Az álmok örzői - A megérkezés

"Kedves naplóm!
A történetem egy autóbalesettel kezdődött. Apuval éppen egy koncertről tartottunk hazafelé egy eléggé elhagyatott úton, amivel sokkal hamarabb haza szoktunk érni, mintha a főúton közlekedtünk volna, mikor egy őz ugrott ki elénk egy olyan 5 méterre tőlünk talán. Mind a ketten megijedtünk, mikor a semmiből egyik pillanatról a másikra megjelent előttünk az állat. Apu nem tudott mást tenni, eltekerte a kormányt, mire az állat a hatalmas fékcsikorgás közepette továbbment miközben mi egy fának csapódtunk. Emlékszem a távoli hangokra, ahogy apu próbált felébreszteni, és ahogy az orvosok, akik időközben kiértek a baleset helyszínére, mondogatták, hogy ne hagyjam ott őket. De mindezek az emlékek oly távolinak tűnnek, szinte olyannyira, hogy már-már azt hiszem, nem is velem történtek meg. Most pedig az álmomban ragadtam és fogalmam sincs hogyan kéne felébrednem..."
A szél erősen Ava hajába kapott s a tenger hullámai a vízpartot mardosták. A lány a parton feküdt, szoknyája csurom víz volt. Vörös haja eltakarta az egész arcát. Látszott rajta, hogy megviselte az utóbbi pár óra - habár még nem volt tisztában vele, hol is van csupán kiütve feküdt a homokban. A nap melege s a lágy szél előbb utóbb észhez térítette a lányt, aki idő közben kiszáradással küszködött. Első lépésként megnyalta a száját, amely cserepes volt és teljesen kiszáradt majd a haját eltűrte és szép lassan ülő helyzetbe küzdötte magát.
-  Hol vagyok? Mi történt vele? - Tette fel saját magának a lány a kérdéseket, aki torkához nyúlt és úgy próbált küzdeni a kiszáradással. Fájt a torka, de nem is reménykedhetett benne, hogy valaki rátaláljon a semmi közepén és vízzel kínálja, ezért minden erejét összeszedte, hogy felálljon és ivóvizet találjon. Amint összeszedte magát és úgy-ahogy kiegyenesedett, körbepillantott és csak a tengert látta maga előtt. Nem volt vele tisztában, merre kéne indulnia ugyanis nem ismerte fel a környéket és számára furcsa környezet vette körbe. Úgy tippelte, hogy egy show műsor egyik vezetője rabolta el, aki titkon egy illegális élek-halok játékot indított el néhány másik emberrel. Megrázta a fejét a hirtelen támadt ötlete miatt, mondván, hogy biztosan csak egy rossz vicc az, ami vele történt s egyik kezét a homlokára tette.
Ava felkapta a fejét, amikor egy ismeretlen férfi kérdezett tőle valamit egy számára ismeretlen, de jó csengésű, dallamos nyelven. Nem értette mit kérdezett csak reménykedett benne, hogy nem fogja kihasználni a helyzetet és segít majd rajta.
-  A nevem Ava Collins, nem tudom mi történt velem. Kérem, ne bántson! - Ava kimerültsége sugárzott róla. Az idegen észrevette Ava kimerültségét és még mielőtt a lány összeesett volna elkapta s karjaiba vette miközben ő ájultan feküst az idegen karjaiban.