Anytime 13.

-Addíg fogok rád várni, ameddíg csak kell. Már régen nincsen választásom... az sem érdekel, ha csak Chloe miatt leszel velünk, csak a közeledben lehessek...
-Szerettem volna megvacsorázni veled, de az igazság az, hogy nem vagyok valami éhes...
-Én sem... nagyon finom, de egy falat sem megy le több a torkomon. Szép gyűjtemény...- mutatott Amy a konyhapultra. Legalább tízféle drága ital sorakozott ott egymás mellett.
-Ó, azokat még az előző tulajdonos hagyta itt. Kis ajándék.... Van még mit csiszolni a házon, de nemsokára beköltözhetek. Az jutott eszembe... volna kedved táncolni?
-Táncolni?!
-Igen. Van egy kellemes kis muzsikám...
Amy a férfira mosolygott.
-Persze, Josh... Örömmel.
Joshua fürgén kelt fel a székéről hogy aztán elindítson egy előre bekészített cd-t.
-Nagyon melegem van...- gombolta ki a fehér inge felső három gombját, aztán rövid gondolkodás után kigombolta a negyediket is, majd a legszívdöglesztőbb mosolya kíséretében Amy felé nyújtotta a kezét.
-Hát mostmár nekem is. - suttogta a lány maga elé miközben tekintete az ing alá vándorolt. Elfogadta a férfi kezét és hagyta hogy szorosan magához húzva keringjen vele a konyhaasztal körül valami andalító gitárzenére. Nagyon közel volt Joshuához, már ennyi is elég volt ahhoz hogy elveszítse a józanságát és akkor az illatáról még szó sem volt... valami brutálisan markáns parfümöt fújt magára, ehhez jött a félig fedetlen felsőteste és a mosolya. Nem csoda hogy Amy térdei egyre jobban remegtek és lassan minden gondolata arra irányult hogy mihamarabb kihámozza Josht az ingéből.
A dal végén Joshua nyakoncsókolta, aztán ellépett előle.
-Azt hiszem,keresek valami hideget... rámfér egy kis hűsítő.- hajolt be a hűtőbe.
A lány nem tiltakozott, bár jobban örült volna annak, ha Josh nem a hűtésen gondolkodik, hanem  mondjuk felülteti a mosogatógép tetejére és diszkréten elszabadul, ahogyan szokott.
Amy mögé lépett, átölelte, aztán megpuszilta a hátát.
-Találtam jégkrémet... -motyogta Joshua, bár neki is egyértelmű volt hogy Amy nem édességre vágyik.- Talán ennünk kéne belőle...- ez jól hangzott, de a tekintete másról árulkodott, kék szemeivel szinte perzselte Amy ruháit.
-Tényleg ezt szeretnéd? Jégkrémet enni?!
A férfi nem válaszolt, csak lehajolt hozzá, majd finoman megcsókolta.
Mint egy varázsütésre, a konyhaasztalon megcsörrent a mobilja...
-Bocsáss meg... -szabadkozott Joshua miközben nagy nehézségek árán elszakadt a lánytól hogy elolvassa az üzenetét.
-Rossz hír?- suttogta Amy gyanakvóan, mert Josh arcáról semmit nem tudott leolvasni.
-Nem. A szomszéd srác, Gustaf kérdezi, hogy tudnék-e segíteni neki... Rendes figura, de a lovakhoz lövése sincs.
-És tudnál?
-Hát, ha van kedved megismerni.... Nem akarlak magadra hagyni.
-Nyugodtan menj csak, megvárlak...
-Fogalmam sincs hogy meddíg fog tartani, csak az öt perc, amíg átérek...
-Semmi baj, menj csak nyugodtan...
-Hát jó. Sietek vissza... Legalább kiszellőzik kicsit a fejem...
-Rendben. Azért mégegy csókot kaphatok?
-Persze.- Josh odahajolt Amyhez és hagyta hogy a lány csókolja meg, aztán óvatosan megsimogatta az arcát, majd egy mosoly után magára hagyta.

Amy sétálgatni kezdett a konyhában. Nagyon várta hogy Joshua visszaérjen, minden pillanattal egyre jobban vágyott a közelségére, a hangjára, az illatára, de leginkább a testére...
A pult előtt megállt hogy jobban szemügyre vegye a “halálos alkoholkupacot”. Egyik- másik üvegbe beleszagolt, egy zöld színű italnak nem tudott ellenállni, azt meg is kóstolta. Már az első pohár fejbevágta, de ízlett neki, ezért szorgalmasan kortyolgatni kezdte. A férfira még húsz percet kellett várnia, ennyi idő elég is volt neki arra hogy kiüsse magát.
-Na, megjöttem!- toppant be Josh a konyhába gyanútlanul. - Nem volt semmi, csak.. a .. nyereg...   Amy, mi a fene történt?!- sietett oda a lányhoz, aki az egyik széken üldögélt. Legugolt elé, mire Amy a nyaka köré fonta a karjait.
-Semmi baj, csak ittam egy kicsit, de jól vagyok...
-Ez enyhe túlzás... Egy kicsikét részegnek tűnsz... Mit ittál?
-Valami zöldet...
-Abszintot...  Az nem kezdőknek való... Na, most mit csináljak veled?!
-Igyál te is, menjünk a hálóba és szedjük szét egymást... Én addjak ötleteket, Josh?!
-Nincsen hálószoba, még nincsen kész a felújítás. És én nem ihatok, motorral vagyok...
-És ez mióta tart vissza téged?
-Amióta Gyerekeim vannak...
-De édes vagy...- motyogta Amy.- És mi lesz a szétszedéssel?!
-Nem azért hoztalak el... Csak beszélgetni akartam...
-Nem kívánsz? Nincs kedved hozzá?
-Bárcsak ne lenne...
Joshua kibontakozott Amy karjaiból, majd engedett neki egy pohár vizet.
-Tessék.
-Köszönöm.
-Most hogy vigyelek haza?! Le fogsz esni a hátam mögül... Felhívom Bent, hátha mennek a városba...
-Josh... Most haragszol?
-Nem, dehogyis. Szia Ben...
Joshua kisétált a házból de alig ért ki az udvarra, már fordult is vissza hogy megossza a lánnyal az örömhírt.
-Nos, Ben hazavisz. Bő húsz perc, és itt is lesz...
-Húsz perc... - gondolkodott hangosan Amy. - Mit szólnál mégegy tánchoz, Joshua?
-Szeretnél?!- lepődött meg a férfi.
-Igen.
-Rendben. Legyen...
Joshua újra elindította a számot. Amy olyan szorosan simult hozzá amennyire csak tudott, nem volt nehéz dolga a csábítással, mert a férfi hamar beindult. Inkább volt ez tipegés mint tánc, többet csókolóztak mint léptek, lényegében Josh minden stabil dolognak nekinyomta. Az utolsó “állomás” az előszoba fala volt, innen már egyikük sem akart továbbmenni, Amy végre lecibálta a férfiről az inget, aki ezt úgy hálálta meg , hogy lassan végignyalta a nyakát majd az állát és csak ezután tapadt újra az ajkaira.
-Tényleg itt akarod csinálni?! A falnál?!- lihegte a fülébe vágytól rekedt hangon. Inkább kérdezte ezt magától mint Amy-től, mert a lány szándékait nehezen lehetett volna félreérteni.
-Igen...
-Akkor itt fogjuk csinálni...- gombolta ki a partnere farmernadrágját kapkodva. Miután lehúzta a sliccét, finoman végighúzta a kezét Amy világoskék bugyiján, mire a lány sietősen kibújt a nadrágból, aztán a férfit kezdte vetkőztetni. Josh egy darabig engedte hogy vacakoljon az övvel, de hamar elveszette a türelmét, nem volt vesztegetni való idejük... nem is fektetett valami nagy hangsúlyt az előjátékra, amint lekerült róla az alsónadrágja, már nyomta is Amy-t újra a falnak miközben megemelte a fenekénél fogva.
Amy karjait a nyaka, lábait a csípője köré fonta és tehetetlenül tűrte hogy Joshua minden egyes lökésével megpróbálja a falba paszírozni. Egyre csak próbálta minél jobban szétfeszíteni a combjait hogy mélyebbre tudjon hatolni a testében, amikor ez már lehetetlennek bizonyult, gyorsított a tempón.
Ismerős volt az érzés amit a lányban generáltak a mozdulatai, és bár Amynek már nem voltak műkörmei , ami a helyükön maradt, azt a férfi tarkójába vájta miközben visított, nyögött a fülébe megállás nélkül...
Szinte ugyanakkor élvezett el, amikor a dallamkürt megcsapta a fülüket. Josh légzése éppen kezdett visszaállni a normálisra, bár a teste még remegett. Elengedte Amy-t hogy kapkodva felöltözzön és fogadja a testvérét... lehetőleg még a ház előtt, hogy a lánynak is maradjon ideje kicsit rendbeszedni magát.
-Ben... örülök hogy eljöttél!- sietett a kocsihoz. Benett szerencsére nem akart kiszállni.
-Minden rendben?! Csurom víz vagy.
-Kicsit melegem van, ennyi.- túrt enyhén nedves hajába a férfi.
-Aha... Meleged van, mi?! Na, nekem mindegy, hol a lány? Azt meg sem merem kérdezni, hogy miért van itt....
-Egyszer majd mindent elmesélek, ígérem... Szólok neki, és indulhatunk is, én majd megyek utánatok motorral.

Amy arra ébredt, hogy Josh hívja. Éppen csak sikerült elszunyókálnia, de nem bánta hogy felkeltette.
-Josh...- suttogta mosolyogva miközben felült és felkapcsolta a kislámpát.
-Bocs hogy ilyen későn kereslek... Csak tudni szeretném, minden rendben volt-e?
-Igen. Mindenki korán lefeküdt, nem találkoztam senkivel... Persze Chloe-nak adtam egy puszit, de anyáékkal nem futottam össze.
-Akkor jó. Aggódtam, nehogy kellemetlenségeid legyenek miattam.
-Miattad?!
-Igen. Attól féltem, még azt gondolják, hogy leitattalak... Így sem kedvelnek...
-Nem. De megvédtelek volna.
-Amy, a kérdésem az lenne, hogy visszajössz hozzánk?
-Dolgozni?!
-Igen. Victoria nem tudja a teljes igazságot, azt nem mondtam el neki, hogy ki miatt akarok válni. Kérdezősködött rólad és én nem tudom hogy mit mondjak neki.
-A cuccaimat szeretném elhozni, de nem szeretnék találkozni vele. Szégyellem magam, hogy őszinte legyek... Kicsit sajnálom.
-Én is, de nem tudok mit tenni...
-Mikor nem lesz otthon?
-Holnaptól a farmon leszek Maxival, úgy tudom Victoria is elutazik...
-Akkor holnap összeszedem a dolgaimat.
-Rendben. Hát akkor... Jó éjszakát kívánok.
-Jó éjszakát, Joshua. Szeretlek.
Amy kinyomta a telefont. Nem volt biztos abban hogy a férfi hallotta az utolsó szót, mégis jólesett neki hogy kimondta, az viszont nem esett jól neki, hogy Victoria is szóba került, nem akart mégcsak gondolni sem rá. Akárhogy is, még Joshua felesége volt és a férfi vele csalta. És ez csúnyán hangzott.

Ahogy eltervezte, másnap délután felkerekedett hogy ismét belépjen abba a házba. Csend volt ahogy remélte, de egy kis hiba mégis becsúszott a számításába, Joshua ugyanis tévedett. A csend nem azt jelentette hogy nincs otthon senki, inkább azt, hogy valaki nagyon belemerült valamibe.
-Á, May....! Gyere csak, gyere be!
Victoria nagyon is otthon volt, a konyhában ült és olvasott valamit. Valamit, aminek rózsaszín volt a borítása és arany betűkkel nyomtatták rá, hogy NAPLÓ.
-Victoria.... Te itt vagy?!
-Joshua említette hogy eljössz és én szerettem volna találkozni veled. Örülök neked, mert azt hittem, keményebb ellenféllel kell szembeszállnom. Egy nővel. De ehelyett csak egy kislány jutott, aki véletlenül teherbe esett és most próbálja magát rásózni a férjemre.... Megtaláltam a naplódat a cuccai között... Hát vannak benne hajmeresztő részek...
-A nevem Amy. És szeretem Josh-t.
-Ez nem szerelem, ez csak vágy. És szerinted Josh szeret téged? Mert soha nem beszélt rólad. Soha. Brandyt sűrűn emlegette, de téged nem. És ha nincs Chloe... Nos, szerintem le se szarna.
Amy meglepődöt a hangnemen, bár Victoria szemszögéből nézve teljesen rászolgált.
-Csak remélni tudom hogy ez nem igaz....
-Hát csak reménykedj, elvégre ahhoz jogod van. De jó ha tudod hogy beszéltem a férjemmel...
Teljesen alkalmatlan vagy anyának, símán elperelhetjük tőled a kislányt és a pénze is megmarad, nem beszélve Maxiról.
-És mit szólt hozzá?
-Gondolkodási időt kért. Szerintem egyértelmű hogy vesztettél, de persze csak reménykedj... A naplódat mindenesetre megtartom, még jól jöhet ellened.... Most pedig szedd a cuccaidat és takarodj a házamból!
Amy alig akart hinni a fülének. Nem a hangnem bántotta, hanem a mondanivaló. Josh meggondolta volna magát?!
Rekordidő alatt pakolt össze, negyed óra sem telt el, már a buszmegálló felé tartott. Megpróbálta felhívni Joshuát, de csak estefelé érte el, akkor már otthon volt és Chloe vacsoráját melegítette.
-Josh? Végre elértelek...
-Szia Amy! Minden rendben?
-Hát ezt nem mondanám... Találkoztam Victoriával. Mindent tud. Azt mondta, időt kértél, hogy átgondold...
-Igen.
-Ezen tényleg gondolkodnod kell?! Azt hittem, velünk akarsz lenni.
-Veletek is, de a pénzemre is szükségem van...
Amy mérgében kinyomta a telefont és a konyhaasztalra hajította. Josh megpróbálta visszahívni, de nem vette fel, inkább kikapcsolta a készüléket. Nem értette mi folyik itt, megint egy álmatlan éjszakának nézett elébe.
Négy napig nem kapcsolta be a készüléket, az ötödiken is csak azért, mert a szülei elvitték Chloe-t az állatkertbe és tudni akarta hogy minden rendben van-e velük. Nagyon meglepődött, mert egy darab üzenet sem érkezett a férfitól. Egészen estig nem jelentkezett, akkor viszont olyan kitartóan csörgette szám nélkül, hogy muszáj volt felvennie.
-Szia.
-Josh... Mi történt? Alig hallak!
-Nem nagyon van itt térerő... A semmi közepén vagyok...
-Valami baj van?! Olyan furcsa vagy...
-Le is fogok merülni...gyorsan mondom.... Tényleg lefeküdtél Jonathannal?!
-Micsoda?!
-Lefeküdtél Jonathannal?!
-Hogy lefeküdtem-e?!
-Igen. Ez volt a kérdésem...
-Ezt honnan szeded?
-Csak igent vagy nemet kell....
Három pittyegés után Josh készüléke ideiglenesen felmondta a szolgálatot.
Amy alig dühöngte ki magát, valaki ismét hívta. Ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn, azt hitte, a férfi kért valakitől egy mobilt, de nem így történt. Victoria kereste.
-Nos, gratulálok! Joshua a tiéd lehet! Azt hittem, békésen megoldjuk az örökbefogadást és a válást, de sajnos nem hagyhatom hogy Maxi egy ilyen agresszív állathoz kerüljön...
-Nem értelek... Victoria, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz...
-Kicsit megsürgettem Joshuát hogy döntse el hogy mit akar...Josh átutalta a pénzét, titeket választott!
Amy nem mert örülni, érezte hogy itt még nincsen vége a történetnek.
-Gondoltam, elindítom az örökbefogadást, de ma azt kellett hallanom Jonathantól, hogy Joshua agyba-főbe verte a farmon. És egy ilyen alakra nem bízhatom a fiamat, ezt te is megértheted....
-Tehát... Josh fizetett és mégsem kapja meg Maxit...
-Nem ez a lényeg, Jonathan megsérült! A szüleim megtiltották hogy Maxinak köze legyen Joshuához, úgy döntöttek, magukhoz veszik. Én pedig elköltözöm Rómába, egyedül. Jobb lesz így mindenkinek.
-És Josh?!
-Ő már a te gondod, kislány! Majd most kiderül, milyen erősek az érzéseid. A nagy és őszinte szerelmed majd átsegíti a nehéz időszakán. Se pénz, se család...ki fog borulni, lehet hogy újra inni kezd...
-Lesz családja... És nem fog inni, csak azért, mert egy szívtelen dög tönkretette az életét, mert mi mellette leszünk...
-Nem én tettem tönkre az életét, hanem te. Mindene megvolt amíg fel nem tűntél. De hogy valamit még elmondjak neked... Mindíg is Brandy lesz élete szerelme, ezt tartsd szem előtt amikor majd egy másik nővel csal. Mert meg fog csalni téged is, ez biztos. Josh keres valamit és őszintén szólva nem hinném hogy benned meg fogja találni. Kevés vagy te ahhoz hogy megtartsd. Mondanám hogy örülök hogy megismertelek, de hazugság lenne... Most leteszem, és ennyi.
Victoria beváltotta a szavát és letette. El sem köszönt, de ez nem érdekelte Amy-t. Vegyes érzelmek kerítették hatalmukba, Joshua az övé lett, de vajon milyen állapotban? Látta már nagyon maga alatt és tartott attól, hogy Maxi miatt megint a földről kell majd felkaparnia.

Másnap reggel csengetésre ébredt. Meglepő módon Joshua kereste.
-Josh...?! Hogy kerülsz ide?!-nyitott neki ajtót hálóingben.
-Motorral.
-Gyere be.
-Biztos vagy benne?!
-Csak én vagyok itthon, gyere nyugodtan. Hogy érzed magad?! Victoria felhívott...
-A ribanc!
-Hát igen... Sajnálom ami történt, bár nem értem a Jonathanos részt. És a kérdésedet sem... Honnan veszed hogy valaha is lefeküdtem vele?!-ült le Amy a konyhában, Josh követte.
-Hát ő mondta. Jó nagy marha voltam, bedőltem a csapdának... Odajött az istállóba és provokálni kezdett. Azt mondta, amikor elhozott a születésnapomról, olyan hálás voltál hogy a kocsiban csináltátok. Valójában nem igazán hittem neki mert azt mondta, az ölébe űltél és ugye mindketten tudjuk hogy a lovaglás nem az erősséged... Persze négy év alatt belejöhettél... De a lényeg hogy kétségeim voltak. Mondtam hogy húzzon el, de csak mondta és mondta, egyszer csak elborult az agyam és nekiestem. Úgy szedtek le róla... Ma már látom hogy az egész meg volt rendezve. Victoria megtalálta a naplót, megsürgette az átutalásokat és amikor biztossá vált hogy mindenemet megszerezte, rámuszította Jonathant, mert tudta hogy pillanatok alatt elborul az agyam ha a közelembe kerül. Könnyű dolga volt... És elérte hogy Maxi közelébe se kerülhessek, nemhogy én nevelhessem. Zseniális húzás volt.
Amy megszorította a kezét.
-Nagyon sajnálom, Josh. Megsérültél?
-Csak a karom, de semmi komoly.
-Azért valami jó is történt... Itt vagyunk neked.
-Ez igaz. Tényleg, Chloe hol van?
-Anyáékkal bement a városba. Valami meglepetésre készülnek...
-Hát nekem is van egy. Egy vasam sincs, csak a motorom.
-Ugyan, engem ez nem érdekel...
-Pedig nem lepődnék meg, ha ezek után elküldenél a búsba....
-Soha. Tudod hogy szeretlek. És te? Szeretsz engem?
-Kedvellek.
-Kedvelsz?!
-Igen. Nagyon.
-Csak kedvelsz?!
-Egyenlőre igen. Nagyon szeretek veled lenni, de ha belegondolsz, hogyan szerethetünk valakit, akit nem is ismerünk?!
-Mire akarsz kilyukadni? Ezért hezitáltál a pénzzel kapcsolatban is?!
-Nem, időt akartam nyerni, hogy egy kis tőkét megmentsek, de Victoria megsűrgetett, így nem sikerült. Arra akarok kilyukadni, hogy elhívlak randira. Kezdjünk mindent elölről, ismerkedjünk egy kicsit. Kicsit rendhagyó lesz, mert általában az ismerkedés után jön a gyerek, de jó lesz, majd meglátod.
Szóval a nevem Joshua Rayner.-nyújtotta a lány felé a kezét a férfi.
-Amy Smile. Nagyon örülök.- rázta meg Amy Joshua mancsát. - Üres a ház... Nem lenne kedved....?
-Amy! Csak most ismertük meg egymást... Miféle viselkedés ez?!
-A kocsiban is így volt, nem? Akkor nem zavart...
-Hétre érted jövök. Jó legyél...!