FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green, is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán a leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ez úton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
**************************************************************************
Miután hazaértek az esti kiruccanásukból, Johnnie, Alma, Ceecee és Tori felvetették, hogy jó lenne, ha Phillip hálószobáját visszaalakítanák gyerekszobává. Nehéz munka lesz, de már így is épp elég ideig halogadták, és itt volt az ideje, hogy az emlékek utolsó morzsáját is eltakarítsák. Végül Alma némán felállt, és egyedül hagyva a feleségét a barátaikkal, a hálószoba felé indult.
– Ez most nagyon nehéz neki – jegyezte meg Johnnie.
– Mindkettőtöknek nehéz, Johnnie – válaszolta Ceecee. – Biztos vagy benne, hogy készen álltak erre? Úgy értem, mi Torival szíves-örömest átvállaljuk.
Tori egyetértően bólintott.
– Csak mondjátok el, mit szeretnétek megtartani!
– Nem. Nem szükséges – rázta meg a fejét Johnnie. – Ez olyasvalami, amit meg kell tennünk, mindkettőnk érdekében… Ez a része annak, hogy túltegyük magunkat ezen az egészen.
Ceecee odalépett a barátjához, és átölelte őt.
– De tudd, hogy mi itt vagyunk nektek. – Azzal elindult a vendégszoba felé, és egyedül hagyta Torit Johnnie-val, aki a zsebeibe mélyesztette a kezeit.
– Csak remélni tudom, hogy Alma meg tud birkózni ezzel. A terhessége miatt is ez egy nagyon érzékeny időszak a számára.
– Nézd, Johnnie! Tudom, hogy most neked alma mindennél fontosabb – kezdte Tori halkan –, de gondolnod kell magadra is. Phillippel nagyon közel álltatok egymáshoz.
Johnnie bűnbánó mosollyal nézett a barátjára.
– Köszönöm, Tori. Tudom, hogy számíthatok rád, hogy rámutass a nagyobb képre!
– Csak azt akarom, hogy tudd, ránk számíthatsz… Most pedig, ha megbocsátasz, megyek és lefekszem.
– Persze, Tori – mosolygott rá Johnnie. – Azt hiszem, én is úgy teszek.
***
Amikor Johnnie belépett a hálószobába, csak a fürdőből átszűrődő fényt találta egyedül, ami megvilágította a helyiséget. Alma már az ágyban feküdt, háttal neki. Csendben levetkőzött, felvette a kedvenc hálópólóját és pizsamanadrágját, majd becsusszant mellé az ágyba, hallgatózva a felesége szuszogása után. De amikor nem hallott semmit, oda fordult, és odabújt a mexikói nőhöz. Ekkor vette csak észre, hogy Alma némán zokog. Átölelte őt, és a szabad kezével megsimogatta a felesége fejét.
– Minden rendben, kicsim. Nekem is ugyanúgy hiányzik – suttogta.
Alma teste remegni kezdett, és most már hangosan is feltört belőle a zokogás. Johnnie szíve összeszorult, átérezve a másik nő fájdalmát. Ő is szorosan kötődött Philliphez, de tudta, hogy Alma még annál is szorosabban. Ő hordta ki Phillipet.
***
– Ennek a kis fickónak aztán nagy hangja van – suttogta Johnnie, miközben Almával figyelték, ahogy a nővér megtisztogatja az üvöltő újszülöttet.
– Akárcsak a mamájának – mosolyodott el fáradtan Alma.
A nővér olyan gyorsan dolgozott, ahogy csak tudott, majd visszavitte a kisfiút a szüleinek. A főnővér a szülőanyja mellére fektette a csöppséget, közel Alma szívéhez, aki a dobogás hallatán rögtön abbahagyta a sírást.
– Nézd csak! – lepődött meg Johnnie, majd lehajolt, hogy a homályos kis szemekbe nézzen.
– Nem szokatlan – mondta a nővér. – Az újszülöttek felismerik az anyjuk szívverését, mivel ez volt az egyetlen hang, amit folyamatosan hallottak az anyaméhben.
***
Johnnie átölelte a feleségét, és hagyta, hogy az utat engedjen az érzelmeinek. Egyész éjjel csak ölelte Almát, és nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Már hajnalodott, amikor a mexikói nő végre elszenderedett. Johnnie viszont túl zaklatott volt ahhoz, hogy aludjon, ezért kikászálódott az ágyból, magára húzott egy melegítőt és a futócipőjét, majd kislisszolt a házból, hogy futásnak eredjen végig az út mentén. A korareggeli köd körbeburkolta, lábai dobogásához, pedig hamarosan társult szíve egyre hevesebb dobogása. Mielőtt észrevette volna, már elérte az öt mérföldre lévő strandot. Kifáradtan rogyott le közel a dokkhoz. Csak ült ott, és nézte a napfelkeltét az Atlanti-óceán felett.
A Phillippről szóló emlékei árasztották el az agyát, ahogy figyelte a természet eme csodáját. Ilyenkor tudott a legjobban elszámolni az érzéseivel. Megbirkózni szeretett fia elvesztésével és örülni egy újabb gyermek születésének. Valahol hűtlennek érezte magát a fia emlékéhez. De aztán rájött, hogy Phillip örökre velük fog maradni a szívükben és az emlékezetükben. Megfogadta, hogy a fiú kistestvére mindent tudni fog róla.
Még egy ideig maradt a dokknál, és figyelte a ragyogó vizet, aztán visszakocogott a házhoz, hogy ott legyen a felesége mellett, amikor annak szüksége van rá.
***
Karen és Maddie végigsétáltak az RDU Nemzetközi Reptér[1] C termináljának előcsarnokában. Karen Dulles felé tartott[2], míg Maddie vissza Atlantába. A mellékhelyiség felé vették az irányt, remélve, hogy ebben a korai órában még tölthetnek néhány percet kettesben.
Maddie leellenőrizte a WC-fülkéket, hogy megbizonyosodjon róla, senki sincs a közelben, majd Karen kitárt karjai közé vetette magát.
– Hiányozni fogsz.
Karen szorosan magához ölelte a kedvesét.
– Te is hiányozni fogsz nekem. Biztos vagy benne, hogy pár hét alatt végezni tudsz?
– Igen. Meg lesz – nézett mosolyogva a másik Karen szemeibe. Kisöpört egy tincset a homlokából, majd megérintette az arcát. – Hívsz majd?
Karen felnevetett.
– Ahányszor csak alkalmam lesz rá. – Előre hajolt egy gyors csókra, ami végül sokkal vadabbá és szenvedélyesebbé vált. Lejjebb csúsztatta a kezét, hogy megmarkolja Maddie fenekét, és olyan közel húzza magához a másik nőt, amennyire csak az lehetséges. Csak nehezen tudtak elvállni egymástól, amikor magas sarkú kopogása ütötte meg a fülüket. – Már ma este hívni foglak.
– Várni fogok rá… Karen?
A másik nő a vállára kapta a táskáját.
– Igen?
– Légy óvatos, oké? – kérte Maddie halkan.
Karen felvonta a szemöldökét.
– Ö, oké!
Maddie szükségesnek találta, hogy megmagyarázza aggodalmait.
– Ha ez a fickó eltűnt, talán jó oka van rá, hogy ez ne is változzon.
– Túl sok Law and Ordert[3] nézel – kacagott fel Karen, kivárva, hogy az időközben dolgát végző nő kezet mosson és távozzon. Látva Maddie aggódó arckifejezését, komolyabb hangszínt ütött meg. – Megígérem, hogy óvatos leszek, kicsim – csókolta meg a szőke nő orrának hegyét. – Most pedig, menjünk! Nem sokára indul a gép.
***
Karen bekapcsolta az övét, és elhelyezkedve az ülésében kinyitotta a Danny Scottról szóló dossziéját, amikor hirtelen egy kitömött Spongya Bob figura ütötte azt ki a kezéből.
Oldalra fordult, és egy sötét hajú, zöld szemű kisfiút pillantott meg. Nem tűnt többnek két évesnél.
– Xanthos Popadopulos! Nem tudsz jobban vigyázni? – dorgálta meg egy ugyanolyan sötét hajú, kék szemű nő.
Karen elmosolyodott, és felkapta a földről a játékot.
Sara Sampaio alias Karen Grace
– Spongya Bob nekem is a kedvencem – mondta. – Ha még egyszer erre jön, talán meg is tartom.
– Nagyon sajnálom – szabadkozott a nő. – Nagyon játékos – nézett a kisfiúra. – Kérj bocsánatot a kedves hölgytől!
– Bosáánat! – vigyorgott a gyerek.
– Semmi gond, kishaver – mosolygott Karen, majd ismét az aktája felé fordult, alaposan szemügyre véve a benne szereplő tizennégy éves vékony fiú képét. „Hol jársz, Danny Scott?” – sóhajtott. – „És miért tűntél el?” – Csak nézte a félelemmel és kétségbeeséssel teli szemeket. – „Micsoda vadállat tette ezt veled és a nővéreddel? A halál túl enyhe büntetés volt neki. Szenvednie kellett volna a börtönben egész hátralévő életében. Neki, nem a nővérednek.”
Alighogy a gép elérte az utazómagasságot, a fiatal Xanthos kezdett türelmetlen lenni. A légnyomásváltozástól megfájdult a füle. Amikor a biztonsági öv becsatolására felszólító lámpa kialudt, egy fiatal, szőke nő sétált hátra a gépben. Karen felnézett a csillogó zöld szemekbe, amik nagyon hasonlóak voltak, mint az övéi és a kissrácéé is, aki a folyosó másik oldalán ült.
A szőke nő letérdelt, és átadott egy almalével teli flakont Xanthosnak. A kisfiú azonnal elhalgatott és inni kezdett.
– Köszönöm, édesem – mondta a sötét hajú nő hálásan. – Teljesen elfeledkeztem arról a flakonról.
– Én is – suttogta a szőke nő, majd megcsókolta a kisfiú homlokát és visszasétált a saját üléséhez.
Karen úgy érezte magát, mint aki otromba módon kifigyel egy bensőséges családi pillanatot, de nem tudta levenni a szemét a szerelmes párról.
„Remélem, egy nap nekem is lehet majd ilyesmiben részem” – gondolta.
***
Amikor Johnnie haza ért, Ceecee-t egyedül találta a konyhában. A nő felpillantott rá és elmosolyodott. Felállt, és odasétált a hűtőhöz, hogy elővegyen egy flakon vizet.
– Tessék, Johnnie! Úgy nézem, szükséged van rá.
– Kösz, Ceecee! – nyitotta ki a flakont Johnnie, és belekortyolt. – Á! Ez jól esett… Alma nem kelt még fel?
– Nem. Még mindig alszik – mondta Ceecee. – Alig pár perce néztem meg.
– Helyes. Csak nem sokkal hajnal előtt aludt el.
– Tudom. Hallottam a sírását az éjjel.
Johnnie felsóhajtott.
– Nehezebb neki, mint gondoltam… Ceecee! Talán elvihetnéd egy időre. Addig elintézem, amit el kell.
– Oké, Johnnie! Ha szerinted ez a legjobb.
– Tori majd segít nekem, ha szükség lesz rá.
Johnnie kiment a fürdőszobába egy kicsit felfrissülni. Amikor visszatért, Almát az ágy szélén ücsörögve találta.
– Jól vagy, kislány? – kérdezte, miközben egy törölközővel dörzsölte a haját.
– Megvagyok, Querida – mosolygott a feleségére a mexikói nő erőtlenül. – Készen állsz, hogy nekikezdjünk Phillip szobájának?
– Ö, kicsim! Talán hagynod kéne, hogy ezt egyedül intézzem el – térdelt le elé Johnnie. – Miért nem mégy el Ceecee-vel egy napra pihenni? Jót tenne neked.
– Köszönöm, Mi Amor, de ma veled szeretnék lenni – fogta meg Johnnie arcát, aki rá mosolygott.
– Rendben, kicsim! Amit te szeretnél.
***
– Utálom az esős napokat – zsörtölődött Karen, felcaplatva a marylandi Suitland rendőrkapitányságának lépcsőjén. Pizo már ide telefonált, és megbeszélt neki egy időpontot Tony Sampson nyomozóval, egy régi barátjával az NYPD Rendőrségi Akadémiáról[4].
Az előcsarnokban kapott egy belépőkártyát, majd útba igazították a férfi alegységéhez, ahol a nő egyesével végignézegette az asztalokon álló névtáblákat.
– Sampson nyomozó? – lépett oda a megfelelő asztalhoz.
– Én volnék – válaszolta a magas afroamerikai férfi, épp csak felpillantva rá. – Mit tehetek önért?
– A nevem Karen Grace. Úgy tudom, Petrillo nyomozó Észak-Karolinából szólt önnek, hogy ma érkezem.
A férfi felnézett és elmosolyodott.
– Ó, igen! – állt fel és a kezét nyújtotta. – Elmondta, hogy szükségük lesz egy kis információra Danny Scottról. Kérem, foglaljon helyet Miss Grace!
– Köszönöm – ült le Karen. – Jutott valamire?
– Az igazat megvallva, rábukkantam valamire Scott ügyében – válaszolta a férfi. – Danny Scott az Isaac Constructionnek[5] dolgozott majd egy évig. Aztán eltűnt.
Karen összevonta a szemöldökét.
– Nos, azt mi is tudjuk, hogy eltűnt. Csak azt nem, hogy hova ment.
– Minden benne van ebben az aktában – vigyorgott a férfi – Danny Scott Ohióba kötözött.
– Akkor miért nincs benne a rendszerben?
– Mert Danny Scott most Scott Bronson, és amennyire tudjuk, Clevelandben él.
– Megtalálom az utolsó ismert címét az aktában, nyomozó? – ragyogott fel Karen arca.
A férfi lapozott párat, majd bólintott.
– Westmoreland Drive 15, Cleveland, Ohio.
– Akkor, úgy tűnik, Clevelandbe megyek. Köszönöm a segítségét – állt fel Karen.
A férfi is felállt, és felé nyújtotta a kezét.
– Örülök, hogy segíthettem, Miss Grace. Adja át Pizónak a jókívánságaimat, amikor legközelebb találkozik vele!
Karen megszorította a kezét.
– Úgy lesz.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Sara Sampaio alias Karen Grace.
________________________________________________________
[1] RDU: Raleigh-Durham Nemzetközi Reptér, Észak-Karolina nemzetközi reptere Morrisville-ben.
[2] Dulles jelenthet több mindent is, pl. Virginiában van egy Dulles nevű település, de jelen szituációban szerintem a Washington D. C.-ben található Dulles Nemzetközi Reptérre utalhat.
[3] Law and Order: 1990 és 2010 között futó sorozat az NBC-n. A magyar címe Esküdt ellenségek.
[4] NYPD: New York Police Department, vagyis New York-i Rendőrség, New York-i Rendőri Testület, vagy valami hasonló.
[5] Isaac Construction: Amennyire ki tudtam deríteni, ez egy floridai központú építőipari vállalat.
