Belépő az Édenbe 15-16. rész

Tizenötödik fejezet

Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából. Rettenetesen megviselte ez a sok hiábavaló utazás, meg az időeltolódás. Miután kisminkelte magát, odalépett a bőröndjéhez, és kinyitotta. Kivett belőle egy barack színű testhezálló ruhát. Fölvette. - Olyan vagy benne, mint egy üde liliom. - mondta neki Adam, mikor megvették. Bézs színű cipőt húzott és ugyan olyan színű ridikült varázsolt elő a bőrönd aljáról. Haját Feltűzte, könnyű kis fehér kabátot vett és elindult a találkára. Ő is gondolán érkezett a Fő térre. Végig járta a butikokat, majd nyolc előtt öt perccel belépett a vendéglőbe. Adamot nem látta, így leült az egyik asztalhoz, és rendelt egy martinit.

Fél kilenckor idegesen kiment a mosdóba. Már megint sírhatnékja támadt, pedig azt hitte, hogy az előző héten már kisírta magát. Aggódott a férje miatt, de attól is félt, hogy az egész csak valami átverés. Megmosta az arcát, kiigazította a sminkjét, aztán kilépett az ajtón. Egy magas férfi lépett ki a sötétből és egy pisztolyt nyomott az oldalába. Kényszeríttette, hogy kimenjen egy ajtón, majd az udvaron keresztül a szomszédház lépcsőházába lökdöste. Fölmentek a lifttel a legfelsőre, majd ki a tetőre.
- Mit akar tőlem? - kérdezte kétségbeesetten az asszony.
- Mire készül a férje? - kiáltott rá Cooper, és maga elé penderítette a karjánál fogva.
- Nekem nincs férjem, elhagyott az esküvőnk utáni napon! Maga tudja, hogy hol van, maga költöztette! - A férfi szeme szikrát hányt.
- Kis szuka, pontosan tudod, hogy miről beszélek! - sziszegte. A keze nagyot lendült, és akkora pofont adott az asszonynak, hogy az a földre zuhant.

- Megismétlem a kérdést, mire készül Wagner? - az asszony könnyei függönyén átnézett a nagydarab emberre. Szemében félelem remegett, de a fejét tagadólag rázta.
- Jó, beszélhetünk másképpen is. - azzal eltette a pisztolyt, és egy borotvát vett elő.
- Átszabom a csinos pofikáját, ha nem beszél. - mondta, és a nő fölé hajolt. Ekkor egy vasmarok ragadta vállon. Megpördítette, majd álcsúcson ütötte a meglepetéstől lebénult férfit. Aztán a vasmarok tulajdonosa a karjánál fogva felrántotta a reszkető asszonyt és futott vele a lift felé. A lift háta mögötti kamrába tuszkolta, majd a lift földszinti gombját és az indítót megnyomta. Mielőtt a lift, működésbe lendült volna kiugrott belőle és ő is a kis kamrába préselte magát. Hallották, ahogy a lift lefelé zakatolt, majd a hoppon maradt ügynök káromkodását és azt, hogy hogyan rohan lefelé a lépcsőn.

A vasmarok most Eva száját fogta be, nehogy az izgalomtól felkiáltson. Aztán a szorítás engedett, és a férfi gyöngéden szájon csókolta az asszonyt. Forrón átölelték egymást. Eva arcán patakzottak a könnyek. Minden elfojtott fájdalmukat és gyötrődésüket beleölték ebbe a csókba.
- Jaj Adam! Ne haragudj rám! Úgy szeretlek!
- Én is imádlak. - lehelte a nő hajába a férfi. – Gyere, menjünk ki innen, mert megfulladunk. - azzal felmentek a tetőre. Lenézve látták, hogy támadójuk beugrik egy taxiba és egy másik kocsi után veti magát, amiben egy nő és egy férfi ült.
- A hülye azt hiszi, hogy mi vagyunk azok!!!
- Te, Adam, ki ez?
- Együtt jártunk a kiképzésre. Kyle Coopernek hívják. Irtó kétbalkezes volt már ott is. Neki mindenhez dupla idő kellett, hogy megtanulja. Aztán évekre eltűnt a szemem elől, majd mikor a kettős ügynök kiszűrő brigádnál voltam rábukkantam valami apró disznóságára. Akkor az orrára koppintottak. Azóta vadászik rám. - forrón megcsókolta az asszonyt, majd így szólt:

- Eva, idefigyelj. Egy év alatt rendbe hozom a dolgaimat. Addig ne keress. Ne beszélj arról, hogy itt találkoztunk még a nővéreddel sem. Menj vissza a vendéglőbe és hívj taxit. Aztán menj vissza a szállóba, jelentkezz ki, menj ki a reptérre, és várd ott meg a következő gépet. Legyél mindig a tömeggel. Ha megérkeztél Londonba, hívjad fel a testvéreidet. Ne menj egyedül haza. Sehova se menjél egyedül! Értetted? ! - az asszony bólintott. - Ez a szemét Cooper biztosan rád száll, de ha óvatos vagy, nem lesz semmi baj. Megvársz? Csak egy év, lehet, hogy még annyi sem.
- Hát persze. Nagyon szeretlek. Ne haragudj, hogy akkor elszaladtam, de már kiskoromban is mindig így volt, ha valami problémát meg kellett volna oldani. Valamit mondani akarok még.
- Most nem lehet, nem érünk rá, mert Kyle barátunk mindjárt rájön, hogy megint átverték, és a nyakunkra jön. - Még egyszer megcsókolták egymást, aztán Eva elindult, hogy teljesítse Adam utasításait.

Tizenhatodik fejezet

Adam megkereste a zakóját, majd lassan leballagott az utcára. Bement a legközelebbi szállodába, és bérelt egy kocsit. Elindult a parti úton. Húsz perc múlva lekanyarodott egy gyönyörű villa előtt. Nászajándékul vette Evának. Úgy tervezte, hogy eltöltenek egy pár napot a szállodában, aztán kihozza ide az asszonyt, és közli vele, hogy az övé a villa. Elképzelte, hogy a nyarat majd itt töltik mindig. A tengerparton nőnek fel a gyerekek, Eva mindig bronz barna lesz, és nagyon boldogan telnek itt a napjaik. De ez még nagyon távolinak tűnt. Bement a házba, és elégedetten nézett körül. Megérte a lakberendezőnek ennyit fizetni. A nappali tágas és világos volt. A fehér berendezés nappal kellemesen verhette vissza a tenger kékjét. Szinte úgy lehetett érezni, mintha a tenger befolyna, ha kinyitnák az erkélyajtót. A sarokban bárpult, székekkel. A másikban tévé és hifitorony. Középen kényelmes ülőgarnitúra és hatalmas szobanövények mindenhol. A nappaliból balra nyílt a konyha és az ebédlő, gyönyörű antik tálalóval.

Az ebédlőből egy kis terasz nyílt reggeliző asztallal, és gyönyörű kilátással a tengerre. Jobbra pedig a fürdő és a lépcsőfeljáró nyílt. Az emeleten két hálószoba és két vendégszoba volt. Minden ízlésesen berendezve. A folyosó végében kis fülkében Eva kedvenc szobrának másolata: Michelangelo Dávidja. Miután Adam szomorúan végignézett mindent, töltött magának egy whishkyt, és felment lefeküdni. Álmában jött föl a tenger felöl, és döbbenten látta, hogy a ház sehol sincs. Helyette arab lovasok cikáztak mindenhol, és apró gyermekeket kaszaboltak le. Kétségbe esve kereste Evát, végül egy autóban találta meg. Aztán rájött, hogy ez az a kocsi, amiben a családját felrobbantották. Már látta is az anyját és az apját. Hiába kiabált, nem hallották, hiába integetett nem értették, hogy mit akar. A kocsi felrobbant, és Adam verejtékben úszva, dobogó szívvel ült fel. Remegve gondolt, hogy esetleg Evát is megöli ez az őrült Cooper. De sajnos most ebben a helyzetben nem tudott mást csinálni, csak figyelmeztetni az asszonyt.