Belépő az Édenbe 35-36. rész

Harmincötödik fejezet

Már vágni lehetett a szobában a füstöt. Abu Seham és öt társa térképet készített a lehetséges útvonalakról amerre a szökevények mehettek. Maguk elé terítették a vidék nagyléptékű térképét. Sok lehetőség állt előttük, bár az erősen leszűkítette a kört, hogy a mentő ellenőrzése után valószínűleg nem mernek majd magasabb rendű úton közlekedni.
- Szerintem teherautóval mentek tovább. – mondta, Khaleb Muszuf. - bár a mentő mellett nem találtunk újabb keréknyomokat, de személyautóval nem lehet beteget szállítani.
- Valószínűleg igazad van, - mondta Abu Seham - de szeretném, ha mégis minden járművet ellenőriznétek!
- Az természetes, de a kereső brigádokat, amiket reggel indítunk majd útra, a teherautókra kéne specializálni.
- Én úgy képzeltem a dolgot, hogy az ellenőrző pontoknál mindenkit megállítnának, mint eddig. Mi helikopterrel pásztáznánk a környéket, és csak azok után a kocsik után küldenénk a különleges csoportokat, amelyek gyanúsak.
- Szerintem ez így túl laza. Könnyen átcsúszhatnak a hálón. - szólt bele Mohamed Sehib is.
- Nem, ha a helikopteres megfigyelést jól végezzük. Bár tudom, hogy nagy zajt csapnak, de nagy területet gyorsan át lehet vele tekinteni. Most azt javaslom uraim, hogy térjenek nyugovóra, és holnap reggel ötkor találkozunk ugyan itt.

Reggel kiosztotta a térképeket a négy heikopteren elhelyezkedő embernek. Az ötödik gépre Abu Sahem saját maga ült fel, és egy embert pedig otthagytak a rádió mellett. A mentőautót elérve sugáralakban indultak el. Négy teherautó és egy személykocsi után indították el az akciócsoportokat, de hiába. Már tíz óra is elmúlt, amikor észrevették a táborhely maradványait. Abu Sahem gépe is odarepült és leszálltak. Minden kis centimétert átvizsgáltak az út azon a felén.
- Nem rég mehettek el uram! - jelentette Mohamed Sehib. - Abu Sahem a helikopterhez ment, és kiadta a parancsot a többi egységnek, hogy tartsák szemmel ezt az útvonalat. Reménykedve ültek vissza a gépbe. A keréknyomokból tudták már, hogy egy teherautót keresnek. Csak azt nem látták, hogy az autó az út másik oldalán rejtőzködik egy hatalmas szikla fedezékében úgy, hogy még a helikopterről sem lehet látni. Arra vártak, hogy a helikopterek elmenjenek, és ők továbbmehessenek a földeken át a következő bekötőútra.


Harminchatodik fejezet

Este érkeztek meg a kis hegyi falucskába. Adam miután üdvözölték Ali Hasszán rokonait és ismerőseit, egy kis felfedezőútra indult a vidéken. A falu szélén meg is találta, amit keresett. Itt a hegy meredeken szakadt le a tenger felé. Három méterre a szakadék szélétől egy kis sziklapad ugrott ki, mögötte barlang. Adam leereszkedett ide és zseblámpával körülnézett a barlangban. Nem volt túl nagy, de több járat és beugró is volt benne. Adam az egyik beugróban hagyott egy zseblámpát, meg egy plédet, amit a zsákjában vitt magával. Visszamászott a fennsíkra, aztán leült egy kidőlt fára. Gyönyörű látvány tárult elé. A szakadék alatt egy kis erecske tört utat magának a tenger felé. Körülötte gyönyörűen zöldelltek a bokrok és a fák. Üdítő látvány volt a sok elszáradt éppen csak vegetáló cserje után. Ha erősen hunyorított a szemével, akkor láthatta a horizontnál a tenger kék ködét. Nézte a lenyugvó napot és fájt a szíve. Sosem akart ekkora fájdalmat okozni Evának, de muszáj volt mind a kettőjük érdekében.

Lassan felállt és visszaballagott a faluba. Megbeszélték Ali Hasszánnal, hogy sötétedés után búcsúvacsorát rendeznek a kis lapályon. Levágtak egy birkát, nagy tüzet raktak, az asszonyok tüsténkedtek. Evát nem engedtek semmihez sem nyúlni. Most ő vendég volt. Ben Moorgen is felkelt. A hosszú nyugodt alvástól jobban lett. Közvetlenül a tűzhöz ültették, és forró levessel teli bögrét nyomtak a kezébe. Ali Hasszán megmutatta a tevéket, amiken másnap reggel majd négyen tovább mennek. Mókázva utánozta az állatok mozgását, mire az egyik teve nemtetszését kinyilvánítván nemes egyszerűséggel leköpte. Mindenki a hasát fogta a nevetéstől, ő pedig egy csomó pénzt lealkudott a tevék árából.
- Zuhanyt nem akarni venni, tiszta árvíz. Léket kapott a sivatag hajója. - Kiabálta gesztikulálva, és közben tartotta a markát a férfinek, akitől vette őket, az pedig egyenként számolta vissza neki a pénzt, amit már kifizetett neki Ali.

Nekiláttak a vacsorának. A birka isteni finom volt. A frissensült lapos kenyerekre szelték, és úgy harapták az egészet. A kocsmáros hozott egy kisebb hordó jó bort azt itták a sültre. Adam Eva és Moorgen közé ült és folyton töltött a Férfinak. Az pedig ivott. Mikor már alig bírt az italtól fennmaradni Adam megkérdezte:
- Nem akarsz békülni?
- Nem! Gyűlöllek!
- Mégis csak a latrinába való vagy.
- Megöllek! - ugrott fel Ben Moorgen, és előrántotta a bicskát, amit Eva konyhai felszereléséből lopott. Adam félreugrott a szúrás elől, mire a másik rávetette magát. Vészesen gurultak a szakadék felé. Ali Hasszán megpróbálta őket szétválasztani, de Ben Moorgen a karjába szúrt. Adam nagy nehezen lerázta magáról és felállt. Egy falubeli férfi odalépett Ben Moorgenhez és fel akarta segíteni, de az őt is megszúrta és úgy ugrott neki ismét Adam lábának, mint egy dúvad. Mind ketten megtántorodtak, és belezuhantak a szakadékba. Mindenki döbbenten megállt egy pillanatra. Aztán Eva kétségbeesve felsikoltott. A szakadék szélére léptek, de az esti sötétségben nem láttak semmit.