Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az udvarra.
– Főzök az uramnak házi tyúkhúslevest. – mondta. Majd megpillantotta a fekete varjút az öreg körte fán.
– Már megint itt van ez a dög.
A kés jó éles volt, a tyúk pedig egészséges és szép. A távolban férfiak kiabáltak ugyanis focimeccs volt a faluba. Gini délre végzett a főzéssel. Béla, a barna, rövid hajú férfi leült a konyhaasztalhoz.
" A nőknek a konyhában van a helyük" hazudta a fali házi áldás.
– Béla, ma megint engem figyelt a dög.
– A fekete varjú? Ha ennyire zavar, akkor elkérem a sörétes puskát a Józsitól.
– Szerintem a gonosz Teri néni szelleme költözött a madárba. Emlékszel, Teri néni mindig beszólt mikor rövid szoknyába mentem a kisboltba.
– Jó volt a leves, egyet szundítok, és este kimegyünk Józsival az erdőbe. Vaddisznót kellene lőni. Bár olyan finom pörköltet nem tudsz főzni, mint édesanyám.
Gini kiült az udvara és nézte a vén körtefán ülő fekete varjút. A madár nem mozdult, és mintha Ginit figyelte volna. A fiatal nő később felrakott egy kávét.
Józsi terepjáró autója nagyot fékezett a ház előtt. Béla hamar beült és kezet fogtak.
– De szép varjú ül a körtefán, Béla.
– Ne kezdd el te is a hülyeséget.
A hold D alakot mutatott, vagyis dagadó. A két férfi egy magaslesen ült és figyelték a tisztást. ( fák nélküli terület az erdőben). Józsi már jó ideje kukoricát szórt ki, hadd szokjon oda a vad.
– Béla, te megcsaltad már az asszonyt?
– Csak mikor fiatal voltam, akkor meg szabad. De miért kérdezted?
– Gini, mondta, hogy teljesíti a kívánságaim.
– És ezt nekem a férjének kell elmondani? Legyetek boldogok.
– Valami mozog a bokorba. – mondta Józsi és a távcső után nyúlt.
– Csak egy nyúl. – nyugtázta Béla.
– Füst szagot érzek.
– Ha nem maradsz csendbe, sohasem lövünk vaddisznót. Többet pofázol mint Gini.
– De komolyan érzem, a házad felől jön a füst.
Béla, idegesen a kezébe vette a mobiltelefonját.
– Kicsörög. – mondta és a füléhez tartotta.
– Gini nyugtasd meg a lovagod Józsit, hogy nem ég a házunk.
Béla látta, hogy nagyot ugrik a vaddisznó.
– Oh Istenem, csak nők és mobiltelefon ne lenne a világon. – mondta lemondóan. Majd látta az ismerős fekete varjút a kiszórt kukoricán. A fiatal férfi lassan a vállához emelte a puskát. A madár gyorsan bebújt egy fa mögé.
– Sőt felismerte a puskát. – tette hozzá Béla
– A mai vadászatból már nem lesz semmi. – mondta Józsi.
Visszafelé a kocsiban némán ültek.
Béla otthon bontott egy dobozos sört, és észrevette az asztalon a vaddisznó pörköltet, majd Gini melltartóját szintén a konyhaasztalon.
Dörrenés rázta meg az ablakot majd
Józsi lépet be a konyhába, a kezében volt a fekete varjú.
– Már sohasem tudjuk meg, hogy mit akart. – mondta.
Béla nagyot nevetett.