Történetek

- Aznap éjjel a bázisunkon elkezdődött ez az egész… dolog. Mi csak így hívtuk: A dolog. Ez a valami először a kutyákat ölte meg, és aztán majdnem lemásolta őket, vagyis szakasztott úgy nézett volna ki, mint ők. Megakadályoztuk benne, de elszökött a rohadék. És aztán ránk szállt. Szépen sorban elkapta a többieket, és aztán átalakult...

Talán örülök is, hogy szinte süketítő a zene, így legalább nem hallod annyira, ahogy zokogok…
Nem akarom, hogy gyengének láss…
De talán nem is érzem magam annak…
Nem akkor vagyok erős, ha visszatartom a könnyeimet és magamba zárom a fájdalmat, hanem akkor, ha megteszem azt, amit sokan talán nem tennének meg…

Természetesen feljelentettek csendháborításért, amint elmúlt este tíz, és a zsernyákok lefújatták a bulit. Megmagyarázni ugyan nem tudták, hogyan is lehet csendháborítást elkövetni egy olyan játékkal, amelynek az alapelve, hogy csendben legyünk, de azért nem nagyon pofáztunk vissza, mert volt köztünk egy priuszos srác. Épp elég hihetetlen volt nekik az is, hogy mind elmúltunk már tizennyolc, és mégis ilyen gyerekes játékkal ütöttük el az időt...

A Másik táborhelyen, a régen volt 31-es küldöttségen valami iszonyú keringett még mindig a levegőben. Valami, ami belekötött a hóba, csak épp látni nem lehetett. De érezni, azt igen. Az éjszaka egy olyan helyen senkinek nem vágyálma. Főleg nem nekik, akik ott ragadtak egy nap, és csak a másik nap mehetnek el onnan. Az egyetlen viskóban voltak, ami épen maradt, külön a főépülettől. Részben a holttestek látványa, részben az amúgy is csatatérnek nyilvánított főépület, részben pedig azok alapján,...

Reggel lett. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, lassacskán feleszmélt. Érezte, ma valami nagydolog kezdődik el, valahogy benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő karját, nyújtózkodott egyet és körülnézve a távolban megpillantotta a vörösen izzó képernyőt. Hirtelen felpattant és átrohant a folyosón egyből rávetve magát a billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott...

Merthodon, miután leállította a masinát, szintén kiszállt, és Stephenson-nak kiabált, hogy jöjjön segíteni. Childs és Starrs ezalatt üdvözletül kezet fogott, de a tiszten átfutott a hideg, amikor megérintette a férfit. Szemében látott valami sötétet. Talán kihaltságot, nem tudta eldönteni, de olyan rövid idő alatt zajlott az egész...

A többi ember reakciója is viszonylag gyors volt. Nem tudták, hogy ő is egy dolog, vagy csak a düh hajtja, de nem is vártak, hogy ezt megtudják, míg MacREADY és Childs megpróbálta lerángatni róla, Starrs közelebb ment, és a srác fejéhez fogta a pisztolyát. Rycko a csőbe meredt Arcizmai önkéntelenül is remegtek. Elengedte Lest nyakát, aki levegőért kapkodva a földre borult. Rycko feltett kezekkel elhátrált Lest-től...

Emberek közeledtek, meglehetősen gyorsan a főépület irányából. Hangman eltűnt a raktár mögött.
- Ááá! - üvöltött fel Starrs a fájdalomtól. Az egyik lábát csak súrolta a golyó, a jobb vállát viszont el is találta egy. Támadójuk már nem volt előttük, az ő fejében pedig gőzmozdony zakatolt. Hideg volt. Hátra kapta fejét, mögötte pár méterre feküdt Stephenson.
- Stephenson! Stephenson. – szólongatta, de az nem mozdult, nem jajdúlt, még csak levegőt sem vett. Több golyót kapott,...

Mac egy ismerős hangra lett figyelmes. Sona szólt hozzá. Micsoda tébolyult csapda, őrült játék ez? Majd ismét a nevén szólította. Mindenhonnan hallatszott. Egy pókszerű lény mászott elő a hajó takarásából. Undorító lábai megnyúlt és elvékonyodott emberi végtagokra emlékeztették őt, mindenhol nyálkás bőrfoszlányok voltak hozzátapadva, és feje megsárgulva lógott ki pók-testéből. Szemei üresek, feketén sokat sejtetők voltak...

- Ne, kérlek. Már csak kevés időm van. - mondta és közben hatalmasakat lélegzett. Minden egyes levegővétel óriási fájdalommal járt számára. A férfi továbbra is kétségbeesett arccal nézett a lányra. Tett még egy próbát.
- Ne tedd. Nincs rá idő. - az arca közben egyre homályosabb lett. Kezdte elveszteni eszméletét. - Minden, amit el akarok mondani az, hogy nem félek és hogy szeretlek...