Józsi megfeszítése

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Öles léptekkel haladt az Andrássyn, közben mélyeket szippantott a friss levegőből. Szüksége is volt rá, hiszen a hétvégéjét egy hentesüzletbe bezárkózva töltötte.
Józsi nem volt kimagaslóan intelligens, és korábban nem is voltak világmegváltó gondolatai, de most mégis egyfajta megváltószerepet kívánt magára vállalni. A középiskola alatt sebész akart lenni, de az utolsó pillanatban másképp határozott. Akkor még úgy gondolta, hogy ami őt a sebészetben legjobban vonzza, azt hentesként ugyanúgy megteheti. Így hát 2015 nyarán megnyitotta saját boltját a lengyel nagykövetség tőszomszédságában. Az első hónapokban a nyitási akciónak köszönhetően nagy volt a forgalom, de ahogy emelkedtek az árak, úgy apadt a vásárlók serege, és úgy apadt Józsi lelkesedése is. Üres óráiban a csülkök, sonkák és féldisznók társaságában gondolkodni kezdett. Saját mesterségére egyre inkább úgy tekintett, mint a pusztulás katalizátorára, hiszen elpusztult állatok tetemeit darabolta fel, hogy mások azokat is elpusztítsák, míg végül ők maguk is elpusztulnak. Ellenben sebészként pont mások pusztulást akadályozta volna meg.
Míg mindezt végiggondolta, beköszöntött, és el is múlt a tél. Józsi dühös volt magára. Végtelenül dühös. Nem hitt semmiféle „második esélyben”, de tennie kellett valamit. Az nyilvánvalóvá vált számára, hogy rosszul választott. Igazságérzete azt kívánta, hogy ezért megbűnhődjön, és így helyreálljon a világ rendje.
Családja ateista volt, de egyszer, ötévesen hallott valamiféle „megváltóról”, aki azért halt meg, hogy a világ jobb hely legyen. Most felidézte magában mindazt, amit tudott a témáról. Nem tartott sokáig. Úgy határozott, ő is megváltó lesz, de biztos, ami biztos, végezni akart előtte egy kis kutatómunkát. Szombat reggel nem nyitott ki, hanem elkezdte olvasni az Újszövetséget, és vasárnap estig abba se hagyta. Akkor aztán úgy döntött, megfelelő mennyiségű és minőségű információ áll rendelkezésére. Kezdetben kicsit tamáskodva olvasta az Írást, de a végére megjött a bizalma.
- Ha hülyeség lenne, csak nem írnák le négyszer - gondolta. Az olvasás befejeztével részletesen kitervelte, mit fog tenni holnap. Alapvetően az evangéliumokban leírtaknál szerényebben akarta kivitelezni saját halálát. Tömeget például nem akart. Félt, hogy Barabbás helyett az ő nevét kiáltanák. A katonai kíséret és az ostor gondolatát is elvetette, de a töviskoronáról úgy gondolta, jól állna neki. Golgota helyett a Rózsadombot szemelte ki magának. Egyetlen bökkenő volt csak: a kereszt. Fa és oszlop rengeteg volt a városban, de keresztet csak a templomtornyok tetején látott. Végül úgy döntött, megkér egy ácsot, vagy asztalost, hogy csináljon neki egyet.
Másnap reggel a már ismert körülmények között útnak indult. A szembejövő emberekre rámosolygott, és megkérte őket, hogy kövessék. Volt, aki megkérdezte, hová mennek, erre ő egyszerűen csak azt mondta, hogy keresztre fogja magát feszíteni. Azt akarta, hogy az emberek tudják, hogy mit tesz most értük. A Margit-hídhoz közeledve rájött, hogy keresztet nem fog tudni csináltatni, így új tervet eszelt ki. A híd közepéhez érve átmászott a korláton, megkapaszkodott és megkérte követőit, hogy kötözzék őt oda kitárt karokkal. Két egyetemista kicsit furcsállva a dolgot, de teljesítette a kérést. Miután elkészültek, Józsi lelógatta a lábait, így már csak az a két köteg spárga tartotta, ami a karjait rögzítette.
Ezek után még két napig élt. Eleinte megpróbálták leszedni, de hevesen tiltakozott, hát ráhagyták. Azalatt a két nap alatt boldogabb volt, mint valaha. Végiggondolta a közelmúlt eseményeit és rájött, hogy mégis csak létezik második esély. Ő elsőre nem a hozzá illő hivatás mellett döntött, de fel tudott vele hagyni és megváltóként boldoggá tette magát. A halála körül nem volt nagy felhajtás. A testét levették a korlátról és eljuttatták a családjához, akik annak rendje és módja szerint meggyászolták és eltemették. Megváltóhoz méltó szertartásban részesítették, és egyesek a mai napig esküdöznek, hogy glória is volt a fején. Ám egy dologban nem hasonlított a Megváltóra: nem támadt fel. harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Öles léptekkel haladt az Andrássyn, közben mélyeket szippantott a friss levegőből. Szüksége is volt rá, hiszen a hétvégéjét egy hentesüzletbe bezárkózva töltötte.
Józsi nem volt kimagaslóan intelligens, és korábban nem is voltak világmegváltó gondolatai, de most mégis egyfajta megváltószerepet kívánt magára vállalni. A középiskola alatt sebész akart lenni, de az utolsó pillanatban másképp határozott. Akkor még úgy gondolta, hogy ami őt a sebészetben legjobban vonzza, azt hentesként ugyanúgy megteheti. Így hát 2015 nyarán megnyitotta saját boltját a lengyel nagykövetség tőszomszédságában. Az első hónapokban a nyitási akciónak köszönhetően nagy volt a forgalom, de ahogy emelkedtek az árak, úgy apadt a vásárlók serege, és úgy apadt Józsi lelkesedése is. Üres óráiban a csülkök, sonkák és féldisznók társaságában gondolkodni kezdett. Saját mesterségére egyre inkább úgy tekintett, mint a pusztulás katalizátorára, hiszen elpusztult állatok tetemeit darabolta fel, hogy mások azokat is elpusztítsák, míg végül ők maguk is elpusztulnak. Ellenben sebészként pont mások pusztulást akadályozta volna meg.
Míg mindezt végiggondolta, beköszöntött, és el is múlt a tél. Józsi dühös volt magára. Végtelenül dühös. Nem hitt semmiféle „második esélyben”, de tennie kellett valamit. Az nyilvánvalóvá vált számára, hogy rosszul választott. Igazságérzete azt kívánta, hogy ezért megbűnhődjön, és így helyreálljon a világ rendje.
Családja ateista volt, de egyszer, ötévesen hallott valamiféle „megváltóról”, aki azért halt meg, hogy a világ jobb hely legyen. Most felidézte magában mindazt, amit tudott a témáról. Nem tartott sokáig. Úgy határozott, ő is megváltó lesz, de biztos, ami biztos, végezni akart előtte egy kis kutatómunkát. Szombat reggel nem nyitott ki, hanem elkezdte olvasni az Újszövetséget, és vasárnap estig abba se hagyta. Akkor aztán úgy döntött, megfelelő mennyiségű és minőségű információ áll rendelkezésére. Kezdetben kicsit tamáskodva olvasta az Írást, de a végére megjött a bizalma.
- Ha hülyeség lenne, csak nem írnák le négyszer - gondolta. Az olvasás befejeztével részletesen kitervelte, mit fog tenni holnap. Alapvetően az evangéliumokban leírtaknál szerényebben akarta kivitelezni saját halálát. Tömeget például nem akart. Félt, hogy Barabbás helyett az ő nevét kiáltanák. A katonai kíséret és az ostor gondolatát is elvetette, de a töviskoronáról úgy gondolta, jól állna neki. Golgota helyett a Rózsadombot szemelte ki magának. Egyetlen bökkenő volt csak: a kereszt. Fa és oszlop rengeteg volt a városban, de keresztet csak a templomtornyok tetején látott. Végül úgy döntött, megkér egy ácsot, vagy asztalost, hogy csináljon neki egyet.
Másnap reggel a már ismert körülmények között útnak indult. A szembejövő emberekre rámosolygott, és megkérte őket, hogy kövessék. Volt, aki megkérdezte, hová mennek, erre ő egyszerűen csak azt mondta, hogy keresztre fogja magát feszíteni. Azt akarta, hogy az emberek tudják, hogy mit tesz most értük. A Margit-hídhoz közeledve rájött, hogy keresztet nem fog tudni csináltatni, így új tervet eszelt ki. A híd közepéhez érve átmászott a korláton, megkapaszkodott és megkérte követőit, hogy kötözzék őt oda kitárt karokkal. Két egyetemista kicsit furcsállva a dolgot, de teljesítette a kérést. Miután elkészültek, Józsi lelógatta a lábait, így már csak az a két köteg spárga tartotta, ami a karjait rögzítette.
Ezek után még két napig élt. Eleinte megpróbálták leszedni, de hevesen tiltakozott, hát ráhagyták. Azalatt a két nap alatt boldogabb volt, mint valaha. Végiggondolta a közelmúlt eseményeit és rájött, hogy mégis csak létezik második esély. Ő elsőre nem a hozzá illő hivatás mellett döntött, de fel tudott vele hagyni és megváltóként boldoggá tette magát. A halála körül nem volt nagy felhajtás. A testét levették a korlátról és eljuttatták a családjához, akik annak rendje és módja szerint meggyászolták és eltemették. Megváltóhoz méltó szertartásban részesítették, és egyesek a mai napig esküdöznek, hogy glória is volt a fején. Ám egy dologban nem hasonlított a Megváltóra: nem támadt fel.