Belépő az Édenbe 39. rész

Harminckilencedik fejezet

Megúszta az előző éjszakát a helikopteren Khaleb Muszuf. Az igaz hogy a pilótának is volt annyi esze, hogy a határsávot nagyívben kikerülte. Reggel aztán leszálltak az első nagyobb falu mellett. A parasztoktól kaptak lepényt meg kecskesajtot. Megreggeliztek, aztán a falu vezetőjéhez mentek érdeklődni, hogy nem láttak - e a napokban idegeneket. A hosszas üdvözlési aktus után a vendéglátó forró erős zöldteát hozatott be a szolgálóval, aztán leültek és elkezdtek beszélgetni.
- Gyönyörű a falud öreg. - kezdte a beszélgetést Muszuf - Gazdag és tiszta.
- Már nem olyan, mint a háború előtt. Akkor még kevesebb volt a felhő és több az eső. A háború után közvetlenül kipusztult a fél kecske nyáj, amikor a folyóból ittak.
- Mert olaj esett az égből.
- Az. A lányom is elvetélt. A szomszéd faluban meg kétfejű kecske született. A víz mellett meg sok volt a döglött madár. De azért már valamivel jobb az élet.
Már tisztára lehet seperni az utcákat.

- Azt szeretném kérdezni tőled, hogy nem láttál - e idegeneket a környéken?
- Nem fiam. De a szomszéd faluba visszajött az a kópé Ali Hasszán. Tudod a féllábú Hasszán fia. - Muszuf úgy tett mintha tudta volna, hogy kiről is van szó. Az öreg folytatta:
- Az mindig mókázik. Nincsen neki két komoly szava egymásután. Pedig nagy tragédia érte. A családja meghalt, amikor a kurd bestiák között rendet rakott az elnök. Az anyja neki is kurd volt, de az apja nagyon rendes perzsa volt. Jó barátságban voltunk.
- Szóval kurd hazafi. Azt hiszem, meg van az emberem. - gondolta magában Muszuf.
- Milyen messze van ez a falu?
- Egy óra járás, ha jól kilép.
- Nem lenne egy autója, amit kölcsönadna nekem?
- Nekem nincs, de az unokámnak van egy teherautója. Azon szokta a levágandó állatokat a városba szállítani. - becsöngette a cselédet és elküldte a fiáért, meg a kocsiért.

Közben Muszuf megbeszélte a pilótával, hogy ő átmegy a másik faluba és megnézi, hogy mi a helyzet ezzel az Ali Hasszánnal. Majd mobiltelefonon tartják a kapcsolatot. Aztán mikor megjött a kocsi elbúcsúzott illően az öregtől, beült a kocsiba és elhajtott.
Bekanyarodott a faluba a kis temető mellett és egyből meglátta a friss sírhantokat. Megállt és bement hozzájuk. Név nem volt rajtuk, de az biztos volt, hogy csak pár órája emelték őket. Bement a faluba és egyenesen itt is a „polgármesterhez” ment.

- Jó napot. - mondta nem túl nagy tisztelettel. - Hol van Ali Hasszán?
- Ki keresi? - kérdezte az, gyanakodva, aztán elsápadt, amikor megmutatta neki Muszuf a rendőr igazolványát. - Hát bement a városba a barátaival.
- Jó! - mondta a rendőr, bár nem nagyon hitt a magyarázatnak. - Most azt mondja meg, hogy kié az a két friss sír a temetőben?
- Nem tudom, hogy mi a nevük. Két utazó volt, akik leestek a nagyszikláról. Úgy találtunk rájuk reggel.
- Nem kellet volna értesíteni a rokonságukat?
- Nem tudtuk uram, mert nem voltak náluk papírok. - tódította.
- Perzsák volta, vagy külföldiek?
- Azt én nem tudhatom, mert teljesen szétzúzódtak a sziklákon. - kimentek megnézni a helyszint. Khaleb Muszuf felhívta a pilótát. Elmondta, hogy mit tapasztalt és, hogy a pilóta rendeljen ide egy csapatot. Exumálni kell a holttesteket.

Egy óra múlva ott is volt a nyombiztosító brigád, meg a halottkém. Feltárták a sírokat, de csak az egyikben volt halott. Egyből azonosítani tudták benne az egyik szökevény személyét. Ben Moorgen volt az. A másik sír viszont üres volt.
- Hol a másik? - ordított Muszuf a reszkető polgármesterre.
- Azt nem találtuk.
- Hogyhogy nem találtátok?
- A lányom este látta őket a szakadék mellett. Ketten voltak. Minket nem bántottak, hát mi sem maceráltuk őket. Nem voltak ismerősök, hát biztosan beleestek éjjel a szakadékba. Ha csak az egyik esett volna bele, biztosan segítségért jött volna a másik. Hát úgy gondoltuk, hogy az egyik hullát biztosan elvitte a folyó. Hát két sírt csináltunk.
- Túl sok a biztosan! És ha az egyik megölte a másikat és odébb állt? - a polgármester csodálkozó képet vágott, majd megvonta a vállát.
- Mindenre én sem gondolhatok! - mondta. Muszuf legszívesebben az üres sírba lökte volna az öreget. Aztán leült egy fa alá és elgondolkodott, hogy vajon mi is történhetett.

Valószínűleg itt akartak átszökni a határon a szökevények. Ben Moorgen nagyon beteg volt. Lehet, hogy meghalt, aztán lelökték a szakadékba, hogy beadhassák ezt a mesét. Eltemették Moorgent meg Wagnernek is csináltak egy sírt. Ha nem bontották volna fel mind a két sírt, megoldódott volna az ügy. Így is tetemes egérutat nyertek a menekülők. Ezt is neki köszönhették. Két nappal előbb a reptéri jelentések között talált egy olyat, hogy egy néven ketten akartak belépni az országba. Az első tíz nappal előbb lépte át a határt a másik két napja reggel. Azért is figyeltek oda a vámosok, mert nagyobb kokain szállítmányt vártak. Az elsőnél nem találtak semmit. A másodiknál több kiló kokain volt. Muszuf oda utazott és megtudta, hogy az első nő személyleírása ráillik Adam Wagner feleségére, akinek az adatait a titkosszoli adta meg. Az asszony segíthetett a szökésben.

- Volt velük egy nő? - kiáltott oda a polgármesternek.
- Nem uram! - hazudta az, és minden ízében remegett. Visszatért az előző napi fogadalmához. Hisz arról csak ő tudott, hogy a lány a reptéren nem Eva Wagner volt. Miért ne szökjenek meg, hisz nem csináltak semmit? Úgy adja le a jelentést, hogy mind a ketten meghaltak. Kell egy szemtanú, aki látta őket beleesni a szakadékba. Felállt és a polgármesterhez lépett. Galléron ragadta és rákiáltott:
- Mi történt itt valójában? - a szegény kis embernek keze lába remegett.
- Az úgy volt nagyságos felügyelő úr, hogy ezek idejöttek egy kocsival. Az egyik nagyon beteg volt. Azt kérték, hogy hagy üssenek tábort odakint. Aztán este vittünk nekik étel. A beteg egyszer csak megbolondult, és neki ment a másiknak. Mind a ketten leestek. Az egyiket megtaláltuk, a másikat nem. Volt velük egy asszonyka azt átvitte Ali Hasszán a határon. - Khaleb Muszuf elővette a mobil telefonját és felhívta Abu Sehamot.
- Uram jelenteni szeretnék.
- Mondja!

- A határmenti Safwan falucskában megtaláltam Ben Moorgen és Adam Wagner sírját. Belezuhantak egy szakadékba. Ben Moorgent azonosítottam.
- Jól van fiam, jöjjenek vissza. - így hát visszahantolták a sírokat a nyombiztosítók visszamentek Bagdadba, Seham pedig visszavitte az autót a szomszéd faluba. Már alkonyodott, amikor ismét a helikopteren ült. Szólt a pilótának, hogy egy kicsit most repüljön be a határsávba. Két perc múlva meglátta, amit akart. Egy férfi és egy nő ment a hegyi úton, tevén.
- Mehetünk. - veregette meg a pilóta hátát. - Szóval Adam Wagner tényleg meghalt. - gondolta és megnyugodott a lelke, hogy az asszonyt nem árulta el.