Eliza

Papp Péter



Eliza hajszála
kisregény
Az átkerülés
A vagorok vakondszerű lények, akik a föld alatt élnek, embereket támadnak meg és hurcolnak le a föld alá, ahol megeszik őket.
A fekete, vállig érő hajú, hatvanas évei elején járó nő kinyitotta a szemét, még ágyban feküdt. Lassan tudatosult benne, hogy csak álmában nézte a vagorokról szóló tévéműsort. Úgy döntött, kicsit még az ágyban marad. Nem kell sietni. Minek is kellene sietnie? Egy Shaumbra-tudatú nő nem siet sehova.
Tekintete a könyvespolcra tévedt, rajta élete első spirituális témájú könyvével, amit az ágyból kikelve kézbe fogott és el is olvasott. Aztán jöttek az ezoterikus tanfolyamok. A közvetítések, mikor valaki egy másik dimenzióban élő magasabb tudatú lény szavait közvetíti. Az idősödő nő tudta, hogy közvetéskor a médium a saját gondolatait meséli el. Ő viszont valóban kapcsolatban áll egy másik dimenzióban élő lénnyel, aki Adamusnak hívja magát, és mindig kedves, mindig halkan beszél, mindig csak pár hangot. Abban a pár hangban benne van Erzsébet élete, az illatok, a vágyak, az utazások. A hangszerek hangjai. Minden feljegyzésre kerül az Akasha krónikában, amiből Adamus, a felemelkedett mester olvas fel.
Győrben, a Kodály Zoltán utcában, egy fiatal pár sétált; egy magas, vékony testalkatú, rövid, barna hajú férfi, és egy csinos, dögös, vörös hajú nő. Betértek egy presszóba, és a férfi udvariasan maga elé engedte a hölgyet, miközben lehetősége nyílt megfigyelni annak formásan kerek popsiját, amit csak még inkább kihangsúlyozott a testre feszülő, piros színű miniszoknya. Leültek az egyik asztalhoz és rendeltek magunknak egy kapucsínót, majd beszélgetni kezdtek. A szél fellibbentette egy nő szoknyáját a presszó előtti sétálóutcában.
- Mikor csináljuk meg?- kérdezte a férfi aggodalommal telve.
- Szerintem ma este - válaszolt a nő, majd hozzátette. - A spiritualitás közelébe sem mentem, csak hétköznapi, érdekes emberekkel beszélgettem. Sokkal jobb tanácsokat kaptam hétköznapi emberektől, akiknek a tapasztalatait az élet kovácsolta, mint ezektől a spirituális okosságokat hajtogató bölcsektől. Létezik egy nagyon hatásos gyakorlat, amit évekkel ezelőtt kezdtem el használni. Első lépésként, ha egy személyre vagy egy állatra gondolok, vagy ha először találkozom velük, minden alkalommal ezt mondom nekik: „Kívánom, hogy boldog légy!” Nagyon fontos, hogy ne csak kívánjam, hanem valójában úgy is gondoljam. És ez a gondolat mindent megváltoztat közted és az illető személy között. A dolgok ezután úgy fognak történni, hogy minden helyrebillen.
Hangokat sodort a szél. Egy pár veszekedett az egyik földszinti lakásban, a nyitott ablakon keresztül a kiáltásaik hangja messze elhallatszott. Egy férfi fizetett a szexért egy panellakásban. Az Akasha krónikát szállító csillaghajó hangtalanul siklott, nem volt légkör, amelyben a hangja terjedhetett volna. Amúgy sem volt zajos a meghajtóműve, a hajót az irányítójának saját pszichés energiája működtette.
Adamus, aki 120 cm magas volt, szürke színű bőrén visszatükröződtek a csillaghajó egyik folyosójának piros fényei. A vékony testéhez viszonyítva nagy feje volt, amin hatalmas, mandulavágású szemei fénylettek.  Éppen visszarakta az egyik megfigyelési jegyzőkönyvet az Akasha krónikába, miután felolvasott egy részletet belőle egy férfinak, aki a Föld nevű bolygóról lépett vele kapcsolatba. Ezután a megerőltetéstől mély álomba merült, és hamar a REM fázisban álmodott.
Adamus mandulavágású fekete színű szemeiből lehetett olvasni az Akasha krónikát. A krónikát, amiben a múlt, a jelen és a jövő, vagyis minden le volt írva. Az is, hogy egy nap egy nő egy tévedés következtében egy gomb meg nyomásával, ami egy rakétát fog elindítani, el fogja pusztítani a csillaghajót, és a benne tárolt Akasha krónikát, a folyamatosan utazó könyvtárat.
A rövid, barna hajú férfi merengve nézte a vörös hajú nő melleit, és ábrándos tekintettel nézte a pincérnő popsiját. A pincérnő arcán félelem tükröződött; félt ettől az ábrándos tekintetű férfitól.
A vörös hajú nő nem csodálkozott azon, hogy a férfi bámulja a csajokat. Ismerte már jól. Négy éve ismerte már. Egy kapcsolattartó tartott előadást, aki élő mikrofonként szolgált egy másik dimenzióban élő lény részére. A kapcsolattartó Évának nevezte magát. Így mutatkozott be:
- Tizennyolc évesen egy szinte végtelen ideje létező bölcs szavait tolmácsolom, amik természetesen nem lehetnek a saját szavaim. Csalás kizárva. Élvezzétek az életet - mondta a lány és mosolygott közben, majd hozzátette. - Ezek már Adamus szavai voltak.
A másik dimenzióban élő lény Adamusnak hívta magát, aki az Akasha krónikát szállító csillaghajón szolgált, a Föld nevű bolygó folyosóján, és soha nem halott Éváról és a közvetítésekről.

Elizát ott, azon az előadáson szólította le a férfi, aki saját bevallása szerint szexőrült volt. Barna, rövid hajú, enyhén sasorrú és izmos testalkatú volt a rendszeres karateedzéseknek is köszönhetően. Megnyerő volt a modora, a kisugárzása és a férfias fellépése. A vörös hajú nő bemutatkozott a férfinak.
- Kudrow Eliza vagyok, matektanárnő. Ha elesek, remélem, valami puhára esek.
Tömény szexuális energiát érzett a férfiból áramolni felé, és a kapcsolattartó arról beszélt, hogy élvezni kell az életet, és hogy a csillaghajó képes átmenni egyik világból a másikba, így éli túl mindig a világvégéket az Akasha krónika.
Romantikus győri éjszaka volt. Eliza férje éppen Dél-Amerikában volt.
Bármit mondott az ábrándos tekintetű férfi, az biztosan elért a nő szívéig. Pár órával később már szeretkeztek az első útba eső panzió szobájában. A férfi lehunyta a szemét és élvezte, ahogy a dögös vörös hajú nő a szájába veszi a nemi szervét, és puha ajkaival megszorítja, majd lágyan szívni kezdi. A férfi mindeközben a csillaghajón lévő Adamus mesterrel beszélgetett. Csakis az orális szex segítségével volt képes olyan transzállapotba kerülni, ami lehetővé tette a csillaghajón történő látogatását. A nő nem sejtette, hogy egy olyan férfit szop le, akinek a szelleme Adamus mesterrel beszélget, a felemelkedett lénnyel. Egy elejtette félmondattal rákérdezett:
– Jól szop?
– Nagyon jól - válaszolta neki a férfi - hamar sikerült transzállapotba jutnom.

A hölgy abbahagyta a franciázást, és a férfi szelleme visszatért a testébe. A nő visszahúzta a bőrt a kezével a férfi makkjára, majd a kemény melleivel gyengéden, lágyan, rutinosan lehúzta. A férfi élvezte a női mell érintését, ahogy az hozzáért a makkjához. Eliza kemény mellbimbója.
- Elölről vagy hátulról szeretnéd? - kérdezte a nő.
– Elölről - válaszolta bizonytalan hangon a férfi.
A nő szétrakta lábait. A férfi ráfeküdt és próbálta beigazítani a nemi szervét a hüvelybe.
- Kicsit feljebb - mondta a nő, végül a kezébe vette a férfi farkát és ő rakta be. A férfi ösztönösen párzó mozdulatokat végzett. Mikor megállt, akkor a nő mellbimbóját vette a szájába és mohón szívta.
– Mégis inkább hátulról szeretném - mondta a férfi.
A nőnek csodálatosan szép, nőiesen ívelt volt a háta, a popsija gömbölyű, a combjai hosszúak és formásak. A férfinak sikerült elsőre beigazítania a nemi szervét a hüvelybe; betolta a farkát és gyors mozdulatokkal járatta ki és be. Mikor megállt, akkor a nő melleit vette a kezébe. Mikor érezte a férfi, hogy majdnem elélvez, megszólalt.
– Most elölről szeretném.
Ráfeküdt a csajra, ezután a nő berakta a férfi merev farkat a hüvelyébe, és oldalt fordította fejét. A férfi pár perc párzó mozgás után egy hangos nyögés kíséretében elélvezett. Lefeküdtek egymás mellé, majd a nő a férfi vállára hajtotta fejét és arra gondolt, hogy tulajdonképpen nem is volt rossz. Végül is ez mégiscsak jobb, mint otthon egyedül nézni tévét. A férje nagyon mesze van, a gyereke pedig holtan született tizenkét évvel ezelőtt. A férfi tippmix szelvényét kereste az aktus után. A nő kinézett a panzió szobájának ablakán, és egy rekedtes hangú férfira gondolt, akit soha nem látott, és a hangját is csak egyszer halotta. Nagyon sokszor küldött neki üzenetet online.

- Online üzenetküldés a dimenziók között is lehetséges - mondta Adamus mester, aki Kudrow Eliza mögött állt a panzió erkélyén. Kíváncsi lett a hölgyre, aki jól szop, és aki lépésenként halad önmagában befelé, ezzel megismerve saját bensőjét. A nő rózsaszínű köntösben volt, és nézte Győr felragyogó fényeit. A hangot hallva a nő hirtelen megfordult, de senkit sem látott az erkélyen. Nem csodálkozott azon, hogy senkit nem lát, és tudta jól, hogy a hang igazat beszélt.

- De a szomszédok, remélem, nem fogják észrevenni. Tudod, a panellakásban minden áthallatszódik - aggodalmaskodik a férfi.
- Teljesen csendes a dolog - válaszolt közönyös hangon a nő.
- Nem a Holdon vagyunk- mondta a férfi, és felnevetett. - Ugyanakkor veszélyes a dolog - folytatta  a gondolatmenetét. Majd arra gondolt, hogy a Hold üreges belsejében a Földről elrabolt szűz kislányokkal fajtalankodnak a földönkívüliek. Egy nő mesélte neki korábban, hogy ő tízéves korában leszopott egy földönkívülit.
- Egy dolog vigasztal: tökmindegy, eddig sem értett senki - szólt közbe a vörös hajú nő.
– Ismerős - válaszolta a férfi.
„Főleg, Eliza, ha nem hagyod, hogy kihasználjanak.” Ez a mondat csengett a vörös hajú nő fülében, miközben nézte a vele szemben ülő férfit.
Később a nő elmerengve kinézett az ablakon, hangokat hallott a fejében, és arra gondolt, hogy ő is egy kapcsolattartó egy másik dimenzióban élő lény számára, aki vele üzen az emberiségnek.
A vele szemben ülő férfi vörösbort rendelt magának. A nő úgy látta, mintha a pohárban alvadt vér lenne. A férfi belenézett a nő sötétzöld szemébe. Eliza nem volt képes viszonyozni a férfi kedves tekintetét, inkább belenyúlt a zsebébe, megfogta a telefonját és arra gondolt, hogy bárcsak felhívná a rekedtes hangú férfi. Egy zenekar régi dalokat játszott a bisztróban. Kintről dalok szűrődtek be. „Vajon a másik dimenzióban van zene?” - gondolta a nő magában. „Vagy ott is csak házak vannak és rohanó emberek? Néha egy szeretkezés egy idegen férfival, pár online üzenetváltás egy másik dimenzióban élő lénnyel, akinek egyszer halotta a rekedtes hangját álmában”

Két évvel a bisztróbeli beszélgetés előtt Eliza nehezen tudott elaludni. Este egyedül volt a lakásában, a férje ismét Brazíliában egy üzleti úton. Eliza a hálószobából kiment a konyhába, leült a konyhaasztalhoz és rágyújtott egy cigire, miközben arra gondolt, hogy felmegy a chatoldalra, de végül meggondolta magát. Nézte, ahogy úszik cigarettafüst a levegőben, majd úgy döntött, hogy mégiscsak felmegy a chatoldalra. Miután fellépett, rajta kívül egy másik név bukkant fel, aki rögtön írt is a nőnek.

– Persze, de csak ha azt akarod, hogy szeressen - írta Eliza.
– Nem szeretném őt bántani, hiszen a gyermekem - válaszolta az „orális sec” név mögött rejlő egyén.
– Tudom, de nem te döntesz – jelentette ki Eliza határozottan.
– Hanem az energiáim?
– Akkor majd a karma biztosítja, hogy szenvedjen. Logikus – írta Eliza zárszóként, és megállapította, hogy ismét felkavarta a csevegőtársa. Kikapcsolta a laptopját, és rágyújtott egy újabb cigarettára. A konyha már füstben úszott. Eliza megint elmerengett a levegőben úszó cigarettafüstben, és észrevette, hogy a csevegőtársa eközben kilépett a chatoldalról. Eliza elkezdett írni.

„Van egy mai történetem, egy mai felismerésem, vagy mim. Nem tudom, hogy felismerés-e, mert akkor lesz azzá, ha valóban profitálok is belőle valamit. Egyelőre csak elámultam azon, hogy mekkora hatalmas dolog ez, meg ehhez hasonlók… Elmondok egy történetet úgy, hogy kivonom belőle az összes érzelmet. Majd ugyanazt a történetet leírom úgy is, hogy csak az érzelmek, érzékek kapnak szerepet majd benne. Szerintem egyébként nagyon érdekes lesz. Ebből fakad a tulajdonképpeni felismerés is.
Egy történet, amelyből ki van vonva az összes érzés és érzelem.
Ülünk a kilátóban.  A többiek nincsenek még itt, majd jönnek. Megjöttek. Ők is kérnek egy üdítőt, kávéznak. Felmegyek a kilátóba, otthagyom az üvegezett teraszt. A nővérem lányai velem jönnek. Fogom magam, és lemegyek a lifttel, ők pedig jönnek utánam. Beszállok az autóba, ők körbementek, már várnak rám. Lemegyünk autóval a székesegyházba, és megmondom Tamásnak, kizárólag neki, hogy köszönöm, hogy figyelembe vette az érzéseimet. A többiek tudják, hogy ez rájuk egyáltalán nem vonatkozik. Kicsekkolunk a szállodából, kis séta után elindulunk hazafelé az autópályán. Hosszú az út hazáig. Újra itthon vagyunk…
Most előadom a második verziót, kizárólag érzelmekkel leírva a történteket.
Fantasztikus a kilátás. Imádnék most egy gőzölgő kávét! Jaj, de sokat ettem, nem bírok még ráadásul egy kávét is meginni! Annyira kedves a pincér, rábeszél egy kapucsínóra, mert az szerinte nem is olyan sok…”

Hideg lett a konyhába. Eliza, arcát jeges fuvallat,  szívét jeges rémület öntötte el, tudta, hogy a szellemek érkezését gyakran kíséri hideg. Már kislány korában megtapasztalta a hideg és a szellemek közti kapcsolatot. A nő megrémült. Biztos volt benne, hogy Dávid a fia akit holtan szült jelen van a konyhába. Eddig egy alkalommal látott kísérteteket, még kislány korában éjjel az ágyból. A szőnyegen négy szellem játszott egy fura játékot, egy társas játékot. Félt, hogy egy nap kérni fogják a szellemek, hogy csatlakozzon a játékhoz. Egy nap mindannyian csatlakozni fogunk a játékhoz.
Kopogást hallott a háló szobából. Nagyon szerette volna ha nincs egyedül, de a párja több ezer kilométeres távolságra van tőle.  Erzsébet a barátnője, kicsit talán több is mint egyszerű barátnő aki egy szinttel feljebb van.  Ő is  jó lenne ha itt lenne- gondolta Eliza , majd hirtelen fel állt és bement a  hálószobába, a kopogások gyors egyenletes ritmusban ismétlődtek,  a falra vérrel pontosan az ágy felett, de legalábbis sötét  piros színű folyadékkal,  ezt volt írva "a fiad vagyok" a nő hangosan sikoltott és a szája elé rakta kezét, majd háló ingében, ami sokat engedett látni a melleiből  kirohant a lépcsőházba, szerencsére egy férfi sem jött vele szembe. Felment egy emelettel feljebb és becsengetett Erzsébethez. Éjfél volt épen.
Kinyílt a lakás ajtó, egy álmos szemű, fekete vállig érő hajú idős nő, háló köntösben jelent meg.
-Megjelent újra?- kérdezte Erzsébet - és ránézett Eliza formás egy kezes melleire.
-Igen- válaszolt Eliza -Bemehetek, itt aludhatok?- kérdezte hisztérikus hangon
A Kodály Zoltán utca egyik tíz emeletes panel házának a legfelső szintjén két nő feküt egy ágyban és beszélgettek. Egymás felé fordulva a félhomályban érezték a egymás testének a melegét, a másik egyenletes légzését. Erzsébet örömmel nyugtázta, hogy Eliza megnyugodott, hiszt egyenletesen lélegzik, már nem kapkodja a levegőt.
– Tudod, mostanában, mikor egyedül vagyok, mindig félek, félek, hogy nagy baj fog velem történni- mondta Eliza- Félek, hogy játszanom kell a társas játékkal, és félek, hogy veszíteni fogok.
Erzsébet, látta Eliza arcán a rémületet.
– Nyugodj meg- mondta az idős nő, és gyengéden átkarolta Elizát.
Ismerete jól az egy emelettel lejjebb lakó nőt.  Szíve mélyén sajnálta,  de azt soha nem fogja elmondani neki, hogy miért sajnálja. Bár egy nap minden ki fog derülni.
– Át kell menned egy másik dimenzióban, de nem a testedből kilépve a testeddel együtt- mondta Erzsébet
-Lehetséges ez?- kérdezte Eliza, s arra gondolt, hogy jó lenne Erzsébethez bújni szorosabban, lágyan teljesen meztelenül hogy érezze a bársonyos  bőrének a melegét, ami felolvasztaná a félelemtől jégé dermedt szívét.
– Igen, meg kell törnöd a varázst.- mondta Erzsébet. -Én, tudom, hogy lehetséges, gyakran voltam már odaát, sőt néztem odaát régi filmeket is, és láttam lebegő autókat. Mást nem láttam, át kell menned és találkoznod kell azzal a lénnyel aki a faladra írt üzeneteket.   Elmondod neki, hogy, nem kérsz belőle.- jelentette ki Erzsébet határozottan
– Ilyen egyszerű lenne?-kérdezte Eliza
– A doboz segít- mondta Erzsébet – és türelmetlenül szájon csókolta Elizát.
Győrben megeredt az eső,  Kodály Zoltán utcában folyt a víz, Erzsébet lekapcsolta az éjjeli lámpát és a sötétben Elizához bújt.
Eliza felébredve a merengéséből, észre vette , hogy megeredt az eső, a sűrű kövér eső cseppek záporoztak az utcán. A dobozra gondolt. Az arany színű dobozra amit Erzsébet  a konyha szekrényének a tetején tárol, és amitől Erzsébet életében először kért valamit.  Észrevette, hogy Árpád nem ül vele szemben.
- Biztos mosdóba ment-gondolta Eliza.  Bele kortyolt a vörös borba , és jól eső érzésekkel nyugtázta, hogy picit berúgott. És mintha a részegségen kívül Erzsébet parfümjének az illatát is érezné,  mintha itt lenne mellette csak láthatatlanul. Eliza önkéntelenül meg borzongott, itta a vörös bort és arra gondolt, hogy a bornak lelke van.
A vörös hajú  nő fekete harisnyában és piros magas sarkú cipőben volt. Ami kihangsúlyozta a szemre való formás lábait- Olvasta Adamus az akasha krónikában,  Eliza édes anyának a szintén vörös hajú ötvenes éveiben járó nőnek, aki ott állt Adamus mellet a föld nevű bolygó folyosóján
Veronikának, a csillaghajó hosszú  zöld színű, piros fénnyel megvilágított folyosóján állva némán olvasott Adamus fekete színű mandula formájú szemeiben.   A folyosón ahol a lépések évszázadokat, évezredeket ölelnek át. A folyosón, ahol mindenkinek végig kell menni, piros fény világította meg Adamus arcát, fekete nagy mandula formájú szemei kifejezéstelenül néztek.
Adamus mesélt az édesanyának a gyermekéről. Veronika látta, Eliza életét Adamus szemeiben.
– Meg kell ezt beszélni- mondta Árpád- miután vissza jött a mosdóból- Majd rövid gondolkodás után hozzá tette- Nagy veszélybe kerülhetünk.
- A nő mosolygott, és a rekedtes hangú férfira gondolt
- Ma este megcsinálom- jelentette ki ha segítesz jó, ha nem akkor egyedül is -mondta határozottan Eliza.
Árpád kifizette a pincérnőnek a vörös bort , időközben elállt az eső,  és elindultak a Baross utca felé, ott elvegyültek a forgatagba, Győrben, megerősödött az északi szél, a   a fények felragyogtak.
Sétáltak a Baros utcán . Judit és Szilvi jött velük szembe egy leszbikus pár, szintén Eliza lépcsőházában laknak a második emeleten.  Szilviről tudta Eliza, hogy prostituálóként dolgozik, és hogy a panel lakásában fogadja vendégeit. Mosolyogva üdvözölték egymást
– Jövő héten Hollandiába utazunk, újságolta vidám hangon Szilvi, felőlem parti lesz, már többször voltunk, és mindig nagyon élveztük.
Eliza eszébe jutott Erzsébet, volt egyszer egy szexuális vonzódása a hatvankét éves hölgy felé, ami kiteljesedett.  Mikor feküdtek az ágyon, és hangokat hallgattak, az álom , a vágyak, az érzések hangjait, abban dimenzióban, ahol minden hang.
Judit kifejtette, hogy szerinte a meleg férfiak mások mint a hetero szexuálisak.  Szilvi a magas vékony test alkatú, tű sarokban tipegő bombázó elégedetten hallgatta a mellette elsétáló férfiak elismerő fütyülését és bezsebelte az elismerő pillantásokat. A fiatal csajok elbúcsúztak.
Árpád megfogta Eliza kezét és sétáltak tovább. Ács Dezső, Eliza lépcső házában a földszinti lakója jött velük szembe. Negyvenes éveiben járó őszes hajú, vidám természetű, alacsony, picit pocakos férfi
-Áldás és fényt- mondta már messziről.
Beszélgetni kezdtek,  Ács Dezső meghívta a őket forralt borra. Egy indián férfi pán sípon zenélt, Dezső megjegyezte, hogy érdekli az észak amerikai indáiánok hit világa, hozzá tette, hogy volt sziú törzs főnök. Abban profi volt.
Eliza a pán sípon zenélő férfi zenéjét, ahhoz a zenéhez tartotta hasonlónak amit az ágyon fekve Erzsébettel hallgatott, az érzések  hangjai, a világból, ami csak hangokból áll.
Ács Dezső megjegyezte, hogy graviton űrhajó meghajtó művön dolgozik. Árpád kinevette.
Majd meghívta Dezsőt egy újabb forralt borra ,Árpád fizetett, beszélgettek.
–  Van ez így- mondta Ács Dezső
-Egy kicsit ez a spirituális fejlődés magányos út valahol- jegyezte meg Eliza
– És mégis valahogy fordítva- tette hozzá Ács Dezső
– Magányos, de nem szomorú – tette még hozzá Eliza-Tudod Dezső mert én mindig magányos farkas voltam, mostanában pedig mintha jobban szükségük lenne az embereknek rám, jobban szeretnek velem lenni....magyarán, ha így megy tovább, ugyan nem lesz magány, de mások problémái lesznek a központban- fejezte be a gondolatait Eliza
Jó kedvűen itták a forralt bort az indián férfi  továbbra is pán sípon zenélt. Eliza, hallgatta a  zenélő férfit és a gondolatai messze jártak. Tartott az estétől, ugyan akkor tudta, hogy a tervét végre fogja hajtani.
– Szerinted létezik több dimenzió?- kérdezte Árpád
Dezső, bele kortyolt a forralt borába és szemügyre vette Eliza formás lábait.
– Ennek a dimenziónak is meg vannak a maga előnyei- válaszolta.
– Tapasztalat gyűjtésre kiváló ez a világ- mondta Árpád
– Így van- válaszolt Dezső
Ács Dezső időközbe elbúcsúzott tőlük, a gondolataiba merülő Eliza nem vette észre a búcsúzást. Nézte az utcán sétáló embereket és a lélek vándorlás és az Akasha krónika közti összefüggésen  gondolkodott, például mennyi inkarnáció kell még, hogy az orális sex nevű nick névvel össze jöjjön? Még legalább kétszáz, - gondolta Eliza, és tudta, hogy a cset oldali beszélgetések is megjelennek az akasha krónikában. Az orális  sex nick név  egyszer felhívta álmában , ő volt a rekedtes hangú férfi  aki jelentkezni akart matek korrepetálásra. Azt álmodta, hogy, futtnak a hajnali réten és átölelelnek  egy nagy fát. A férfi előzőleg mondta, hogy meg mutatja, hogy milyen egy őrült reggel.
A Kodály Zoltán utcában, az ötös panel lakás tizedik emeletén, egy idős fekete vállig érő hajú hölgy leült az íróasztalához és bekapcsolta a laptopját. Egyedül volt a lakásban.
– Sziasztok!-Írta be és  mosolygott
- Engem nem, zavar, hogy utáltok.- Írta és újra mosolygott.
Kis idő múlva kiment konyhába, megnézte, hogy mi van a mikró hullámú sütőbe . Később kiment az erkélye el szívni egy száll cigit.  Eszébe jutott, hogy nem is olyan rég voltak egy ezoterikus találkozón, ahol, a lényeg a füves cigi szívása volt, Erzsébet, akkor szomorúan állapította meg, hogy semmit sem érez a füves cigi hatásából, És örömmel nyugtázta, hogy három ezer évvel ezelőtt, olyan élményekben volt része a boszorkány hegyen, amit más el sem tud képzelni. Mikor kapcsolatba került az arany dobozzal, a doboz ott van a konyha szekrénye tetején, senki sem fogja el lopni, tud a doboz magára vigyázni. Több eszköze is van erre, sokan őrültek már meg, mikor el akarták lopni. Pár éve betörtek Erzsébethez,mert a kilencedik szinten, alatta lakó Szilvi, akiről mindenki tudta, hogy prostituált, rossz szokásához híven, nem csukta be maga után lépcső ház akkortájban nagyon is rossz bejárati ajtaját, egy rabló bejutott a házba.  A huszonnégy lakás közül épen, Erzsébethez tört be, egy kulcs segítségével. Hamar megtalálta Erzsébet ékszereit, végül a dobozra is figyelmes lett a konyha szekrény tetején, levette, és örömmel az arcán, el akarta tenni a nejlon szatyrába, doboz teteje lassan kinyílt...
Verter rendőr, Győri körzetben dolgozó  nyomozó a konyhán feküdve, konyha késsel a szívében találta meg férfit, az összes haja ki volt tépve, és az arcára volt dobálva. Megállapították, hogy  férfi betört Erzsébet lakásába, elrakta az ékszereket a nejlon szatyorba, utána lefeküdt a konyhába a padlóra, kitépkedte a kezével az összes haját az arcára szórta, majd a keze ügyében lévő konyha késsel  a saját szívébe szúrt, rögtön szörnyet halt
Verter egy üzenetet olvasta Erzsébet hűtő szekrényére ragasztva.
"Erényeket kell gyűjteni, mint egy játékban ahol meg pontokat kell gyűjteni. Vannak  a  hacukába beöltözött , és hangzatos neveket címeket birtokló valakik. De hát a szomszéd öregasszonyba is van annyi szeretet ,ha nem több szeretet aki a virágait locsolja, mint az ilyen hacukás megmondó emberekbe. De van akinek a diplomák, a címek, a hacukák fontosak, ezek jelölik ki számára az utat. A jó út, ami, felső fokú iskolákkal, van szegélyezve. Ez biztonságot ad,és jó buli, a diploma át adók, Tehát minimum két tábor van, egyik az iskolai, és úgy általában a rendben hívők tábora. A másik tábor, egy fokkal lazább. És szabadon próbál szárnyalni mint a hippik a hetvenes  években. Egyik tábort sem minősítem, hogy jó vagy rossz? Végül is mindenki maga tudja, hogy mi jó neki. Keresik a végső igazságot, mint Indiana az elveszett frigy ládát."
Verter nagyot mosolygott a frigy ládán- Ekkora egy baromságot- gondolta magában.
Erzsébet tudta, hogy az arany színű doboz okozta férfi bizarr halálát, erről azonban nem szólt senkinek. Verter rendőr, pár nap múlva lezárta azt üggyet, azzal, hogy  bizzar öngyilkosság történt.
– Ácsék- mennek sétálni- gondolta Erzsébet, mikor lefelé nézett az erkélyről és egy közép korú férfit és nőt látott és úgy érezte, hogy újra ott van a boszorkány hegyen. És az ég újra sötét lesz, csak a sarkcsillag ragyogott, Erzsébet felnézett a sark csillagra, és mosolygott, akkor is mosolygott mikor kopogást halott a konyhából. Csak a szellem macskák randalíroznak- gondolta
Szívta cigit, egy hideg fuvallattól, megborzongott, rossz érzése támadt, rögtön a dobozra gondolt. Tudta, hogy egy szellem jár a konyhába, de nem nézett hátra ugyan olyan nyugalommal szívott tovább, ahogy a szellem megérkezése előtt tette.
Tudta jól, hogy a szellemek rendszeresen meglátogatják a dobozt, talán élet erőt nyernek belőle, nem tudta pontosan , azzal azonban tisztában volt, hogy csak ő és Adamus birtokolhatja dobozt, és hogy ilyen jó őrző védő berendezése rajta kívül senkinek sincs, még az alakjára is vigyáz doboz.  A doboz, életben tartja testét. De ha kérné, akkor, kérhetne új testet, a doboz hatalom, afféle szellem aki teljesíti kívánságokat, Erzsébet még soha nem kívánt a doboztól. egyszerűen tudomásul vette, hogy ez test amiben jelenleg él hatvankét éves.  Tudta, és érezte, hogy nem szabad kérni doboztól, bár kérhetne bármit. Olvasta az Akasha krónikában, természetesen ő is Adamus szemein keresztül,  hogy doboz, a csillaghajó és az Akasha krónika elpusztulása után döntő szerephez jut. Erzsébet nem tudta, hogy mi lesz a doboz szerepe,  és Adamus sem tudta.
Vissza ült a laptopjához és beszélgetett a barátaival. Írtak egymásnak, a nő szomorúan tapasztalta, hogy mindenki hülye rajta kívül, és újra csak feltűnt neki, hogy egy másik dimenzióban élő lény is csetel az oldalon.  Szintén feltűnt neki, hogy Elizát  akarja a lény.
Erzsébet látta, hogy a fura szerzet minden nőnek udvarol cseten, és az energiájával mindenkit le is vesz lábáról. Erzsébet tudta, hogy őt is meg akarja dugni  a lény, aki képes férfi testbe be költözni, és aki Szilvi, az egyel lejjebb lakó prosti visszajáró vendége,  fiatal férfi testébe költözve. Aki Tamásként mutatkozott be Erzsébetnek, mikor egyik délelőtt össze futott vele a lépcső ház bejárati ajtajánál. Tudta, Erzsébet, hogy a férfi, miért jött.
Erzsébet,  kíváncsian olvasta  a lényt, akinek  nick neve orális sex volt. Elolvasta az eszme futtatását az ufókról. És bánta, hogy becsapta Elizát., azzal, hogy állította, hogy ismeri a másik dimenziót, pedig soha nem járt ott. de nem kell tojást tojni ahhoz, hogy tudjuk, hogy milyen a rántotta.
Erzsébet  lehunyta a szemeit érezte a szelet az arcán  , és lazán fókuszált egy helyre, repülő autókat látott. Mosolyra húzódott a szája, és úgy érezte,hogy valaki megfogja a kezét, kinyitotta a szemeit és nem látott senkit. Sötét éjszaka volt, ragyogtak csillagok,éneket hozott a szél és egy autó riasztója bekapcsolt.  Az érzések hangjait hozta a szél, kiáltásokét, nyögések, félelmek, szerelmek hangjait.
A kilencedik emeletre megérkezett a vörös hajú nő és a párja.  A férfi részeg volt sok forralt bort ivott. Leült egy fotelba a nő kinyitotta az ablakot, arra gondolt, hogy mozdulataiban nincs semmi elegancia. Eliza, rágyújtott egy cigire és már bánta, hogy berúgott, talán olyan dolgokat is elmesélt amit később nagyon bánni fog, de van idő mindent helyre hozni.
-Ugye van idő? kérdezte saját magától, a szobában nézte világos zöldre festet falat, senki sem gondolná, hogy itt nem is olyan régen egy felirtat volt, amely szerint a fia járt itt, aki holtan született. Érezte, hogy olyan felirat, soha nem fog megjelenti, hogy bocsánat. Lerogyott az ágyra, viccesnek találta, hogy Árpád rosszabbul bírja az italt mint ő, még a szobába is behallatszik horkolása, amit Eliza undorítónak tartott.
A férfi használhatatlan állapította meg nő, és ráadásul el is aludt. Eliza leült konyha asztalhoz és rágyújtott egy  újabb cigire, a telefonját maga elé rakta a konyha asztalra, és remélte, hogy a rekedtes hangú férfi felfogja hívni. Várt néhány percet, és fel tett egy kávét főzni, amíg a kávé  a gáztűzhelyen volt oda ment a konyha szekrényhez és elő vett egy sárga színű kis mértet téglalap alakú dobozt. Letette a konyha asztalra és felnyitotta fedelét, majd egy határozott mozdulattal kitépte az egyik hajszálát. Majd egy határozott mozdulattal bele rakta az aranyszínű dobozba és lecsukta a doboz tetejét. Mindkét tenyerét a dobozra rakta, és lehunyta a szemeit, mikor kinyitotta nem látott semmit, csak sötétséget, kirohant konyhából, abban az irányban amerre a konyha ajtót sejtette, végül kijutott a lépcsőházba, és futott fel tizedik emeltre, csengetett Erzsébet lakás ajtaja előtt. Rövidesen kinyílt.
Fent a tizedik emeleten, a nő megborzongott, kinézett az balakon, és csak teljes sötétséget látott. Mintha eltűntek volna a csillagok Rossz elő érzése támadt, rágyújtott egy cigire - Majd meglátjuk, hogy mi lesz- mondta csak úgy magának, a szobában, halk kopogás hallatszott, nem nézett hátra, inkább nagyot szívott , tudta jól, hogy a doboz eltűnt a konyha szekrény tetejéről.
Csengettek. Kinyitotta a lakásának az ajtaját  Erzsébet és mobil telefonjával bele világított  Eliza szemeibe és csak annyit mondott, hogy- gyere be- a telefon fényénél beszélgetni kezdtek.-Megcsináltad?- kérdezte Erzsébet?
-Igen- válaszolta a vörös hajú nő és cigeretátt keresett a zsebében. Rágyújtott , a fel lobbanó cigaretta fényénél, idősnek látszott Eliza arca.  Erzsébetnek úgy tűnt, mintha tíz évet öregedett volna
-Eliza doboz hol van?- kérdezte Erzsébet,
-A konyha asztalon- válaszolta a nő.
- Ott hagytad? kérdezte rémült hangon Erzsébet.
Eliza nem szólt semmit hanem villám gyorsan kirohant a lakásból és cseppet sem csodálkozott azon, hogy a félelemtől lát a sötétben , hamar leért egy szinttel lejjebb. A konyha asztal üres volt, valaki elvitte a dobozt és meglepően hideg volt a konyhába. Eliza vissza futott Erzsébethez, aki az erkélyén várta.
- Nem láttok fényeket, csillagokat- mondta Elizának, mikor észre vette a nőt. - A doboz gondolom eltűnt- tette hozzá Erzsébet.
Van egy rossz hírem, átkerültünk a másik dimenzióba,- mondta Erzsébet, ketten álltak  az erkélyen és nézték a csillagok nélküli fekete meny boltot. A távolban mintha ha egy hegyet láttak volna. Egy réten állt a lépcsőház, olyan sík volt a rét mint az alföldi rónaság.
Ezen az éjszakán a doboz volt a rendező és mi a szereplők. - mondta Erzsébet,- és nagyot sóhajtott.

A megmentőcsapat
Nézzük meg ,hogy innen be tudunk lépni cset oldalra -mondta Erzsébet -derűs és nyugodt hangon, a telefon fényénél vissza mentek az erkélyről a lakásba. Erzsébet felnyitotta a laptopját és beírta a jelszavát a cset oldalra, vissza fojtott lélegzettel nézték a monitort, betudnak lépni állapították meg. Szerencséjük is volt, Dezső a földszinti lakó szintén cset oldalon volt.
Erzsébet rögtön írt neki.
– Szia Dezső,
– Szia- válaszolt a férfi
- Nem tapasztalsz valami furcsát?- kérdezte Erzsébet- és érezte, hogy Dezső nem került át más dimenzióba.
- Kellene?- kérdezte Dezső
Erzsébet, elmesélte, hogy ő és Eliza és az egész lépcső ház átkerült egy másik dimenzióba.
– De én itt vagyok a lépcsőházban pár perce jöttem meg a sétálásból, és nem kerültem át- írta Dezső
Erzsébet felvilágosította a férfit, hogy tárgyak több dimenzióban is létezhetnek egyszerre, de az élőlények csak egy adott dimenzióban.
- Segítened kell nekünk Dezső- írta Erzsébet.
Majd hozzá tette- Keresd fel Jenőt, tőle kérj segítséged, mondd el neki, hogy mi történt,
– Úgy lesz- válaszolta Dezső
– Most rögtön- írta Erzsébet, és utálta, hogy Dezső segítségére szorul. ő, aki az utolsó boszorkány hegyi boszorkány. Egy Ács Dezső segítségére van rá szorulva, dühösen lecsapta a laptopja fedelét. Látta, hogy potyognak Eliza könnyei, átkarolta a zokogó nőt. Fénybe borult a szoba, véget ért az áram szünet.
– Nyugodj meg, semmi baj nem lesz- súgta a fülébe, és érezte ahogy Eliza teste remeg félelemtől, és érezte, hogy Eliza kemény mellei az ő melleihez érnek, bár a textil nem sokat hagyott érezni.
Judit , a huszonhárom éves egyetemista lány le ment egy emelettel lejjebb a barátnőjéhez . Egy harisnya kötős csaj nyitott ajtót
- Mi történt?-Kérdezték egymástól, majd tanácstalanul néztek.
Szilvi, belenézet Judit szemeibe és csak annyit mondott,hogy baszódjanak meg, már megint áram szünet van, és a nőkre jellemző lágysága átkarolta a barátnőjét, szorosan egymáshoz bújtak
– Te is érzed, hogy milyen hideg van?
– Gyere, megmelegítesz?
Egy órával  ezelőtt , Szilvi, épen leült az ágyra  kinyitotta a száját és közelített a férfi ágyékához, majd hallotta fickó rekedtes hangját és hirtelen sötét lett.
A nő egy pillanatig arra gondolt, hogy a férfi hangjától lett sötét,
– Ilyen se volt még?
-Most mit csináljak?-Kérdezte a férfi és elkezdett felöltözni.
Kellemetlen helyzet, a nő a zöld szemeivel próbált látni a sötétben végül a  telefonal világított és vissza adta a  férfinak a pénzt, . A rekedtes hangú férfi  elbúcsúzott Szilvitől majd elindult lefelé a lépcsőházba.
Szilvi és Judit végül úgy döntöttek, hogy lemennek a földszinten lakó Ácsékhoz , de hiába csengettek be senki sem nyitott ajtót
Ácsék szobában ültek és...
– Kimegyek az erdőbe, Jenő bácsihoz jó tanácsot kérni- mondta a feleségének- mert a felebarátaim lépcsőházastul át kerültek egy másik dimenzióba és szeretnének vissza jönni.
– Ne maradj sokáig- mondta a feleség és nézte  a sváb a tévét.
Az erdőben,  Dezső miután kiszállt az öreg Ford mustrang autójából , lezárta a kocsit , hogy  el ne fusson őzek után, hiányzott a férfinak a két éve elhunyt labrador kutyája, az állat elhunyta után az autóját tekintette a  kutyának.
Jenő bácsi, akinek a szakálla olyan volt mint a mikulásé, és akit gyakran néztek hajléktalanak a kopott ruhája miatt. Mintha előre megérezte volna a látogatóját, talán meg is érezte, Dezső szerint ez valószínűbb. Kint állt a vadász ház verandáján- Adjon isten- Adjon isten -Üdvözölték egymást, Dezső rögtön lényegre ért
- Kérsz forralt bort- ? kérdezte Jenő bácsi, a meleg szobában itták forralt bort
- Akkor elmondom- kezdte a válasz adást Jenő bácsi
-Át lehet menni másik dimenzióba, de ahhoz segítséget kell kérni, én ide tudom hívni segítséget, mondjuk más megoldást nem láttok.
-Biztos, hogy vissza akarnak jönni?-kérdezte Jenő bácsi
-Szerintem, biztos- mondta Dezső
-Az on line üzenetben, elégé kétségbe esetnek tűntek, nem úgy tűntek mint akik megtalálták a valódi otthonuk.
Jenő bácsi, kinézett a vadász ház ablakán
– Az én otthonom, itt van az erdőben.
Jenő bácsi újabb bögrébe töltött forralt bort, Dezső kinyitotta a laptopját,
- Ne írj vissza- lehet, hogy nem fog sikerülni, nem jó  feleslegesen izgatni őket.
- Jöjjön Dezső- mondta Jenő bácsi és kimentek a faház előtti tisztásra.-Hozzunk szénát.
Jenő bácsi gázolajos kannát hozott és a szénára egy keresztet locsolt két kifelé mutató félkörrel az oldalán. Dezső érezte a gázolaj jellegzetes szagát.
Nem fog fel gyulladni az erdő?- Kérdezte Dezső
Ugyan már- Mondta Jenő bácsi- Inkább segítsél, hordani kell még szénát.
Jenő bácsi komótosan rágyújtott egy cigire
- Álljál hátrébb a kutyával- mondta Dezsőnek. A férfi hátrább áll az autójával és Jenő bácsi rádobta az égő cigit a gázolajra  ami a következő pillanatban már lángolt.
- Menyünk be a faházba, a tűz pár perc alatt el fog aludni. Talán közeli főútról nem veszik észre. Rossz lenne a néző közönség, mikor az ufó megérkezik- mondta Jenő bácsi
A meleg faházban, Dezső megkérdezte, hogy sokáig fog ez tartani? A feleségemnek nem mondtam, hogy sokáig elmaradok
Jenő bácsi szélesen mosolygott és töltött egy bögre forralt bort. -A feleségének, ez a dolog csak öt percnek fog tűnni, mikor be lép a lakásba azt fogja mondani.
- Miért jöttél vissza? Vissza jövéskor, picit utazunk az időben.
Dezső izgatottan itta a  forralt bort, meg valósul a gyerek kori álma, látni fog egy ufót, sőt rögtön utazni is fog vele. Sőt rögtön egy nagyon fontos küldetésben vesz részt, a barátait kell meg menteni.
– A hegyi úton megyünk, az ufóval- mondta Jenő bácsi
– Úton?- kérdezte Dezső csodálkozva, csak nem kerekeken gördül az ufó
Jenő bácsi felkacagott- Repül az ufó, csak, az ufó út vonalait útnak hívjuk és nem légi folyosónak, ahogy a repülő gépek pilótái..
– Rossz érzésem van- mondta Dezső
– Majd elmúlik- válaszolta Jenő bácsi.
Kopogtatást halottak kintről
– Na meg jött- mondta Jenő bácsi
- Ki jött meg?- kérdezte Dezső
- Hát az ufó, annak is a pilótája kopog az ajtón, három rövid és három hosszú kopogás- monda Jenő bácsi. Dezső, a tekintetét az ajtóra szegezte, tudta jól, hogy a  következő pillanatban meg fogja látni élete első földönkívüli lényét.

Erzsébet lakásának nappalijában csend lett. Judit, adott egy csókot Szilvinek. Szilvi, pajkosan mondta, hogy ha rossz leszel eláslak. Szilvi, és Judit közösen nevettek, többiek szemében irigység tükröződött- boldogok hülyék- mondta valaki
Erzsébet a laptop monitorját figyelte.
- Nem tudom, hogy miért nem válaszol márt Dezső, szerintem már kiért a vadászházhoz.
- Mi van  akkor ha nem jön semmiféle ufó?- kérdezte Eliza- Számomra ez nagyon nem hihető
Erzsébet, csak annyit felet, hogy az mennyivel hihetőbb, hogy a lépcső házzal együtt átkerültek egy másik dimenzióba.
-  Egyáltalán, miért vagyunk itt?- kérdezte Szilvi
- Ki okozta ezt?- kérdezte és Elizára nézett.
Eliza magán érezte pillantásokat, tudta jól, hogy tőle várják válaszokat.
Erzsébet, lecsukta monitort.- Mesélj nekünk Eliza.
És Eliza mesélni kezdett.

Kinyílt vadász ház ajtaja, egy fekete rövid hajú, negyvenes éveiben járó nő lépett be, az ajtón.- Szép jó estét kívánok- mondta. Jenő bácsival puszit adtak egymásnak, a nőn terepszínű kínai  katonai ruha volt
– Bemutatlak benneteket egymásnak- mondta Jenő bácsi- Ő Dezső, az ő barátait kel meg menteni. Ő Katalin,
Katalin elnevette magát - De a barátaimnak csak Kati.
-Szomjas vagyok öreg, jelentette  ki Kati.
Itták a forralt bort, Kati rágyújtott egy cigire
Az ufó  hol van?- kérdezte Dezső
A parkoló dimenzióban. Mi legalábbis így hívjuk, láthatatlanná tettem. Helyileg a ház felett lebeg, egyébként az ufó élőlény,majd bemutatlak neki, Jenőt már ismeri- magyarázta türelmesen Kati és lehúzta katonai zubbonyán csipzárt ,fehér csipkés mell tartó volt alatta.
- Szuper szexi fehér neműben igazán nőnek érzem monda Kati magyarázkodóan. -De jó lenne a hosszú út alatt, ha máshogy is nőnek érezhetném magam- mondta és Dezsőre nézett.
Jenő bácsi, mesélni kezdett- Katit már több ezer év óta ismerem, ő volt a királynő és én a paraszt,  ő volt csak a teste és a személyisége máshogy fejezte ki azt aki ő maga. A lényeg benned van,  a tested a személyiséged, csak mikrofonként szolgál a lényednek. Kati, soha nem bántott engem.
-Huu-, mit ne mondjak, az egy totálisan másik világ, másik gondolkodásmód-mondta Kati
Akkor induljunk- mondta Kati- hosszú út áll előttünk.
Dezső elé állt - Ha akarod vezetheted az ufót.
Kiléptek a vadász házból hideg őszi idő volt a szél fújta a lehullott faleveleket. Egy szarvas hatalmas bőgéssel jelezte a párzási szándékát.
– Vendégek vagyunk ebben az erdőben- jegyezte meg Dezső
– Az erdő szerintem  templom- mondta Kati.
Jenő bácsi nem szólt semmit, csak nézte ahogy a fény át karolja a három embert, és felrepíti őket az ufóba.

Eliza ,s szomorú arca mesélni kezdett- Holtan szültem meg a fiam. Erzsébet szerint egy másik dimenzióban lakó lény zaklat engem és az életerőm kell neki.  Ő javasolta, hogy menyek át az ő dimenziójába és akkor megtörik ez  a zaklatás, mikor kiderül. hogy ki is ő valójában, akkor meg semmisül, zaklatáshoz szükséges energiája. Erzsébetnek van egy arany színű doboza, abba kellett bele tennem egy haj szálam, és miközben mindkét kezem rá teszem. Ezt én meg is tettem . Arra kell koncentrálni, hogy átkerülök egy másik dimenzióba ezután pontosan három nap múlva átkerülök , azzal akinek kezét , pontosan harminchat óra múlva a doboz becsukását követően. Ehhez képest a doboz lecsukása után rögtön sötét lett és az egész lépcső ház átkerült ebbe a dimenzióba.
– A doboz rendezte így a dolgokat- jegyezte meg Erzsébet
Egy réten vagyunk- mondta Judit ,aki kinézet az ablakon, mesze mintha egy hegytető látnák.
Tamás a harmincas  éveiben járó farmer kabátos férfi döbbenten tapasztalta, hogy beszorult a lépcsőház kijárati ajtaja, és nem így nem tud kimenni. Vissza ment Szilvi lakásába, de véletlenül pár emelettel feljebb ment és Erzsébet lakásánál csengette be
Beengedték, Tamás megjegyezte, hogy biztos, hogy el kell menni arra a hegyre legalábbis egy filmben így történt.
Eliza úgy tett mint meg sem hallotta volna amit Tamás mondd, és folytatta a történetét .
– Becsuktam a dobozt, akkor áram szünet lett, felszaladtam Erzsébethez.
Az idő alatt dobozt el lopta az engem zaklató lény, és bele rakta a lépcső ház több lakójától előzőleg megszerzett hajszálakat- egészítette ki Eliza a történetet Erzsébet. -Kivéve Dezsőjét, és még sok más lakó haj szállát  sem.
– A doboz engedte meg, hogy el lopják- jelentette ki Erzsébet
– Akinek nem szerezte meg a hajszálát és nem rakta a dobozba, ők semmit nem vettek észre, az ő számukra nem is történt semmi.- mondta Erzsébet.
-Vissza el szerezni dobozt, s benne hajszaállam- jelentette ki Eliza.
– Mindannyiunk hajszálát vissza kell szerezni- mondta Erzsébet.
A doboz meg tudj magát védeni. – jelentette ki végül az idős nő, és zavarta a kényszerű statiszta szerep. A nagyobb tudás mellett amit a doboz képvisel
- Mihez tudna kezdeni az lény a dobozzal és hajszállal?- kérdezte Árpád, aki miután felébredt, egyedül volt Eliza lakásában, tudta, hogy Eliza gyakran van Erzsébetnél, így hát felment egy emelettel feljebb. Kiabálást, sikolyokat halott, mintha félnének az emberek a lépcsőházba.
– Szerintem, az a lényegi kérdés, hogy a doboz mit akar, a doboz engedte meg, hogy el lopják kérdés, hogy a doboz mit kezd Eliza zaklatójával Mindannyiunk a doboz játékának, tervének az elszenvedői vagyunk. – jelentette ki Erzsébet, majd könnyedebb témára váltott.
– Tudjátok én már jártam itt. Álmomban, lebegő autóval közlekedtem, az itteni lények kedvesek és barátságosak voltak velem. Mindig megkaptam a kérdéseimre a választ, csak le kellet feküdnöm és lazán fókuszálni erre a helyre.
Árpád az alagút élményére gondolt amit tizenhárom éves korában át élt, és a nagy fejekkel rendelkező szürke színű 120 cm magas lények, akik a kollégiumi szobájából rabolták el, az év folyam társai szeme előtt. -Mit keresek én itt, egyáltalán?- tette fel magának a kérdést Árpád.
Erzsébet, össze vissza beszéli a hülyeségeit, a biszexuális Eliza, szeretett hiányba szenved és már rég eltéved a spirituális utakon. Ráadásul jól látható módon bele van bolondulva Erzsébetbe. Judit és Szilvi? Biztos, hogy meg fogom dugni mind kettőt. Itt van még Tamás, Szilvi kuncsaftja, alig beszél, úgy viselkedik, mintha ez az egész nem érdekelné. Mintha unná. Gyakran bámulja Elizát.

- Jó volt a forralt bor- mondta Jenő bácsi- indulhatunk.
Fénybe borult a szoba- ne ijedj meg Dezső- mondta Kati- pár pillanatra át fogsz kerülni az ötödik dimenzióba, amiből te semmit nem fogsz észrevenni, az ufóval jövünk vissza a mi dimenziónkban.
Egy szürke falú teremben voltak- Ez gyorsan ment jegyezte meg Dezső
Kati  levette a kínai katonai terepszínű ruháját -Melltartóban és fehér átlátszó tanga bugyiban volt. Leültek  három kényelmes székre, egy ovális alakú asztal körül
-Most mi teendőnk- kérdezte Dezső?
– Hogy jól érezzük magunka- válaszolta Kati és levette melltartóját
Jenő bácsi, eltűnt.
-Hova tűnt az öreg?- kérdezte Dezső
Kati nevetve válaszolt. -Csak át ment parancsnoki szobába, onnan remek kilátás nyílik a univerzumra
- Megnézhetném?- kérdezte Dezső
– Hát persze- válaszolt Kati-, ha sikerül eljutnod csúcsra
Átölelték egymást, az ufó kitért egy utasszállító repülő gép elől, és megeredt az eső. Néhány perc múlva elsuhantak a hold mellet, a hold túl oldalán, nagy építéseket látott Jenő bácsi, új űrhajó hangárokat építettek, és egy hatalmas csarnokot is látott, Jenő  borúsan nézett maga elé, tudta jól, hogy mi történik abba csarnokban.
– Ne sajnáld Jenő szólalt meg az ufó
– De sajnálom, mert gyerekeket rabolnak el, és hoznak ahol túlsó oldalára. Persze minden igazság egyéni.
– De utána vissza viszik őket és, a gyerekek elfelejtik az élményt.- mondta az ufó és elnevette magát
Jenő bácsi, attól a pillanatól kezdve nem hitt az ufóban, és abban sem, hogy jó ötlet, hogy miután egy lélek felemelkedett repülő szerkezetként éljen tovább. Tudta jól, hogy az ufó jól tudja ezt. Hisz bele lát az  elméjébe. Az öreg cseppet sem lepődött volna meg azon, ha néhány gyerek elő került volna az űrhajó titkos szobáiból. Suhantak az űrben, hangtalanul, légkör hiányában, és hangtalanul ahogy a ragadozók és a tolvajok járnak.  A tele hold ragyogott, egy kislány a föld nevű bolygón be csukta az ablakát és rossz érzésekkel tekintetett a holdra, félt tőle.
-Sok szép nőt szállítottam én is, meg sok férfit, Katinak-  mondta az ufó és még hangosabban elnevette magát.
Jenő bácsi meg vakarta szakállát és nem szólt semmit inkább gyönyörködött a kozmosz látványában. Szeretkezések hangjai töltötték be az ufót Jenő bácsi hallotta Kati nyögéseit, Dezső hangos lihegését. és tudta, jól, hogy Katalin miért a hosszabb utat választotta, s miért nem a pár pillanatig tartó tér ugrást. Haladtak kifelé a naprendszerből, a Jupiter gáz óriás bolygóban gyönyörködött Jenő bácsi, a védelmező bolygó- mondta maga elé, és olyan szemekkel nézte, mint munkás aki tizenöt éve ingázik busszal egy út vonalon, a gyár és a lakhelye között, de mindig kinézz a busz ablakán, s nagy ritkán lát valami újat, szokatlant, de minden ugyan olyan.Jenő tudta jól, hogy minden változik, csak lassan, de a Jupiter sem olyan mint kétszáz  éve, mikor szintén erre repült egy Jeruzsálem nevű ufóval, ahol Jézus a parancsnok. Minden változik még akkor is ha buszon ülő munkás ezt nem veszi észre.
Jenő nem tudta, hogy Jeruzsálem fény űrhajó jelenleg melyik dimenzióban tartózkodik, azonban jó érzésekkel gondolt vissza , a szolgálatára amit Jézus mellet  töltött el a hajó irányító részlegébe. És szintén jó érzés volt Colombus Kristóf, kormányosának lenni. Jenő, miközben  beszívta a sós tengeri levegőt, egy látomást látott, csészealj alakú ufókról, és egy fekete rövid hajú nőről, aki nem tud aludni tele hold fényénél.
Kati csillogó szembekel feküdt Dezső mellet.
- Dezső, én ha teli hold van soha nem alszom.
– Én igen- válaszolta Dezső- és türelmesen, fegyelmezetten várta, hogy milyen jelei lesznek a meg őrülésének, ugyan is, az ufót elhitte, Jenő bácsi személye is valós, Kati parfümjének finom állata is valós, azonban, a hölgy mohó szájának az érintése, a Jupiter látványával kiegészülve, álomnak tűnt
– Aludj Dezső- mondta Kati
És Dezső mély álomba huzat
-Aludj el, kisember- mondta az ufó
- Felnőtt,és valódi férfi- javítót ki Kati az ufót. Dezső miután felébredt megkérdezte az űrhajót, hogy Anti gravitációs hajtó művel működik e?
-A pszihé energiája működtett.
- Kinek a pszichéje?- kérdezte Dezső, és sejtette a választ
- Az enyém- mondta az ufó, nagyon régen teher autó sofőrként róttam az utakat, ma már felemelkedett fény lény vagyok. Dezső nem válaszolt.
Kati érezte, Dezső és az ufó közti feszültséget és rossz kedve lett. Elbizonytalanodott a küldetést illetően is.
-Mi lesz ha ott lesznek egy szobában az át kerültekkel? Mindenki szálljon be az ufóba és gyerünk haza. Dezső biztos volt benne, hogy nem így fog  történni.
Jenő bácsi megkérdezte Katitól- Találkoztál már az ördöggel? Majd így folytatta- Ha nem akkor most fogsz, ugyanis az ő birodalmába megyünk.

2
Dávid a tizenkét éves fiú , szomorú szemekkel ment le a nappaliba,  édesanya a vörös hajú Veronika már elkészítette neki a reggelit- Nem akarok iskolába menni- mondta fiú
Az anya megsimogatta az arcát és mélyen a szemeibe nézet- Ha nem tanulsz, akkor semmi se lesz belőled- mondta
Dávid szeméből könny csordult ki  és úgy gondolta, hogy az anya lenge öltözékének köszönhetően, többet lát az anya húsából, mint ami illő lenne.
Evett a konyha asztalnál, az anya kiment valahova  tűsarkú cipői hangosan kopogtak.
Csak illat felhő maradt utána, Dávid az álmaira gondolt. A nőre akivel az álmaiban találkozott. Dávid reggeli mellé kapott kettő puszit az anyukájától és elindult az iskolába. Látott jól fésült kettő srácot, legszívesebben vissza fordult volna, tudta jól, hogy energia vámpírok és az ő energiáját akarják
- Van barátnőd?- kérdezte azt egyik gúnyos hangon- Majd rágyújtott egy cigire. Dávid, bement az iskolába, de tudta jól, hogy ennyivel ma sem ússza meg. Matek dolgozatra egyest kapott, félt az anyától. félt haza menni, félt az őt gúnyoló fiúktól.  csak az álmaitól nem félt, ami a mély alváskor jelentkezett,  egy szép nővel,beszélgetett álmában, aki cicának szólította , Dávid tudta, hogy ő a valódi  anyja. Álmában felvágta az ereit ezután  a véres csuklójával  a nő falára írta" fiad vagyok"
Dávid, szemei majd nem lecsukódtak a matek órán, ő azonban tudta jól, hogy aznap este sem fog aludni, mert csak   a nagyon mély álomban képes érintkezésbe lépni az anyával.

Árpád kerek szemekkel  Judit dekoltázsára nézett, ami sokat mutatott a melle húsából.
Szilvi és a kuncsaftja kimentek konyhába- Nem fejezhetnénk be?- kérdezte Tamás rekedtes hangon
Erzsébet, töltőre rakta a laptopot.
Később Szilvi és Judit makarónit főztek a konyhában, Tamás vissza ment a nappaliba és leült árpád mellé
– Akkor írok a királynőnek, hogy fogadjon bennünket- mondta Erzsébet,
Árpád némán bámulta Erzsébetet.
- Hogy lehetséges ez?- kérdezte Tamás
A cset oldalon megjelent egy királynő nevű nick név- felelte Erzsébet., mikor feltöltődött a laptop.
Erzsébet oda ült a laptop elé és beírta
-Mehetünk királynő?
A cset oldalon rövidesen megjelent a válasz egy  vigyorgós smile kíséretében
- Szerettél várlak benneteket, át kell kelnetek a a varázs erdőn.
Királynő nick név kilépett.
Erzsébet a mondat elolvasása után végig nézett a csapaton, a sírással küszködő Elizát. látta, a butácska, Szilvit, amint Judittal  csókolózik, Árpádot aki kéjsóvár szemekkel nézi őket.
És a fiatal férfit aki Tamásként mutatkozott be.– Tamás vagyok, és nem tudom, hogy kerültem ide?
Erzsébet név sor olvasást tartott, a nők, én  Erzsébet, Eliza, Szilvi, Judit és  a férfiak, Árpád és Tamás.
Erzsébet lecsukta a laptopot- Meg kell várni amíg ide érnek Dezsőék, velük indulunk a királynőhöz.
Lassan sötét lett a szobába, felkapcsolták a villanyt a teli hold fénye besütött az ablakon. Szilvi és Judit halkan beszélgettek
- Nekem sosem tűnt normálisnak  Eliza- mondta Szilvi. Judit helyeslően bólintott a fejével. Árpád, Elizával beszélgetett
–  Emlékszel rá Eliza?, Mikor Adamus mondta jó tanácsait, a romantikus győri éjszakán.
– Nem emlékszem rá- válaszolta Eliza- ami azt illeti hány ingerem van a közvetítésektől.
Árpád mesélt Elizának a földönkívüli fajokról. Eliza semmit sem értett abból amit Árpád mondd. A fiatal csajok félre vonultak kettesben a kis szobába, Erzsébet, kiment az erkélyre cigizni.  Tamás ült a nappaliban kanapén és nézte, ahogy Árpád mesél az álmoságal küszködő Eliáznak, aki végül el is aludt. Álomra hajtotta a fejét Árpád vállán.
Tamás nézte őket. A vörös hajú nőt, aki talán rosszkor volt, rossz helyen, Árpádot aki szintén lehunyta már a szemeit és alvás közben beszívta, Eliza hajlakkjának az illatát.
Erzsébet, nézte a sarkcsillagot, tulajdonképen ebben a dimenzióban minden ugyan olyan, mint ahonnan jöttek. A királynőnek nincs semmi hatalma az itteni emberek felett, és itt is van rendőrség és, ezoterikus honlapok. Még sem mehetünk segítséget kérni sehova- gondolta Erzsébet- a doboz azt akarja, hogy találkozunk a királynővel.

Erzsébet, mosolygott, még, hogy királynő, milyen hülye egy nick név, Veronika jobb lett volna.
Az idősödő nő rágyújtott egy újabb cigire és lépéseket halott, nem nézett hátra, Tamás jelent meg mellette.
- Rágyújtasz?- kínálta meg Erzsébet
Immár ketten szívták a cigit.
– Valójában félek, Erzsébet- mondta Tamás
- Nem kell félni- jó kezekben vagyunk- válaszolta Erzsébet.
- Kinek a kezében?- kérdezte Tamás
– A doboz kezében- mondta Erzsébet
A doboz rendezte, hogy ide kell jönnünk.
- Mi a doboz célja?- kérdezte matás
– Nem tudom- válaszolt Erzsébet- de az Akasha krónikával össze függésben van.
Erzsébet nagyot szívott a cigijéből. Az Akasha krónika hamarosan el fog pusztulni.  Szilvi meg fog nyomni egy gombot egy betonkeverőn, amiből meglepő módon egy rakéta indul majd a csillaghajó felé, amin tárolják krónikát.  Ezért vagyunk, most itt.
- De ha előre tudjuk, miért nem lehet ezt megakadályozni?- kérdezte Tamás.
– Erzsébet válaszolt- Először is, ezt csak az tudja, aki olvasta  az Akasha krónikát. Tudod krónika nem egy egyszerű írás, hanem  mindenki múltja, jelene és jövője.
Doboz a krónika utáni időszakot készíti már elő, ebben jutott nekünk statiszta szerep.
Tamás, nézte a sarkcsillagot és várta, hogy Gellérthegyen, amikor haza megy , alszik egy jót.
– Nehezen hiszem el, hogy másik dimenzióba kerültünk át- mondta Tamás.
– Én is nehezen- válaszolt Erzsébet

Pontosan éjfélkor, fénybe borult a szoba. Fehér fény öntötte el  a kanapén alvó Elizát. , Árpádod és Tamást. Erzsébet az erkélyen volt, és tudta, hogy megjöttek segítők. Szilvi és Judit, nem vettek észre semmit, egymáshoz bújva aludtak.
Megjelent, Kati, Jenő bácsi és  ács Dezső,
– Úgy teleportáltuk ide magunkat- mondta Kati magyarázat képen, majd széles mosollyal üdvözölt mindenkit, Dezső és Jenő bácsi kezet fogott, Árpáddal és Tamással,
– A többiek hol vannak?- kérdezte Kati
- Ki kell szabadítani a fiút- mondta Jenő bácsi
Aki nálad járt a szobádba Eliza, aki a saját vérével felírta faladra, hogy fiad. Azért vagyunk itt, hogy őt ki vigyük
- Hova megyünk?- kérdezte Tamás
-Pokolba - válaszolt Jenő bácsi,
Eliza anyukájához, aki az ördög. – mondta nevetve Kati
Erzsébet, bejött a szobába.
- Sziasztok! köszöntötte az új jövevényeket- Úgy látom egyre sokasodik csapatunk
– Már csak tudni kellene, hogy mit csináljunk?- mondta Tamás és már elhitte,hogy másik dimenzióban vannak
- A doboz tudja- felette Erzsébet
Árpád vagyok- mondta a negyvenes éveiben járó férfi -és Kati elé lépett, akinek a lehúzott katonai terep mintás felsője, sokat mutatott a húsából.
Árpád kéz csókot adott Katinak.
– Ha ilyen úriemberekkel vagyunk körül véve- Nagy baj nem lehet- mondta nevetve Kati.
- Van itt még valaki?- kérdezte Jenő  bácsi.
– Igen, a kis szobában két fiatal csaj alszik.-felelte Eliza.
– Akkor hányan vagyunk, tulajdonképpen? Kérdezte Kati.
– Nyolcan vagyunk- válaszolt Erzsébet és név sor olvasást tartott
A lányok- Eliza,Erzsébet vagyis én, Kati,  Szilvi és Judit. A fiúk Jenő bácsi, Árpád és Tamás.
Eliza felrakott egy kávét.
- Szeretnétek fény kamrába menni?-kérdezte Kati. AZ ötödik dimenzióban van a fénykamra, de aki eljut egy magas tudat szintre meg tudja itt is jeleníteni. Én meg tudom- fejezte be a gondolatát Kati.
Eliza vörös haján,  tükröződött Erzsébet lakásának az ablakán beeső fénye. Ültek a konyha asztal mellet és megállapodtak, hogy mesélni fognak egymásnak, az előző életeikről, a fénykamrában. A fénykamra ami az ötödik dimenzióban van, de aki magas tudat szinten van, ő képes áthozni a  saját dimenziójába- magyarázta el Kati. Először Elizát vette körül a kamra, fehér színű fény ragyogót a nő körül. A  nő ült a fényben  ahol, mindenki önmagával találkozik.
-Azért érdekes ám!-mondta Eliza. Majd így folytatta-Tamás a párom most nagyon akarja, hogy rendet csináljak nála ebben az ügyben
-Szűz napjeggyel a legjobb ember vagy erre-mondta a fénykamra.
-Abszolút alapos vagyok, megbízható és még élvezem is, h számokkal foglalkozhatok tetszik, csak túl sok nehézséget kell megoldanom az Excellel
-Nem tudom, nem értesz hozzá véletlenül?- Kérdezte a fénykamra.
-  A legkevésbé sem , mindig elakaszt valahol az exell.  Akkor zaklatom a tesómat továbbra is.

Eliza  körül eltűnt a fény ,a nő kijött a fény kamrából és nem értette, hogy miért épen ezt az élményét kellet újra át élni.
Erzsébet, érezte a bőrén a fény meleg érintését, ön kéntelenül is Eliza bársonyos bőrének a tapintása jutott eszébe. A fényben nőket látott nevetni, kacagni, nőket az elmúlt három száz földi évéből.
-A haragot sokan élvezetként élik meg- mondta Erzsébet
-Az baj- válaszolt a fény kamra.
- Vagy mittomén...de megfigyeltem, hogy direkt felveszi valaki a sértődékenységet, hogy haragba kerüljön valakivel, megfigyeltem, és akkor el van ezzel egy darabig.
- Ekkora egy hülyeséget- gondolta Erzsébet, és bánta, hogy bele egyezett a fény kamrás interjúba önmagával.

Ültek az asztal köröl halhatták a fénybe burkolódzó Árpádot.
Leveleztem skandináv lányokkal- mondta Árpád. -Szexisek voltak. Nekem ez az utolsó földi leszületésem- mondta a férfi. És akkor ott a fénykamrában, életében először el is hitte amit mondott. Látta, hogy ez az utolsó földi megtestesülése, ezután Akasha krónikás lesz.
- Ideje indulni -jelentette ki Kati, álljunk a konyha közepére és fogjuk meg egymás kezét, fény fog bennünket körül venni, rövid időre át kerülünk az ötödik dimenzióba, amiből semmit nem fogunk észre venni, a következő pillanatban már az ufóban leszünk. Látták maguk körül a fényt. Körbe fogta őket, mint egy kígyó.

2
Szürke falú terembe kerültek,  egy kör alakú asztalt láttak körülötte székek.
- Mindenki foglaljon helyet- mondta Kati.
– Szép estét-szólalt meg egy férfi hang- én vagyok az ufó, kellemes utazást kívánok.
- Biztos, hogy repülünk?- kérdezte Szilvi-olyan mintha egy ízléstelenül berendezett nappaliban ülnénk egy asztal körül céltalan, máshogy képzeltem egy ufón történő utazást.
Pár perc múlva megszólalt az ufó -Egy nagy hegyet láttok ködbe burkolózva és , tovább nem mehettek, innentől gyalog kell menetek.
Kati, zöld színű háti zsákokat hozott, mindenkinek a, ebben van élem és inni való, most mindenkinek adok egy inekciót, egy nyomkövetőt jutatok belétek, ha valaki eltűnik így meg fogjuk találni,
– A seggünkbe adod?- kérdezte Ápád
– Mindenkinek vállába- válaszolt Kati.
Miután ezzel végeztek, Judit lecserélte a tűsarkú cipőit, túrázó bakancsra, amit előzőleg Kati adott neki, a többiek követték Judit példáját.
– Teljesen olyan, mintha túrázni mennénk- jegyezte meg Dezső
Kati végig nézett csapaton, immár mindenki vízhatlan bakancsba volt, és erős szövet, katonai egyen ruhára emlékeztető, terep színű túrázó ruhában, és hát a nyomkövető is bennük van.
- Fény liftel- szállunk ki?- kérdezte Dezső
– Lépcsőn- válaszolta Kati.- Ebben a dimenzióban nem működik a fény lift. - Jenő és én az ufóban maradunk. Segíteni fogunk- Mondta Kati.
Kimentek a kör alakú szobából egy folyosóra jutottak, ahol már egy nyitott ajtó várta őket, egy lépcsőn keresztül kijöttek az ufóból. A  diszkosz alakú ufó lebegett pár másodpercig néhány méterrel a föld felett, majd hangtalanul emelkedni kezdett és eltűnt a szemük elől.  A rét mellet egy erdőt láttak, arra felé indultak el.
Egy erdei úton találták magukat, Tamás ment elöl- Nem hiszek Adamusba- mondta Árpádnak.
Árpád nem válaszolt, és arra gondolt, hogy Eliza jól szop.


Vagorok támadása
Eliza és Árpád beszélgettek
– Rossz érzésem van- mondta árpád- mint veszélyben lenne a világ, de még talán maga az Isten sem tudja, hogy mi fog történni.
A nő megértő szemmekel nézett Árpádra, tulajdonképpen kedvelte, kedvelte az intelligenciáját, a műveltségét, a kifinomult bár helyenként nyálas modorát, és a jó szívét. Eliza néha lopva Tamásra nézett, a csendesen sétál, senkinek sem beszélt, Eliáznak feltűnt, hogy Tamás rekedt hangját halotta az álmában, most mennyen oda és boruljon a nyakába? Tamás  testében rejtőzködik az akivel on line  írtam ,és aki egy másik dimenzióban van rendszerint.
A többiek Tamásról, csak annyit tudtak, hogy Szilvihez jár.
A vagorok vakond szerű lények.. emlékszett vissza Erzsébet az álmára, embereket rabolnak el , és visznek föld alá ott pedig meg eszik őket. Egy szűk ösvényen haladtak Árpád ment elől, közvetlenül utána Eliza, majd Erzsébet, a sort, Szilvi, Judit, és leghátul Tamás.
Egy abnormálisan nagy vakond jelent meg Árpád előtt.
- Vagorok! -kiáltotta rémülten a  férfi.
Tamás egy fát keresett ösztönösen amire felmászhat. Eliza nagyon sikoltott. A hegy méretű vakond túrások árulkodtak
- Mit tegyünk? kérdezte üvöltve Erzsébet-
A két méter hosszú vagor, lassan közeledett feléjük.
- Nem lát bennünket- mondta Tamás, ki kell térnünk az útjából, elkezdtek rohanni vissza az ösvénye. Eliza bokája kifordult, Árpád felkapta, Tamás bele lépett egy mély gödörbe
-Azt hiszem  eltörött a bokám- mondta Tamás .
- Hagyatok itt- mondta Tamás, rekedtes hangján. Magabiztosan nyugodtan, úgy mint aki tudja, hogy a halál nem létezik. De a szemeiben félelem tükröződött és remegett, Eliáznak feltűnt ez az ellentét. Szilvi, aki ismerte jól Tamást, hisz régi kuncsaftja volt már, felsegítette a férfit, és a engedte, hogy a vállaira támaszkodjon. Rohantak a vagor, nem tudott gyorsan haladni így biztonságos volt az előnyük vele szemben. Egy nagy morajjal egy szikla gördült eléjük
- Végünk van- üvöltötte  Árpád. A vagor bár nem látot megérezte a zsákmányt. Tehetetlenül várták halált, Árpád eszébe villant, hogy utoljára leszophatná Eliza, és meg kérdezné Adamus, hogy mit lehet tenni?
Oda állt Eliza elé és közölte vele.
- Szopjál le, később mindent megmagyarázok,  a nő semmit nem értett, a vagor közeledett, csodálkozva nézték Árpádot, ki elővette a nyugalmi állapotba lévő nemi  szervét
- Mit képzelsz te hülye?- üvöltötte Eliza- Szopja le a halál a büdös faszod!!
– Szopja le hölgyem- mondta Tamás, a rekedtes hangján, Eliza, biztossá vált benne, hogy a másik dimenzióban élő lény szólt hozzá, Tamáson keresztül.
– Letérdelt Árpád elé és szopni kezdte . A  többiek, nézték a vagort , ami már csak tíz méterre volt tőlük
Árpád, bele nézett a fekete mandula vágású szemekbe.
Eliza szopta Árpádot. Mikor a férfi felüvöltött, dobjátok  elé mobiltelefonokat. Oda dobták az Eliza telefonjának a kivételével az összeset, bár tudták, hogy ezzel elveszítik kapcsolatott Dezsővel , Katival, Jenő bácsival és az ufóval. A vagor , bevette a szájába telefonokat és lenyelte őket, Tamás a kezébe fogta telefonját. Eliza idő közben abba hagyta a  szopást és fel állt. Tamás meg nyomta telefonján a  zöld gombot, az egyik telefon csörögni kezdett a vagor  gyomrába, lény, megállt remegett, oldalra fordult és elpusztult. Mindannyian meg könnyebbül nézték.
- Rakd el a faszod- mondta Eliza. Árpádnak.
Kikerülték az élettelenül fekvő vagort és mentek tovább. Egy alagútba jutottak sötét volt, egymás kezét fogták és liba sorban haladtak. Eliza ment elől, már tudta, hogy ha nagyon fél akkor lát a sötétben.  Koponyákat látott, az ösvény mellet, nem szólt a többieknek. A falon gyerek rajzokra emlékeztető firkákat, mintha a karácsonyfát rajzoltak volna le. Eliza hangosan felsikoltott, egy fel akasztott ember lógott előtte, majd közelebb érve látta, hogy  csak egy boksz zsák- Vajon, ki bokszol itt?- kérdezte magától
A boksz zsákot sem mondta el többieknek
- Látsz valamit Eliza?- kérdezte Árpád
– Csak az utat- válaszolta a nő  és végre fényt látott, épségben kiértek az alagútból leporolták ruháikat. Megpillantották a királynő várát, közép kori várra emlékeztette, a falak nagyon magasak voltak,
– A várban, az őrség ellenőrizte a ruhájukat. Egy hosszú terem végében ült királynő
- Üdvözöllek benneteket a birodalomban- mondta a királynő. Vörös színű haja ragyogott az ablakokon beáradó nap fényben, egy ragyogó mosoly kíséretében, mindenkivel kezet fogott. Fekete színű testhez simuló bőr ruhát viselt ami kihangsúlyozta a telten nőies alakját.
– Veronika vagyok- mutatkozott be, érzéki vastag ajkai, mintha vérrel lettek volna kifestve.
- Hol van a zaklatóm?- kérdezte Eliza
– Kilovagolt, de mindjárt itt lesz -válaszolta királynő.
Hideg volt a hangulat feszélyeztetve érezték magukat Veronika szeméből gonoszság áradt. Árpád tudta, hogy Veronika a sátán,
-Megvárjuk- mondta Eliza
-Legyetek a vendégeim az esti vacsoránál - Addig is mindenki foglalja el a szobáját.- mondta a királynő.
Hotel szobára emlékeztető szobákba vezeték őket, külön szobába a nőket és külön szobába a férfiakat. Pár órával később Eliza, látott egy vékony fiút egy ló nyakát simogatta, a szobájának az ablakán kinézve, érezte, hogy  Dávidot látja, nagyot dobbant a szíve. Rögtön elindult az udvarra vezető lépcsőn.
– Te jártál a szobámban, te vitted el a dobozt?- kérdezte tőle
– Igen, válaszolt a fiú, de a doboz engedte, hogy elvigyem.- válaszolt a fiú és nagyon alaposan végig nézte Elizát.
– Kérlek, ad nekem vissza a hajszálat- mondta Eliza
– Sajnos, nem tehetem- mondta a fiú- Szükségem van rá.
- Mit kérsz érte cserébe?- kérdezte Eliza
– Vigyél magaddal- mondta a fiú
– Nem vagyok az anyukád- mondta Eliza
– De az vagy- válaszolta a fiú
– Nem akarlak magammal vinni
– Akkor börtönbe kerültök.
Másnap reggel királynő elé vitték őket.
Elizától kérdeztek először
- Miért jött ide?- kérdezte Veronika
Hogy vissza szerezem hajszálam - mondta Eliza, és mert zaklatott az ön fia. Aki valószínű itt leskelődik most is.
-Miét jöttem ide utána? - kérdezte saját magától Eliza
Kitört az ablak, a terem ablaka az üveg darabok mint a konfetti úgy hullottak szerte széjjel.
Végett ért a tárgyalás, vissza kellet menünk a szobába.

Ács Ferenc, éjfélkor, kinyitotta a lakása ablakát és kimászott, egy emeletet mászott felfelé, egy ablakon benézve látta Szilvi meztelen hátát, nem foglalkozott vele mászott tovább, végül felért a vár tetejére. Csalódott ságot érzet mert nem volt ott az ufó, vissza mászott a szobájában, lefeküdt az ágyára, hangokat halott a ruhás szekrényből kinyitotta  Kati lépett ki, hálóingben.
- Mit keresel itt? a szekrényembe - kérdezte Dezső és próbálta nem feltűnően szemre vételezni Kati szinte teljesen kibújó melleit.
-Meg kellett szöknöm, üldöznek- mondta a nő
- Az ufó hol van?- kérdezte Dezső -Még is el tudott jönni a hegyen túlra?
A vár tetején, csak egy másik dimenzióban
- Miért üldöznek és ki?- Kérdezte Dezső.
Csempész vagyok- mondta Kati- egy titkos rakomány van hajómon, és elakarják venni tőlem. --                   -Tudják, hogy itt vagy ebben a várban?- kérdezte Dezső
– Tudják- mondta Kati- majd hozzá tette- Itt maradhatok estére?
Dezső beleegyezett , hogy egy ágyban aludjanak, nézték plafont és beszélgettek.
Dezső fel állt és az ablakhoz ment.
–Mászunk fel az ufóig.
– De miért?- kérdezte a nő
– Mert kíváncsi vagyok rá- válaszolt Dezső
Kati  mászott  elől, meg hagyta Dezsőnek, hogy a rózsaszínű bugyiját lehetőleg ne bámulja.
Az ufóban megmutatta Kati  a titkos rakományt, egy arany színű doboz volt
– Mi van abban  dobozban?- kérdezte Dezső
– Egy száll rózsa- felette Kati
– Egy száll rózsa?
– Igen, nagyon ritka rózsa, csak föld nevű bolygón található. Univerzum törvényét sérti aki egy bolygó virágját egy másik bolygóra akarja vinni
- Na és mit készítenek rózsából?- kérdezte Dezső
– Kábítószert – felelte Kati

A nagy teremben gyűltek össze, Veronika idegesnek tűnt.
- Egyezséget ajánlok- mondta- Vissza adom a aranydobozt benne a hajszálakat..
Eliza csóválta a fejét- Azt akarom, hogy a fia, fejezze be a szobámban történő megjelenéseit. Még levegő is lehűl mikor megjelenik, jobban be kel takaróznom. Kinyitom a szemem, és őt látom. Fáj a fejem olyankor. Utálom ezt a  háborút. Legszívesebben már feladnám, esküszöm, hogy ez lépcső ház egy jó hely lenne, ha valaki nem jönne ide a szobámba egy másik dimenzióból.
Eliza hisztérikusan felnevetett- Talán, még a szerelmes leveleim is olvasta az a szemét! A királynő megértően nézett.
A fiú, megszégyenülve állt Eliza előtt
– Bocsánatot kérek- mondta.
– Kérem vissza dobozt- mondta Eliza határozott hangon
A nagy terem ablaka amin ömlött be a napfény kivágódott,  és egy szürke színű, 120 cm magas, a vékony testéhez viszonyítva feltűnően nagy fejű fekete mandula szemű lény ugrott be.
-Kérem a vörös rózsát üvöltötte, és elindult Eliza felé. És nézte a nő vörös haját
– Jézusom- üvöltött Kati. Azt hiszi, hogy Eliza vörös haja  a vörös rózsa
A lény, már csak pár lépésre volt megrémült Elizától többiek, mozdulni sem bírtak félelemtől, egy tányér repült a szobában, neki csapódott a lény fejének és apró darabokra tört,  a szürke színű lény hirtelen megfordult és egy konyakos üveget látott maga felé repülni, az utolsó pillanatban, kitért előle,
Árpád, hirtelen lény mögé ugrott és hátra csavarta fejét.
Lekötözték egy székre, kerek mandula szemekkel nézett a szürke színű lény.
- Egy vallomással tartozok nektek, csempész vagyok és ez- mutatott a lény felé- értem jött.- mondta Kati.
-Hogy nézet ki a lény akit ismersz- kérdezte Eliza
– Szürke színű volt Nagyából 120 cm magas. Nagy fej és hatalmas fekete mandula szemek.Amibe ha bele nézel, azt mondják, hogy láthatod a jövőd, azon belül a halálod is.Ez vissza térő elem a sic fi filmekben, én azonban a nagy mandula szemekben csak sötétséget láttam.
-Hogy raboltak el?- Tett fel egy újabb kérdést Eliza.
– Feküdtem az ágyamon este, telefonon cseteltem egyik barátommal, épen a szíriuszi lényekről írtunk, akik jó szándéka jönnek ide. Akkor történt.
Jobbra fordítottam a fejem, és ott volt egy lény közvetlenül az ágyam mellet. Következő emlékem, hogy a szoba ajtóban állok.
– Én nagyon meg fogom változtatni a dolgaimat ennek kapcsán még nem tudom, hogy hogyan, de kb ez a hatása az elmúlt időszaknak- összegezte az elhangzottakat, magára nézve Eliza
- Folytatom, szóval ott álltam az ajtóban és emlékeztem rá,hogy egy szürke színű lény ült mellettem az ágyon. Nincs jelentősége, álmodtam, szerintem.- mondta Kati
Álmok megviccelnek bennünket, néha.- szólt közbe Eliza, én álmomban szólok sofőrnek taposson a gázba.
– Próbálj meg aludni.- válaszolja olyankor a sofőr. Ez vissza térő álmom
-Azt is álmodtam,hogy Jézus egy fényűrhajón szolgál mint admirális.- mondta Kati
– Értem. – mondta Eliza, és arra gondolt, hogy az ő álmában. Tamás letette a telefont. Ideges voltam de szerintem érthető- olvasta Eliza a cset oldalon következő pillanatban már egyedül volt a szobában, talán a szekrényben lapult néhány szörny és az ágy alatt. Mire lehet ilyenkor gondolni? Telefon töltő kék színű LED fénye világított a szobában, Eliza együl feküdt az ágyon. Felvette a telefonját a kezébe majd eldobta.
-Milyen volt a földönkívüli élőlény?- kérdezte Tamás
– Büdös volt, rendkívül kellemetlen szaga volt. Undorítóan, förtelmesen büdös volt és úgy nézett ki mint akit lehánytak, nyálkás volt.- mondta Kati
– Más úgy mondta, hogy a földönkívüli élőlény pont úgy nézet ki ment egy hétköznapi, normális ember, aki ha előzünk áll az áruházban a pénztár előtt akkor senkinek sem jut eszébe, hogy ő nem ember.-mondta Tamás.
Majd  rágyújtott egy cigire és folytatta. - Saját gondolataid kivetülését láttad, te undorítónak és büdösnek gondolod a földönkívülieket így hát olyan formában is jelent meg előtted. Mikor beszéltél vele , saját magaddal beszéltél, sőt most is magaddal beszélsz én is a te gondolataid kivetülése vagyok, sőt minden amit látsz.-mondta Tamás
– És nem igazén derűs világban élsz, te világodban a földönkívüli büdös és le van hányva. – folytatta a férfi
– Undorító volt.-jelentette ki Kati
– Tudom- válaszolt a férfi.
Eliza, arcán végig futott egy könnycsepp. Arra gondolt, hogy lebegett a szülő szobába, mikor szült, és, hogy nagyon jól esett neki mikor Erzsébet egyik közösen töltött éjszaka alkalmával az ágyban elmesélte neki, hogy ő volt a szülész nő a szülő szobában. Vásárolt hamis orvosi diplomát, és felkészült, a jóslat amit kapott a boszorkány hegyen egyértelmű volt.
Erzsébet, a boszorkányok hegyén hallotta a hangot,- El fog jönni az ördög unokája  a te világodba és gyereket fog szülni, Erzsébet szíve elszorult mert  tudta jól, hogy mi lesz a dolga.
Eliza elmesélte Erzsébetnek, hogy gyerek korában titkolták előtte a születése körülményeit, csak annyit tudott, hogy az édes anya meghalt mikor meg szülte, egy magány nyomozót fogadott fel, aki kiderítette, hogy születéskor, Eliza édes anya lebegett, még akkor is lebegett mikor már meghalt. Titok tartási nyilatkozatot írtak a a jelenlévőkkel, hogy erről senkinek sem beszélhetnek.
Az újra át élt álmokat nézte Veronika.

Újra Erzsébet lakásában voltak mindannyian.
- Hogy kerültünk ide?- üvöltötte Eliza
Mindenki Elizára nézett, ő elpirult.
- Ebben a világban gyakori a hirtelen helyváltoztatás. Csókolózol egy férfival, és a férfi eltűnik, csak a csókja remeg az ajkadon. A férfi, sok mérföldre lévő, bokros erdős részen, is megjelenhet újra ebben a világban. Ebben a világban az alacsony rezgés szám, amit például, szomorúság, düh, fájdalom, gyász okoz, spontán helyváltoztatást idéz elő.-mondta Erzsébet
-Hogy erre mi szükség van?-  Erzsébet nem tudta.
Álltak a nappaliban és nem értették. Végül Eliza megtörte a csendet.
- Elkezdem a a történetem- mondta a  dögös vörös hajú nő
A többiek bele egyezően hallgattak.
Elizát újra átölelte a fénykamra.
Ezek az élet legnehezebb feladatai, mekkora nagy ász az, aki képes rá! És ha jobban meggondolod, belső erőnk valóban a legyőzött, megoldott dolgokból lesz... és ehhez még előző életek sem kellenek. Csak tudom, ezt megoldottam, képes voltam rá... lássuk, még mikre vagyok akkor képes! és nyilván pokolinak éljük meg azt, amiből nem és nem látunk kiutat.... ez a pokol mély bugyra....Ha abból ki tudunk kerekíteni valamit, amit pokolinak gondoltunk korábban!!! Hát ehhez nem kell spiritualitás, ehhez csak az kell, hogy megtegyük.
Minden gondolatom és elméletem oda, amiket kitaláltam...csupán egy a tanulság bele: jól tudok elmélkedni, gondolkodni. Viszont minden az enyém, amit véghezvittem  (jó, másoknál nyilván másképpen, ez nem egy univerzális dolog.. van akinek éppen a gondolkodás nehézkes....és a többi...)
Megint van egy érdekes kísérletem. Saját akaratomból meg kell nézzem, hogy milyen a gondolkodásmódom az alsó csakráim szintjén tegnap megpróbáltam alászállni.
Pénz, hatalom....
Meg kell tudnom, h minderről milyen tudásom van, mert addig, amíg nem vagyok vele tisztában, csak félembernek érzem magam.
Szükségszerűségek, "kell"
Akarat, becsvágy... egy rövid időre lementem ezekre a szintjeimre és nagyon meglepő, amit ott találtam.... az a szint, ahol állt. tartózkodom, azt lenézte.
De nehéz volt ott lennem, visszaengedtem magam természetes helyemre.... akkor pedig megfordult az egész.
Azt éreztem, h én alapjáraton egy magas érzelmi, gondolkodási szinten állok, és ugyan arra is szükségem van, amit majd ott lenn a mélyben találok, de nem az a helyem, itt az én saját szintemen tudok felegyenesedve járni, érezni, hinni, létezni... na, de biztos vagyok benne, hogy nem élhetek úgy, hogy az a tudásom ismeretlen számomra....
Tudom-e, amit kell? le fogok ereszkedni... eddig elzártam magam ettől, de ezt továbbá nem tehetem meg!
Csak a jó szándék, a jóakarat a segítőkészség, szellemi gondolkodás, ész szintjén ismerem magamat
Ismerem az érzelmeim változatos skáláját is
ismerem magam szellemi szinten, mint médium, mint filozófus, mint matematikus....
Mint gondolkodó.......
De milyen a viszonyom a pénzhez???????
Milyen lehetek, ha hatalmaskodom?
Mi van az agresszivitással?
Miért ítélem el a harcot, az életért folytatott küzdelmet?????: hogy emeljem fel magamhoz az alsó csakrákat, vagy hogy menjek le oda?
Miért háborított fel, amikor gyerekkoromban sokat kellett dolgozni? mi a hozzáállásom a kötelességeimhez?
Szóval le kell ereszkednem olyan vidékekre, amikre itt fenn nem leltem megoldást! van dolgom odalenn az élet alapjainál....
Jó lenne nem elhagyni mostani önmagamat mindeközben..... és mégis... ha jól csinálom, valamit el fogok....
Vagy csak még nem értem mi lesz... eva cézár! "
A többiek megértően néztek ,majd eltűntek.

Eliza, leült az asztalhoz ás rágyújtott egy cigire lassan fújta ki a füstöt, ezébe jutott az egyik régi barátja. Érdekes dolgot talált ki a fickó, szeretkezik tíz nővel és felveszi videóra . Eliza bele egyezett ,hogy megnézi a videót, Eliza, szólt a barátjának, hogy törvénytelen a rejtett kamerás felvétel, de nem volt benne biztos, hogy így van. Végül megnézte a videót, szép volt mind a tíz nő, látta a Szemükben az elszántságot , hogy ők ezzel akarnak pénzt keresni, egzotikusnak érezte a nőket és hányinger keltőknek. A barátjának szinte csak a seggét látta .És az élvezetet az arcán, amikor a nők leszopták. Mesélte a férfi -Tudod ti nők soha nem fogjátok megérteni, hogy egy férfi a mennyországban érzi magát amikor egy ügyes nő leszopja. Eliza, kiegészítette ezt azzal, hogy ráadásul el is élveztek.

Eliza, vágyott a megvilágosodásra. A fickó öngyilkos lett leugrott az Árpád hídról Budapesten, szörnyet halt. Eliza másnap egy sötét alakot látott lebegni a szobájában, mint egy sűrű fekete felhő úgy nézett ki, Eliza biztosan tudta, hogy az elhunyt férfi jelent meg, és örült, hogy a melltartó rajta van. Zavarta volna, hogy ha a fekete felhő látja melleit. Feküdt Eliza az ágyon felette a  fekete felhő lebegett.
Eliza próbált egyenletesen, nyugodtan  lélegezni, eltűnt a jelenés. A vörös hajú nő a torkához kapott, mintha valaki meg akarta volna fojtani, kirohant a háló szobából, leverte a kínai vázát, apró darabokra törött. Este volt, épen éjfél, a kínai váza darabjai szerte széjjel szóródtak. Eliza, a félelemtől reszketve arra gondolt, hogy felmegy a felette lakó Erzsébethez, de meg gondolta magát. Erzsébet ha látná a felhőt egy palackba zárná  és felrakná a konyha szekrénye tetejére.

Eliza, kiment a konyhába felrakott egy kávét, a hülye gyerekre gondolt, dehogy fogja őt tanítani, még csak az kéne, ráadásul olyan iskolába ahol áram van vezetve a kerítésbe.
Nem hitte el, hogy a fiú a fia, azt sem hitte el, hogy királynő az anya. Félt a fiútól, és az iskolától. Reszketve rakta fel a kávét, leült konyha asztalhoz, örült, hogy egyedül van,  a szobából Szilvi nevetése és hangja hallatszott be
– Elfoglak ásni.
Eliza tudta jól hogy szüksége van a rekedtes hangú férfira, rá nézett telefonjára de nem hívta senki. A  kávé kifőtt.
Eleredt az eső, ott volt a lépcsőház a réten mint egy monolit, ami a dimenziók közti utazást hirdette. Esett az eső, dörgött az ég, a szürke felhőkbe burkolódzó hegy felett villámok cikáztak. Eliza kinézett a panel lakás ablakán. Nézte a villámokat, és eltűnt, a kezével fogott elhúzott függöny, vissza libbent a helyére.

Eliza , újra a várban volt, ott ült a királynővel szemben
– Szeretném ha tanítana az iskolámban- mondta Veronika
– Eliza, mosolygott, -én nem szeretném -gondolta. Végül ennyit felelt- Rendben.
Tudta, hogy élete legrosszabb döntését hozta meg, és, hogy fiút soha sem fogja tudni megnevelni, semmire sem
Veronika adott Eliáznak egy puszit, Eliza úgy érezte, hogy meghal és viszonozta a puszit
Első nap az iskolában tulajdonképen minden rendben volt a diákok aranyosak, a beszélő zöld színű táblát is meg lehet szokni. Eleinte fura volt, hogy az diák aki nem tudja a leckét fogdába kerül. És aki késik szintén
- Elkéstél, irány a fogda,- mondta a zöld színű tábla.  A diák szomorú lehajtott fejjel ment a sötét helyiségben, hogy  három napot én ott legyen teljesen egyedül.
A fiú, felelt.
-Tanárnő, nem tanultam meg az integrált számításokat és az arany metszést sem tudom és nevetett
Eliza szomorúan nézte, látta a fiún, hogy őt méregeti, látta szemében, hogy elkapná egy numerára, talán nem is lenne  rossz, gondolta Eliza, aztán undorodott magától és fiú vágyakozó tekintetétől.  Gyakran látta duzzanatnak a fiú ágyékát, mikor vele beszélt
Eliza, egyik este haza felé menet az iskolából egy autót vett észre az út mellet
- Jó eset hölgyem beül?- kérdezte a taxis
Eliza, mindig ugyanazon az úton ment haza, egy lépcsőház földszinti panel lakásába, a megszokott győri környezetbe, a különbség, annyi volt, hogy az utcán a tereken alig látott embert, mintha teljen kihalt lenne ez a dimenzió. Kikel találkozott a boltban a piacon, hétköznapi embereknek tűntek, Eliza, soha nem mesélt a kételyeiről, az álmairól, a dimenziók közti utazásról, tudta jól, hogy csak azt érné  el, hogy hülyének nézik. Egyik este azonban egy taxisnak megnyílt, és elmesélte, hogy honnan jött.
Út közben aztán beszélgettek
- Remek jó ez hold világ. - mondta taxis és nézte Eliza dekoltázsát. A  nő tudta jól, hogy férfi minden nő utasának ezt mondja, de nem bánta. Tudta azt is, hogy vágyik egy férfira, szeretkeztek Toyota hátsó ülésén, férfi hangosan lihegett, nő szeretkezés utál úgy érezte magát mint ha temetési menetben sétálna, szótlanul nézett ki taxi ablakán
- Sosem menekülök innen?-kérdezte
Látta taxis, hogy nem hiszi el, hogy egy másik dimenzióból jött és, hogy ebben a dimenzióban él az anyja és a fia.
- Hogy kerültek át?- kérdezte a taxis
-A fiú átjött hozzám, és felírta falra a vérével, hogy megtestesül az én dimenziómban, ezek után egy varázslattal át jöttem ide, jött velem az egész lépcsőház, itt szembesültem azzal, hogy a fiú  valóban a fiam.  Halott volt mikor megszültem meghalt  a méhemben, de ide került ide született meg.
– És az anya?- kérdezte a taxis
-Ő is meghalt mikor én születtem- válaszolt Eliza
-Azt akarja, hogy tanítsam fiát tudom, hogy megöl ha nem így teszek.
Taxis merengve nézte nő egy kezes melleit
Egy tünde biciklizett el előttük az úton
– Olyan volt mint Hórusz a bicikliző tünde- mondta nevetve  a  taxis
A rádióban egy helyi rock zenekar játszott.
Eliza, a kényelmes taxiban ülve, nézte az elsuhanó fákat az eltűnő és megjelenő emlékeit.
Hogy is kezdődőt?...  Betolták Elizát. a szülő szobába, a párja vicceket mesélt a szülész orvosnak. Eliza kerek szembekel bámulta a jelenetet. A nő méhe dimenzió kapu- gondolta Eliza
– Nyomja hölgyem, nagy levegő- mondta szülész orvos, a párja kamerával Eliza arca felé fordult, Eliza dühös szemelek nézet bele a kamerába.- nyomja hölgyem- mondta szülész orvos és egy árnyalattal mintha ideges lett volna a hangja, legalábbis Eliza úgy érezte, kinézet az ablakon, szivárványt látott megnyugodott
- Nyomja hölgyem- mondta  újra a szülész orvos, és ezúttal tényleg ideges volt a hangja.

Eliza annyit láttok, hogy férje leengedi kamerát és mélységes csend ült a szülő szobába, halva született meg a baba.
Eliza, hosszú pszichológiai kezelés után úgy érezte, hogy képes lesz élni.
- Meg vagyunk átkozva?- kérdezte Eliza, Erzsébedtől
- Biztos, hogy nem- válaszolta Erzsébet és  merengve nézet Eliza szemeibe.
-Nagy fekete mandula szemekben megjelenik  a jövőd, az is , hogy mikor fogsz meghalni.- mondta Erzsébet- nem kell félned Adatmustól
Látta a gyermekét sírni, egy iskolában ült  többi gyerek közt, a gyerekek szidták.
- Féreg vagy, szemét vagy.
Sírt a fia, rövid haja  volt bájos, lányos arcán könnycseppek gördültek le. Eliza, félt, hogy meghal a fia.
Mindenre emlékszett egy regressziós hipnózis után. Eldöntötte egy kávézóba , hogy elmegy abba a másik világba, Erzsébet, a felette lakó boszorkány segített neki, Eliza tudta, hogy Erzsébet nem csak egy emelettel lakik feljebb mint ő, hanem tudatossági szintben is feljebb van. Talán nem csak egy emelettel. Erzsébet, közölte vele, hogy tulajdonképen csak egy hajszála kell az átkerüléshez, és az arany színű doboz, amit a szekrénye tetején őriz.
Amit még a boszorkány hegy tetejéről hozzott, 3000 évvel ezelőtt, ideje lelket cserélni- gondolta Erzsébet, a szellemének új lélek kell , régi már lassan megtelik tapasztalatokkal. Erzsébet, tudta jól , hogy ennek a lelkének az utolsó tapasztalattá lesz a legjelentősebb tapasztalat, épen az utolsó, és tudta, hogy ha ő is átmegy a másik dimenzióba Elizával, már nem fog ide vissza jönni, soha többet, Még akkor sem ha onnan kitiltották örökre.
Erzsébet egyik este levette a dobozt a szekrény tetejéről, levette mert a doboz azt akarta, hogy levegye. Az idős nő lefeküdt az ágyra és lehunyta a szemeit, előzőleg a dobozt vissza rakta a konyha szekrény tetejére.
Erzsébet a boszorkány hegyen tűzet gyújtott és elmormolt egy imát, majd fel állt és bement egy sötét barlangba, onnan kihozott egy arany színű dobozt, nem nyitotta ki. Erzsébet, egy hideg falú teremben ült egy hangal beszélgetett.
-Vissza jöttél?- kérdezte a hang
Erzsébet igenel válaszolt.
- Elhoztad a dobozt?- kérdezte a hang, Erzsébet kezében megjelent az arany színű doboz. Erzsébet kezéből eltűnt a doboz,
-Köszönöm - mondta hang.
Erzsébet, lefeküdt az ágyára, a fehér színű teremben volt- Kérnék valamit- mondta
-Az arany színű doboz kell  Eliáznak át kell menni a másik dimenzióba, le kell győznie Veronikát.
-Te is át mész vele?- kérdezte a hang
Erzsébet, igennel felelt.
A hang szomorú hangon folytatta- Eliáznak bele kell tenni egy hajszálát a dobozba
- Tudnod kell, hogy Veronika a sátán és Dávid  az unokája. Elizának a sátán az anyukája.  rabságba fogtok esni egy iskolában.
– Mi sátán célja?
– Lényegtelen- válaszolta a hang- A doboz végre hajtja a tervét, mert közeleg már az Akasha krónika pusztulása. A terv végre hajtásához, Elizát., és téged Erzsébet használ fel a doboz, meg még pár embert.
Erzsébet, meghajolt és elbúcsúzott.
Derűs arcal kinyitotta a szemeit az ágyán a kezében volt az arany színű doboz, tudta, jól, hogy a doboz tenni fogja a dolgát
- A hajszálad kell bele tenni- mondta Erzsébet, pár nappal később Elizának. És becsukni doboz fedelét.
2
Az űrhajóban Kati Jenő bácsival beszélgetett- Veszélyes a küldetésünk
- Jenő bácsi rágyújtott egy cigire és halkan annyit mondott, hogy tudom
Rekedtes hang szólalt meg - Én segíthetek. Jenő bácsi.  Kati nem értette, hogy Tamás miért van az ufóban?
– Én, sem tudom, hogy kerültem ide- szabadkozott a fiatal férfi- Az előbb még Erzsébet panel lakásában voltam.
- Árpád, hol van?-kérdezte Kati
– Utálom, hogy ebben a dimenzióban az emberek spontán éltűnek és ezer kilométerekre jelennek meg- mondta Jenő bácsi.
– Szerintem, most senki sincs Erzsébet lakásában- mondta Kati.

A fénykamra
Feküdt Eliza, Erzsébet ágyán. Egyedül volt az idős nő lakásában, és ráborult a fénykamra.  Jöttek fel az emlékek  a tudat alattiból. Egy gyereket látott. A gyerek sírt, sok gyereket látott, mindegyik gyerek sírt.
Eliza nem értette, amit írt az on line csetelő partnere.
- Te démon vagy?- kérdezte Eliza
Aztán minden este írtak, éjszakába nyúlóan, egy alkalommal Eliza furán érezte magát, megcsörrent a telefonja, fel vette, egy rekedtes hangot halott
– Szia István vagyok- mondta a rekedtes hang.
-Hazudsz! – mondta Eliza
– Igazad van hazudok- válaszolta a rekedtes hang, és bevallotta, hogy Eliza ő vele írt on line.
Eliza, próbálta elfelejteni a rekedtes hangot örökre.

Eliza sírva jött vissza regressziós hipnózisból, majd eltűnt.

Erzsébet feküdt Eliza ágyán rá borult a fénykamra , kinyitotta szemeit, felnézet az égre egy diszkóz alakú űrhajót látott, egy szürke színű nagy mandula szemű lény lebegett előtte, rá tette a kezét az ufóra .Erzsébet és a lény bementek egy barlangba, leültek . Erzsébet a lény szemeiben olvasta a kérdéseire a válaszokat. A lény, mozdulatlanul  kifejezéstelen arca ült, de a szemei meséltek. Erzsébet mohón olvasta az információkat.

Veronika egy  alma fa mellet állt, várt Elzára. Úgy tűnt, hogy késik a nő, végül  Eliza rövid ötödik dimenzióban való tartózkodás után megjelent . Leültek egy padra és beszélgetni kezdtek.
-Az anyád vagyok- mondta Veronika
Eliza csodálkozó szembekel nézett. Veronika folytatta
- Meghaltam mikor megszültelek, most itt vagyok ebben a dimenzióban, szomorú voltam, mikor Dávidot holtan szülted meg Ott voltam a szülő szobában, Erzsébet érezte a jelen létem. Dávid át került hozzám, beírattam egy iskolába ahol 220 volt van vezetve a kerítésbe.
Veronika, olyan természetességek mondta ezeket a szavakat, mint az olasz maffiózók akik közli, hogy meg fognak ölni.
Eliza szemében rémület tükröződött. Veronika megnyalta a vörösre rúzsozott száját. Az ő szemében nem tükröződött félelem, a csík alakú pupillái, olyanok voltak mint egy cica szeme, azonban Elizát hüllő szemre emlékeztette.
Eliza szeretet volna most taxiban ülni és mondani sofőrnek, hogy vigye haza. Veronika szeméből, kiolvasta, hogy bármikor meg ölhetlek ha úgy tartja kedvem
Lesett egy alma.
Veronika felvette és Eliza felé nyújtotta- Nyugodtam harapj bele- Nem én vagyok gonosz mostoha, te pedig nem hófehérke vagy.
Erzsébet, Adamusal beszélgetett,az ágyon fekve lazán fókuszálva a csillaghajóra.
- A lélek vándorlási rendszerrel mi lesz a Akasha krónika elpusztulása után?- kérdezte Erzsébet
– Nem tudom- válaszolta Adamus.

A kiszabadítás
Kilépve az ötödik dimenzióból mindannyian Veronika várra előtt álltak. Kinyílt a két szárnyas kapu. Egy kör alakú udvarba jutottak, szamarakat láttak legelni a gyér kiszáradt füvet próbálták le legelni. Kutya ugatást halottak, meglepő módon a vár udvar közepén egy betonkeverő volt. Veronika jött eléjük, széles mosolya fogadta őket
- Már vártalak benneteket- közölte. Mindannyian , kivéve Dezsőt,, Katit és Tamást újra a vár nagy termében voltak, egy asztal mellet ültek levegő szinte forrt a forróságtól, ömlött róluk a verejték, elviselhetetlen volt a hőség.
-A legforróbb nyári kánikulában klíma változás ide, vagy oda sem volt ilyen forróság állapította meg Erzsébet. -A férfiak az irodában szeretik meleget az ördög is szereti a meleget a várában- gondolta Erzsébet.
Mindannyian, megittak, fejenként  egy liter vizet, ami mindenki előtt megjelent ásvány vizes palackokban Szilvi előtt megjelenő ásvány vizes palackban bor volt, Árpád egy futó pillanat erejéig rá nézett Eliza hetyke , pici formás melleire, a mély dekoltázs, sokat engedett látni.  Veronika fekete  teste feszülő bőrt ruhában volt. Ostorral kezében,
- Senkit nem fogok elfenekleni,- mondta kacagva Majd elővette az arany színű dobozt és letette az asztalra
- Tudom, hogy ezért jöttetek- mondta kacagva.  A doboz fedele csukva volt. Erzsébet számára akkor tudatosult, hogy Veronika nem ismeri a dobozt, nem tudja, hogy itt mindenki azért van itt , mert a doboz úgy akarta. Erzsébet, kényelmesen elhelyezkedett a székében.-Röhejes lesz az előadás- gondolta- Lássuk, hogy a doboz mire képes?
Belépett a nagy terembe Dávid. Eliza, szív verése felgyorsult.
Árpádot és Szilvit megragadta két fegyveres őr
– Vigyétek őket a toronyba- mondta Veronika
Árpád és Szilvi nem ellenkezett, önként sétáltak a középkori lovagi páncélba beöltözött őr mellet, aki kivezet őket a nagy teremből, az udvaron keresztül mentek, és egy két szárnyú ajtóhoz jutottak, az őr kinyitotta, egy lépcsőt pillantottak meg.
– Gyerünk, indulás- mondta az őr.
Szilvi és árpád elindultak a lépcsőkön felfelé, az őr mögöttük ment. Árpád aki képzet karattéka volt, megfordult és egy jól irányzott fejre mért rúgással ártalmatlané tette az őrt, aki eszméletlenül terült el a földön. A távolból harang zúgást halottak
- Most mit tegyünk?- kérdezte Szilvi
Árpád, tudta, hogy Adamus mestertől kell segítséget kérni, vele azonban csak orális sex közben tud kapcsolatot létesíteni. Árpád ránézett a fiatal nőre. A nagy teremben fokozódott a hőség. Soha nem éreztem még ilyen forróságot- mondta Dezső
Dávidra ráborult a fénykamra.
-Ideges voltam, de érthető- mondta Dávid- majd folytatta. -Ne haragudj Eliza. Anyámnak tekintettelek, elképzeltem, hogy az anyám vagy és egy lakásban élünk és te nevelsz engem. Mély álom REM fázisában, először csak infót kaptam arról, hogy mit írsz a cset oldalon. Majd egyre közelebb kerültem hozzád. Végül ott voltam a szobádban. Ebből a dimenzióból ahol most vagyunk, könnyű átmenni a te dimenziódba Eliza. Ott voltam a szobádban és néztem ahogy alszol, és kíváncsi voltam rá, hogy mire gondolsz álmodban? Megérezted a jelen létem, terhes lettem neked. De én tudni akartam, hogy mire gondolsz. Az életed része akartam lenni. Egyik este aztán, felírtam a szobád falára, hogy a fiad vagyok.
– Nem vagy a fiam- jelentette ki Eliza
Veronika közbe szólt- De a fiad, őt szülted meg holtan.
Eliza, arcán könny cseppek gördültek le, és gyűlölte, hogy hallgatott Erzsébetre és ide jött ebbe az álom világba, ahol az emberek eltűnnek, és ezer kilométerekre jelenek meg  és megtanulnak ezzel együtt élni.
Erzsébet, ránézett Elizára, síró nőt látott. Ült az asztal mellet Eliza és zokogott a sírástól, a többiek szótlanul nézték. Senki sem mozdult.
Dávid, oda állt Eliza mellé
- Hozzád repülnék- mondta a nőnek.
Árpád át karolta Szilvit , a toronyba, ahova felmentek az őr ártalmatlané tétele után jó lenne ha tizenkét  szálas lenne a DNS szállunk, akkor, már győztünk volna. Szilvi, megértően nézte Árpádot.  A férfi, tudta, hogy nő nem érti  amit mondd.
-Szilvi, akkor tudok kapcsolatba kerülni Adamusal  ha leszopsz- mondta Árpád. Próbált hétköznapi természetesével beszélni ,mintha csak azt mondaná, hogy elmegyünk sétálni?
Szilvi kerek szemekkel nézet és nem válaszolt.
Fény öntötte el a torony szobát körbe vette őket . Megjelent, Dezső, Kati és Tamás.
- Jókor jöttünk?- kérdezte Dezső
- Jókor- válaszolt Árpád.
-Hogy mennyünk innen ki?- kérdezte- Szilvi
– Ugorjatok le- mondta Kati- mondjátok hangosan, hogy tudok repülni, ebben a dimenzióban, teremteni tud a hang.
– Azt a mi dimenziónkban is tud.- jegyezte meg Dezső
Oda álltak a torony szoba ablakához és megfogták egymás kezét, egyszerre mondjuk, majd, hogy tudunk repülni- mondta  Kati
Kiugrodtak -Tudunk repülni- üvöltötték.  A szabad esés. lassú ereszkedéssé mérséklődött
– Ugyan nem repülés, de legalább, nem halunk szörnyen- jegyezte meg Árpád.
Sötét lett, sötétségbe borult az ég, villámok cikáztak a vár felett. egyedül Eliza  látott, hangokat hallott, sikolyokat , gyereke kiáltásait
- Ez olyan mint pokol- mondta Eliza, a könnyeit törölgetve.
Adamus, átkarolta Veronika vállait, és hosszasan csókolózott Veronika megtestesül szellemével a csillaghajó végtelen tűnő folyosóján , Veronika olvasott Adamus szemeiben. A végtelen hosszúságúnak tűnő folyosón állva, ahol egy  inkarnáció, egy lépést jelent .A folyosón, ahol mindenkinek végig kell menni.
Veronika tudta, hogy Adamusnak  nincsenek külső nemi szervei. Az ajkai és vékonyak jellegtelennek, ráadásul a testéhez, a vékony, vézna szürke színű testéhez viszonyítva undorítóan nagy a feje. De a cél érdekében mindent megteszek- gondolta Veronika
A doboz továbbra is ott volt a nagy terem asztalán.
Eliza, felállt és dühödten elindult  Veronika felé, az asztalon lévő doboz kinyílt. Veronika szemében félem tükröződött. Veronika  felkapta a nyitott fedelű dobozt  Majd futásnak eredt, ki futott a nagy teremből a vár udvar irányába.  Bevett egy tablettáét és lenyelte
Az akkor lágyan földet érő Dezső, rohant a királynő után, elérte a nő szembe fordult vele, egymás szemébe néztek,  Dezső látta a gonoszságot Veronika szemiben, a nő remegett . Dezső- megfogta a karjait és megrázta
- Hol a doboz?- üvöltötte. A nő, nem válaszolt, kifejezéstelen arca nézett. Dezső tudta, hogy meghalt.  Tudta, hogy doboz nélkül, vége lesz világnak, közeledett a dél , mikor a rakéta elindul, hogy elpusztítsa  a csillaghajót.
Adamus a csillaghajón Veronika jegyző könyvét nézte majd felkiáltott,
- Te szemét miattad pusztul el minden! -És kiejtette kezéből könyvet.
-Olvastad a szemeimben , miközben csókolóztunk, hogy a doboz a legnagyobb hatalom.
- De istenem-  mondta és következő pillanatban Dezső mögött állt
- Későn jöttem üvöltött - minden elveszett. Dezső hallotta kiáltást hátra nézett de nem látott senkit, lágyan letette  Veronika testét a gyér kiszáradt fűre.
– Át akarta vinni, egy másik dimenzióba a dobozt- mondta Adamus, ezért ölte meg ezt a fizikai testét, mert abba a másik dimenzióba csak test nélkül tud átmenni, viszont a testéből kilépni csak test halála után tud.- magyarázta el Adamus
Az arany színű doboz, ott volt Veronika halott kezében a női test még holtában is a doboz  szorította.  A doboz fedele felnyílt.
Adamus , bele rakott egy fekete kör alakú tárgyat, a dobozba, az előzőleg Eliza nyakában nyakában logó talizmánt.
- Ez az információ a következő világhoz-  monda Eliza -Ezért jöttem ide, ebben a dimenzióba kellett bele rakni ezt a talizmánt a dobozba – mondta Elizza csodálkozó szemekkel néző Dezsőnek.
Dezső tudta, hogy a doboz gondolatait közvetíti Eliza.
Dezső látta, hogy doboz teteje vissza csukódik.
Szilvi  a bortól szédelegve futott as betonkeverő irányába, a részeg volt,egy fekete színű gombot látott a betonkeverő oldalán. Adamus és Dezső nézték.
- Miért nem akadályozzuk meg, hogy megnyomja a gombot?- kérdezte Dezső- Az időközben láthatóvá vált Adamustól.
– Mindjárt megtudjuk- felelte Adamus- majd így folytatta- Próbáljuk meg akadályozni minden erőnkkel.
Futottak beton keverő irányába. egy szamár ürülékében megcsúszott Dezső és elesett, Adamus futott tovább, bele lépet egy gödörbe, elesett. Kétségbe eseten nézte ahogy Szilvi, műkörömmel díszített jobb kezének a mutató ujjával megnyomja a betonkeverő fekete színű kör alakú gombját.
Árpád és Judit  futott a betonkeverő felé,  a nő megbotlott, Árpád lehajolt hozzá és felsegítette.
– Fuss tovább- mondta Judit- Nem törött el szexis bokám.
Árpád rápillantott a katonai bakancsból kilátszódó bokára,és felhúzta Judit zöld színű durva szövésű túrázó nadrágját
- Fuss üvöltötte -Judit- ne bokám nézegesd.
Kati futott a betonkeverő felfelé bakancs cipő fűzője kioldódott rálépett és hasra esett.
– Azt hiszem, eltörött a bokám-mondta szomorú arccal
Erzsébet a nagy terem ablakából nézte, hogy mindenki elesik a betonkeverő irányába történő futás közben
– Kiugrok-  Üvöltötte Erzsébet
Eliza a hang irányába fordul és letette a dobozt a földre
– Várj drága, egyedül ne ugorj ki- Üvöltötte vissza Erzsébetnek- és rohanva indult vissza a nagy terembe
Megfogták egymás kezét- Eliza testét elöntötte a forróság, mikor hozzá ért Erzsébethez.
-Tudunk repülni- üvöltötték mikor kiugortak. lassan ereszkedtek le- - Most mit tegyünk?- kérdezte Eliza
– Fuss- válaszolt Erzsébet-akadályozd meg, hogy Szilvi megnyomja a betonkeverő gombját
Futottak. először Erzsébet esett el, egy kőben amit nem vett észere, Eliza ránézett Erzsébetre, és gyengéd pillantásokkal nézte a nő kivillanó bokáját, így nem vette észre a felé közeledő szürke színű szamarat és neki ment.
A szamárt rá lépett Eliza lábfejére.
– Huu ez fáj- mondta a nő
- Nagyon fáj, édesem?- kérdezte Erzsébet
– Nagyon fáj, drágám- mondta Eliza- és mohó kéj vággyal bele nézett Erzsébet szemeibe.
Dávid, egy lóháton vágtázott a betonkeverő felé, a kedvenc lován, akit nagyon szeretett simogatni.
– Gyerünk Dávid- biztatta Eliza. Dávid már csak tizenöt méterre volt a beton keverőtől mikor  életében talán először megbokrosodott a kedvenc lova  és ledobta a hátáról a fiút.
– Miután Dávid. földet ért és nézte az elfutó lovat  megszólalt- Semmi bajom nincs, azt hiszem kitörött a bokám-
Árpád szó nélkül fel állt és futott a betonkeverő irányába. Kétségbe esett szembekel nézte, hogy Szilvi megnyomja a kör alakú fekete kicsi gombot.
– Ne nyomd meg- üvöltötte Adamus, és hosszú élete során, először beszélt hangosan.
Szilvi, nem törődött Adamus hangjával és megnyomta gombot
- Miért nem kötöztük meg ezt a hülyét?- kérdezte a földön fekvő Dezső és Szilvire nézett. Majd Adamus irányába fordította fejét.
Adamus így válaszolt- Nem sikerült volna meg akadályozni, hogy megnyomj a gombot, ahogy most is elestünk, úgy Szilvi meg kötözésénél, pL elszakad volna a kötél, ezt senki sem akadályozhatta meg. Előre elrendelt dolog volt.- Összegezte az eseményeket Adamus
Szilvi  megnyomta. a betonkeverő gombját. A  világ sorsa beteljesedett.
A betonkeverő elkezdett hangos zajjal pörögni, mintha betont keverne, néhány másod perc múlva sárga színű fény jelent meg a beton keverő, kör alakú beöntő nyílásán.
Adamus, a földön fekvő Dezsőnek, és Judit mellé leült Árpádnak magyarázattal szolgált. Közben látták, hogy a részeg Szilvi , szamarak irányába indul el.
– A betonkeverőn megjelenő sárga fény a dimenzió kapu esemény horizontja, ugyanis a rakéta nem a betonkeverőben van, hanem egy másik dimenzióban. A betonkeverő átjáró a másik dimenzióból ebbe a dimenzióba – mondta Adamus
– Hogy került ide a betonkeverő?- kérdezte Árpád
– Senki nem tudja- felelte Adamus
– De miért nem vitték el? törték szét?- kérdezte Árpád
- Nagyon sokszor megpróbálták már- felelte Adamus. - De sosem sikerült , mindig valami baleset érte, aki megpróbálta például neki támadott egy megvadult szamár vagy a fejére esett egy  kő.
Feltűnt csillaghajó az égen. Szürke színű téglalap alakú volt.
– Ez több ezer kilométer hosszúságú- mondta Árpád- Miközben nézte a csillaghajót.
– Jóval több  annál- felelte Adamus- Én, már csak tudom, hisz ezen szolgáltam.
- Milyen hosszú kérdezte Dezső?- nem tudom, felelte Adamus- Még nem értem a folyosóm végére.
A beton keverőből, elindult egy narancs színű focilabda nagyságú gömb. A következő pillanatban a csillaghajó előtt volt,  ott eltűnt.
– Nem történik semmi- mondta Árpád,
A csillaghajó eltűnt.
– Ebben a dimenzióban- minden eltűnik. -mondta Dezső
- Megsemmisült az Akasha krónika- mondta Adamus, és a dimenzió ahol jelenleg a csillaghajó van.
-Mi történik ott?- kérdezte Dezső
– Ott robban fel a csillaghajó, természetesen lakatlan dimenzióban- zárta a magyarázatot Adamus
Szilvi ,szakadt ruhában vissza jött közéjük.
-Én semmi furát nem tapasztalok, így, hogy már nincs Akasha krónika- mondta Árpád
Veronika egy almafa mellett ül, záporoztak a fejére az almák a nő nem tudod mozdulni, szenvedő arckifejezést vágott.
Adamus össze kulcsolta  a kezeit . A világ, tudta, hogy el fog pusztulni,  egy fehér falú teremben voltak, egy asztal mellet ültek.
-Megint tért ugrottunk- jegyezte meg Dezső,a következő pillanatban eltűntek teremből.
Lovagi páncélban egymás mellet sorban, mozdulatlanul , egy beton keverő mellet álltak, az aranyszínű doboz kinyílt  a nagy terem szürke színű asztalán.
A lovagi páncélba öltözött emberek mozdulatlanul álltak a betonkeverő mellet.  A fekete kő kirepült belőle  , kirepült a nagy terem ablakán és egyre nagyobb lett, felfúvódott, kitágul dobozt is ,a várat is a lovagi páncélba öltözött embereket is  elnyelte a kő.
Eliza, a hideg füvön feküdt kinyitotta a szemeit. Mellette feküdt az eszméletlen Erzsébet, Szilvi, és Judit és Dávid . Vacogtak hidegtől a ruhájuk szakadt volt és vizes, a győri  ifjúság közparkban. hajnalban nyolc embert találtak, akik nem tudták megmondani, hogy kerültek oda, írták az internetes hírekben.
Rövid kórházi megfigyelés után,mindannyian haza mehettek.
Eliza és Erzsébet, sétáltak a ragyogó novemberi napsütésben
– Talán a mi kedvünkért süt a nap- jegyezte meg Erzsébet- hisz ilyenkor, már hó is eshetne.
Sétáltak és megfogták egymás kezét fel vállalva, hogy biszexuálisak.
– Írt a férjem, egy on line üzenetet, hogy Brazíliában, marad- mondta Eliza és el nevette magát. Erzsébet is nevetett.
– Nem új világ lett, hanem a régi folytatása- mondta Erzsébet. a doboz meg tette a dolgát.
- Akkor az Akasha krónika is folytatódik?- kérdezte elizza
– Biztos, hogy igen- válaszolta Erzsébet. -Feljegyzik amit itt és most beszegetünk.
- Miért voltunk lovagi páncélban?- kérdezte Eliza
- Pontosan azért , mint a régi lovagok- mondta nevetve Erzsébet- Megvédett a páncél.
- És a többi ember, abban a másik világban, rajtuk is páncél volt?- kérdezte Eliza
– Őket az ötödik dimenzióba küldte át a doboz, amúgy sem szokatlan nekik, hisz abban a világban gyakran spontán eltűnnek, az emberek majd vissza térnek az ötödik dimenzióból ezer kilométeres távolságokra.
-Ki készítette a  páncélokat? - kérdezte Eliza.
-Hát maga doboz- válaszolta Erzsébet.
-Minden a doboz terve szerint történt. – mondta Eliza -és szájon csókolta Erzsébetet

2
Dezső, belépet a panel lakásába, a felesége vacsorát főzött.
- Hát még sem mentél ki az erdőbe?- kérdezte
Alig öt perce mentél csak ki- tette hozzá
– Majd elmesélem- mondta Dezső- jó, hogy vacsorára haza értem- mondta a feleségének és szájon csókolta.
– A doboz, gondolt rá, hogy időben haza érjek- mondta Dezső
- Milyen doboz?- kérdezte a felesége csodálkozva
– Majd elmesélem- mondta Dezső- érdekes történet.
Szilvi és Judit, a Baross utca forgatagába, örömmel hallgatták férfiak elismerő fütyöléssét.
– Nézd ,Tamás jött velünk szembe- mondta Szilvi
– Sziasztok- mondta férfi, rekedtes hangon- majd így folytatta lehetne hármasban?
Adamus, csillaghajó folyosóján sétált árpáddal.
– Jól tudtam, h az utolsó földi leszültetéssem volt- mondta Árpád.
- Immár a föld nevű bolygó folyosóján szolgálsz az Akasha krónikásaként, a csillaghajón- mondta Adamus
- De hogy tudok, mindenkivel egyszerre beszélni, mikor van kB 10 milliárd ember?- kérdezte Árpád
Adamus nagyot nevetett
– Van 10 milliárd de abból jó ha három kapcsolatba tud veled lépni veled, majd megtudod.. Gyere, megmutatom  a tudást.
Vállon veregette Adamus, Árpádot és kifejezéstelén fekete színű mandula  formájú nagy szembekel  bele nézett a férfi szemeibe
Nem új kezdett lett, hanem folyatás, mondta a folyosón amin egy lépés év ezreket ölel át, és ahol mindenről és mindenkiről, feljegyeznek mindent.
– És egyébként jól szop?- kérdezte Adamus.


Repült a szürke színű diszkosz alakú űrhajó az alfa centaura galaxisban. Megállt, mozdulatlanul lebegett
– Miért álltunk meg Jenő?-kérdezte egy női hang- Még az találják hinni, a környező bolygókon jó távcsövekkel felszerelt lényei, hogy  természetes intelligencia vagyunk. Jenő bácsi nagyot nevetett.
-Kérsz forralt bort Kati?- kérdezte Jenő bácsi
– Most bánom, hogy űrhajó vagyok -az űrhajóként felemelkedett egykori teherautó sofőr mondta-- majd így folytatta- Nem ihatok bort
– Süllyedj vissza a mi szintünkre- mondta Jenő bácsi miközben a szakállát vakarta. Adamus barátunk is lesüllyedt. Adamus a kifejezéstelen nagy mandula szemeivel nézte a kezében bögrében gőzölgő forralt bort. – Tudjátok kurvára untam már Akasha krónikásnak lenni- mondta.
-Igyunk Árpád egészségére, aki az új Akasha krónikás lett- mondta Kati-fehér színű csipkés melltartóban és hozzá illő fehér színű átlátszó tanga bugyiban volt a szexis magas sarkú szandálnak köszönhetően ő volt a legmagasabb a csapatba.
– Tudjátok, így igazi nőnek érzem magam- mondta és elnevette magát
Nézték a parancsnoki szobából az univerzumot, közben kortyolták a forralt bort bolygókat városok fényeit látták.
Adamus kifejezéstelen szemekkel nézte Kati formás hosszú combjait. Jenő bácsi kiment az űrhajó fürdőszobájába és tizennyolc év után  megborotválkozott.
– Öreg húsz évvel fiatalabbnak tűnsz- mondta Kati- és levette a mell tartóját
Adamus a szürke színű 120 cm magas, fekete mandula szemekkel néző lény szomorú volt, neki nincs külső nemi szerve.

Epilógus
Így életem alkonyán, leírom életem legkülönösebb eseményét, a győri idősek otthona lakója vagyok, immár nyolc éve. Délután ha rossz idő van a tv szobában ülök , ha arra alkalmas az idő akkor sétálok az otthont körül vevő parkban.  Elmerengek a régi történeteken, amikben szerepeltem. Eszembe jutnak a régi barátaim, Árpád, Adamus, Kati, talán vele kellet volna kezdenem a felsorolást, hisz ő hölgy. Hol lehetnek most? Merre járhatnak most? Gyerek fejjel találkoztam  velük. Édesanyámmal jártam pszichiáterhez , ő segített feldolgozni az élményeim.  Anyám titok tartási nyilatkozatot íratott alá a pszichiáterel de szerintem egyébként se beszélt volna, hisz anyám jó barátja volt. De hát anyám mindig is elő vigyázatos volt.
Nyolcvannégy éves vagyok, jóval fiatalabbnak nézek ki, talán, a másik dimenzióban a sok élmény mellett élet energiát is kaptam. Azt hittem, hogy elveszett a naplóm amit gyerek ként írtam és, már felnőtt fejjel találtam meg és olvastam el. Egyik este a mély álom REM fázisában látogatást tettem a csillaghajón. Kiváltságnak éreztem, tudom jól, hogy Árpád segítette a kapcsolat felvételt. A csillaghajón ahol minden gyerek és felnőtt naplóját megőrzik, és természetesen minden cset beszélgetést is.  Az álmok, a vágyak a hazugságok szavakba öntött formáját.

Kudrow Dávid gyerek kori naplója.
Mondta a szakoktatóm a suliban, hogy akit szidnak a háta mögött az sokáig fog élni. Mi mondtuk neki, akkor maga nagyon sokáig fog élni. Jót nevetett. Olyan osztályba jártam ahol csak fiúk voltak, lány egy sem. De volt csak lányokból álló osztály is. Meg volt drót kerítés az iskola körül, hogy ne tudj kiszökni.
Bele volt vezetve a 220 V
Néhány fegyveres őr a toronyban, pár farkas kutya.
Iskola környéke el volt aknásítva, taposó aknákkal.
Rosszul tűrtem a bezártságot. Menekültem volna. Egy nap eljött anyám értem, én hívtam. Hogyan? Úgy, hogy hasonlítunk egymásra. Volt, hogy két napig nem aludtam, hogy nagyon mély álomba merüljek, akkor tudtam neki üzeni.
Eljött értem az anyám. Már várta az iskola igazgató nő. Természetesen tudta, hogy jönni fog. Hárman voltunk egy szobában, anyám , én , és az iskola igazgató nő, nevét inkább nem írom le.
Nagyanyám magához vett, és a már említett iskolába zárt be. Anyámmal vissza akartam menni, oda ahol születtem. Nagyanyám engem akart felhasználni. Nem véletlenül kellet neki egy unoka, persze valahol talán szeretett, de ez inkább csak álom. Anyám, egy idős hölgy segítségével tudott eljönni hozzám, akihez gyengéd szállak fűzték. Erzsébet, tudta, hogy mit akar a nagyanyám, de ezt erősen finomítva közölte az anyámmal. Anyám, szerencsétlenkedett, s magával hozott több embert is, ők semmit sem értettek. Erzsébet, üzent on line, egy barátjának, hogy keresse fel az embert aki tud segíteni. Röviden: Hívott egy mentő csapatott értünk  De túl egyszerű lett volna, nyertünk és puszit adok anyámnak, gyerünk haza.
Mindannyian a doboz tervét hajtottuk végre, ami nem új világot eredményezett az Akasha krónika pusztulás után, hanem a régi világ folytatását.,
Elmentem arra a helyre a mély álom REM fázisában és Árpád barna szemein keresztül. És elolvastam a saját naplóm. Jó tudni, hogy honnan jöttünk. Becsuktam a naplót és vissza raktam a helyére. Hosszú folyosó áll még előttem. Édesanyám, Kudrow Eliza, aki férfit faragott belőlem. Jó sok év tizedet adott nekünk a sors egymás mellet. Lassan itt az ideje megmutatni ezt az írást az unokámnak, hisz tizenkét éves lesz. Tizenkét évesen tapasztaltam meg én is, hogy  a világ több dimenzióból áll.


Kudrow Dávid.