb lény e földön! Egyedül Chale bír el az erejével. A legjobb, ha kerülöd!
- Rendben, úgy lesz. Ám, tudnál segíteni, hogy találjak magamnak néhány barátot?
- Igen, elvezethetlek Elfekhez. De onnantól egyedül kell boldogulnod. Aztán, ha találtál magadnak barátokat kérd meg őket, hogy vezessenek el Hópihéhez! Ha esetleg nem tudnák, hol lakom, menj el Chale királynőhöz, ő biztosan segít neked.- Mondta és elindult. Orchidea utána.