A falu szélén egy aprócska házban élt Mariska néni és hű társa a szürke-fekete bundájú,meghatározhatatlan fajtájú keverékkutya Kormi.Ketten éltek a pici házban a néni férjének halála óta.Az idős asszony és a kutya elválaszthatatlanok voltak.Ahová Mariska néni ment ott baktatott mellette Kormi is hűségesen.A kutya élete gazdájáról szólt őrizte a házat,kísérte a boltba és esténként a fotel mellett szundított miközben az asszony a régi szép napokról mesélt neki mintha értené.Szegénységben de nagy szeretetben éltek ketten együtt.Egy téli napon az idős hölgy megint útnak indult a kisbolt felé.A levegő fagyos volt a földet vékony hó borította.Kormi szokás szerint lomhán de hűségesen ment mellette.Az asszony lassan lépdelt lépdelt meg-megállt, hogy kifújja magát de nem panaszkodott régóta megszokta az élet nem könnyű.A bolt előtt megkötötte az ebet egy oszlophoz és bement.Odabent az eladók régi ismerősként köszöntötték Mariska nénit.A sorok között sétálgatva azonban furcsán kezdte érezni magát.Megszédült a látása elhomályosult és összeesett.Az eladók azonnal hívták a mentőket.Kormi kint izgatottan szimatolt a levegőbe érezte,hogy valami nincs rendben.Mikor a mentők megérkeztek az autó szirénája hangosan vijjogott a kutya pedig vonyítani kezdett és megpróbált kiszabadulni a pórázból.Mariska nénit kórházba szállították de a szíve nem bírta tovább Az orvosok mindent megtettek de hiába.A halálhír gyorsan elterjedt és az asszony távoli rokonai akik eddig nem törődtek vele most gyorsan megjelentek,hogy rendezzék a hagyatékot.A kutyát is elvitték magukkal.A rokonok a szomszéd faluban laktak Kovácséknak hívták őket.Éppen egy kutyát akartak örökbe fogadni így kapóra jött nekik,hogy Kormit megörökölték az idős hölgytől.Kovácsék jó módban éltek gyönyörű házuk volt hatalmas kerttel ahol Kormi szabadon szaladgálhatott.Rengeteg új játékot és egy fűthető kutyaházat is vettek a kutyának.Finomabbnál finomabb konzervekkel kényeztették el Kormit.Ám Kormi nem volt boldog elmondhatatlanul hiányzott neki volt gazdája Mariska néni.Lassan eljött a temetés napja.Kovácsék magukkal vitték a temetésre a kutyát is.Kormi egyfolytában nyüszített kutya létére megértette a történteket.Új gazdái alig bírták kivinni a temetőből az állatot.Ott akart maradni régi gazdája mellett.Otthon aztán Kovácsék simogatták,becézgették Kormit csakhogy jobb kedvre derüljön ám semmi nem segített.
Egy januári napon Kovács úr feldúltan nyitott be a családi házba és rákiáltott a feleségére:Kormi eltűnt!
Megint nyitva felejtetted a kerti kaput a kutya pedig kiszökött.
Valóban így volt.Kormi észrevette a nyitva maradt kaput és kisurrant.Csak ment utcákon,mezőkön,réteken, termőföldeken keresztül.Egészen addig ment a kissé lomha kutya amíg vissza nem talált régi falujába ahol élete minden boldog pillanatát megélte.
Az orrával és a szívével megtalálta a temetőt benne Mariska néni frissen hantolt sírjával.Ott feküdt le és nem mozdult.A temetőbe látogató emberek látták a kutyát a sírnál próbálták elcsalogatni de ő csak morgott és nem hagyta el a helyét.Végül szóltak a temető gondnoknak.A gondnok jól ismerte Kovácsékat ezért felhívta őket,hogy a falu temetőjében van a kutyájuk.Kovácsék érte jöttek ezután még gondosabban zárták a kerti kaput.Ám Kormi nem maradt náluk sokáig.A magas kerítéssel körülvett udvarban a kutya napokig vonyított és nyugtalanul járkált.Egy éjjel valahogy átmászott a kerítésen és eltűnt.Útnak indult újra a temetőhöz egykori idős gazdája sírjához.Ott megállt,leheveredett és nem mozdult többé.A téli éjszakák kegyetlen hidegek voltak.Már nem érezte a hideget.Örökre ottmaradt a gazdája mellett hűségesen ahogy egész életében is mellette volt.Reggel mikor a hó vastagon betakarta a temetőt a gondnok arra járt és észrevette a mozdulatlan testet.A falu népe napokig beszélt a kutya hűségéről.A gondnok tavasszal egyszerű fakeresztet állított a sír mellé rajta egyetlen szóval:KORMI