Testvérháború I. rész 4-6. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

4. fejezet

Frances a konyhaasztalnál ült, a citromkarikával ízesített teát szürcsölgetve, amit Katie készített neki. William az etetőszékében ült és a saját poharából ivott. A nő büszkén nézte a gyönyörű kisfiút. Az a világosbarna haj, a szürkés szemek és a világos bőr... akárcsak Katie-é. Valószínűleg olyan magas is lesz, mert már most elég kicsi volt a korához képest. De már most büszkévé tette a családját.
– Bonjour, William! Jól aludtál? – simogatta meg a kis fejet.
A kisfiú hevesen bólogatott és felnevetett.
– Mi olyan vicces, William? – csipkedte meg Frances az arcát.
– Ne ingereld, Drágám! – intette le Katie kedvesen, miközben egy kis krumplipürével kínálta a gyereket, hogy aztán Frances elé is oda tegye a reggelijét. – Még nem ette meg a reggelijét – mondta kissé morcosan, de közben szűnni nem akaró vágyakozással figyelte, ahogy Frances éhes szemei a rántottájára tapadnak.
– Nem értem, miért nem engeded, hogy felvegyünk egy szobalányt – fintorodott el Frances, miközben hozzálátott az evéshez. Aztán lehunyta a szemét és halkan morogva kiélvezett minden ízt. – Még mindig istenien főzöl.
– Tudom. Emiatt nem is akarok segítséget. Meg tudom csinálni én is. Ahogy a gyereknevelést is – mosolygott. – Most pedig egyél! – fordult a gyerek felé. – És te is, lurkó! – mártotta bele a kis kanalat a krumplipürébe.
A kisfiú könnyedén lenyelte az adagot, majd a hasát kezdte simogatni, jelezve, hogy kér még.

***

Katie elkísérte Frances-t a bejárati ajtóig, és máris elöntötte szívét a nő hiányának érzése. Frances megfordult és gyengéden rá mosolygott.
– Kimozdulsz ma? – kérdezte, miközben végig azokat a vonzó ajkakat bámulta. – Ha nincs más programod, ebédelhetnénk együtt.
Nehéz lett volna elviselnie a napot, ha nem láthatja a feleségét a lehető leggyakrabban.
Katie visszamosolygott rá és gyengéden megsimogatta az arcát. Az éjszaka emlékei és a képek, amik rá törtek, ahogy ébresztette Frances ma reggel, jóleső borzongással töltötte el.
– Nem terveztem menni sehova. Hozzam a kicsit is?
– Persze – karolta át Frances és gyengéden megcsókolta. Aztán lassan elhúzódott, kerülve a másik nő pillantását. Nem akart még menni. Még órákig a karjaiban akarta tartani Katie-t és szeretkezni vele, itt, az ajtóban. – Akkor, majd ebédnél. Mondjuk egykor?
– Oké – bólintott Katie, ismét megcsókolva a szeretett nőt. – Majd akkor.
– Szeretlek – suttogta Frances, miközben felkapta a táskáját és kilépett az ajtón.
Katie az ajtófélfának támaszkodott és nézte, ahogy elhajt, majd keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt.
– Én is szeretlek téged – suttogta.

***

– Látni akartál? – lépett be Ross a hatalmas irodába. A telefonhívás a nővérétől aznap reggel elég kurtára sikeredett. A köszönések után a nő csak annyit közölt, szeretné, ha bemenne az irodájába.
Frances hátra dőlt a székében és intett Rossnak, hogy jöjjön beljebb. Kivárta, amíg a férfi helyet foglal.
– Te vagy az egyetlen testvérem, Ross – nézett azokba a jeges kék szemekbe, amikben semmi nem tükröződött, csak gyűlölet. Frances érezte, hogy beleremeg a teste. – Miért gyűlölsz ennyire, fívérem? – folytatta halkan.
Ross keresztbe tette a lábait és pár pillanatig csak az ölébe bámult. Egy apró mosoly jelent meg az arcán, de abban nem volt semmi öröm, inkább csak fájdalom. Aztán visszaemelte tekintetét a nővérére.
– Nem gyűlöllek. Hogy mondhatsz ilyet? – szólalt meg színtelen hangon.
– Hazudsz, öcsém – állt fel Frances.
– Mégis mit akarsz, mit mondjak, nővérem? – köpte az utolsó szót a férfi. – Dolgom van, te is tudod.
Frances lenézett rá és a férfi elegáns ruháját tanulmányozta. Tudta jól, hogy semmi dolga nincsen, csak a barátaival szórakozik és az ő életét teszi lehetetlenné.
– Azt szeretném, ha békén hagynád Katie-t – mondta ki lassan és visszaült a székébe.
A férfi elfintorodott és undorodva nézett rá.
– Miért kellene? A barátom.
– Nem vagy a barátja, ha el akarod választani tőlem. – Frances hangja remegett a dühtől. Olyan erősen markolta a ceruzáját, hogy kifehéredtek az ujjai.
– Pedig az vagyok – élvezte Ross a helyzetet.
– Papa szerint beszélnem kellene veled – remegett Frances hangja, miközben újra és újra azt ismételgette magában, hogy meg kell nyugodnia. Állkapcsa szemmel láthatóan megfeszült. Ez az ember itt előtte nem lehet a fivére. Hogy lehet vele ilyen kegyetlen? Hogy gyűlölheti ennyire? Hogy gyűlölheti Frances ennyire? Már csak azt akarta, hogy tűnjön el és hagyja békén őket Katie-vel.
Ross látta, hogy próbálja megőrizni az önuralmát és élvezte a nővérében felgyülemlő feszültséget.
– És mit teszel, ha nem? – cukkolta tovább.
Frances lehajtotta a fejét, majd ismét felpillantott a férfi arcára.
– Akkor beverem a képed – szorította ökölbe a kezét.
Ross felnevetett.
– Szeretném azt látni. – Aztán hirtelen komoly hangnemre váltott. – Katie az enyém lesz. Ezt megígérem neked. Nem érdekel mikor és hogyan, de megszerzem őt.
Frances már nem bírta tovább. Mielőtt Ross észbe kapott volna, felpattant a székéből és áthajolva az asztal fölött lesöpört mindent a földre, miközben megragadta őt. Ökle állcsúcson találta a férfit, aki egy nagy reccsenés zajával terült el.

***

Katie öt perccel egy előtt érkezett az irodához. William a babakocsiban ücsörgött és békésen iszogatott. Katie rámosolygott Lucy-ra, Frances titkárnőjére és jó barátjára.
– Hello, Lucy! Hogy vagy?
Ekkor egy hatalmas csattanás szakította félbe őket odabentről. Ez Lucy-t is meglepte, mert ő is felpattant és az ajtóhoz ugrott.
– Te jó ég! – nyögte, amikor meglátta a padlón elterülő Rosst és azonnal a telefonhoz rohant, hogy Richardot tárcsázza.
Katie, nem látva, mi zaklatta fel ennyire Lucy-t, az ajtóhoz lépett. Amit látott, attól a hideglelés kerülgette.
– Frances! – rohant be az irodába. A felesége arca élénk vörös volt és a szemeibőlsütő gyűlölet megrémítette Katie-t. – Nyugodj meg! Kérlek – sietett felé, Ross azonban gyorsabban feltápászkodott és teljes erővel arcul vágta Francest. A nő a hátán landolt, de hamarosan ismét talpon termett. Épp neki akart esni Rossnak, amikor az apjuk is befutott.
– Frances! – kiáltott fel a férfi dühösen. – Ezt most azonnal hagyd abba!
Frances megtorpant és dühösen, remegő térdekkel nézett az apjára. Katie oda rohant hozzá és átölelte, miközben Ross véres orrát törölgette és az apjára nézett.
– Hála az égnek, hogy...
– Hallgass! – szakította félbe Richard. – Mi még beszélünk. – Ross hitetlenkedve nézett rá. – Most takarodj!
Ross felállt és kisétált az irodából.
Richard helyet foglalt és keresztbe tette a lábait, hogy aztán némán bámuljon Frances-re. A nő tisztelettudóan nézett vissza az apja dühös arcára. Ismét tíz évesnek érezte magát, aki egy kiadós fenekelést érdemel.
– Amikor azt mondtam neked, ne beszélj úgy, mint egy temperamentumos francia nő, úgy gondoltam, ne is viselkedj úgy – nevetett fel hirtelen a férfi.
Frances lassan elmosolyodott. Katie-nek dőlt és lehunyta a szemét. Aztán ismét kiegyenesedett és körbe nézett.
– Hol van William?
– Itt – tolta be Lucy a babakocsit.
– Gyere csak! – tárta szét Frances a karjait, miközben a kisfiú nevetve kimászott az üléséből. – Nézd csak! Itt a nagypapi – emelte fel Frances a fiát.
William kiugrott a kezéből és Richardhoz rohant.
– Szent ég! Ez a gyerek olyan gyors, mint egy golyó – nevetett a férfi az unokájával együtt. – Mindig olyan vidám.
Frances Lucy-ra nézett, aki még mindig idegesen ráncolta a szemöldökét.
– Semmi gond, Lucy – mondta nyugtatólag, a titkárnő pedig pár pillanat múlva bólintott és távozott.
Richard felállt és letette Williamet. Aztán vett egy mély levegőt és lehunyta a szemét.
– Szomorú vagyok, hogy veszekedni kell látnom a gyerekeimet.
Frances magához ölelte Katie-t és fájdalmasan dörgölte az állát.
– Papa! Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de nem tudom elviselni Rosst – suttogta. – Nem érdemli meg a szeretetemet. – Katie vállára hajtotta a fejét és a pladont bámulta.
A másik nő a felesége fejének döntötte a sajátját.
– Ez mind az én hibám – vonta magára Frances és Richard figyelmét is. – Tudtam, hogy szeret engem, de én téged szeretlek – húzódott el. – El kellene hagynod – nézett Frances-re, keresztbe fonva a karjait.
Frances teste azonnal megfeszült, ahogy rá nézett. Nem jöttek ki szavak a torkán.
– Ez abszurdum – nyögte ki végül. – Hogy mondhatsz ilyet? – Könny folyt le az arcán. Észre se vették, ahogy Richard elhagyja az irodát Williammel a kezében. Frances leroskadt a székébe és a kezeibe temette az arcát. – Nézd meg, mit művelt velünk!
Katie arcán is könnycseppek gördültek le, ahogy elé térdelt.
– Szeretlek – suttogta, kezébe véve Frances-ét. – Csak nem tudom nézni, ahogy marjátok egymást. Miattam.
Frances a felesége szemébe nézett, majd magához szorította őt.
– Tényleg azt akarod, hogy ne érezzek semmit? – karolta át a másik nő derekát. Katie hozzá simult és a nyaka hajlatába fúrta az arcát. – Szeretlek.
Ajkaik egy szenvedélyes csókban találkoztak.
– Szükségem van rád – suttogta Frances, mire Katie ismét megcsókolta. Már teljesen elfeledkezett arról, amit korábban mondott. Sosem tudná elhagyni ezt a nőt.

5. fejezet

Katie és Frances úgy döntöttek, aznap korán haza mennek. Frances épp lefektette Williamet egy kicsit pihenni, amikor megszólalt a csengő. Hallotta Katie lágy hangját, ahogy lesétált a lépcsőn, hogy aztán a feleségét a szülei mellett találja.
A lánya láttán Francine azonnal felállt és átölelte őt.
– Ó, kicsikém! – csókolta meg a nő arcát. – Hogy vagy? – simított végig Frances arcélén, simogatva a kék és lila foltokat, amiket Ross ökle hagyott. – Találkoztam az öcséddel. Alaposan elláttad a baját. Féltem, ő mit tett veled.
Frances felnevetett.
– Jól vagyok, anya – ölelte át Francine-t. – Ülj csak le! – Azzal ő is letelepedett mellé. – Gondolom, apa már mindenről beszámolt.
– Csak azt tudom mondani, amit az öcsédnek is. Ez csak gyerekes cívódás. Végre felnőtt emberekként kellene viselkednetek és megbeszélni – mondta Francine. – Ross szereti Katie-t. Emiatt úgy érzi, az ellensége vagy. De túl fog jutni rajta.
– De, anya! Már számtalanszor próbáltam beszélni vele – tiltakozott Frances.
Katie neki dőlt és lehunyta a szemét.
– Ez csak az én hibám – suttogta.
Frances átkarolta őt.
– Ne kezd ezt megint, kérlek! – suttogta.
– Nem a te hibád, kedvesem – biztosította Richard. – Kérlek, ne is gondolj erre!
Katie felnézett Frances-re, majd felsóhajtott és megsimogatta a másik nő arcát.
– Szeretlek – suttogta.
Néhány pillanatnyi csend után Richard és Francine felálltak, érezve, hogy ideje távozni.
– Csak szerettük volna látni, hogy vagytok. Már megyünk is vacsorázni a Morgenstens-ba – mentette ki magukat Francine és homlokon csókolta Frances-t és Katie-t. – Adjátok át Williamnek is a nevemben! – indult az ajtó felé, Richard pedig követte.
Frances elmosolyodott és Katie szemébe nézett.
– Lassan le kellene feküdnünk – suttogta és gyengéden megcsókolta a feleségét, Katie pedig egy szeretetteljes mosollyal válaszolt. Szemeibe hucut csillogás költözött.
– Akkor gyerünk! – nyögte ki végül.

6. fejezet

Pár hét múlva Ross a Waldorf Astoria éttermében üldögélt, Syrah-ra várva. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a nő csatlakozott hozzá. Felállt és megcsókolta partnere arcát.
– Hello, Syrah! – mérte végig nővére korábbi szeretőjének szépségét. Amint tudomást szerzett róla, hogy a nő visszatért Európából, azonnal kapcsolatba lépett vele. Syrah nem habozott válaszolni neki és sokkal jobban érdekelte Frances hogyléte, mint bármi más.
– Hello, Ross! – üdvözölte ő is a férfit, letelepedve, amikor az udvariasan kihúzta neki a széket. – Nem is láttalak, mióta... a nővéreddel szakítottunk évekkel ezelőtt.
A nő Franciaországban élt, amikor Frances-szel találkoztak. A munkája azonban rendszeres utazásokra szólította mindenfelé a világban. A Frances iránt érzett szerelme azonban soha nem változott.
Amikor azonban látta, hogy Frances nem veszi őt komolyan, elhagyta. Ezt a lépését azonban azóta már ezerszer megbánta, főleg, amikor a másik nő visszaköltözött New Yorkba a családjához. Meg akarta látogatni, hátha visszafogadja, de addigra már rá kellett ébrednie, hogy Frances valaki másba szerelmes.
Ross elmosolyodott és ismét végigmérte a nőt. Syrah-nak hosszú, hullámos szőke haja volt és kék szemei. Karcsú volt és hihetetlenül gyönyörű. Valamennyire Katie-re emlékeztetett a kedves mosolyával.
– Régen volt – bólintott. – És most a segítségedre van szükségem – tettetett aggodalmat.
Syrah összevonta a szemöldökét.
– Mégis miért? – Aggódott, hogy valami történt Frances-szel.
Ross lesütötte a szemét. kivárva a megfelelő pillanatot.
– Nos... emlékszel arra a nőre, akit a nővérem elvett?

***

Frances felkapta a telefont és gyorsan beütötte az otthoni számukat.
– Halló? – hallotta Katie hangját. Érezte, hogy azonnal elönti a vágy.
– Helló, Kedvesem! – mondta érzéki hangon és tudta, hogy Katie elmosolyodik. – Hogy vagy? Hiányzol.
– Te is hiányzol nekem – suttogta Katie. – Jól vagyok, köszönöm.
– És a kicsi? – hallotta Frances a kisfiú zajongását.
– William is jól van. Épp a kisautóval játszik, amit tőled kapott.
– Öleld meg helyettem is! – mosolygott Frances. – Csak azért hívlak, hogy ahelyett, hogy most is főznél, elvinnélek valahova vacsorázni. Legalább beszélgethetnénk... és szeretkezhetnénk – suttogta az utolsó szavakat és hallotta, hogy Katie élesebben veszi a levegőt.
– Oké – jött a válasz. – Amit csak akarsz.
Frances elmosolyodott.
– Akkor jó. Hat körül érek haza. Szeretlek.
– Én is szeretlek téged – válaszolta Katie és letették a telefont.
Frances máris arra gondolt, mi mindent fog majd Katie-vel csinálni az éjszaka. Tekintete álmodozva a semmibe révedt, arcára érzéki mosoly ült ki. Csak a telefon csörgése térítette magához.
– Igen, Lucy? – vette fel.
– Látogatód van. Syrah Montague.
Frances szemei elkerekedtek.
– Ki? – nyögte,
Az ajtó hirtelen kinyílt.
– Mi történt? Már el is felejtettél engem, Frances? – csukta be Syrah maga mögött az ajtót.
Frances szóhoz sem jutott. Nem hitte volna, hogy valaha látja még a nőt viszeont.
– Syrah! – állt fel zavartan, hogy megkerülje az asztalt, miközben hirtelen csurom izzadtság tenyerét a nadrágjába törölte. Ha Katie tudomást szerez róla, kitör a balhé. – Micsoda meglepetés!
Syrah elmosolyodott és átkarolta Frances-t, pontosan érzékelve annak zavarát.
– Mi a baj? – kérdezte kissé meglepetten.
Frances levegő után kapkodott.
– Ha Katie tudomást szerez arról, hogy találkoztunk, kicsinál.
– El tudom képzelni – suttogta Syrah, hirtelen komolyabb hangra váltva. Ross mesélt neki arról, mennyire “rettegésben tartja” Katie a nőt.
– Pardon? – vonta össze Frances a szemöldökét.
– Semmi, semmi! – rázta a fejét Syrah. Frances vállára hajtotta a fejét, egy kis rúzst kenve a másik nő gallérjára. Gyengéden simogatta Frances oldalát és felnézett az arcára. – Még mindig gyönyörű vagy – suttogta. – Hiányoztál.
Frances összevonta a szemöldökét. Érezte a köztük feszülő vibrálást, de ő túlságosan is szerette Katie-t.
– Nem lehet – húzódott el.
Syrah utána lépett, és mielőtt Frances reagálhatott volna, gyengéden megcsókolta.
– Elég! – húzódott el ismét a másik nő dühösen. – Csak ezért jöttél? Hogy bajt keverj?
Syrah megdöbbent. Nem erre számított. Mit művelt Frances-szel az a nő? Néhány éve itt, helyben leteperte volna őt, vagy bárki mást, akit csak megkapat.
– Félsz tőle – suttogta. – Még sosem féltél senkitől ennyire. Amikor együtt voltunk, sosem gondolkodtál egy pillanatig se, hogy mással henteregj... Megváltoztál.
Frances bólintott.
– Igen, megváltoztam. Szerelmes vagyok. És boldog. És ami még fontosabb, van egy fiunk – fejtette le magáról Syrah karjait. – Most pedig, kérlek, menj el!
Syrah összevonta a szemöldökét.
– Még visszajövök – mondta halkan, majd elhagyta az irodát.
Frances az asztalának támaszkodott és megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán gyorsan letörölte a rúzs nyomait a szájáról.

Folytatása következik!