Féreg Kálmán, az undorító ember

A Nádasdűlő sétány 19 lakói majdnem tökéletesen boldogok voltak. Egy dolog volt csak, amit szívesen kiiktattak volna az életükből, és ez a harmadik emelet hetes számú lakásában élő Féreg Kálmán volt.
Kálmán az ellene irányuló ellenszenvet sokmindennek köszönhette. Először is, a legfelső emeleten lakott, tehát a fűtéscső nála nem csak a padlótól a plafonig tartott, hanem körbe is ment a fal mentén. Emiatt a fűtésen rengeteget spórolhatott. A radiátort szinte sose kellett megnyitnia. Amikor feljött a téma a lakóközgyűlésen, mindig azt mondta, hogy nála a csövek és az alsószomszédék fűtenek. Ha más lakó követett el ilyesmit, a szomszédok véres bosszút álltak. Rajtuk aztán nem fog nyerészkedni senki! De Kálmán esetében ez huszadrangú problémának minősült, az ellene felmerülő egyéb kifogások miatt.
A legtöbb kritika a külseje miatt érte. Fekete, zsíros haja vállig ért, így jelentős létszámú korpa- és tetűállomány büszke tulajdonosaként tartotta magát számon. Hajat havonta mosott, de sampont csak kivételes esetekben használt. Arcára használhatnánk akár a kellemes jelzőt is, ha nem lett volna tele vörhenyes és fekete pattanásokkal, melyek nagy melegben extravagáns méreteket és formákat öltöttek. Ráadásul bőrét fénylő zsírréteg borította, amit impregnáló hatásúnak vélt, ezért a mosakodást feleslegesnek tartotta. A legszembeszökőbb azonban a bajusza volt. Ezt tartotta legbecsesebb testrészének, ezért az arca többi részét borotválta. Mint a haja, ez is fekete volt, és szinte mindig lehetett benne ételmaradékot látni. Reggelente kenyérmorzsákat, vagy tojásrántotta-darabokat, ebéd után levestésztát és rizst, vagy krumplipürét. Vasárnaponként mindez még pörköltszafttal is át volt itatva, ami a nap folyamán lassan lecsöpögött, tudatva mindenkivel, hogy merre járt aznap Kálmán. Láthatjuk tehát, hogy főhősünk étrendje igencsak egysíkú volt, de ő soha nem panaszkodott miatta.
Ennek ellenére bőven akadt beszédtémája. Szeretett az időjárásról, a ház történelméről és egyéb, mások számára teljesen érdekteken témákról beszélni. Ha valami nem tetszett neki, azt soha nem mondta ki nyíltan, hanem elkezdett célozgatni rá, várva, hogy a beszélgetőpartnerének végre leesen a tantusz. Ez általában nem történt meg, mert Kálmán szájüregének látványa a legtöbb emberre bénítólag hatott. Sokaknak nem csak a gondolkodás, de még a légzés is nehezére esett. Egyik metszőfogán jókora lyuk tátongott, ezt mindig igyekezett alaposan megtömni kenyérbéllel, hogy ne legyen annyira feltűnő. A többi foga a sárga különböző árnyalataiban pompázott, befelé haladva egyre halványabban.
Féreg Kálmán általános közutálatnak örvendett. Csupán egy dolog miatt nem üldözték még el a házból, mégpedig azért, mert ő volt a közös képviselő. Ez röviden annyit jelentett, hogy ő intézte a társasház ügyes-bajos dolgait, mint például különböző javítási munkálatok megszervezése, a közös költség beszedése, valamint a víz- és villanyóraállások bejelentése a szolgáltatóknak. Kéthavonta lakóközgyűlést hívott össze, ami során megtárgyalták az éppen aktuális kérdéseket. Ezt a munkát kiválóan végezte. Foglalkozását tekintve áruházi eladó volt, de a vevők és a kollégák nagy ívben elkerülték, így volt ideje az otthoni ügyekkel foglalkozni. Kivételesen jó szervező volt, valamint eksőrangú megfigyelő. Utóbbi képességét arra használta, hogy adatokat gyűjtsön a szomszédokról. Otthon mindenkiről vezetett egy aktát, amibe minden információt rögzített. Az így felhalmozott tudást a lakógyűléseken kamatoztotta. Ha valaki ellene szólt, elég volt csak megszellőztetnie az illető valamelyik kis titkát. A hatás garantáltan mellbevágó volt. Az okvetlenkedő szomszéd a gyűlés hátralévő ideje alatt meg se szólalt, helyette megvető pillantásokat küldött Kálmán felé, aki ezeket egy vigyorral fogadta.
Mivel szinte mindent tudott mindenkiről, pontosan tudta azt is, hogy mit éreznek iránta az emberek. Erről látszólag tudomást se vett, de ha a célja úgy kívánta, ráerősített undorkeltő tulajdonságaira. Például ha nagyritkán bekopogott hozzá valaki, akkor a szokásosnál jóval közelebb hajolt az illetőhöz és az indokoltnál jóval több levegőt engedett ki a száján keresztül, egyenesen a vele beszélgető szerencsétlen arcába. Az ilyen helyzetek mulattatták. Élvezettel nézte áldozata vergődését, ahogy próbálta fontos mondandóját előadni neki úgy, hogy lehetőleg túlélje a találkozást. Emiatt az undor az évek során félelemmé vált. Kálmán láttán az emberek fejvesztve menekültek, a gyengébb idegzetűek még sírva is fakadtak. A lakóközgyűlések egyre egyhangúabbak lettek, jobbára már csak Kálmán beszélt. Lakók jöttek, lakók menek és lassacskán már az egész város hallott a Nádasdűlő sétány 19 közös képviselőjéről. Ezek voltak Kálmán legszebb évei. Lényegében bármit csinálhatott, az emberek már rá se néztek. Hetek teltek el úgy, hogy nem szólalt meg még a munkahelyén se. Mindezek ellenére teendőit változatlanul jól végezte. Még egy önkormányzati támogatást is sikerült szereznie, amiből újrafesttette a házat. A tetőn takaros kis kertet alakított ki. Igyekezett minnél szebbé tenni az amúgy unalmas, szürke panelépületet. Munkásságáról nem kapott se pozitív, se negatív visszajelzéseket, de úgy tűnt neki, mintha az emberek már kevésbé utálkotva néznének rá. Nem volt benne biztos, de a biztonság kedvéért rászokott az orrváladéka nyilvános elfogyasztására. Az aktáit továbbra is vezette, de csak szórakozás céljából. Haszna már nem származott belőle. Nyaranta szabadidejét az erkélyen való napozással töltötte. Ez kettős célt szolgált. Egyrészt sötétvörös lett tőle a bőre és elkezdett erősen hámlani, másrészt mellszőrzetének látványa elriasztotta a járókelőket és a ház előtti parkolóban is csak az ottlakók autói álltak.
Évtizedekkel később az Aranykor nevet viselő idősek otthonában a teljes elszigeteltséget nevezte meg boldogsága forrásának. Azt mondta, hogy amíg őt békén hagyják, neki további igényei nincsenek. Ez az otthonban nem teljesült, bár ő igyekezett minimálisra csökkenteni a másokkal való kapcsolatát. A főnővér nyomására kénytelen volt rászokni a napi fürdésre és a lyukas fogát is betömették, így a társai kezdték megkedvelni. Néha kénytelen-kelletlen beszédbe is elegyedett valakivel, de ezeket a beszélgetéseket igyekezett gyorsan lezárni. Utolsó pár évében, amikor már járni se tudott, csak a nővérrel találkozott, aki naponta háromszor ételt vitt neki. Úgy gondolta, ennél jobb sorsa pillanatnyilag nem lehet, ezért türelmesen kivárta a halálát. Amikor meghalt, az Aranykor vezetőségének féléves kutatómunka árán sikerült felvennie a kapcsolatot egy Féreggel, aki Kálmán hamvait magához vette és a családi kriptában helyezte el. Ott már nem zavarta mások közelsége.