Történetek

Végül rákattintottam, úgy éreztem, el kell mondanom neki, hogy vártam rá, és nagyon szeretem. Megismert, hosszú beszélgetés után elmondtam, mit érzek iránta. Meglepődött. Aznap egész éjjel "beszélgettünk". Elmondta, hogy megkedvelt, és találkozni szeretne velem. Nem akartam hinni a szememnek... a nagy Ő... találkozni akar velem?! De minek, hisz van barátnője két éve...! Nagyon boldog lettem, persze belementem...

- Szóval erről van szó. Ti nem mészároltok le senkit valójában… illetve, na, nem a hagyományos értelemben.
- Így van – bólintott a tündér. Mosolygott, megpróbálta eloszlatni kissé Kázmér bizalmatlanságát, félelmét, megpróbálta jókedvre deríteni. De Kázmér arca szikár maradt, a kegyetlen mosoly nem sok jót ígért.
- Ehelyett elveszitek a tudását, és ami megmaradt belőle, azt átbökitek a francba, valami másik bolygóra, vagy másik dimenzióba…
- Nem egészen – mondta a lány,...

Mi hiányzik manapság? Mihez vezet ez az egész - és most talán furcsa hogy pont a hip-hop szcénát hozom fel - de ez bármi más területen is így működik? Kérdem én, nem áll másból az életünk, minthogy FUBU gatyában, szotyit rágcsálva, köpködjünk a saját szüleinkre? Hogy ami manapság kulturális örökségünk, azt magasról lesajnáljuk? Hogy hiába a sok álszent okító jellegű duma, csak-csak nem értjük meg mi az amiért érdemes élni?...

Az átlag ember számára a csalás, a befolyásolás létezik, de ma már úgy gondoljuk, hogy inkább gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező emberek milliárdjai gyarapodnak ezen a módon is. Nem is hinnénk el, hogy manapság, a korszerű technikai védelmét kijátszva, jó eszű, ügyes emberek nyernek úgy a lottón, hogy nem tudják előre a számokat. Magyarországon.
Ja, hogy ezt még nem mondtam?
Pedig igen! Lehetne a következő szombaton is vagy száz darab hármas találat, ami „nincs is”.
Miért...

Elhatároztam magam. Következő órán (legendás lények gondozása) a zsebébe csúsztatom a levelet, amit már egy hete megírtam. Hogy találkozzunk este – persze aláírás nélkül. Már épp indultam felé, amikor Hermione megölelte Pottert, és egy puszit adott az arcára. Olyan szomorú lettem. Hát Pottert szereti… gondolhattam volna. Teltek-múltak a hetek. Egyik nap épp Potterék mellett sétáltam-csak hogy Hermionét nézhessem-, amikor Potter hátrafordult...

Odakinn szakadni kezdett. Ökölnyi cseppek verdesték a büfé tetejét. A hang ijesztő volt, mint ágyúk hangja, melyekre hangtompítót szereltek. A lány elfelejtette gerjedelmét, s az estére gondolt gyerekkorában, amikor a család tévéjébe belecsapott a villám, a füstre, a sistergő vezetékekre. Sosem tudta elfelejteni, s most szinte rettegéssel töltötte el, hogy itt van a semmi közepén, leszámítva a két lányt. Szemei előtt megjelent a kép, ahogyan végigfut rajta az áram, testét vasmarkába fogja...

A többiek ismét összetömörültek, kezdett visszatérni beléjük az önbizalom az információk hatására. Mónust elrabolhatták, de ővelük nem fognak tudni semmiféle aljas praktikát alkalmazni.
A francba! Nem írtam oda, hogy ködformába is át tudnak alakulni!, kapott észbe dühösen Kázmér, és a homlokára csapott. Majd ha észreveszem, kiáltani fogok.
- Mi van, bakker? – kérdezte aggodalmas arccal Takács.
- Semmi – legyintett Kázmér. – Ha harcra kerülne a sor, kövessétek az én...

- De, te, ... meghaltál. - jelentette ki a fiú, aki kezdte nem érteni az egészet.
- Nem, nem! Az aki ott feküdt a koporsóban, nos igen, én voltam, de még éltem.
- És az álmom? Na arra milyen magyarázatot adsz? Arról nem tudtál! Vagy... Tamás! Szép volt kis lány, ügyes vagy. De tényleg! Csak egy a bökkenő! Tamás már halott! - próbálkozott egy gyenge csellel a fiú, úgy tűnt a lányt meglepte...