Belépő az Édenbe 41-42. rész

Negyvenegyedik fejezet

- És a másik férfi?
- Azt nem találták meg.
- Oda kellett volna menned! Lehet, hogy elszökött és nem halt meg.
- A falu teljes lakossága azt vallotta, hogy látták, hogy ő is lezuhant. Biztosan szörnyet halt, és ha a tengerig vitte a folyó, sosem kerül elő a holtteste.
- Rosszul végzed a munkádat Abu Seham, de én nem haragszom rád. Nézd, én is fáradt és lázas vagyok. Az utóbbi napok engem is meggyötörtek, de kérlek, hogy utazzál oda és kérdezzed ki te magad a falut! Hantoltassad ki a hullát és hozassad Bagdadba. Végre kell rajta hajtani az ítéletet! Szervezzél kereső brigádot, és ha megvan a másik is, azt is irányítsad ide! Ja és azt a hazaáruló kurdot is kerítsed elő! Igyekezzél! - Abu Seham megnyugodva állt fel a székből és mélyen meghajolt. Otthon már várta a magángépe. Előző nap becsomagoltatott a feleségével, és a svájci bankszámlájára átutaltatott még tízmilliót. Úgy érezte sikerült megúsznia a dolgot, de mikor felegyenesedett Szaddam Husszein kezében ott volt a pisztoly.

- Úgy hallottam, hogy Svájcba készülsz. Sajnos nem engedhetlek el, mert hazaáruló vagy. Ezennel végrehajtom rajtad az kivégzést. - mondta az Elnök, de a ravaszt már nem kellett meghúznia. Abu Seham félelmében szörnyethalt. Dísztelen sírba a legnagyobb csendben temették el. Szomorú áldozata volt egy leáldozó hatalomnak.

Negyvenkettedik fejezet

Eva ott ült Velencében és nézte a fekete italt. Szeme folyton megtelt könnyel végigfolyt az arcán, aztán belecsöppent a kihűlt kávéba. Rettenetesen fájt neki Adam elvesztése. Először még reménykedett, hogy él, de már több mint egy hónapja ült a szállodában, és semmi hírt nem kapott róla. Úgy gondolta, hogy még egy hetet marad, aztán hazamegy. Elvégre Adam ott is el tudja érni. A hasa is kezdett már nagyon gömbölyödni. Egyre kényelmetlenebbnek érezte a szállodai létet. Oda ment hozzá a pincér.
- Reggelit asszonyom?
- Köszönöm, igen. - nem kellett már semmi mást mondani. Tudták, hogy csak két tükörtojást, meg pirítóst kér csak.

Egy begipszelt lábú és karú arab kinézetű férfi jött be most az ajtón. Fején turbán és az arca is be volt bugyolálva. A főúr odalépett hozzá, hogy kitessékelje a nem odaillő emberkét, de az mondott neki valamit, amire odakísérte Evához.
- Elnézést asszonyom, de ez az ördög azt mondja, hogy önt keresi.
- Mit akar? - kérdezte Eva a szemét törülgetve.
- Jönni velem! Férjéről tudni hír. - mondta a férfi rekedtes hangon. - Eva mint a nyúl ugrott fel. Kimentek Eva kocsijához, beültek. Eva vezetett, a férfi pedig mutatta az utat. Körülbelül húsz perc múlva intett a férfi, hogy parkoljon le egy gyönyörű villa előtt. A férfi elkezdte kiszabadítani a fejét. Eva kíváncsian nézte, hogy ki is van az álruha mögött, mert ismerős volt az illető neki, csak nem merte elhinni, amit sejtett. Minden esetre a látvány egyre jobban hasonlított a férjére. Boldogan bújt az ölébe.

- Hová bújtál?
- A barlangba. Ott voltál tőlem egy lépésre.
- Szegénykém, hogy tudtál kimászni onnan a törött karoddal meg lábaddal?
- Nem volt nekem semmi bajom.
- Hát akkor a gipsz csak álca?
- Nem. Múlt héten elütött egy autó a szálloda előtt, amikor érted akartam menni. - jóízűen nevettek a sorson aztán Eva megkérdezte:
- Ki vitt át a határon?
- Ali adott mellém egy embert.
- Szóval ti jártatok előttünk, és Ali mindent tudott!
- Igen. Ne haragudj, hogy átvertelek, de muszáj volt. El kellett intéznem ezt az őrültet. Ha nem sikerül nem tudtunk volna új életet kezdeni. Ha nem egyedül érkezem meg Washingtonba biztosan gyanút fogtak volna. Így simán bejutottam a hivatalba és lebuktattam azt a bandát, aki rám szállt. Nem csak Ben volt az egyetlen ellenségem. De most már szabadok vagyunk.

- Hol kezdjük az új életet?
- Az anyádnál, vagy New Yorkban, vagy Washingtonban. Ahol akarod. Nyugállományozott állami tisztviselő vagyok. A svájci bankszámlánkból vidáman megélünk életünk végéig. A nyarakat biztosan itt ebben a villában töltjük majd.
- Ez a tied? - kérdezte csodálkozva Eva.
- Nem az enyém, hanem a tied. Még nászajándékba vettem neked. Sajnos a küszöbön nem tudlak átvinni tekintve arra, hogy törött a karom és ketten vagytok. Kiszálltak a kocsiból és boldogan vették birtokba a házat.


Huszonhat év múlva

- És most külön kitüntetéssel jutalmazzuk ifj. Adam Wagnert kitűnő diploma munkájáért, amit a „Világbéke alakulása Szaddam Hussein halálának tükrében” címmel írt. - mondta a Yeal egyetem dékánja, és átadta a diplomát a büszke ifjúnak. Az pedig arra gondolt, hogy mit szólnának a professzorok, ha tudnák, hogy a szüleinek milyen szerepe volt ebben, és hogy ezt a kalandot a mamája hasában vészelte át. Végig nézett a családján. Apja erős, izmos és még mindig jóképű. Anyja karcsú és fiatalos pedig négy testvére is volt. Susanna most múlt huszonegy éves, és a nevét arról a halott kislányról kapta, akinek a nevét fölvette az édesanyja, amikor útlevélre volt szüksége. Utána jöttek az ikrek Paul és Mary. Ők most érettségiztek. Aztán hosszú szünet jött, majd a kis Meggy, akit Ali Hasszán felesége után neveztek el. Büszkén nézett rájuk. Mindent elértek, amit akartak. Anyja, Eva és apja, Adam nem is gondoltak volna arra, hogy ez a kis kaland belépő volt az édenbe.