A férfi átölelte a földönfekvő lányt. A lány hangosan köhögött. Sűrű esőcseppek hullottak a sötétszürke aszfaltra. A talaj a sok víztől úgy csillogott, mintha egy torz tükör lenne. A lány derekánál ez a tükör vöröses színűre volt festve. Mellettük a gyilkos fegyver várta a rozsda enyészetét. A férfi hosszú haja csuromvizesen lógott lefele az arca mentén. A leghosszabb hajszálak végén egyensúlyozó cseppek könnycseppként hullottak a lány hófehér arcára. A férfi tett egy enyhe mozdulatot, szerette volna kellemesebb helyre vinni a lányt, de az visszautasította a lehetőséget. Nem adta fel és teljesen átölelte őt. De az ismét elutasította:
- Ne, kérlek. Már csak kevés időm van. - mondta és közben hatalmasakat lélegzett. Minden egyes levegővétel óriási fájdalommal járt számára. A férfi továbbra is kétségbeesett arccal nézett a lányra. Tett még egy próbát.
- Ne tedd. Nincs rá idő. - az arca közben egyre homályosabb lett. Kezdte elveszteni eszméletét. - Minden, amit el akarok mondani az, hogy nem félek és hogy szeretlek. - A férfi arca gyengéden hozzásimult a lányéhoz. A puha, forró arc szinte égette. Az esőcseppek hűvöse se tudta enyhíteni kínját. A szívét aligha érhették el. Még mindig néma maradt. A lány összezavarodott.
- Hallasz? - félt, hogy szavait már egy messzi, távoli helyről küldi, és hogy ajkai már nem mozognak. A férfi küszködött könnyeivel. Nem tudta elhinni, hogy elveszítheti. A lány most sokkal nyugodtabb hangon szólalt meg. Vett még egy utolsó erőt magán.
- Tudom, hogy hallasz. Érzem a könnyeid melegét. - mondta minden szó után hatalmasat sóhajtva. A férfi elvesztette önkontrollját. Keservesen sírt. Hangja szinte alig volt. Olyan mélyről, olyan fájón mélyről jöttek e hangok, hogy csak néhány foszlány hallatszódott. Átölelte a lányt. Talán túlságosan is. A lány zihálása megszűnt. Egy röpke pillanatra azt hitte elvesztette. De a lány megmozdította ismét ajkait. A tekintete bár üveges volt és egy távoli, szebb helyet szemlélt, még utoljára mondott valamit.
- Így tarts meg, kérlek. Tartsd meg az utolsó lélegzetem. Mentsd meg legbelül bennem. Akkor talán nem múlik el ez a pillanat. - újra meg mozdult égszínkék szeme. Lassan haladt lefele. Egy gesztenyebarna szempárt keresett. Megállt. Talán egy pillanatig, talán egy percig, talán egy óráig néztek így egymásra. Utoljára látták azt, aki miatt ennyi szenvedést kellett kiállniuk. Utoljára néztek egymás szemébe. Utoljára voltak boldogok. A röpke pillanatot a lány hangja törte meg:
- Fázom. - a férfi ismét átölelte. Még szorosabban, mint az előbb. A lány egész testében remegett. Mellkasa zihálva mozgott. A férfi sírva fakadt ismét. Elmerült a múlt árnyaiban. A sötét útban, mely ide vezetett. Nehéz volt eldönteni, hogy mi folyik végig az arcán, eső vagy könny. Hirtelen visszatért a valóságba. A lány remegése elmúlt. A férfi felemelte a fejét. Élettelenül balra fordult és a könny- és esőcseppek, melyek eddig szempilláin csüngtek lehullottak a hideg talajra. 3 fémes koppanás hallatszott. Ezután a világ elnémult. Fülsiketítő lett a csend. A férfi önvád és fájdalom kettőse közé került. Lelkében hatalmas csatát vívott. Elvesztette. Céltudatosan nyújtotta ki a bal kezét. A környék lakói aznap még egy negyedik dörrenést is hallottak.
Vége
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
kaliban:
Reméljük, hamar jön majd a fol...
2025-03-17 22:00
Materdoloroza:
Nagyon megörültem, amikor megl...
2025-03-17 21:21
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
Jó ez.
Ezt olvasva eszembe jutott egy régi történetem. Fel is küldöm... Enyém az álom.