Testvérháború Prológus 1-2. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Frances DeValoi sikeres fiatal ügyvéd és egy igazi nőfaló, számos strigulával a lajstromában. De amikor találkozik Katie Rosenberggel, minden megváltozik... Katie közgazdaságot tanul, és azonnal megbabonázzák Frances varázslatos szürke szemei. Eleinte próbál ellenállni a csábításnak, de a szerelemnek semmi sem szabhat gátat... Talán csak Ross DeValoi, Frances öccse, aki szintén szerelmes Katie-be. Vajon belenyugszik, hogy a nővére elszeresse a lányt?

******************************************************************************

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem sosem vész el

Szeretlek az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak.
Együtt voltunk,
Boldogság uralta minden napunkat...



1. fejezet

A DeValoi család javíthatatlan volt a patik rendezése terén. Az összejöveteleik mindig közszájon forogtak New York legelőkelőbb családjai körében, leginkább hihetetlenül élvezetes légkörük miatt. Mindenki ismerte Richardot, Francine-t, két gyereküket, Frances-t és Rosst és az örökbefogadott Louie-t. Frances volt a legidősebb, azonban róla tudtak a legkevesebbet, miután Franciaországban maradt Louie-val, amikor a szülei New Yorkba költöztek kilenc éve.
A Frances-t ábrázoló képek mindenhol megtalálhatók voltak az impozáns viktóriánus házban, jelezve azt a szeretetet, amivel a szülők elhalmozták lányukat. Nagyon hiányzott nekik, és amikor az a hír érkezett, hogy a lány hozzájuk költözik New Yorkba, leírhatatlan volt az örömük. Az a rengeteg fiatal ember és hölgy, akik az ismerős családok gyermekeiként számtalanszor megjelentek az összejöveteleiken, már közelről ismerték őt a képekről. Mindig elfogadták a szülők meghívását, vagy eljöttek Rosshoz, csak hogy láthassák azokat a káprázatos szürke szemeket, az aranyló hajkoronát, azt a gyönyörű arcot és a rajta ülő angyali mosolyt. ami Frances szájának bal sarkában bujkált. És amikor hallottak a lány érkezéséről, ők is örömmámorban úsztak.
Valahányszor csak összefutottak Ross-szal, a nővéréről kérdezték. És amikor az üdvözlő parti híre elterjedt, mindenki csak még izgatottabb lett. Ross azonban nem volt annyira boldog. A szülei kívánságára, habár vonakodva, meghívta a barátait az iskolából, köztük Katie Rosenberget is, akibe már régóta szerelmes volt. Azonban Katie, legnagyobb sajnálatára, nem viszonozta az érzéseit. Még csak nem is tudott róluk. Habár valószínűleg sejtette. Azonban már a középiskola első évétől kezdve tudatában volt, hogy ő leszbikus. És bár nem tartotta szükségesnek, hogy bárkinek is elmondja, mindenki tudta. Mindenki, kivéve szegény Rosst.

***

Gyorsan eljött Frances érkezésének napja és az izgalom a tetőfokára hágott a parti fiatal vendégei között. Mindannyian csak Frances DeValoi-ra voltak kíváncsiak. Már alig várták, hogy személyesen is megismerhessék őt. Az volt a terv, hogy egyenesen ide jön a reptérről, és majd alaposan meglepődik azon, ami várja.
Amikor végül belépett, minden tekintet a vonzó ifjú hölgyre szegeződött azokkal az átható tekintetű szürke szemekkel, a frissen vágott szőke hajjal és magával ragadó mosolyával. Egy csinos, három részes fehér ruhát viselt. Nyilvánvalóan ez volt a kedvenc színe. A képeken is mindig ilyen ruhában volt. A szülei szoros öleléssel és puszik záporával fogadták, hogy aztán átadják helyüket a többiek zavart kézrázásának és üdvözlő mosolyainak. Senki sem tudott betelni ennek a lánynak a látványával, aki élőben csak még szebb volt.
Frances átvágott a tömegen, udvariasan elnézést kérve, hogy aztán a valószínűtlenül nagy nappali másik végében rátaláljon az öccsére, aki épp Katie Rosenberggel beszélgetett. Frances azonban nem láthatta a lányt, mert ahogy Ross felé fordult, magas alakjával eltakarta beszélgetőtársát.
Frances odalépett hozzá és melegen rá mosolygott.
– Helló, öcsi! – nyújtotta felé a kezét. A fiú elfogadta, de az arcára kiülő mosoly nem volt túl őszinte. Sőt, a belőle sugárzó fagyosságtól a hideg futkározott Frances hátán.
– Bon jour, soeur! [1] – üdvözölte Ross franciául és erősen megszorította a lány kezét, hogy aztán azonnal kimentse magát és odasétáljon a szüleihez.
Frances zavartan nézett utána, hogy aztán az öccse hátrahagyott barátja felé forduljon. A gyönyörű zöld szemű, hosszú fekete hajú Katie felé. Frances sosem hitt az első látásra szerelemben, de ebben a pillanatban semmi sem tűnt természetesebbnek. Katie azonban észre sem vette őt. Épp hevesen diskurált egy iskolatársával, Lucy-val. Frances lassan feléjük indult, tudomást sem véve a többiek pillantásairól. Életében először zavarban volt, amikor meg akart szólítani egy másik nőt.
Katie felfigyelt közeledésére, és amikor felnézett, tekintetük találkozott. Az idő mintha megállt volna, ahogy egymásra néztek. Frances szólalt meg először. Erős francia akcentusától valami megmozdult Katie-ben.
– Helló! Frances vagyok – kiabálta túl a zenét.
Katie elmosolyodott és ő is bemutatkozott, de közben egy pillanatra sem tudta elszakítani tekintetét azoktól a gyönyörű szürke szemektől. Ő sem hitt jobban az első látásra szerelemben, most azonban egy pillanatra nem igazán tudta, mit higgyen.
Lucy értetlenül nézett egyikükről a másikra, majd mindent tudóan elmosolyodott. Hirtelen azonban valaki odalépett Frances-hez és elhúzta őt. Frances hirtelen üresnek érezte, magát és szomorúan pillantott Katie-re, aki ugyanúgy nézett vissza rá.

***

Néhány óra múlva, amikor a parti a tetőfokára hágott, Frances kivitte Katie-t a kertbe. Amikor már olyan messze voltak, hogy nem hallatszott a zene sem, Frances belekarolt a másik lányba. Talán az alkohol adott neki elég bátorságot, de nem bánta meg, mert testén jóleső bizsergés futott végig a másik lány érintésétől.
Katie próbált kiszabadulni, de Frances meglepően erősen tartotta.
– Mit... csinálsz? – zihálta, próbálva urrá lenni az erős karokon.
Frances elengedte. Nem akarta megrémíteni ezt a szépséget.
– Szeretlek – suttogta, és kezébe vette Kaite-ét.
A lány hitetlenkedve nézett rá és elhúzta a kezét.
– Ezt mondod minden lánynak, akinek el akarod csavarni a fejét? – kérdezte szarkasztikusan, majd tett egy lépést hátra. Nem tartotta annyira Frances-t, hogy komolyan vegye a szavait.
– Nem – rázta a fejét a másik nő. Figyelmen kívül hagyta, vagy meg se hallotta a szarkazmust Katie hangjában. Őszinte akart lenni. Ezt nagyon is jól csinálta, bár ezt Katie még nem tudta. – Akinek el akarom csavarni a fejét, annak csakis az igazat mondom, hogy mit akarok tőle. – Elhallgatott és Katie szemébe bámult. – Nem hazudok. Szeretlek – suttogta.
Katie nem tudta, mit mondhatna, főleg, hogy hasonlóképpen érzett ő is, de ezt a világért nem ismerte volna be.
– De hiszen nem is ismerjük egymást – szakadt ki végül belőle. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, és bármennyire akarta, nem tudta faképnél hagyni ezt a nőt.
Frances arcára kiült megnyerő mosolya.
– Még senki iránt nem éreztem így – suttogta. Fátyolos hangja szinte simogatta Katie-t. Alig tudta megállni, hogy a karjaiba kapja a sötét hajú lányt és hevesen megcsókolja. Tett egy lépést felé, de még így sem érte el, hogy megérinthesse.
Katie ereiben hevesen dübörgött a vér és a térdei elgyengültek.
– Oké – nyögött fel végül és karba fonta a kezeit, igyekezve elleplezni remegését. – Jó. És mi van, ha hetero vagyok? – Próbált arra gondolni, csak a túl sok alkohol beszél Frances-ből.
A másik nő elmosolyodott.
– De nem vagy az – mondta. Úgy olvasott Katie szemeiben, mint még soha senkiében.
Katie elvörösödött.
– Inkább hagyj békén! – fakadt ki és ellépett Frances mellett a széles francia ajtók felé, hogy visszamenjen a nappaliba, az emberek forgatagába.
Frances csak rá tudott gondolni. Nem tudta kiverni fejéből azt a gyönyörű arcot. Szája széles mosolyra húzódott.
Mire azonban bement, Katie már távozott.

2. fejezet

Teltek a hetek és Frances kezdte megszokni az új életét New Yorkban. A szülei vettek neki egy új kocsit, egy vörös Ford Mustang Convertible-t, és egy tekintélyes összeggel ellátott bankszámlát is nyitottak a nevére. Az apjával elment egy interjúra a Columbia Egyetem rektorához, aki Richard jó barátja volt. A váltás a francia jogi iskolából gyorsan ment és egy hónap múlva Frances már meg is kezdhette tanulmányait.
Azonban bármilyen elfoglalt is volt, nem tudta kiverni Katie-t a fejéből. Folyamatosan erről a vonzó fiatal nőről kérdezgette a szüleit, ők azonban nem tudtak róla sokkal többet, mint hogy Ross jó barátja. Frances azonban nem akarta megkérdezni erről az öccsét, mert tudta, Ross mit gondol az ő szexuális orientációjáról.
– Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? [2] – nézett olyan könyörgő szemekkel a szüleire, amilyet még sosem láttak tőle.
Richard hangosan felnevetett és a felesége felé fordult.
– Francine, azt hiszem, a lányunk szerelmes. – Aztán ismét az elvörösödő Frances-re nézett. – Mon Cher, én csak annyit tudok, hogy a JC Penney-ben dolgozik a Queens Center Mallban. Édesanyád látta ott.
Frances hálásan az apjára mosolygott.
– Majd beszélünk – viharzott ki Richard dolgozószobájából, mire a szülei mindent tudóan összenéztek. Már a kocsiban ült, amikor rájött, igazából nem is tudja, hogy juthat el a Queens Center Mallba. Nos, ez lesz az első kiderítendő dolga, ha még látni akarja Katie-t.

***

Pár órányi kérdezősködés és segítségkérés után Frances végre rátalált a JC Penney-re. Ekkor jutott csak eszébe a lehetőség, hogy talán Katie ma nem is dolgozik. Felsóhajtott. Egy próbát azért megér. Belépett és körbenézett. Végül megtalálta a kiszolgáló pultot és gyorsan kapkodva a fejét igyekezett megtalálni Katie-t.
Majdnem felkiáltott örömében, amikor megpillantotta a lányt, aki épp a pult mögött állt és a telefonnal volt elfoglalva. Frances odalépett hozzá és bugyután rá mosolygott, azt se tudva, mit mondjon.
Katie felemelte a fejét a rávetülő árnyék hatására és egyenesen a rá szegeződő szemekbe bámult.
– Te mit csinálsz itt? – nyögött fel, majd körbe nézett, nem figyelt-e fel rá valaki. – Kérlek, menj el! – morogta idegesen.
Frances megrázta a fejét.
– Nem tudlak kiverni a fejemből – mondta halkan, mire Katie megremegett. – Beszélnem kell veled.
Kabátja zsebébe csúsztatta a kezét, hogy elrejtse remegését.
Katie megrázta a fejét.
– A saját érzéseiddel se vagy tisztában – mondta kimérten, igyekezve elhitetni, hogy a türelme végén jár, annak ellenére, hogy ez távol állt az igazságtól. Valójában nagyon is meg akarta ismerni ezt a nőt, és azt kívánta, bárcsak igaz lenne, amit Frances mondott neki. De nem tehette. – Kérlek, menj el!
Frances lehajtotta a fejét és a padlót bámulta. Amikor gyönyörű szürke szemei ismét Katie-re vetültek, csillogásukban a szomorúság és a végtelen szerelem tükröződött. Aztán lassan bólintott és elfordult.
– Rendben. Elmegyek.
Katie-nek hirtelen összeszorult a szíve. Talán Frances mégis igazat mondott. Talán tényleg szereti őt. Talán... Az elmúlt hetekben Katie nem is tudott másra gondolni, csak erre a nőre. Néha azon kapta magát, már csak Frances gondolatára is pezsegni kezd a vére. Még ha csodálatos hangját is felidézte... Ez túl sok volt. Túl gyors. Nem akarta elhinni. Hihetetlen volt, hogy ilyen futó ismeretség után is néha az iskolában vagy a munkahelyén csak állt, mindent kizárva maga körül és csak Frances-re gondolt.
Beszélni akart vele. Ismét látni akarta azt a gyönyörű mosolyt.
– Várj! – szólalt meg végül, Frances pedig azonnal visszafordult, reménykedő pillantást vetve rá. – Várj meg! – pillantott az órájára. – Nagyjából fél óra múlva végzek.
Frances boldogan elmosolyodott és azt mondta, megvárja kint a kocsijában.

***

Amikor látta Katie-t kilépni az épületből, Frances kiugrott a kocsijából és kinyitotta a lánynak az ajtót. Katie hálásan mosolygott és beült az anyósülésre. Frances sebesen megkerülte a kocsit és behuppant mellé, hogy aztán a másikra nézzen.
– Mit szólnál egy közös ebédhez?
Katie leszegte a tekintetét. Próbálkozott, de nem tudott ellenállni.
– Rendben. Menjünk!

Folytatása következik!

____________________________________________________________

[1] Bon jour, soeur (francia): Üdv, nővérem.
[2] Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? (francia): De csak tudtok valamit róla.