Történetek

- Jaj persze! Elnézést. Nem akarom akadályozni ezt a nemes célt. Valóban, néha az embernek kell valamit adnia hőn szeretett országának.

- Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lyukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó. Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni...

- Munkaügyről van szó? - kérdezte végre Ádám, és hanyagul nekidőlt az íróasztalnak.
- Nem, csak gondoltam elbeszélgethetnénk egy kicsit, hogy közelebbről megismerjük egymást - dadogta Andrea, miközben úgy érezte, elsüllyed a szégyentől.
- Persze, jó ötletnek tartom - mondta Ádám, pedig belül enyhe bosszúságot érzett, amiért nem tudott nemet mondani. Semmi kedve nem volt ezt a molett lányt közelebbről is szemrevételezni, a mai estét inkább pihenésre szánta volna. Mégis a sajnálat...

A történet egy már létező történet átirata. Semminemű felelősséget nem vállalok az esetleges hasonlóságért, és figyelmeztetek mindenkit, hogy az itt leírt dolgokat nem kell komolyan venni. Ez csak komédia, és aki nem bírja, az ne olvassa...

- Buta kövér paraszt! és ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd ide a zacskóba. Értetted!

De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, mint becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót...

- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek....

- Mikor vámpír lettél, s először halottad azt a szót, hogy Maszkabál, te sem tudtad, mit jelent, szerintem még megjegyezni, sőt! Kimondani sem tudtad. Most is ülnek itt olyanok, akiket valamilyen úton-módon elhagyott a mentoruk, s nem kaphattak komolyabb tanítatást. Nekik ez most adandó alkalom...

És várok. Este van, és várom a holnapot. Várom, mert újra lesz egy csodás, gyönyörű napfelkeltében, és naplementében részem, és talán még másban is. Találkozok újra két barátommal, és talán többel is. Nem tudhatom reggel, hogy a nap folyamán kivel, mivel futok össze, és pláne nem, hogy hol. Talán holnap ütközök bele a sarkon az 5-ös lottószelvényembe, talán holnap találkozok valakivel, ismerek meg valakit, aki meghatározza az életem. Ki tudja? Ezért várom az újnapot, ezért bízok mindig...

Úgy száz méteren átüldözte ám akkor legnagyobb meglepetésére az üldözött szembefordult vele és támadásba kezdett. Egy lépéssel előtte termett és már lendítette is a kaszát. Ám a lovag gyorsabb volt. Kihasználta hogy ellenfele egy pillanatra megnyitotta a védelmét és vágott. A kasza nyele kettévált. A lendülettől mindketten elvesztették az egyensúlyukat. Thomas ahogy egy pillanatra, oldalra nézett látta, ahogy a kasza pengéje átszeli egy több méter vastag fa törzsét, és a nélkül száguld...

Már csak az éltetett, hogy egy van hátra, aztán meghalok. Meghalok, az biztos, egy ilyen robotember egy kézzel felemel egy autót és méterekre hajítja azt. A fal segítségével nagy nehezen felálltam, vettem egy mély szaggatott lélegzetet és megfordultam még mindig a falnak támaszkodva. Majd ellöktem magam tőle és két lépést sántikáltam a robot felé. Már nem voltam képes grimaszolni sem, megérttettem, hogy ez a vég...

Tüntettem, lázadtam… és tüntetek, lázadok. És holnap is, ha egyetértek valamivel, fel fogok vonulni, és mikor nem értek egyet valamivel, akkor tiltakozni fogok. Szolidan, csendesen, de ott leszek, és bár tudom, hogy csak egy csepp vagyok a tengerbe, és nem érek sokat, azért elmegyek. Hátha mégis az a plusz egy, amit személyem jelent az, ami kell...