A kőleves. Népmese, átirat.

Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába. Az állat nagyot sikított, mint a szűz lányok az első behatolás közben. Senki sem hallotta de az éget szőr szaga messze szállt. A fák suttogták, hogy nincs remény, majd a nagy szél letört vastag faágat. Egy részeg férfire esett aki rögtön szörnyet halt. Vajon kijózanodott a pokolban?
A katona éhes volt és fáradt, a Vas megyei kis falu pedig takaros. Sokan ingáznak a sógorokhoz, mert enni kell, a hazai fizu pedig csak alamizsna.
A katona csengetett, a falusi, paraszt házból egy idős nő jött ki. Virágmintás otthonkát viselt.
–Szép estét. Mit óhajt a vitéz úr?
–Jó estét, katona vagyok, a Don kanyarban harcoltam, van nálam egy varázskő, tudja mint egy Stephen King novellában. Tudok belőle finom levest főzni.
–Nem hiszem el.
–De tényleg tudok egy kőből, finom levest főzni.
–Ne vicceljen vitéz uram.
–Nem viccelek.
–Jöjjön be, mert úgy látom, hogy a Don kanyarban harcolt a világháborúban, majd valamilyen trükkel ide került a jelenbe.
–Élvezem az életet a még megmaradt világban, de sainos nagyon éhes vagyok.
A katona kért egy kávét, majd kirakta a követ a konyhaasztalra. Az idős nő bemutatkozott.
–Elvira vagyok, 8 éve özvegy.
–Béla, van egy bátyám neki Koppány a neve, édesanyánk pedig Sarolt fejedelemasszony.
Felkerült egy lábas víz a sparheltre. Majd a magyar gasztronómia szent hármassága. Zsír,hagyma, és piros paprika.
–Nyilván egy kis sót kellene berakni. – jegyezte meg a katona
–Só épen van, a vejem tegnap hozott Görögországból. Oda ment egy kis szukával, a felesége pedig 5 műszakban dolgozik egy gyárban.
–Tudja, ha lenne egy kis kolbász itthon, akkor még jobb lenne a kőleves.
- Van kolbász, levágták a hízót a szomszédba és hoztak kóstolót. Rögtön hozom
A katona főzőkanállal keverte a levest és a kérésének megfelelően még zöldségek is kerültek bele.
–Még mindig nem hiszem el, hogy kőből lehet finom levest főzni.
–Pedig egy mesében bármi megtörténhet. De ha volna itthon krumpli, akkor még finomabb lenne a kőleves. – válaszolt a katona és nagyot sóhajtott.
Hamar elkészült a leves.
–Nagyom finom lett. Szívesen megvásárolnám a követ, akkor én is tudnék főzni. – mondta az idős nő
–Szívesen odaadom.
Elvira egy arany érmét nyomot a katona kezébe.
–Legalább be tudok menni a kocsmába. – mondta a katona.
–Máshova nem tud menni, vitéz uram?
–Mehetnék még az Ukrán, Orosz frontra.
–De oda nem akar.


Epilógus



–Finom lett a kőleves, vitéz uram.
–Becsaptam, kőből nem lehet levest főzni.
–Találkozni akarok az urammal a múltban.
–Nem vagyok időutazó.
–Rossz válasz. – mondta az idős nő, majd elsült a pisztoly a kezében, a távolban egy bomba robbant. Egyre közelebb került az Orosz, Ukrán front.
–Csak vaktöltény volt a pisztolyban. – jegyezte meg Elvira.
István, aki Elvira férje lépett be az ajtón.
–Én viszont időutazó vagyok.
–Egyre közelebb jön a front. – mondta a katona.
–Igyunk egy kávét, majd az időgépem segítségével egy szép világba. költözünk, ahol béke van, és a nők nem viselnek melltartót. – mondta István
–Pompás ötlet. – válaszolt Elvira.
–Én is mehetek? – kérdezte a katona.
- Ha dezertálni akarsz, akkor igen. - jegyezte meg István
–Kész a kávé. – mondta Elvira. Majd folytatta. – István, mesélhetnél magadról, merre csavarogtál, hogyan építettél időgépet?
–Kiraboltam pár bankot. A jövőben is szeretném folytatni a bankrablást.
–Mindig feltaláltad magad.
–Rég volt, mikor megcsaltalak és középiskolai lányosztállyal, és egy női kézilabda csapattal.
–Sok, szép közös élményünk volt. Én a helyi rögbi csapattal csaltalak meg.
Bomba robbanás rázta meg az épületet.
–Jobban járunk ha sietünk. – mondta István. Majd folytatta. – Melltartót nem kell hozni.
–Utazunk az időben, rabolunk, megcsaljuk egymást, szép életünk lesz – mondta Elvira.
A katona szomorúan nézett.
–Nem mehetek veletek. A hazámat kell megvédenem.
–A varázskővel mi lesz? – kérdezte Elvira. Majd látta, hogy a katona összeesik.
–Kintről lőnek ránk. – üvöltött István.
–Hol hagytad az időgépet?
–Egy bokor mellett, nem messze van a háztól.
István belekarolt az eszméletét vesztett katonába, majd kirúgta a ház bejárati ajtaját.
–Fussunk. – üvöltötte.
A golyók záporoztak körülöttük, de szerencsére épségben elérték az időgépet.
A katona kinyitotta a szemét.
–Főztem neked finom kőlevest. – mondta Elvira.
–Finom a kőleves. – válaszolt a katona és felült az ágyban. –Milyen évszámot írunk, hova kerültünk?
–Ha kinyitod az ablakot, tudni fogod.
A katona felkelt az ágyból és az ablakhoz lépet. Kinyitotta és hosszasan nézett. István hangja zavarta meg.
–Sikerült a bankrablás.