Dani a nappali ablakán túl figyelte az alkonyi fényt, ahogy a háztetők peremét lassan elnyelte a szürkület.
Károly a kanapé szélén ült, egy pohár vizet tartott a kezében, és csendesen megvárta, míg a fiú letelepszik vele szemben.
Az asztalon egy boríték feküdt, vastag, bélyeg nélküli, dombornyomott logóval: egy kör, benne finoman rajzolt kulcslyuk.
– Szóval ez az? – Dani ujja a boríték szélét érintette.
– Ez – bólintott Károly. – A születésnapi ajándékod. Boldog 18-adikat. Ez egy belépő, egy meghívó. De csak akkor érdemes elfogadni, ha valóban érdekel, ami mögötte van.
Apád legjobb barátja vagyok, kölyökkorod óta ismerlek, közelebb állsz hozzám, mint a saját apádhoz, azon kívül ismerem a hozzáállásodat, intelligenciádat, nyitott gondolkodásodat, így gondoltam, megkockáztatok egy ilyen, határokat feszegető, mégis exkluzív ajándékot. Amúgy pedig gratulálok a felvételidhez. Nem olyan egyszerű bejutni az orvosi karra. Ezt még a hülye is tudja. Büszke vagyok rád.
A fiú óvatosan felnevetett.
– Miért? Mi ez? Úgy mondod, mintha valamiféle titkos társaság meghívója lenne.
Károly nem nevetett.
– Annyira nem is tévedsz. Olyanok járnak oda, akik keresnek valamit. Nem feltétlenül izgalmat… inkább tapasztalatot. Bizalmat.
A szavak lassan ülepedtek le. Dani kicsit előrehajolt.
– És ez a hely… milyen?
– Csendes. Elegáns. Különös. – Károly megforgatta a poharát. – Mindenki a saját tempójában van jelen. Nincs elvárás, csak szabályok. Befolyásos, jómódú férfiak járnak oda, gyakran a fiaikkal.
– Szabályok?
– Udvariasság. Figyelem. Tisztelet. Aki rámenős, annak vége a tagságnak, röpül a klubból, mint a győzelmi zászló. A korhatár hivatalosan 18 év, de néha akadnak kísérletező kedvű kamasz fiúk is, akik kisírják maguknak, hogy az apjuk elhozza őket. Szerintem ez a része nagyon nem oké, de mindegy. Néhányan azt hiszik, hogy többet engedhetnek meg maguknak, mint mások.
– És… más?
Károly egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna.
– A terembe csak alsóneműben lehet belépni. Nem a mutogatásról szól, hanem a sebezhetőségről és felvállalásról. Így mindenki egyenlő. Nincs ruha, ami rangot, státuszt jelentene. Fejleszti a fiúk önbizalmát is, ami később jól jön a magánéletben.
Dani tekintete elidőzött a pohár peremén.
– Elég szokatlanul hangzik.
– Az is – mondta Károly halkan. – De furcsa módon felszabadító. Az ember ott nagyon őszintén találkozik önmagával.
A fiú nem válaszolt rögtön. Az ujja a boríték mintázatát követte, mintha a kulcslyuk vonalát akarná megtanulni.
– Te jártál már ott?
– Igen – válaszolta Károly. – Rendszeresen járok. De mindig más, mert minden ember más kérdéseket visz be oda.
– És szerinted… nekem mit adna?
Károly elmosolyodott, de nem fölényesen, inkább fáradt gyengédséggel.
– Talán választ arra, amit még te sem fogalmaztál meg.
Hosszú csend maradt köztük.
Dani a borítékra nézett, majd Károlyra. A tekintetében nem volt félelem, inkább valami éber kíváncsiság, amiben már ott volt az elmozdulás első rezdülése.
Dani otthon.
A lakásban csend volt. Csak a hűtő zúgása és az utca tompa zaja hallatszott, ahogy a ház ablakai között átszivárgott a forró nyári este.
A boríték ott feküdt az íróasztal sarkán. Dani már többször elment mellette, mégis minden alkalommal megakadt rajta a tekintete, mintha valami gyenge mágnes húzná vissza.
Leült. Az ujjai a dombornyomott mintát követték, a kör formáját, a kulcslyukat.
Nem tudta, mit keres rajta – talán valami jelzést, hogy jó döntés-e, ha elmegy.
A fejében újra és újra felvillant Károly hangja: „Nem a mutogatásról szól, hanem a sebezhetőségről.”
Sebezhetőség. A szó nem ijesztette meg, inkább különös, mély melegséget érzett tőle.
Valahol mélyen tudta, hogy Károly nem tenne olyasmit, ami ártana neki.
Az az ember mindig pontosan érezte, mikor kell hallgatni, és mikor kell megfogni valakinek a vállát.
Jobban szerette, mint a saját apját.
Dani kinyitotta a borítékot. A papír illata friss volt, mint a nyomda festéke, de a betűk díszítése régi időket idézett.
A meghívás egyszerű volt: “A Daddy’s Boy Klub estje, 2025. augusztus 20. – 20:00, belépés 19:30-tól.”. A hátoldalán egy rövid összefoglaló a szabályokról.
Alatta egyetlen mondat: „Csak akkor gyere, ha kíváncsi vagy önmagadra.”
Aznap este sokáig nem kapcsolta le a lámpát.
A szobában lassan eloszlott a meleg, a falon a fény egyre sápadtabb foltot rajzolt.
Dani az ágyon feküdt, a boríték mellette.
A szeme nem a betűket nézte, hanem azt a mozdulatot képzelte el, amikor Károly átnyújtotta neki.
Ott volt abban a pillanatban valami kimondatlan figyelem, amit eddig talán nem is akart megérteni.
Nem döntött még semmit.
De ahogy elnyomta az álom, a fejében nem a félelem, hanem valami halk, újfajta bizsergés mozdult meg – az a fajta, ami nem sürget, csak halkan kérdez:
„Mi lenne, ha mégis elmennék?”
Károly lakásában
Dani másnap délután kopogtatott. Károly ajtót nyitott, és a fiú tekintetében azonnal látta, hogy valamit nem tudott elengedni.
– Még mindig a meghíváson jár az eszed – jegyezte meg halkan, miközben teát töltött neki.
Dani bólintott, és leült a fotelbe. A boríték a kezében volt, kicsit gyűrötten, mintha egész éjjel forgatta volna.
– Jól emlékszem? Azt mondtad, beavatás is van? Ez mit jelent pontosan? – kérdezte, kerülve a férfi tekintetét. – És… honnan tudják ott, hogy valaki mennyit akar megmutatni magából?
– Hát, ez ennivaló… - nevetett fel Károly.
– Miért? Mi van már? Naaaa…
– Jajj, de gonosz vagyok….. majd lassan kifújta magát a nevetés után. – Ne haragudj, de ez nagyon mókás volt.
– Miért?
– Hát azért, mert én nem említettem a beavatást. Ez a szó még csak el sem hagyta a számat. De te tovább gondoltad a dolgot.
– Jajj, most lebuktam. – a fiú fülig vörösödött. De mit tagadjam, tényleg kíváncsi lettem. Miért? Akkor van beavatás?
– Igen, lebuktál. Pont ezért röhögtem. Van beavatás. De csak akkor ha az új vendég beleegyezik.
– Wow.
Károly lassan letette a csészét, mintha időt akarna adni a kérdésnek, hogy megszilárduljon a levegőben.
– A beavatás nem valami előadás – kezdte. – Inkább találkozás. A saját határaiddal. Van, aki csak figyel, más kilép a komfortzónájából. De senkit sem kényszerítenek semmire.
– És az, hogy valaki… leveszi az alsónadrágját? Le kell venni? – Dani hangja halk volt, nem bizonytalan, inkább kíváncsi.
– Nem kötelező. De sokan úgy érzik, hogy amikor már nem marad rajtuk semmi, akkor tudják igazán elengedni a szerepeiket. Nem a test a lényeg, hanem a kiszolgáltatottság elfogadása. De ha csak nézni akarod, hogy mi történik ott, az is megengedett, hiszen meghívott exkluzív vendég vagy.
Dani a teáját nézte, a gőz lassú mozgását a felszínen.
– Szóval nem a látványról szól, hanem… arról, hogy képes vagy-e bízni.
Károly bólintott.
– Pontosan. Ott mindenki ugyanúgy sebezhető. Ezért működik. Ha valaki visszaél ezzel, azonnal kirúgják a klubból. A közösség alapja a tapintat, bizalom és a tisztelet. Mivel ide csak meghívással lehet bekerülni, mindenki megbecsüli a tagságát. Még sosem fordult elő ilyesmi. Ide úriemberek járnak, nem primitív, alpári bunkók. Pl. a trágár beszédért, alpári stílusért pénzbüntetés jár, amit a következő tagsági díj számlájához ír a vezetőség. A harmadik alkalommal megszűnik a tagság. Ez sem fordult még elő.
– Ennyire komoly a dolog?
– Igen.
Csend lett. A kinti utcazaj puhán szűrődött be az ablakon.
– Nem tudom, hogy én készen állok-e – mondta Dani végül.
– Nem is kell készen állni – felelte Károly. – Csak kíváncsinak lenni. A többit a hely maga elrendezi.
Dani elmosolyodott, félig magának, félig a férfinek.
– Azt hiszem, azért megnézném.
Károly bólintott, de nem szólt semmit. Csak annyit tett, hogy a csészéjét a Daniéhoz érintette – halk koccanás volt, mégis valami kimondatlan megállapodás hangja.
Ugyanazon a délutánon
Károly kicsit hátradőlt a fotelben, mielőtt válaszolt volna.
– Tudod, Dani, sokan félreértik, mit jelent a beavatás. Azt hiszik, valami különös szertartás, ahol történnie kell valaminek. Pedig ez inkább… egy tanulás.
– Miféle tanulás? – kérdezte a fiú.
– Annak a megtapasztalása, hogy meddig tartanak a határaid – mondta csendesen. – És hogy mennyit engedsz másoknak, hogy közelebb jöjjenek. Nem az a cél, hogy bárki áttörje a határodat, hanem hogy lásd: te döntesz róluk. Persze formailag van egy szertartás jellege.
Dani lassan bólintott.
– Szóval nem az a kérdés, mit tesznek velem, hanem hogy mit engedek meg.
– Pontosan. – Károly hangja alig volt több suttogásnál. – Mindenki másképp reagál. Van, aki csak beszélgetni tud, van, aki megérint egy kezet, és van, aki képes mélyebben megélni a közelséget. De mindig csak addig, ameddig biztonságosnak érzi. A beavatás ennek a felismerése.
A fiú elgondolkodott.
– És ezt nevezitek érzéki intimitásnak?
– Igen. Mert az érzékiség nem a testről szól, hanem arról, hogy figyelsz. Hogy jelen vagy, észreveszed, hogyan hat rád egy másik ember közelsége, a hangja, a mozdulata. Az intimitás az, amikor ez a figyelem kölcsönössé válik.
Dani a csésze felett finoman elmosolyodott.
– Ez kicsit félelmetesen hangzik, de valahol megnyugtató is.
– Ilyen is. – Károly elnézett az ablak felé. – A határok tágítása sosem kényelmes, de mindig őszinte.
Egy pillanatra csend lett, csak a teáskanál halk koppanása hallatszott a csésze peremén.
– Talán ezért hívják beavatásnak – mondta végül Dani. – Mert az ember kilép abból, amit eddig biztosnak hitt.
– Talán – felelte Károly mosolyogva. – És közben egy kicsit jobban megismeri önmagát.
Dani nevetve kortyolt a teából.
– Szóval, ha valaki részt vesz a beavatáson… akkor tényleg le kell vennie a boxert is?
A hangja könnyed volt, de a szemében ott bujkált a kíváncsiság.
– Mármint… én amúgy is elég feszülős fajtát hordok – tette hozzá, mintha elviccelné.
Károly elmosolyodott, nem gúnyosan, inkább megértően.
– Nem kell levenni semmit, hacsak te nem akarod – mondta. – Ott minden a beleegyezésen múlik. És általában nem kell levenned. Ezt megteszik mások, akiknek megengeded.
Egy pillanatnyi csönd után Károly mégis visszakérdezett, enyhe játékossággal a hangjában:
– És mit értesz pontosan az alatt, hogy „feszülős fajtát”?
Dani elvörösödött, de nem hátrált meg.
– Csak annyit, hogy… nem nagyon hagy teret a mozgásnak – felelte, és elnevette magát. - Miért? Mégis mire gondoltál, Karesz?
– Ne szemtelenkedj, mert elfenekellek a feszülős boxeredben, te fiú.
– Na persze!
Károly is nevetett, aztán komolyabban tette hozzá:
– Pont ez a lényege annak a helynek, Dani. Nem az, hogy mit viselsz, hanem hogy mit tudsz elengedni. Néha az ember a szó szoros értelmében szoros dolgokat visel – és az első lépés csak annyi, hogy ezt észreveszi. De ha feszülős alsóneműt hordasz, akkor talán nem akkora gond, ha lekerül rólad. Nem?
A fiú elgondolkodott, aztán halkan bólintott.
– Akkor lehet, hogy nem is a boxer a kérdés, hanem az, hogy mennyire tudok lazítani.
– Így van – mondta Károly. – A beavatás pontosan erről szól.
Károly elmosolyodott, amikor meghallotta a megjegyzést.
– Szóval feszülős fajtát hordasz – ismételte meg, mintha ízlelgetné a kifejezést. – Miért?
Dani vállat vont, kissé zavarban, de nem hátrált.
– Hát…, nem nagyon szeretek laza dolgokat. Valahogy jobban érzem magam, ha minden a helyén van.
Károly bólintott, tekintete továbbra is nyugodt volt.
– Érdekes, mert ez a legtöbb emberre igaz – mondta. – Szeretünk kontrollt tartani. A beavatásban viszont pont ez a kihívás: mennyit vagy hajlandó engedni abból, hogy mindennek a helyén kell lennie.
Dani elmosolyodott, kissé önironikusan. Majd, mintha Károly előző mondatait meg sem hallotta volna.
– A boxer mint életszemlélet?
– Valahogy úgy – válaszolta Károly. – Nem az anyag számít, hanem az, amit szimbolizál. De nem csak boxer létezik ugyebár. Vannak még más típusú alsóneműk is. Speedo is megengedett. Beavatáshoz egyébként jobban illik a brief, fecske típusú alsónadrág, amely vágottabb.
– Miért? Mert kevésbé takar?
– Ez maradjon titok. Most elég annyi, hogy praktikusabb.
Egy pillanatra csend lett, és a levegőben ott maradt valami könnyed, mégis komoly rezgés: a megértés, hogy a beszélgetés már nem a ruháról, hanem a szabadságról szól.
Dani egy ideig hallgatott, aztán halkan kérdezett.
– És ha valaki ott… zavarba jön? Mondjuk a teste reagál valamire, és nem is biztos, hogy akarja ezt a reakciót?
Károly felnézett rá, arcán semmi meglepődés nem volt.
– Úgy érted, ha merevedése lenne? – kérdezte nyugodtan.
Dani bólintott, kissé feszengve.
– Igen… az nem lenne kínos ha felállna… a farkam.
És belepirult a mondat végébe.
– Nem – mondta Károly. – Ez teljesen természetes dolog. Nem kell összekeverni a testi reakciót a szándékkal. A test néha csak azt jelzi, hogy jelen vagy, hogy valami megérintett – nem mindig szó szerint. És mivel a beavatáson résztvevők legtöbbször szűz, 20 év alatti fiúk, a merevedés legtöbbször már az alsónadrág levétele előtt beáll.
Egy pillanatig elgondolkodott, majd hozzátette:
– A legtöbben ott pont azt tanulják meg, hogy ne ítéljék meg magukat azért, ahogyan a testük reagál. Ez bizalom a közösség felé, hogy még meztelenül, duzzadó, lüktető merev hímvesszővel is felvállalják magukat.
Dani bólintott, a zavar lassan oldódni kezdett benne.
– Szóval ez is része annak, hogy az ember elfogadja magát.
– Igen – felelte Károly. – A beavatás nem a tökéletességről szól, hanem a természetességről. Ott kezdődik, hogy a fiú nem csak meztelenül vállalja önmagát, hanem teljes izgalmi állapotban, merevedéssel is.
Károly egy ideig hallgatott, mielőtt újra megszólalt.
– Tudod, Dani, amikor az ember tényleg eljut odáig, hogy minden szégyent és félelmet levetkőzik, akkor a test is másképp reagál. Nem kell ezt túlgondolni. A testünk néha úgy fejezi ki a megkönnyebbülést, mint egy hosszú sóhajt, néha pedig úgy, mint egy orgazmust.
Dani meglepetten nézett rá.
– Tehát ez… előfordulhat?
– Igen, és nem kell tőle megijedni – mondta Károly nyugodtan. – Nem arról szól, hogy valamit csinálni kell. Inkább arról, hogy valaki annyira ellazul, hogy semmit sem tart vissza. A test csak követi azt, amit a lélek már elengedett. Igazából az orgazmussal teljesedik be a beavatás. Hiszen akkor már a férfi élet talán legintimebb, legkiszolgáltatottabb pillanatát, az orgazmust és magömlést is felvállalja a fiatal fiú, mások előtt.
A fiú elgondolkodott.
– Szóval az sem ciki, ha ez megtörténik.
– Nem. Éppen ellenkezőleg. Az azt jelenti, hogy teljesen bízol. És az a bizalom, amit ott megtapasztalsz, sokszor mélyebb bármilyen más kapcsolódásnál.
Dani bólintott, a zavara most már inkább kíváncsiság volt.
– Azt hiszem, kezdem érteni, mire gondolsz.
– Ez az egész erről szól – mondta Károly. – Hogy ne ítéld meg a testedet, ne ítéld meg magad. Csak figyelj, és engedd, hogy ami természetes, az megtörténjen.
Károly hátradőlt, ujjai finoman összefonódtak a térdén. A hangja mély, lassú volt, olyan, amit nem lehet félreérteni.
– Tudod, Dani, a beavatás igazából nem egy pillanat, hanem egy döntés. Ott kezdődik, amikor már nem akarsz rejtegetni semmit.
A fiú elgondolkodott.
– Nem tudom, mit értesz ez alatt.
– Azt, hogy merj jelen lenni. – Károly ráemelte a tekintetét. – Sok fiú azt hiszi, a magabiztosság azt jelenti, hogy nem érez félelmet. Pedig épp az ellenkezője. Aki tudja, hogy fél, zavarban van és mégis megmutatja magát, abban van valódi erő.
Dani halkan elmosolyodott, de a szeme komoly maradt.
– Szóval… ha valaki zavarban van, az nem baj.
– Egyáltalán nem. Engem személy szerint izgat, ha valaki felvállalja, hogy zavarban van. – Károly bólintott. – Az izgalom, a feszültség, a kiszolgáltatottság, sérülékenység — mind részei annak, hogy élünk. És a legtöbb fiatal jelölt éppen emiatt izgul fel. Ha valaki képes úgy ott lenni, hogy nem próbálja elrejteni, ami benne történik, akkor már meg is tette az első lépést.
A szobában csend lett. Csak a kinti utcáról beszűrődő fény mozdult meg a falon.
– Tehát a beavatás… – kezdte Dani halkan. – …az, amikor az ember már nem fél attól, hogy lássák.
– Pontosan. – Károly hangjában volt valami meleg, elismerő tónus. – Amikor elengeded a megfelelést, és megmutatod, ki vagy — minden szégyen, minden védelem nélkül. Akkor kezdődik az igazi bizalom.
Dani egy pillanatig nem válaszolt, csak bólintott. A tekintetében valami újfajta nyugalom ült meg — mint aki érzi, hogy közel van ahhoz, amit keresett, még ha nem is tudja pontosan, mi az.
– Pfú, Karesz! Ez nagyon meredek.
– Naaa! Valld be, hogy nagyon izgat a dolog.
Dani fülig vörösödött, majd megadóan bólintott.
– Nem kell ebből nagy ügyet csinálni! Valld be magadnak is, hogy téged ez érdekel, és el akarsz jönni.
– Hát… mit tagadjam. Iszonyúan izgat a dolog. Csak én elég szégyellős vagyok.
– De a feszülős alsónadrág és a szégyenlősséged között érzek némi ellentmondást.
– Én nem. Nem szoktam mutogatni magam. Nem mások miatt hordom.
– De gondolom, abba belegondoltál, hogy ez sokak számára brutálisan izgalmas látvány: egy fiatal formás 18 éves fiú testhezálló alsónadrágban. Azért ez magabiztosságot sugall. Tényleg, testnevelés óra előtt hogy szoktál átöltözni? Először leveszed a farmert, majd mindjárt felhúzod a rövidnadrágot, és utána veszed le az inged, és veszel fel a pólót. Vagy leveszel mindent és ott állsz egy szál alsónadrágban, és csak utána veszed fel a tesis cuccot?
– Na nem… ahhoz én szégyellős vagyok.
– Jó, akkor értem. Úgy látszik, csak én láttam az ellentmondást.
– Meg aztán, tudod, Anya 14 éves korom óta ilyen feszülős boxereket vett nekem, mert szerinte az olyan nagyfiús. Így ezt a típust szoktam meg. De ettől még szégyellős vagyok.
– Ugyan már! Álomszép tested van. Láttalak felnőni, strandolni. Mindig sejtettem, hogy gyönyörű kis pasi leszel. Sosem tudtam levenni a szemem a formás fenekedről, és az egyre határozottabb dudorról a lábad között. Te voltál nekem a tiltott gyümölcs.
– Te perverz!
– Jól van már! A szememet mégsem szúrhattam ki.
Mindketten jót nevettek ezen.
– Igen, valahol izgat a sebezhetőség, és kiszolgáltatottság.
– Pontosan. Nagyon sokan meg fogják bámulni a szép feszes, formás fiatal testedet. Ettől a legtöbb fiú brutál módon felizgul, még akkor is, ha szégyenlős.
– Oké! Ki akarom próbálni!
– Szuper!
– Te is eljössz?
– Igen, szívesen megnéznélek.
– Mondom, hogy perverz vagy.
– Nagyon vicces, hahaha.
– És egy esetleges beavatáson is részt vennél? Mármint az enyémen.
– Ha te is akarod. Majd alakul. Úgyis arról szól az egész, hogy mit engedsz meg.
– És a meghívott korombéli fiúknak kb. mekkora hányada vállalja be a beavatást?
– Közel 100 %.
– Kíváncsi vagyok.
– Jó, akkor szombaton. Ott találkozunk a bejáratnál. De akkor jelezhetem a vezetőségnek, hogy végigcsinálnád a beavatást.
– Oké, legyen.
– Ezt előre jelezni kell?
– Igen, mert akkor máshogy készülnek a szervezők. De ez a része hadd legyen meglepetés. De ahogy mondtam, semmi sem kötelező. Bármikor lemondhatod. Senki sem fog neheztelni emiatt.
– Említetted a trágár és alpári stílust.
– Igen. Elfogadhatatlan.
– És mi számít alpárinak vagy trágárnak?
– Például a “segg” szó nem elfogadott. A “fenék” az illendő szó. A többit nyilván kitalálod.
– Sejtem. Pl. a “hímvessző” vagy “farok” megengedett, de a “fasz” nem.
– Ahogy mondani tetszik. Hasonlóan nincs “baszás”, “geci”. A “közösülés”, “behatolás”, “magáévá tétel” vagy a “sperma”, “ondó” szavak a megfelelőek. A “szopás” elfogadott, bár határeset. Az “elélvezés”, “kiverni” vagy “dugás” is teljesen elfogadott. A “buzi”, “ratyi”, köcsög” és hasonló szavak duplán tiltólistások. Az alap pénzbírság ötszörösét szabja ki a vezetőség. Ha még egyszer előfordul, az illető azonnali hatállyal repül a klubból.
– Hú! Ez izgató. Nem is tudom. Olyan, mintha egy orvosi vizsgálaton vagy anatómia órán lenne az ember.
– Ezzel nem vagy egyedül. Mit gondolsz? Miért találtuk ezt ki? Emeli a színvonalat, nevel, azon kívül extra bevétel a klubnak. Kicsit olyan ez, mint az ókori görögöknél. A fiatal fiúkat felnőttként tiszteljük. Az idősebbek gyakorlatilag udvarolnak nekik.
– Hát, Karesz! Még gondolkodhatok a dolgon néhány napot. Tudom, hogy az előbb már belementem. De ezt akkor sem merem még 100%-ra mondani.
– Persze. Ez természetes. Semmi neheztelés nincs, ha nem jössz el. Ez csak egy lehetőség.
– Biztos?
– Biztos. Mikor hazudtam én neked valaha is?
– Oké!
– Majd szólj, ha döntöttél.
– Rendben. Van időd.
Vakon megbízott Károlyban. Amire minden oka megvolt. Teltek a napok. Dani sokat fantáziált a party-ról. Különböző scenariók játszódtak le a fejében. Ezek szinte mindig maszturbációba torkolltak, intenzív orgazmusokkal, spriccelő magömlésekkel. Még soha nem volt szexuális élménye korábban az önkielégítésen kívül. De érezte, hogy most valami egészen új élmény következik… folyt. kö