Belépő az Édenbe 5-6. rész

Ötödik fejezet

A telefonos kisasszony hiába kiáltozott a készülékbe.
- Halló! Hölgyem! Hall?! - Eva felrezzent, majd a füléhez emelte a kagylót.
- Bocsánat, nem lényeges a dolog - mondta, aztán lerakta a kagylót, majd rövid gondolkodás után felhívta a nővérét.
- Halló Mary?
- Hugi, te vagy az? Na milyenek a mézes hetek?
- Jaj gyere értem Mary! Jaj segíts...! - zokogta.
- Úr isten Eva! Mi történt? Megvert?
- Jaj, nagyobb baj van! Gyere, kérlek értem!
- Hol vagy most?
- A lakásban.
- Maradj ott! Egy órán belül ott vagyok.

Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.
- Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres volt. Sosem dohányzott, de most szívesen elszívott volna egy szál cigit. Fejét a falnak támasztotta, majd elaludt. Álmában Adammal menekült egy kocsin, amit dühödt arabok üldöztek. Aztán meg szeretkeztek, és a csúcs közelében a férfi feje egyszer csak vérezni kezdett. Lelőtték. Felugrott egy vonatra, ami váratlanul rázkódni kezdett.
- Eva! Eva! Ébredj! - a nővére rázta a vállát
- Jaj de jó, hogy itt vagy. - mondta, és zokogva borult a nővére vállára. Mary leült mellé és simogatta. Csak akkor kérdezősködött, amikor megnyugodott egy kicsit már.
- Mi történt itt? Hol vannak a bútorok?
- Menjünk innen! Ott szemben van egy presszó. Konyakot kívánok.
- Úgy látom, hogy rád is fér. - Kimentek az ajtón, Eva gondosan bezárta, majd átmentek a presszóba. Mary rendelt két dupla konyakot, majd két órán keresztül hallgatta a húgát. Mikor befejezte, felkiáltott:
- Na el is hiszem, hogy teljesen kiborultál! Most mit akarsz tenni?
- Vissza akarom kapni ezt a szemét gyilkost, mert teljesen megőrülök érte. Jaj olyan buta vagyok! Nem kellett volna úgy elrohannom.
- Szóval meg akarod keresni?
- Igen. - bólogatott könnybe lábadó szemmel Eva - Mary egy jegyzettömböt, meg tollat vett elő a táskájából. Áthajtotta azokat a lapokat, amin már volt valami, majd felírta:

FÉRJKERESÉS

- Nos mit is tudunk?
1. Adam ügynök. kérdés: hol?
- Azt mondta, hogy a CIA-énál van. - szúrta közbe Eva.

2. Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Kérdés: Mi igaz, és mi nem?
- Hát azt én sem tudom, de azt hiszem ebben nem hazudott.
- Jó akkor az egyik hely, ahol kereshetjük az Washington. Csak az a bökkenő, hogy hogyan jutunk be a CIA épületébe. Lépjél be hozzájuk, és legalább két kém is lesz a családban. - Eva halványan elmosolyodott. - Tudod, hogy hól vannak eltemetve a szülei?
- Washingtonban!
- Akkor, ha odamegyünk kinézünk a temetőbe is. Lakása van még valahol?
- Egy New Yorkban, egy Washingtonban.
- Remélem, azok jobb állapotban vannak, mint ez itt szemben.

3. Azt is tudjuk, hogy ez a lakás nem az ő nevén volt. Reggel meg kell tudni, hogy mit tud az ügyről a házmester. Ja és még azt is szerettem volna kérdezni, hogy mit is mondott, hol dolgozik?
- Mondtam, hogy a CAI-nál!
- Jaj nem mos, hanem mielőtt kiderült volna, hogy bajsza van a menyasszonynak. Bocs ez rossz hasonlat volt.
- Ja, LONDON HOOLDING. Jézusom ez volt a költöztető kamilyon oldalára írva, amit láttam délelőtt. Tudod meséltem a nagydarab medvéről, aki bejött az étterembe kávéér. Még azzal ugrattam magam, hogy biztos ez is kém. Ráhibáztam!
- Úgy látszik, malacod van a kémekkel. Tehát:

4. Utána járni a LONDON HOOLDING-nak. Hová mentetek volna nászútra?
- Velencébe.
- Mikor?
- A jövő héten.
- Menj majd oda! Hátha ott lesz, mert azt hiszi, hogy úgy sem mész el egyedül, vagy épp azt hiszi, hogy oda mész búslakodni, és látni akar
- Te Mary, keressünk valami szállást, mert mindjárt összeesek a fáradtságtól.
- Jó, gyere, menjünk. A főtéren láttam egy nagyon kis takaros szállót.
Hamar fizettek és átmentek a főtérre. A halban lévő kis butikbak vettek fogkefét, aztán letusoltak, és lefeküdtek. Eva szinte azonnal elaludt.

Hatodik fejezet

Adam behajtott az új lakása elé. Egy gyönyörű kis házacska volt, apró előkerttel. Kinyitotta a kaput és beállt a garázsba. Hajnali öt óra volt. A garázson keresztül ment be a házba. A bútorai már ott voltak. Mindent elrendeztek ízlésesen. Ruhái gondosan beakasztva a szekrénybe, a könyvei a polcokon ugyan olyan sorrendben, mint a másik lakásban. Mindene meg volt, csak Eva nem. Fáradtan leült a nappaliban, és elgondolkodott, hogy helyesen viselkedett- e. Valószínűleg igen Vissza is tarthatta volna az asszonyt, de így is veszélybe sodorta már. Legszívesebben felhívta volna, hogy jöjjön utána, de nem tehette meg. Az úton ide felé rájött, hogy miért akarják Irakba küldeni. Túl sokat tudott meg a " Cég" belső rothadásáról, túl közel jutott valakihez, és sejtette is, hogy kihez. Ben Moorgenhez. Ez az ember pedig ki akarja csinálni. Egy hónap múlva kellett belépnie az ENSZ- be. A terv nagyszerű volt, csak pontosan tudta, hogy aki végre hajtja, nem kerül ki Irakból élve, hacsak nem olyan ügyes, mint James Bond.

Hírtelen a gondolataiba hasított a telefon csörgése. Nagyot dobbant a szíve, hátha Eva az, de aztán rájött, hogy ő nem lehet. Lassan felállt, és felvette a kagylót.
- Halló - szólt bele- Itt Mark Edem Stevard.
- Jeles! - hallotta Ben Moorgen hangját. - Na ezért nem engedtem, hogy kiszállj! Vállalod az ügyet?
- Igen. - mondta kelletlenül Adam.
- Na ne légy már olyan szörnyen tüskés! Ketten mentek. A vissza út biztosítva. Nem lesz semmi probléma.
- Ki lesz a másik?
- Biztonsági okok miatt még nem mondhatom el.
- Jó, és mikor kell nálad jelentkezni?
- Ha visszajöttetek. Ha beléptél a New Yorki ENSZ kirendeltséghez már egyenesbe vagy.
- A másik ügynök?
- Ő már ott dolgozik. Te, Adam, ne sajnáld azt a nőt, nem volt hozzád való, és egyébként is te a hazádnak és a bosszúnak esküdtél örök hűséget. Van egy hónap pihenőd, használd ki, és felejtsd el azt a libát. Na szia, és kéz és lábtörést.

- Szia. - mondta Adam és lecsapta a kagylót. - Seggfej! - kiáltotta, és földhöz vágta a készüléket. Elöntötték szemét a könnyek, levetette magát a kanapéra, és dühösen verte a fejét a két öklével. Majd amikor megnyugodott, szemében elszántsággal felugrott. - Igen, Eva egy liba!? Meg nem hozzám való?! Meg felesküdtem a bosszúra?! Hát kapsz te olyan bosszút, hogy belegebedsz! Elvetted tőlem az utolsó esélyt ahhoz, hogy normális életet éljek?! Majd adok én ezért te szemét! - Elő vett egy tiszta papírt, meg egy filcet, és leült az íróasztala mellé, és írni kezdett:

TERV B. M. LIKVIDÁLÁSÁRA
(meggyilkolására)

1. Eva értesítése, hogy várjon rám, mert szeretnék vele élni.

2. Ügynök társam felkutatása, és ellehetetlenítése. - Nagyon reménykedett abban, hogy az akció nem Moorgen egyedi vállalkozása. Ha pedig így van, az azt jelenti, hogyha a másik ügynöknek az utolsó pillanatban valami baja történik, mondjuk, eltöri a lábát, Ben Moorgennel kel beugornia helyette. Akkor pedig, jaj neki.

3. Bázis az USA-ban. - Fel akarta venni a kapcsolatot az egyik haverjával, aki a " tanú védelmi" - sekknél dolgozott. Kellet egy új hely, ahova majd Evával elbújhat, ha sikerül visszatérnie Irakból. Elégedetten nézett a papírra, majd összetépte, és lehúzta a vécébe. Most már összeszedte a gondolatait. Aztán bement a hálószobába, és lefeküdt az ágyra. Megpróbálta beszívni Eva illatát, de már nem lehetett érezni. Fájdalom hasított az ágyékába. Gyorsan meg ágyazott, meztelenre vetkőzött és bebújt a takaró alá. Férfiassága követelőzően meredezett. Elképzelte az asszonyt, úgy ahogy előző este ott feküdt a rózsával a kezében. Elöntötte a forróság, és megkönnyebbül. Fáradtan, égő szemmel feküdt, és azon gondolkozott, hogy hogyan is felejthetné el az asszonyt, hiszen hacsak rá gondolt beleremegett a szerelembe. - Úr isten Ben, te még sosem szerettél? - gondolta, és szánalmat és undort érzett a másik iránt. Nehezen, gondolatokkal terhesen aludt el.