Történetek

Saját kalandunk krónikája itt győrben:) építő jellegű kritikát írni ér;)

Dorlan felébredt. Látni még nem látott, mert szemein még rajt ült a homály, de annyit érzékelt, hogy fekszik, s valamiféle épületben van. Pár pislantás után már egész jól ki tudta venni a mennyezetet, ami nagy kőtömbökből állt. Miközben így szemlélődött egy hangot hallott tőle jobbra:
- Csakhogy felébredtél. – mondta egy mély férfihang oberi nyelven.

" Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ....

Te hiszel a mesékben? Hiszel abban, hogy az álmok tényleg megtörténnek velünk? A legtöbben kételkednek a lehetetlenben, de az attól még létezik, sőt, éppen aranykorát éli! Ava Collins egy fiatal lány, mindössze 19 éves, aki álmában sem gondolta volna, hogy a csoda vele is meg fog történni. Éppen az édesapjával tartottak hazafelé, mikor egy véletlen folytán egy őz ugrott ki eléjük az elhagyott útszakaszon. Az események egymás után következtek s végül Ava mély álomba szenderült, amiből még...

Ez egy Hannibal (Hannigram) fanfic. Figyelmeztetés! Meleg, helyenként erotikus tartalom, gyilkosság, vér, előfordul! Spoiler, a harmadik évad után játszódik.

Hiába hatalmas az emlékezet palotám, hiába van uralmam az elmém és a testem felett nappal, az álmaimat akkor sem tudom kontrollálni. A rossz emlékeket várbörtön őrzi, éjszakánként, mint a mérgező gázok, kiszivárognak és belepik az elmém.

Első komolyabb írásom, egy prólógus, ha lesz rá igény folytatom, ha nem akkor is.

A kapu tárva nyitva, nem látszik erőszakos behatolás nyoma, mégis a hidág ráz ettől a helytől.
-Parancsnok! Felderítőink két embert láttak az erődből az erdőbe szaladni!
-Szólj a felderítőknek, eredjenek utána!

Első kísérletként egy rövid történet.....

A hajnal oly észrevétlen kúszott be a szoba csendjébe, hogy az éj sötétje még nem eszmélt arra, itt neki már sok keresnivalója nincs. Fanny álmosan bújt a takaró melege alá, átadva testét a puha ölelésnek, az ágy hívogató csábításának. Még soha nem volt ilyen boldog.

A fejezet egy férfiről szól aki halála után feltámad és megpróbál a saját értékei alapján rendet tenni a világban.

A folyosón villództak a régi izzók. A poros, falhoz támasztott bútorok a sárga fényektől fura, sejtelmes árnyékot vetettek a repedezett falakra. A tömb elnyugodott, a szomszédos gyár gépeinek zakatolása is elhalkult.

A lényeg az amink van, soha sem több és kevesebb, ez teszi az embert boldoggá, de mindig a cél élteti.

Az igazság az volt, hogy szerettem írni, nagyon is. Bár néha összekuszáltan futottak a szálak, mégis éreztem ezekben valamit...
19 éves vagyok, fiatal és még rendkívül naiv.

Ki ne ismerné Athost, Porthost, Aramist és D'Artagnant, a négy elválaszthatatlant? Ebben a fanfictionben egy ötödik barát is csatlakozik hozzájuk.

1629. Franciaország, Párizs. Éppen olyan zsúfoltak voltak az utcák azon az őszi délutánon, mint mindig. Asszonyok mentek a piacra, jöttek a piacról, urak sétálgattak, mutatványosok szórakoztatták a népet. Ám eme tarka népek közül kilógott egy úr.

Joshua egy gazdag ember életét tudhatja magáénak, minden ezzeljáró privilégiummal együtt. Viszont tudást, és újraélesztést/feltámadást nem vehet a rengeteg pénzén sem...