A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el kell tudni viselni. A Holdra történő utazások, már gyakorlatilag rutinból mennek , és sokkal inkább a szomszédos galaxisokban történő utazások jelentenek kihívásokat.
Gini felrakott egy kávét és leült a konyhaasztal mellé. Fehér színű blúzt viselt és zöld miniszknyát és strandpapucsot.
– Furcsa érzés a magány, teljesen egyedül vagyok egy égitesten, tulajdonképpen ez egy aktív meditáció ami által jobban megismerem saját magam. – mondta Gini, hangosan mert szerette hallani a saját hangját.
Rágyújtott egy cigire majd három kopogást halott kintről.
– Én vagyok az egyetlen ember a Holdon, szóval nem tudom, hogy ki vagy mi kopog?
Újra kopogás, és újra három.
- Lehet, hogy a hőmérséklet változás miatt hallani kopogást, de akkor eddig miért nem hallottam? Hiszen már három hónapja szolgálok a Holdon. A szerződésem egyébként hat hónapra szól. Ha olvasmány élményem nem csalnak akkor Robinson Cruose jóval több időt töltött egy lakatlan szigeten.
Újabb kopogás.
A hölgy levette a kávét a gáztűzhelyről, majd az ajtó és a rejtélyes hang irányába indult el.
– Több 10 ezer ember közül választottak ki a küldetésre, teljesen nyugodt vagyok, mivel jól bírom a stresszt. – mondta hangosan. Majd hozzátette. – Természetesen ha kinyitom az ajtót akkor nem a Holdat fogom látni, hanem a külső bázist, épen ezért nem kell felvennem az űrhajós ruhát.
A kezét a kilincsre rakta. – A francia műköröm mutatós. – villant át az agyán és kinyitotta az ajtót
.
Gini nagyot szívott a cigiből és látta, hogy az ajtóban álló lényt zavarja a a cigi füst